41.fejezet.

sziasztok drágáim :) Meghoztam az új részt ahogy volt időm megírni rögtön fel is raktam. Sajnálom, hogy ilyen későn, de sajnos ez az elkövetkezendő időkre is érvényes lesz. Reméllem mindenkinek tetszik a rész. Nagyon, Nagyon, Nagyon Nagyon szépen köszönöm a két db kommentet eszméletlen boldog voltam tőlük :) Az oldalátogatók száma is megnőtt szóval repesek az örömtől fantasztikusak vagytok :) A következő rész nem tudom mikor jön addig is jó olvasást és a sulihoz meg kitartást. :) 
Puszi mindenkinek GIGI :)

                         XX Gigi XX

Reggel ismét a nap keltett, ami nem volt túl jó érzés. Ismét 200 fok volta a sátorba plusz Liammal teljesen összegabalyodva aludtunk. Megpróbáltam óvatosan kimászni Liam kezei közül. Persze nem sikerült.

- Hova szöksz hercegnő? – fonta szorosabbra a kezét Laim.

- Melegem van Liam. – kezdtem türelmetlen lenni ezért még jobban mocorogtam.

- Jó, jó mehetsz. – adta meg magát nevetve Liam. Óvatosan kihúztam a cipzárt és felrántottam a hálózsákot.

- Basszus. – emeltem vissza a hálózsákot.  Liam kuncogva rám gördült.

- Én nagyon élveztem a tegnap estét. – mosolygott édesen és megcsókolt.

- Én is. De még mindig melegem van….. – Liam legördült rólam és kimászott a sátorból. Én addig kimásztam a hálózsák alól és felvettem a fürdő ruhám. Szembe fordultam a fekvő helyünkkel és azon gondolkodtam, hogy nem bántam meg amit tettem és ez jó jel legalább is szerintem. Hirtelen két kéz ragadta meg a derekam és kirántott a sátorból.

- Gyere menyünk fürdeni. – húzott Liam a folyó felé.

- De!

- Ccssss!- tette Liam a kezét a számra. – Nincs fent még senki és egy kis fürdés sose árt. Pláne egy ilyen izzasztó este után. – kacsintott.

- Liam. – szóltam rá nevetve és a nyaka köré fontam a karom.

- Mondjad drága. – húzott közelebb magához.

- Semmi. – mosolyodtam el. Liam közelebb hajolt és megcsókolt. Megfogta a kezem és a vízbe húzott. Kicsit bohóckodtunk a vízbe mikor a többiek is csatlakoztak hozzánk.

- Zotya ma tovább megyünk? – érdeklődte Pati.

- Nem. Mi lenne, ha maradnánk itt még egy napot? – kérdezte vigyorogva.

- Oké. – egyezett bele mindenki.

- Viszont holnap akkor evezünk egy tízest és oda hívjuk apát, mert ott le tud állni a kocsival. – nézett körbe Marci.

- Nekem oké. – vonta meg a vállát Zotya.

- Kajával hogy állunk? – kérdezte kicsit kétségbeesetten Nuchos.

- Hááááát. – húzta az agyát Emi

- Ne, ne, neeeee. – kezdett üvölteni Nuchos. Mindenki dőlt a röhögéstől.

- Csak vicceltem. Van elég. – nevetett Emi.

- Huhhh. – fújta ki megkönnyebbülten a levegőt.

Egész nap ment a hülyülés és a nevetés. Nagyon sokat nevettem és napoztam. Olyan színem lesz, mint egy néger csajnak. Gyorsan elment a nap észre se vettük, hogy már este van. Nagyon jó volt a srácokkal ez az egy hét.

Magamra húztam a hálózsák cipzárját és szorosan Liam mellé bújtam. Fura, hogy teljesen megszoktam, hogy itt fekszik mellettem a fiú. Este hangokra lettem figyelmes. Először nem foglalkoztam vele és visszaaludtam. Aztán újra hallottam az egyre erősödő neszeket.

- Liam. Liam. – Kezdtem rázogatni a barátom.

- Mondjad. – mormogta csukott szemmel.

- Hallod?

- Mit?

- Hát ezeket a zajokat.

- Jajj Gi! Aludj nincs kint semmi. – fordított hátat Liam. Persze ezek után csak a hangokra figyeltem. Már annyira nem bírtam magammal, hogy kimásztam a sátorból. Kint még pislákolt az esti tábortűz. Oda ültem és felélesztettem a tüzet.

- Gi. Te zörögsz? – jött ki Emi.

- Az elmúlt 1 percbe igen, de a többi nem én voltam.

- Akkor te is hallottad?

- Igen.

- Zotya teljesen kiröhögött, hogy csak beképzelem a hangokat.

- Liam is ezt mondta. – forgattam a szemem. Emi oda ült mellém a tűzhöz és csendbe hallgattuk a tűz ropogását.

- Hallottad? – kapta fel a fejét Emi. Ekkor Pati lépett ki a sátorból.

- Mi a fenét csináltok? – jött kicsit mérgesen.

- És te? – érdeklődtem.

- Hangokat hallok. És Rupi szerint hülye vagyok. – jött ki mérgesen. – És veletek mi van?

- Ugyan ez. – mondta Emi.

- Mi lenne, ha megviccelnénk a fiúkat. – dörzsölte össze a kezét huncutul Pati.

- Oké! De mit csináljunk? – érdeklődtem.

- Húzzuk ki őket a sátor elé és kenjük őket össze valamivel. – vigyorgott Emi.

- Meg eszik őket a bogarak. – csóváltam a fejem.

- Akkor húzzuk ki őket és gyújtsuk meg körülöttük a tüzet. – mondta gonoszan Pati.

- Jesszus! Nem boszorkányt akarunk égetni. – nevettem.

- Ha kihúznánk őket és csak kint hagynánk a fiúkat reggel meg eltűnnénk, mikor felkelnek. – jó ez a legjobb. Lelkesedtek be a lányok.

Elkezdtük kicibálni először Nuchost aztán Marcit, a két srácot simán ki húztuk a tűz mellé. Aztán Zotyával se volt baj. Rupi már keményebb dió volt, mert mindig mikor húztunk rajta egy kicsit elkezdett mocorogni, de végül ő is már a fiúk mellett feküdt. Liam is mocorgott és egyszer majdnem le is gurult a matracról, de megoldottuk a lányokkal. Mikor készen lettünk a lányokkal lepacsiztunk és bevackoltuk magunkat Emi ékhez.

Reggel nagyon korán keltem már fent volt a nap.

- Lányok ébresztő. – kezdtem keltegetni a lányokat.

- Még öt perc. – fordult az oldalára Pati.

