Tizedik fejezet

Sziasztok kedvesem olvasóim hoztam nektek ma is egy új részt :) Kicsit le vagyok maradva mert Januártól szeretném kezdeni a Januári részeket és nem állok vele túl jól szóval Szombaton vagy Vasárnap azt még nem tudom mikor de jön a következő rész és jövő héten pedig felteszek még két részt ha nem többet :) Ezt a részt Layla Diamond barátnőm segített meg írni szóval köszön neki xD 
Azt az egy kommentet is köszönöm bár építő jelleggel nem sok mindent tudtam kivenni belőle. 
Az oldal látogatók száma több mint 150 köszönöm szépen nektek! :D 
Jó olvasást Puszi Gigi
Ui: A részekbe mostantól lesz zölddel írott szöveg azt MAGYARUL mondjuk. 

A gép sikeresen landolt mind a heten a Heathrow repülőtéren voltunk. Ez a reptér a világ második legnagyobb repülő tere, mert az első a Copenhageni szerintem, J na mind1 szóval ott álltunk egy hatalmas táblánál és azt vártuk, hogy a járatszámhoz ki legyen, írva melyik számú csomagkiadó tartozik. Pont akkora szerencsénk volt, hogy a legutolsó volt a mienk. A srácok út közbe szereztek egy csomag szállítót, amire a 7 bőröndöt rá raktuk. Kifelé menet egy öltönyös férfit láttunk, aki egy táblát tartott a kezébe, amin az állt : „ Welcom to London 27”

- Srácok ez az úr fog titeket a szállodához vinni. 1 órátok van, hogy körbe nézzetek és kipakoljatok, utána Georggel találkoztok, az aulába rendben mi majd találkozunk, sziasztok. – köszönt el tőlünk Mr Smith és Mr Mckort. Mi is elköszöntünk a két férfitól.

- Helló Georg Gi vagyok – köszöntem neki udvariasan – Ő itt Nuchos, Rupi , Zotya és Marci. – mutogattam végig a fiúkon, akik csak integettek neki. Beszálltunk a fekete kis buszba.

- Srácok van sofőrünk. Ez nagyon király. – Lelkendezett Marci

- Király bizony és azt figyeljétek ott a parlament. – mutattam kifelé.

- George hova visz maga minket? – Pimaszkodott vele Rupi.

- Srácok egyenes a Savoyig szállítalak titeket. – mondta George

-  Hogy micsi ? Savig!!??? Na király ez még ki is fog minket nyírni – Akadt ki Nuchos

- Barátom te nagyon hülye vagy. – Közli vele Zotya kicsit sem finomkodva.

- Oké gyerekek megérkeztünk. – mondta George

- Gyerek?? Hol él ez az ember mi az, hogy gyerek? – akadt ki megint Nuchos

- Nuchos fogd már be!! – szóltam rá. Ki szálltunk a kocsiból és majdnem hanyatt estem a látványtól. Mint az amerikai filmekbe a londiner már jött is a csomagjainkért. Beléptünk az előtérbe és mint egy kastély bál terme olyan volt az aula.

- Elfelejtettem mondani, hogy 27- es néven van foglalva 2 szoba. – közölte velünk George.

- Kettő ? – kérdezte Marci

- Igen sir! Gondoltuk a kisasszony nem akar a férfiakkal aludni ezért ő külön szobát kapott. – mondta vigyorogva Georg és rám kacsintott. Én csak vigyorogtam és elindultam a recepció felé ki kérni a kulcsokat.

- Jó napot. 27-es néven van foglalva két szoba. – mondtam a pult mögött üllő csinos hölgynek. Közbe láttam, hogy a srácok elköszöntek Georgetól és jönnek felém.

- Bocsánat de nem értem. – mondta nekem kedvesen a nő.

- Két szoba van lefoglalva 27-es néven. – ismételtem meg a hölgynek. A nő még értetlenül nézett rám. Remek!! Itt szerencsétlenkedek mert nem tudok kikérni 2db szoba kulcsot. Halk kuncogást hallottam a hátam mögül. Egyszer csak egy baseball sapkás idegen napszemüvegbe és kapucniba oda lépett a hölgyhöz, aki úgy elkezdett vigyorogni, mint a vadalma. Valamit mondott neki nem értettem, mert túl gyorsan és halkan mondta. A két szobakulcs ott landolt a pultok 2 percen belül. Épp meg akartam köszönni a segítséget az idegennek mire ő eltűnt.

- Ön Brigitta? És a 27-es a banda énekesnője? – kérdezte váratlanul a nő.