- Mindjárt felkelnek a fiúk.

- Uhh, akkor nyomás. – gyorsan kimásztunk a sátorba és lesétáltunk a vízhez és a víz szélén haladva mentünk el a sziget végéig. Ott egy eldugottabb helyet kerestünk és lefeküdtünk. El is aludtunk az árnyékba szerintem, mert arra keltem fel, hogy bele hajítanak a vízbe. Hirtelen annyi vizet nyeltem, hogy megijedtem. Nem bírtam feljönni a felszínre, mert egy kéz lent tartott. Küzdöttem a kézzel szemben, de erősebb volt aztán feladtam. Ekkor két kéz ragadta meg a derekam és kihúzott. A mellkasának nyomtam a fejem és az összes vizet, amit lenyeltem kiköhögtem és kiköptem.

- Gi, Gi. Édesem, jól vagy? – Liam kétségbe esetten szólongatott. Már nem köhögtem fel vizet, de úgy ziháltam mintha lefutottam volna egy maratont.

- Nuchos, nem vagy normális, majdnem kinyírtad. – hallottam, hogy üvöltöznek Nuchossal.

- Édesem rendben vagy? – simogatta a hátam Liam.

- Igen, már minden oké. – toltam el magamtól. Elindultam volna a többiekhez, de Liam visszafordított és hosszasan megcsókolt. Erre a többiek nagy üdvrivalgásba kezdtek. Kifelé menet oda mentem Nuchoshoz.

- Baleset volt. Semmi baj. Szeretlek még és ne emészd magad. – öleltem meg szorosan és puszit adtam a borostás arcára.

- Gi én majdnem kinyírt….

- Csssssh. – tettem az ujjam a szájára. – Elég! Nem akarok erről többet beszélni. Inkább meséljetek milyen volt a szabadba aludni? – kérdeztem vigyorogva. A gyors témaváltás jót tett a bandának, mert kezdett mindenki feloldódni.

- Hát annyira nem tetszett, de tulajdonképpen miért is kaptuk? – érdeklődött Zotya.

- Mert féltünk és tök hülyének néztetek minket, pedig hangokat hallottunk. – mondta Emi.

- Nem, de ti minden kis zajon tök beparáztok. – forgatta a szemét Rupi.

- És hogy találtatok meg minket? – kérdeztem.

- Nem volt egyszerű, mert a nyomok a folyóba vezettek, de úgy 20 perc agyalás után rá jöttünk, hogy nem vagytok olyan okosak ezért elindultunk a vízbe. – röhögött fel ördögien Nuchos

- Te teljesen kattant vagy. – forgatta a szemét Pati.

- Jó mindegy, pakoljunk és menjünk, mert apu nem sokára megérkezik Tiszamogyorósra. – utasított mindenkit készülődésre Marci. Elege lett a hülyéskedésből.

Gyorsan összerámoltuk a cuccainkat Liammal közben elcsattant néhány csók. Meg mondom őszintén nem bántam, hogy Liammal belekezdtünk ebbe a dologba, mert ezt kapcsolatnak nem nevezném, mert csak kémia van köztünk. Szeretem Liamot és a szex is jó vele, de ennyi. Nem tudom, hogy ezt feszegetnem kéne vagy hagyjam. Inkább az utóbbit választom.

Mikor készletünk az összecuccolással leeveztük a maradék kilométert. Találkoztunk Marciék apukájával és visszavitt minket Tokajba.

- Na, srácok mi legyen a forgató könyv? – kérdezte Rupi.

- Én holnap szeretnék hazamenni és holnapután repülnék Londonba. Szeretnék egy házat venni. – néztem félénken a fiúkra. Kíváncsi vagyok, hogy mit reagálnak a döntésemre.

- Ez tök szuper Gi. – ujjongott Nuchos.

- Beköltözhetünk hozzád? – kérdezte Marci.

- Nem!- vágtam rá azonnal.

- Oké. Viszont csak jövő hét végén kell, visszarepülnünk én maradok és maradék időt Emivel töltöm. – csókolta meg Zotya a barátnőjét.

- Osztom. – mondta Rupi.

- Én se szándékozok hamarabb visszarepülni. – vonta meg a vállát Nuchos.

- Dettó. – értett vele egyet Marci.

- Estére mi lesz a program? – kérdezte Emi.

- Hát mi haza megyünk Gi-t és Liamot itt hagyjuk a telepen úgy is jól kijönnek egymással. – húzogatta a szemöldökét Marci.

- Ja, legalább itt nem zavarja őket senki. – kontrázott rá Rupi.

- Na, húzzatok. – akadtam ki a fiúkra. Persze nem komolyan.

- Este beülhetnénk a szekérbe. – javasolta Pati

- De a tutajosba is lenézhetnénk. – dobtam fel a labdát.

- Megvesztél? Oda soha a büdös életbe. – forgatta a szemét Zotya.

- Jó, jó csak vicc volt. – röhögtem fel.

- Na jó, mi leléptünk este akkor a szekérbe találkozzunk. – köszönt el Zotya és a többiek.

Gyorsan felállítottuk a sátrat beköltöztünk és kiültünk a sátor elé.

- Én éhes vagyok. – néztem Liamra.

- Én is. Menjünk együnk valamit. – húzott fel a földről Liam. Elindultunk a városba.

- Mit együnk? – érdeklődött Liam.

- Gyrost. – mosolyogtam rá. – Tudok egy jó Gyrosost a közelbe. – húztam a fiút magam után. Mikor megkaptuk a kaját vissza is indultunk a telepre.

- Gi. Azon gondolkodtam, hogy nálam lehetnél addig, míg nem találod meg a házat, amit szeretnél venni. Holnap repülök vissza és holnap után este kimennék érted a repülő térre. – nézett rám Liam nagy szemekkel.

- Liam, és mi lesz a családoddal? Mikor találkozol velük? – kérdeztem két harapás között, mert ugye még mindig a gyrosom ettem.

- Majd együtt meglátogatjuk őket.

- Na, nem. – torpantam meg hirtelen. – Elég volt egy 1D srác családjával találkozzak az is rémesen sikerült.

- Gi, nem Louis családját látogatod meg, hanem az enyémet.

- Nagyon édes vagy, de biztos, hogy nem. Ne haragudj. – néztem rá bocsánat kérően.

- Nem baj. – közelebb húzott magához és adott egy puszit a fejem tetejére.

- Ugye megérted és nem haragszol? – kérdeztem még félve.

- Miért haragudnék? Elvégre nem járunk. – nézett rám komoly arccal.

- Szeretnéd, hogy ez megváltozzon? – pásztáztam a cipőm orrát mintha valami nagyon érdekes dolog lenne rajta.

- Nem tudom. Egyelőre nem. Félre ne értsd nagyon jó veled, de inkább a kémia működik köztünk. - nézett rám félve mintha én máshogy gondolnám.

- Ugyan ezt gondolom én is. – mosolyogtam. – Megkönnyebbültél?

- Kicsit. – fújta ki a levegőt.

- Gyere, készülődjünk. – húztam a kezén fogva.

- Zuhanyozunk együtt? – húzogatta a szemöldökét.

- Liam! – háborodtam fel. – Persze. – aztán végig gondoltam miért ne. A telepen a zuhanyozás nem egy túl vidám dolog. Van egy fekete hordó tele vízzel, amiből egy cső lóg ki és arra egy zuhany fej van erősítve. És az alá kell állni. Gyorsan felkaptam a fürdő ruhám és Liam is át vette a fürdő nadrágját így ketten álltunk a zuhany alatt. Meg nyitottam a vizet és ömlött belőle a forró víz.

- Basszus ez forró. – kiáltott fel Liam.

- Hát ez van, de siess, mert utána jég hideg jön. – röhögtem.

Abból állt a zuhanyozásunk, hogy fojt a víz mi meg átszaladtunk a víz folyam alatt a forró víz miatt. Utána jött a tusfürdővel való szórakozás. Egy dobozzal elhasználtunk mind a ketten. Azzal szórakoztunk, hogy egymásra próbáltuk nyomni a tusfürdőt persze ennek az lett a következménye, hogy körülöttünk lévő fű habosabb lett, mint mi. Liamot pont próbált elkapni mikor megcsúsztam a füvön és hanyatt estem. A srác rögtön a segítségemre sietett, de akkor már tök mindegy volt, mert nem csak habos, de füves és sáros is voltam. Liam nyújtotta a kezét, amit megfogtam és magam mellé rántottam a fiút.

- Ezt még visszakapod. – fenyegetett Liam és rám mászott én meg legördítettem magamról. Elkezdtünk hemperegni és birkózni a sárba.

- Na, most már nagyon szépek vagyunk! – állt fel Liam és végig nézett magunkon.

- Gyere, mossuk le magunkat. – toltam a srácot a derekánál fogva a még mindig folyó víz alá.

- ÁÁÁÁ. Ez nagyon hideg. – ugrott egyet a fiú mikor megérezte a hideg vizet.

- Na, ne sipákolj, siess. – utasítottam nevetve.

- Ha, ekkora a szád akkor előbb te. – nézet rám összeszűkült szemekkel a srác. Én megmakacsoltam magam és a jéghideg víz alá álltam. Majd meg fagytam, de rendesen lemostam magamról a füvet és a sarat.

- Most te jössz. – néztem elégedetten Liamra. A srác kidülledt szemekkel figyelt.

- Oké. – ő is lemosta magáról a sarat majd mind a ketten rohantunk a törölközőnkért, mert nagyon fáztunk.

- És mit veszel fel?

- Még a bőröndöm alján hagytam egy piros ruhát magassarkúval, de ebbe is szeretnék majd haza menni. – húztam el a szám.

- Nem veszi majd észre senki. – röhögött Liam. Végül felvettem a piros virágokkal díszített ruhát egy szintén piros magassarkúval. Elvonultam a kenu halom mögé átöltözni.

- Azta mindeni de szép vagy. – állt előttem nagy szemekkel Liam.

- Köszönöm. – vörösödtem fülig. Liam közelebb lépett és megcsókolt.

- Azért te se panaszkodhatsz. – néztem végig Liamon. Egyszerű fehér trikó, koptatott farmer, kicsit borostás arc és kócos haj. Szívdöglesztő látvány.

- Na, gyere menjünk, mert még elkésünk. – belé karoltam és elindultunk a Szekérbe az egy kocsma a városba. De nem egy lepukkant gagyi hely.

- Azt hittem már sose jöttök. – szólt az egyik pad mögül Marci.

- Sokáig tartott a fürdés. – vigyorgott Liam.

- A részleteket nem akarjuk tudni. – forgatta a szemét viccesen Nuchos.

- Szerintem jobb is. – kontráztam rá.

- Meghoztam a tequila kört. – jött Emi és Pati két tálca Tequilával.

- Nem lerészegedni akarok. – néztem a többiekre. Ők addigra lehúzták az első kört. Mikor jött a második én még csak az elsőnél jártam utána lecsúszott még egy, de ennyi volt.

- Én befejeztem. – néztem komolyan a srácokra.

- Nemár, Gi! Csak ennyi? – nézett rám Pati.

- Bocsi csajszi, de nem akarok se rókázni, se másnapos lenni. – húztam el a szám. Liam is a negyedik kör után kiszállt.

- Mostanában néztetek olyat, hogy net vagy újság? – kérdezte Emi.

- Nem, de nem is szeretnék.

- Pedig érdemes lenne.

- Mert? – kérdeztem zavartan.

- A 27-esekről van egy rövid cikk, hogy kenuzással töltöttétek az időt. Loui és barátnőjéről pár kép Liam semmi Niall és Ellie Goulding illetve Zayn és Perrie párosról egy kis pletyka.

- Ebbe mi volt az, amiért annyira megkellet volna, nézem?

- Csak gondoltam érdekel, rólad mit írnak.

- Mi, rólam? – húztam fel a szemöldököm.

- Olvasom: A 27-esek énekesnője elég hamar lelépett a turné helyszínéről. Sokak szerint nem tetszett neki, hogy a volt párja már lánnyal van. Mi szerintünk is ez lehet a dologba. Gi haza utazott családjához Magyarországra, majd utána pár nap múlva Szombathelyen látták a lányt. Bennfentes információink szerint a lány a napokba visszarepül Londonba. A nagy kérdés szállodára pazarolja a pénzt vagy az 1D-hez költözik. Szerintetek?

Ez a másik cikk: Idén is meg rendezik az MTV VMA- díj átadóját. A fellépők között olyan sztárokat köszönthetünk, mint Lady Gaga, Taylor Swift. Ed Sheeran, One Directin és a 27-esek.  

- Hát most erre mit mondjak? Kapják be. Viszont ott leszünk a VMA-n? Ez nagyon király. – lelkendeztem.

- Mi is. – Karolt át Liam.

- Mennyi az idő srácok? – kérdeztem.

- Fél egy. – nézett az órájára Marci.

- Én megyek, mert holnap egykor indul a vonatom a Keletibe. Kedden repülök Londonba és remélem sikerül magamnak találni egy csinos házat.

- Gi nem akarod, hogy veled lakjunk? – kérdezte Marci.