- Igen én! Köszönöm! Viszlát! – válaszoltam a nőnek kurtán és ott hagytam. A fiúk keresésére indultam. Meg is találtam őket egy márványoszlopnak dőlve röhögtek.

- Ti meg mi a francot röhögtök? Jó volt látni, ahogy szenvedek a recepciónál? – kérdeztem ingerülten.

- Gondolkoztunk, hogy segítsünk-e de rá jöttünk, hogy így izgalmasabb. – mondta Marci röhögve. Én hozzájuk vágtam a kulcsokat és elindultam a szobám felé. A 20- dikon volt a szobám egy nagy folyosó kellős közepén. Balra fiúk szobája van jobbra pedig még 5 szoba. Bementem a szobámba és még a lélegzetem is elállt gyönyörű nappalim van egy nagy képernyős tévével jobbra volt a fürdő szoba egy zuhanyzóval és egy ablak alá állított talpatlan káddal, amibe 3x is bele férnék akkora. Gyorsan lefényképeztem és visszamentem a nappaliba és azt is megörökítettem majd a hálószobámba vettem az irányt. A szobába szinte csak a nagy franciaágy terült el. A hatalmas ablakom, ha kinéztem, akkor a London Eyey-t láttam. Meseszép itt minden. Lefényképeztem a szobát is. A bőröndömért mentem a nappaliba, mert, hogy az is időközben felkerült és elővettem belőle a laptopom és felraktam Twitterre a képeket és anyuéknak is elküldtem őket e-mailbe és írtam hozzá pár sort, hogy minden rendben nem kell aggódni. Miután ezt befejeztem elmentem tusolni, mert csak 20 percem maradt hátra.  Letusoltam felöltöztem és megcsináltam a hajam. 

Miután késznek nyilvánítottam magam átmentem a fiúkhoz.

- Hali srácok! Nuchos te mi a fenét művelsz azzal a hajszárítóval. Rupi azonnal vegyél fel egy gatyát. Marci, no comment. Siethetnétek, mert 10 perc múlva itt van George. – katasztrofális, helyzetek uralkodtak itt. Nuchos a hajszárítóval játszik Rupi föl le rohangászik alsógatyába és egy pólóba. Zotya az aki normálisan felöltözve ül a kanapén és röhög rajtuk.

- Zotya neked mint a legidősebbnek lehetne annyi sütnivalód, hogy szólsz nekik és nem röhögsz rajtuk. – mondtam mérgesen.

- Na jó gyerekek szedjétek össze magatokat mert jelenésünk van 5 perc múlva! Aki nem lesz kész az itt marad. – Zotya végre kezébe vette az irányítást. 5 perc múlva sikerült is elhagyni a szobájukat és rohantunk a lifthez. Az aulába már ott várt minket George.

- Sziasztok akkor indulhatunk is ? – kérdezte a sofőr. Mi csak hümmögtünk és már indultunk is. Az út egy fél óra volt persze dugóba is keveredtünk. Végül a kisbusz egy hatalmas épület előtt állt meg ami elejére hatalmas nagy betűkkel ki volt írva, hogy SONY. George bekísért minket a liftig.

- Sok szerencsét. A 15-ös gomb lesz az. – integetett nekünk George. Fel értünk a 15-dikre és egy pulthoz mentünk ahol egy igencsak szőke műkörmös hölggyel találtuk szembe magunkat.

- Helló mi vagyunk a 27-esek. – köszönt neki Marci és rá villantotta szuper szexi mosolyát. A csajszi először dühösen nézett ránk mert hozzá mertünk szólni miközben ő körmöt reszelt  de miután meglátta Marcit már is kedvesebb lett.

- Pillcsi! Ja igen ti vagytok a külföldiek. Mr Smith már vár titeket a folyosó végén balra és jobb kéz felé egy hatalmas ajtó ott vár majd a főnök. Cupp- Cupp. – közölte velünk flegmázva a csaj.

- Na ez a pláza macska se lesz a kedvencem. – mondtam a srácoknak.

- Pedig jó lett volna egy körre. – mondta röhögve Marci és lepacsizott Nuchossal. Közben megérkeztünk ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Bementünk és egy stúdió volt. A keverő pultnál Mr Smith ült a bőrkanapén pedig 3 férfi abból csak kettőt ismertem föl az egyik Mr Mckort a másik pedig személyesen Simon Cowell.