- Hát nem tudom. Most nem rossz ötlet, de később?

- Majd kiköltözünk. – válaszolta Nuchos.

- Utána meg szívjak egyedül egy nagy házba? – kérdeztem.

- Veszel másikat. – mondta Rupi.

- Ez nem ilyen egyszerű.

- Dehogynem. – vágta rá Nushos.

- Zotya te mit gondolsz? – kérdeztem a banda rangidősét.

- Dönts úgy, ahogy jónak látod.

- Kösz ezzel kivagyok segítve. – forgattam a szemem. – Még eldöntöm és küldök mindenkinek egy SMS-t, hogy hova költözzön. Viszont én megyek. Legyetek jók és egy hét múlva találkozunk. – mindenkitől elköszöntem és mentem volna, de szólt Liam, hogy ő is jön, szóval várjam meg. Liam átkarolta a derekam úgy sétáltunk az utcán.

- Kedden mikor landol a géped?

- Este hétkor. – néztem fel rá.

- Kimegyek eléd a reptérre és nálam vagy az 1D házba szeretnéd tölteni azt a pár napot míg nem találsz magadnak házat? Nem Gi, nincs tiltakozás. – látta, hogy tiltakozni akarok, mert megoldom, de nem akarta hagyni.

- Nem tudom melyik a jobb, hogy azon csámcsognak, hogy az 1D házba vagyok vagy kombináljanak, mert befogadtál bár napra.

- Akkor gyere az 1D házba. Zayn és Niall ott laknak, de a többiek folyton ingáznak, sose tudni ki mikor toppan be.

- Nagyszerű. – forgattam a szemem.

- Na, gyere, aludjunk. – időközbe megérkeztünk a telepre és Liam berángatott a sátorba.

- Holnap korán lelépek, és nem akarlak majd felkelteni. – adott egy hosszú csókot. A csókból csók csata lett és a csók csatából pedig egy hosszú mozgalmas éjszaka.  

Másnap reggel tényleg egyedül ébredtem és nagyon fáradtan. Összeszedtem a cuccaim és elkezdtem bepakolni a bőröndjeimbe. A sátrat nagy szenvedések árán, de sikerült össze hajtanom. A telefonom megnéztem az órát, ami fél egyet mutatott. Ekkor láttam, hogy Zotya kocsija gördül be.

- Helló Gi. Kiviszlek az állomásra. – bepakoltuk a bőröndöket és kisiettünk az állomásra.

- Hallod csaj vigyázz magadra és valami jó pecót nézzél magunknak. – ölelt meg Zotya.

- Rendben akkor szólok, ha találtam valamit ötünknek.

- Ezek szerint együtt lakunk?

- Hát lehet, hogy ezt még meg fogom bánni, de igen. – újra megöleltük egymást és én felszálltam a vonatra. Hulla fáradtan nyúltam el a kényelmes ülésbe amikor megszólalt a telefonom.

- Igen?- szóltam bele fáradtan.

- Vonaton vagy már? – kérdezte a hívóm.

- Igen. De neked a repülőn nem kéne kikapcsolva lennie a telefonodnak? – kérdeztem Liamot.

- Már otthon vagyok. – válaszolta.

- Jesszus. Melyik géppel mentél?

- Nyolckor indult a gépem. – nevetett.

- Anyám, azt meg se merem kérdezni mikor keltél.

- Le se feküdtem, vagyis azt, de viszont olyan jól sikerültek utána a dolgok, hogy már nem aludtam el. – mosolyogta el a mondat végét.

- Én se panaszkodhatok jó volt az éjszaka. – vigyorogtam már én is.

- Leteszlek, mert megérkezett hozzám egy vendég. Puszi légy jó és vigyázz magadra. – majd Liam le is tette. Nagyon hosszú vonatozás után haza értem apu várt az állomáson.

- Helló kicsim, na, milyen volt a túra? – kérdezte mosolyogva apu.

- Hosszú, de jó. – öleltem meg aput.

Otthon anyuék már vártak. Mindent elmeséltem nekik töviről hegyire és hogy mi a tervem a jövőbe. Hogy holnap utazok vissza és házat nézek a fiúknak és magamnak.

- Ja és kocsit is szeretnék meg jogsit. – fejeztem be a hosszú mesém.

- Jó sok minden, de kívánom, hogy valóra váljon. – ölet meg anyu.

- Mi lenne, ha mind a négyen elmennénk moziba? – kérdeztem anyuéktól úgy is régen voltunk már együtt így négyen. A közeli plazába mentünk mozizni és a nagyfiúk kettőt néztük meg. Vicces volt és jó volt végre anyuékkal tölteni ezt az időt. Mikor haza értünk én elmentem zuhanyozni, ami már rám fért, mert a tegnapi zuhanyzásom Liammal katasztrófa volt. Utána meg lefeküdtem aludni. Hiányzott már a puha ágyikóm.

Sikerült kettőkor felébredne, ami nálam rekord, mert még nem aludtam ilyen sokáig. Összeszedtem a házba az összes olyan cuccom, amit használok, és amire szükségem lesz. Négy durván négy bőröndöt töltöttem meg a cuccaimmal. Egész nap elszórakoztam a pakolással, amibe anyu és Lulu is segített apu meg csak asszisztált. Nagyon durva volt mikor össze cipzároztam az utolsó bőröndöm akkor láttam, hogy a szobám kiürült. Se ruhák, se könyvek se a kedvenc párnám és plüss állataim. A családi fotók is hiányoztak és a barátnőimmel készült közös képeket is elraktam.

- Egy óra múlva indul a géped Gi. – nézett apu.

- Rendben gyorsan még át öltözöm. – levettem az itthoni ruhám és beraktam a mosógépbe. Már az előre kikészített szürke pólót és egy cső farmert fekete magassarkúval vettem fel.  

- Hát akkor jön a búcsúzkodás. – néztem szomorúan anyuékra.

- Istenem. – törölgette anyu a könnyeit. – Nagyon vigyázz magadra kérlek és hívj, ha bármi van. – borult anyu a nyakamba.

- Rendben. De amint lehet, haza jövök. – öleltem meg anyut.

- Nagyon fogsz hiányozni és sűrűn látogass meg egy héten legalább kétszer. – mosolyogtam egyet a szintén síró húgom mondatán.

- Olyan sűrűn nem tudok jönni, de még a nyáron szeretném, ha kijönnél egy kis időre. - búcsúztam el Lulutól is.

Beültünk a kocsiba és apu vitt is a reptérre ott eszméletlen mennyi fotós és riporter volt. Apu próbált védeni, de nagyon ment, mert nagyon sokan voltak. Bent leadtam a négy bőröndöm és elköszöntem aputól. Tőle volt a legnehezebb elválnom. Nagyon apás vagyok, és ezt mindenki tudja. Mikor sikerült elválnunk egymástól szétsírt szemmel és elfolyt szemfestékkel mentem a géphez. Az ablak mellet elfoglaltam a helyem és zenét hallgatva töltöttem a három órás utat. Mikor bemondták, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket, mert leszállunk és Londonba 25 fok van kicsit berezeltem, hogy mi lesz az elkövetkezendő napokba, de örülök, hogy van, akire támaszkodhatok. Mikor leszállt a gép én sprinteltem ki először és indultam felszedni a csomagjaimat. A kezembe a csomagokkal elindultam a kijárathoz, hogy megkeressem Liamot. A nagy tömegbe nem láttam sehol a srácot ezért elindultam egy pad felé akkor hirtelen egy kéz ragadta meg a derekam és maga felé fordított.

- Helló drága. – ölelt meg Liam.

- Szia. – kaptam egy puszit az arcomra.

- Gyere, menjünk, mielőtt kiszúrnak minket. – húzott kifelé Liam és beültünk a kocsiba. Indultunk az 1D házba. 

40.fejezet

Kedves olvasóim :) Kicsit megkésve, de hoztam a részt. Látszik sajnos a részen, hogy össze csapott lett és rémes ja,meg nagyon rövid, de remélem azért tetszik. Tovább fontam Gi és Liam történetét :) A következő rész 2 komment után hozom :) Viszont nem ígérek semmit, mert nagyon elvagyok úszva:/ Eni V.-nek nagyon köszönöm a hirdetést. Szeretném, ha hozzá is benéznétek. :) http://letmeloveu1dfanfic.blogspot.hu/ 
Hamarosan új designe és fejléc kerül az oldalra:) Na, de nem dumálok többet. Jó olvasást mindenkinek Puszi GI.

                     xx Gigi xx

Sehol nem láttam Liamot. Kezdtem bepánikozni.

- Zotya! Zotya! – kiabáltam torkom szakadtából.

- Gi, Gi. Nyugi! Mi történt? – lépett elém Zotya

- Liam….Liam elment kenuval. – mutattam a kenuk felé.

- Nyugi. Marci vele ment. Megtanítja kormányozni. – karolt át Zotya. Kifújtam a levegőm és kifordultam a karja alól.

- Gyere, inkább segíts össze hajtogatni a sátram. – böktem hasba.

- Az előbb még itt pánikoltál most már hajtsam össze a sátrad? HA? – röhögött ki Zotya majd rá vetette magát a sátorra szó szerint. Röhögve figyeltem egy darabig, majd elkezdtem összeszedni Liam cuccát és betuszkolni a hordójába. Mikor végeztem ezzel is elsétáltam a partra és néztem a vizet.

Nagyon kicsi voltam mikor apuék először hoztak kenutúrára, de élveztem. A kenu aljába ültem és figyeltem a dolgokat. Szerettem nézni, hogy siklik a vízen a hajónk. Nem tudom nekem ez mindig is olyan különleges volt. Aztán már arra figyeltem fel, hogy valaki hátulról átölel és az állát a nyakamba fúrja.

- Hallottam nagyon hiányoztam neked. – súgta fülembe.

- Nem. Csak megijedtem, hogy eltűntél. – próbáltam közömbösen beszélni vele.

- Köszönöm, hogy összepakoltál nekem. – finom az alsó ajkát hozzá érintette a fülem övéhez. Megborzongtam ettől az érintéstől.

Hirtelen szembe fordultam vele. Ez a reakcióm meglepte, mert egy kicsit hátrált, de nem sokat.

- Liam. Tulajdonképpen mit is akarsz tőlem? – néztem rá tágra nyílt szemekkel. Nem bírtam levenni a szemem barna szeméről.

- Őszintén? – kérdezte óvatosan mosolyra húzva a száját.

- Elvárnám. – mondtam tettet felháborodással.

- Vonzódom hozzád, mint férfi a nőhöz. Viszont tudom, hogy Louist szereted, és én össze vagyok zavarodva. – temette az arcát a kezébe. – Ne haragudj a csók miatt, meg úgy minden miatt. – lelkiismeret furdalásom lett ezek a szavak hallatán.

- Liam. Ne hidd, hogy nem élveztem a csókot. – vörösödtem szinte fülig. – De nem tudtam, hogy mit akarsz, emellett nem bűn, mert szinglik vagyunk. Csak értsd meg, hogy olyan vagy nekem, mint a bátyám.

- Olyan jó ember vagy Gi. Most is lelkiismereted beszél belőled nem a szíved. Nem akarlak kihasználni, de ha szükséged van valakire, itt vagyok. – ölelt magához.

- Liam nem tudom, hogy most mi van, mert össze vesztek bennem a dolgok. Szeretném is, meg nem is. De attól félek, hogy ……. Liam ez most bonyolult. – kicsit eltolt magától.

- Mit szólnál egy barátság extrákkal felálláshoz? – kérdezte szemöldök húzogatva.

- Én nem ilyen ember vagyok……

- Gi! Csak próbáljuk meg. – nézett rám nagy szemekkel.

- Az előbb, még vonzódásról beszéltél ez meg olyan szerelmesen hangzott. Romantika kell vagy szex? – szögeztem neki a kérdést. Meg ijedtem az előző mondatán.

- Mind a kettő. – válaszolta nagy szemekkel.

- Liam az egy hosszú távú kapcsolat része. – toltam el a kezemmel a mellkasát.

- Nem kérem, hogy a barátnőm legyél, csak a barátom, de mégis több mint a barátom.

- És szerinted ez jó lesz majd nekünk? Beléd szeretek vagy fordítva utána meg valamelyikünk pofára ejti a másikat. Jót tenne ez a barátságunknak? – kezdtem egy kicsit hisztérikussá válni.

- Nem bánnám, ha egymásba szeretnénk. – emelte fel a földet pásztázó arcom. – Félsz, hogy újra olyan csúnyán lesz vége a kapcsolatnak, mint Louissal?

- Nem, dehogy. – tiltakoztam azonnal hevesen.

- Akkor csókolj meg. – meglepett a kijelentése. Nem számítottam rá hogy ilyet fog mondani. Teljesen őrült. Még egy csókból senki nem állapít meg semmit.