- Sziasztok srácok! Mai programot mondom szépen sorjában, de először is menjetek be az üvegajtó mögé és légy szíves azt a magyar számot játsszátok el oké? Na, hajrá! – Mondta Mr Smith. Be mentünk a luk méretű kis helységbe alig fértünk el de elkezdtünk játszani. A dal közben folyamatosan a férfiakat szuggeráltam, de semmi nem láttam az arcukon. A dal végeztével kimentünk és 4 mosolygós férfival találtuk szembe magunkat.

- Ezek meg mit vigyorognak? – kérdezte Marci

- Lehet annyira gáz volt, hogy nem bírják röhögés nélkül. – mondja Rupi.  

- Srácok nagyszerű volt! Nagyon ritkán mondok ilyet de tényleg fantasztikus volt. Ó ne haragudjatok Simon Cowell vagyok, de ezt biztosan tudjátok. – már kezdtem volna bele a bemutatkozásba mikor leintett.

- Ne fáradj drága tudom kik vagytok. – mondta Simon

- Szóval ez a végszó most mondom a programot. Ma fellépésetek lesz, a szállodátok aulájában ezt a számot fogjátok eljátszani persze Magyarul. Minden híres ember ott lesz, aki igazán számít, szóval ne rontsátok el utánatok a The Wanted fog fellépni. A koncert után ott maradtok a fogadáson és mindenkivel beszélgettek és jó pofiztok. Kisasszony ne nézzen rám ilyen csúnyán ennek a szakmának ez az ára a mérhetetlen seggnyalás. Már elnézést a kifejezésért. – monda még az az ember, aki nem mutatkozott be.

- Szóval, ha ezen mind túljutottatok, akkor holnap visszajöttök ide és elkezdjük a saját lemezetek felvételét. – mondta Mr Mckort

-  Utána egy kis pihi otthon és indul a turné. Értve vagyok?- folytatta még mindig az ismeretlen. Én segélykérően fordultam Zotyához mert nem minden volt világos.

- Szóval összegezzük ma koncert a hotelbe ott jó pofizás, és ha már kellően behízelegtük magunkat, akkor holnap lemezfelvétel? – kérdeztem Zotyátol

- Pontosan, úgy ahogy mondod. Megy, ez neked már lassan tolmács se kell.

- Köszi. – mosolyogtam rá.

-  Légy szíves úgy, hogy mi is értsük. – mondta Simon

- Semmi gond csak szegénynek nem megy az angol és tolmácsra van szüksége. – mondta röhögve Marci, aki épp most oltott be.

-  Megy drága szívem csak pontosítottuk a dolgot hogy minden szót jól értettem-e. – mondtam kicsit célozgatva az ismeretlen úriembernek.

Még gyorsan lebeszéltük, hogy mikor lesz a koncert és milyen öltözék a kötelező. Utána már mentünk is vissza a hotelba. Ott már javába elkezdték a készülődést. Megnyugodtam, hogy nem kisestélyis felvonulás lesz, hanem valami lazább parti.

- Fiuk nem tudom ti hogy vagytok vele de nekem nincs a mai koncerthez ruhám. – mondtam kicsit aggódva.

-  Akkor irány vásárolni. – mondták egyszerre a fiúk. Na ezt se hallottam még a négy fiútól.

-  Oké srácok de hova? – kérdeztem kicsit furán

- Hova? Hova? Hát boltba te nagyon okos. – mondta durván Nuchos

- És te nagyon okos melyik boltba szeretnél menni ide a sarki boltba ami egy zöldséges? – válaszoltam vissza én is. Ekkor jutott eszembe, hogy megvan Mr Smith száma így gyorsan tárcsáztam.

- Te meg kit hívsz? – kérdezte Marci

- Mr Smith-et, mert talán ő tud segíteni. – mondtam gúnyosan. Abban a pillanatba Marci el is vette tőlem a készüléket és már ő beszélt vele.

- Köszi, marha kedves vagy. – mondtam mérgesen.

- Neked úgy se ment volna. – mondta Marci ingerülten.

- Ha nem is hagyod, hogy megpróbáljam akkor biztosan nem fog menni. – mondtam sértődötten. – De tudod, mit majd találkozunk, én elboldogulok egyedül is, mert nem én vagyok az, aki fejre esett. – mondtam mérgesen és ott hagytam őket. 

Elindultam kifelé a szállodából közben azon járt az agyam, hogy mivel menjek és hova ez a két szó járt az agyamba. Egyszer csak hirtelen felindulásból leintettem egy taxit.

- A Harrods – ba legyen szíves. – mondtam a taxisnak azt az áruházat, ami legelőször az eszembe jutott.

Hát én nem vagyok normális, hogy juthatott eszembe az a pláza, ami világszerte a leghíresebb és a legdrágább.