- Na, látod én mondtam, hogy fél…- nem fejezte be a mondatot, mert a szám az ő szájára tapasztotta. Kicsit sokáig húztam az időt a gondolkodással, mert hírtelen jött hevességem meglepte. Ez a megilletődés nem tartott sokáig, mert átvette az irányítást és elmélyítette a csókunkat. A lábam hirtelen megremegett és, hogy össze ne essek Liam nyaka köré fontam a karom. A pillangók ugyan nem jelentkeztek  mint a Louissal való csókunk közbe. De azt a vonzalmat amiről Liam is beszélt én is éreztem.  Szorosabban fontam a karom a nyaka köré.

Liam finoman elhúzódott tőlem. – Azt hiszem most mennünk kéne. – mondta és átkarolta a derekam és húzott maga után. – Menni, menni ember most fejeztünk be egy csókolózást és ennyi a reakció, hogy most mennünk kéne? Kicsit összezavarodtam. Nem kicsit, nagyon. Liam feladta a leckét min törjem a fejem az elkövetkező órákba.

- Gi. Sikerült, a négy fiúnak összehajtani a sátrad negyed óra alatt. – fogta a hasát a nevetéstől Emi.

- Szerintem elkezdhetnénk a csónakokba pakolni, mert sose indulunk el és ma sokat kell eveznünk. – nézett körbe Pati. Mindenki elkezdett a saját kenujába bepakolni.

- Nagyon meglesz ma. – nézett az égre Nuchos. Előszedtem a csónakból a naptejem és elkezdtem bekenni magam. A többiek is követték a példám.

- Bekenem a hátad. – ajánlkozott Laim.

- De rendesen, nem akarok leégni. – nyomtam egy adagot a kezébe és ő egyenletes mozdulattal elkente a hátamon. A maradék krémet, ami a kezén maradtam a fenekembe törölte.

- Liam! – ugrottam egyet a meglepetéstől. Liam szembe fordult velem.

- Nagyon csinos popsid van. – adott egy puszit a fülem mögé, amitől megborzongtam. Majd mind a ki jól végezte dolgát beült a kormányos helyre. Fülig vörösödve, szemöldök felhúzva néztem rá.

- Át veszem az irányítást baby. – röhögte el a mondat végét. Ezen a többiek is jól szórakoztak. A lányokkal sokat sejtően össze néztünk. Aztán úgy döntöttem nem érdekel. Elfoglaltam a helyem a csónak elejébe és elindultunk. A többiek is sorba követtek minket. Őszinte leszek eszméletlenül féltem Liam elé ülni. Rutintalan kormányos és most a víz is nagyon veszélyes. De nagy meglepetésemre egész ügyesen vette az akadályokat.

A 25 kilométerből leeveztünk már 10- et. Hogy őszinte legyek nem sokat segítettem Liamnak az evezésben. De nagyon jól bírta a strapát nem is tett egyszer se szóvá, hogy csak napozok. Napoztam és agyaltam. Tulajdon képen fogalmam sincs, hogy mit érzek a Liammal kapcsolatba. Lehet el kéne felejtenem Louist és megpróbálni Liammal. Nem tudom annyi opció végig futott már az agyamon… :/ Lehet, hogy csak nem kéne vissza utasítanom a közeledését.

- Srácok ott azon a homokpadon kössünk ki! – mutatott egy homokpadra Nuchos.

- Ide sültem a kenuhoz. – nyavalygott Rupi. Felültem a kenuba és én is segítettem az evezésbe, hogy könnyebben ráforduljunk a homokpadra. Mikor kiértünk a partra eszméletlen érzés volt felállni. Komolyan a fenekem iszonyatosan fájt a lábaim zsibbadtak. A fiúk rögtön a vízbe vetették magukat, mi lányok csak kint álltunk.

- Gi mi a helyzet veletek? – kérdezte Pati

- Semmi. Vagyis nem tudom. Szerintem megpróbáljuk a dolgok.

- Nincs mit veszítened. – bökött meg Pati.

- De. Egy barátot. – hajtottam le a fejem.

- Mi van csajok? Egész végig a parton fogtok ácsorogni? – kérdezte Nuchos.

Nekünk se kellet több mind a hárman megiramodtunk a víz felé.  Mikor a víz combközépig ért megbotlottam egy fadarabban és hasra vágódtam.

- Atya ég ez jobb, mint a cirkusz. - fogta a nevetéstől a hasát Nuchos.

- Jól vagy? – kérdezte nevetve Liam. A végén már én se bírtam és elnevettem magam. Úszkáltunk, még egy kicsit és fröcsköltük egymást.

- Gyermekeim induljunk, mert még 15 kilométer hátravan. – húzta el a száját Rupi. Mindenki szépen kievickélt a vízből. Én a parton még megtöröltem a lábaim és a fenekem, mert, hogy nem túl jó vizes fürdőruhába ülni, x órát.

- Mi lenne, ha most kicsit besegítenél az evezésbe? – Liam ismét hátulról támadott.

- Semmi. – válaszoltam egyszerűen és beültem a kenuba.

Csendben folytattuk a hátralévő 15 kilométert. Sokat gondolkodtam ismét, de végén nem is tudom miért az győzött, hogy megpróbálom Liamel. Megy nekem az élet Louis nélkül is. Mire észbe kaptam, már le is eveztünk 13 kilométert. Tuzsérba megálltunk az , az egyik legnagyobb és legkedveltebb turista hely.

- Én és Pati elmegyünk vásárolni a vacsihoz. – karolt Emi Patiba és indultak is.

- Én megyek, veszek sört. – állt fel Marci.

- Én is megyek. – szólt utána Rupi. A két sráchoz csatlakozott Nuchos, Zotya és Liam.

Mindenki lelépett én maradtam és vigyáztam a kenukra. Kifeküdtem a kenu orrába napozni. Kicsit elaludtam, mert arra ébredtem, hogy jéghideg valami van a hasamon. Úgy megijedtem, hogy majdnem lefordultam a kenuról, ha valaki el nem kap.

- Hohó, óvatosan kicsi lány. – villantott rám Liam egy ezer wattos mosolyt.

- Te mit csinálsz itt? És hol vannak a többiek? – kérdeztem már talpra állva.

- A srácokat elkapták a rajongók én meg tudtam lógni. Viszont lesz egy pár kép az újságokba. – húzta el a száját Liam.

- Ohh.

- Gyere, ússzunk egyet. – húzott a víz felé.

- Nem köszi, most kihagynám. Ja, és köszi a teát. – húztam ki a kezem az övéből. Időközbe rájöttem, hogy az a rettentő hideg valami egy tea volt, amit nekem hozott. Tiszta jó fej.

Visszafeküdtem a kenu orrába. Most nem lehet egyszerű a fiuknak. Ott ragadtak a boltban. Míg ezen, gondolkodtam lehunytam a szemem és tovább élveztem a napsütést. Nem, sokáig mert a napot eltakarta egy felhő és elkezdett csepegni az eső.

- Basszus. – kipattantak a szemeim, de Liammal találtam szembe magam, aki fölém tornyosult. Ő takarta el a napot és a víz is belőle csöpögött.

- Csak nem megijedtél? – húzogatta a szemöldökét.

- Nem. – vágtam be a durcát.

- Na, ne legyél már ilyen. – adott egy puszit az orromra.

- Ollállá, fiatalok. Hol vannak a fiúk. – kérdezte Pati.

- Leragadtak. – mosolygott Liam.

- Ohh a fene, akkor pakoljuk be a dolgokat, hogy ha előkerülnének, tudjunk indulni. – nézett körbe Emi. Gyorsan elosztottuk a kajákat és vártok a fiúkat.

- Már vagy két órája elmentek. – idegeskedett Emi.

- Ott. – mutatott előre Liam. A srácok jöttek négy szatyor sörrel.

- Az mind sör? – kérdezte Pati.

- Nem van benne üdítő is. Egy pár darab fehérnemű, napszemüveg, ja és sör. – nézett fel Marci.

- Nem akarom tudni, hogy honnan vannak ezek a holmik. – forgatta a szemét Emi.

- Szerintem jobb is. – ölelte meg barátnőjét Zotya.

- Na, de most húzzunk, mert követtek minket és idő kérdése, hogy mikor érnek utol. – nézett gyorsan körbe Rupi.

Mindenki gyorsan elhelyezkedett a kenuba és a maradék két kilométert vígan húztuk le. Mikor mindenki partot ért kiszedtük a cuccainkat a többiek sátrat állítottak, míg én csak kidobtam és berendeztem.

- Ma is hozzád költözhetek? – kukucskált be a sátor ajtón Liam.

- Persze. – néztem hátra.

- Mióta lett ez ilyen természetes? – kérdezte miközben bemászott mellém.

- Úgy 12 órája. – mosolyogtam rá és kimentem a sátorból.

- Mit főzünk vacsira? – kérdeztem a lányoktól.

- Én tojásrántottára gondoltam. – nézett fel Emi

- Vettünk 20 tojást. – forgatta a szemét Pati.

- Na, csajok miben segíthetünk? – kérdezte Rupi.

- Tüzet kéne rakni édesem. – nézett á szempilla rebegtetve Pati. A srácok el is mentek fáért mi addig összevágtuk a hagymát és a szalonnát.

- Tudom, hogy utálod, hogy mindig erről faggatunk, de mi van veled és Liammal?- nézett rám Pati.

- Semmi. Sodródok az árral. – néztem fel a hagymapucolásból.

-  Na, végre akkor végérvényesen is elfelejted Louist. – ölelt meg fél karral Emi.

- Inkább csak próbálom elfelejteni. – húztam el a szám.

- Hidd el Gi menni fog. Liam aranyos jóképű és eszméletlen szexi. – kuncogott fel Pati.

- Remélem, rólam beszélsz. – jött egy fatönkkel Rupi.

- Persze édesem. – adott egy csókot Rupinak.

Gyorsan megcsináltuk a rántottát utána megkajáltunk. Az evés végeztével elő került a gitár és hatalmas éneklésbe kezdtünk.

- Srácok én megyek, alszok. –álltam fel és elvonultam.

- Mindig te mész elsőnek, jól vagy? – kérdezte röhögve Rupi.

- Persze, csak fáradt. – húztam el a szám és bementem a sátorba. A srácok még elénekeltek pár számot utána, mindenki elment lefeküdni. Liam kihúzta a cipzárt és bemászott mellém.

- Este megint nagyon hideg lesz. – nézett rám komolyan

- És mit javasolsz? – fordultam felé.

- Összecipzárazhatnánk a hálózsákjainkat. – mosolygott kajánul.

- Szerinted ez ér valamit? – kérdeztem felhúzva a szemöldököm.

- Valamit biztos. – nevetett halkan. Aztán elkezdte lehúzni a hálózsákom és összecipzárazta az övével. Mellém feküdt és magához húzott majd szorosan hozzám simult.

- És így nem fogok fázni? – kérdeztem totál zavarban.

- Remélem. – puszilta meg a fülem mögött a vékony bőrt. Hozzá fordultam és meg csókoltam. Már nem kérdezett egyikőnk se semmit. Liam tudta, hogy végleg megadtam magam. Nem vagyok benne biztos, hogy rendben van, amit csinálunk, de már egyikőnk se tudott megálljt parancsolni magának. 

39. fejezet

Sziasztok drágáim! :) Meg hoztam a következő fejezetet. Eszméletlenül köszönöm akik eddig kitartottak mellettem és még fognak is :) Így utólag Boldog Szülinapot Liamnak :) Ez a fejezet kicsit róla és Gi-ről fog szólni :) Úgy mint az elkövetkező 2-3 fejezet :) 
Köszönöm az oldallátogatókat eszméletlen sokan kattintottak a blogra eszméletlenek vagytok :) 
Holnap kezdődik a suli ami azt jelenti, hogy nem tudom mikor tudom hozni a következő részt de igyekszem nagyon :) 
Jó olvasást mindenkinek. Puszi Gigi 

                               XX Gigi XX

Az elmúlt hetem nagyszerűen telt barátnőméknél. Eszméletlen sokat nevettem és egyáltalán nem gondoltam a fiukra és a koncertekre. Esténkét buliztunk nappal pihentünk és strandra jártunk. Persze akadt egy két szemfüles fotós, aki lefotózott minket. Nem érdekeltek mivel szigorúan megtiltottam magamnak, hogy újság illetve internet közelében legyek.  Így azt sem tudtam, hogy mi van a fiúkkal. Nem is baj. Kipihentem magam és még egy hét a Marciékkal a Tiszán.

- Gi mindjárt indul a vonat! – szólt be a szobába Adri.

- Persze mindjárt kész vagyok, csak fel kell, öltözzek. – szóltam ki. Gyorsan felvettem egy sortot és egy pink trikót valamint egy ugyan olyan színű szandált.

- Kész! Mehetünk. – mondtam kelletlenül.

Beültünk a kocsiba és az állomásra mentünk. Néztem az elsuhanó tájat és búcsút vettem tőle remélem nem hosszú időre. Az állomáson már várt minket a vonat.

- Barátném már megint elmész. – ölelt meg szorosan Adri.

- Remélem nem sokára visszajövök. - öleltem vissza. Elköszöntem még Csabitól és felszálltunk a vonatra.

A vissza út egész tűrhető volt. Pesten apu várt minket.

- Na, csajszik milyen volt a nyaralás? – kérdezte apu

- Semmi extra Adriék nagyon rendesek voltak. – válaszoltam mosolyogva.

- Mi az, hogy semmi nem történt írtál egy dalt! – szólt Lulu

- Hogy mit csináltál? – torpant meg apu.

- Hát írtam egy kis muzsikát. – vontam meg a vállam.

- Te bolond vagy ezt nevezed muzsikának? – röhögött fel Lulu

- Mi, mi van? – értetlenkedett apu.

- Semmi hagyjuk. De most siessünk haza, mert nemsokára indul a vonatom Tokajba. – sürgettem aput. 

Otthon folyamatosan pörögtem egyik szobából a másikba rohangáltam. Egyik bőröndből a másikba pakolásztam a dolgaim.

- Mint a régi szép időkben. – nézett be a szobámba anyu.

- Úgy mondod, mintha már nem azokat élnénk.

- Már nem. – ült az ágyamra anyu.

- Ezt hogy érted?

- Kicsim te nem változtál, de a körülmények és a dolgok körülötted, körülöttünk igen. Valóra vált az álmod és már nem te vagy az én kicsi lányom, hanem GI a 27-esek énekesnője. – anyu szemét törölgetve nézett rám.

- Anyu neked mindig a kicsi lányod maradok. – öleltem meg szorosan anyut. – Most pedig segíts pakolni, mert képes vagyok és lekésem a következő vonatom. – nevettem anyura.

Úgy két óra pakolászás után és egy húsz perces telefonbeszélgetés után Nuchossal elindultam ismét a Keletibe, hogy az ország másik felére vonatozzak. Most rutinosan kezeltem a dolgot, mert szintén három órát utazok, de most a zene lejátszómnak és az új számom dallamának megírásának szenteltem figyelmem.  Mire észbe kaptam nagyjából megvolt a dallam és a Tokai állomásra begördült a vonatom. Marci várt rám az állomáson.

- Helló New York! – tolta feljebb a napszemüvegét a fején.

- Tessék? – torpantam meg hirtelen. De nem sokáig tartott a döbbenetem, mert a következő pillanatba a nyakába ugrottam.

- Hohóó kislány, még fellöksz. – vigyorgott rám. Elkapta a bőröndöm és a kocsihoz siettünk.

- Merre? – kérdeztem.

- A telepre megyünk. – vigyorgott rám – Ott van már mindenki csak rád vártunk. – a telep Marci apukájáé ott tartják a kenukat és onnan indulnak a túrázók is.  Nem messze a városközponttól a híd lába alatt lekanyarodva meg is láttuk kenukölcsönzőt.

- Hányan megyünk? – érdeklődtem.

- Nyolcan! – nézett rám mosolyogva. Bár, hogy is számolom, nem jön ki a nyolc Marci, Nuchos, Zotya és a barátnője, Rupi és a barátnője, én és még ki? Erre a kérdésemre hamar megkaptam a választ. Miután kiszálltam a kocsiból.

- Meg jött a mi elveszett báránykánk! – kiáltott fel Rupi.

- Helló nagyfiú. – köszöntem neki. – Hasba kicsit megerősödtél. – öleltem meg nevetve. Majd köszöntem a többi fiúnak is.

- Helló Emi! – köszöntem Zotya barátnőjének. A lány egy évvel fiatalabb, mint én, de jobban kijönnek egymással, mint a korunkbeliekkel.

- Olah! Pati. – öleltem meg Rupi barátnőjét. Pati két évvel fiatalabb, mint én, de az ő párosukról is csak jót tudok mondani.

- Helló Gi. – fordultam meg az ismerős hangra. Ahogy megpillantottam a hátam mögött álló fiút rögtön a nyakába ugrottam.

- De rég láttalak. Te hogy, hogy itt vagy? Nektek is két hét szünet van nem? – zúdítottam Liamra az összes kérdést, amit csak lehetett.

- De szünet van. Mindenki haza ment egy kis időre, meg akinek barátnője van, ő azzal tölti ezt a két hetet. Szüleim nyaralnak Madagaszkáron így szabad vagyok egy hétig. – nevetett fel Liam.

- És Danielle? – az arckifejezését látva telibe találtam ezzel a kérdéssel.

- Úgy néz ki, vége van a mi kapcsolatunknak. – nem kérdeztem többet, mert nem rám tartozik, majd ha akarja, elmondja.

- Na, srácok figyelem! Tiszabecstől indulunk Liamnak mondom, aki még nem vett részt ilyenen kipakoltok a bőröndökből egy, egy műanyag hordóba. Abba lesznek a ruhák, ha netán beborulnánk, ne legyenek vizesek. Vad kempingezünk, ami annyit jelent, hogy ott állunk meg ahol lehet és visszük magunkkal az összes cuccunkat. Kaja akkor van, ha nagyobb településnél állunk meg és van bolt. Négy kenuval megyünk. Én és Emi, Marci és Nuchos, Rupi és Pati és Gi te Liammal mész. Van kérdés?

- Hogy működik ez az egész? – kérdezte Liam.

- Bepakolunk, a kenukba vízre szállunk és a legközelebbi homokpadnál kikötünk, ott sátrat állítunk eszünk alszunk, majd tovább megyünk. A kenutól ne parázz Gi rutinos kenus ő lesz a kormányos, te pedig előre fogsz ülni. – magyarázott mindenkinek Zotya.

- És a sátrazás hogy lesz? Mennyi sátratok van? – kérdeztem

- Itt vagyunk bajba mivel csak négy, de van egy négyszemélyes sátrunk és három két személyes.  A négyszemélyesnek van előtere és oda be tudunk pakolni viszont Marci és Nuchos lefoglalták.

- Remek. – forgattam meg a szemeim.

- Na, srácok akkor pakolás és induljunk! – kiáltott Rupi. Míg én bepakoltam addig a lányok elmentek még boltba a fiúk pedig felpakolták a kenukat az utánfutóra. Keményen két hordót töltöttem meg ruhákkal és minden más dolgokkal. Miután a lányok visszajöttek és fiuk is elkészültek Marciék faterja felvitt minket Tiszabecsre. A le út nem volt túl egyszerű, mert minden benzinkútnál meg kellet állni, ha elfogyott a sör és mire leértünk Nucos és Rupi egész jól voltak. Tiszabecsen lepakoltuk a kenukat és elkezdtünk berámolni a csónakokba.

- Gi mindenki a saját cuccát viszi és a közösből is, ami befér. – szólt nekem Marci, mert kezdtem bele merülni a rámolgatásba. Végül minden a helyére került és sikeresen vízre szállunk.

- Na szupersztárkám, milyen a vidéki élet? – húzta már is Nuchos Liamot.

- Hiányozni a foga McDonald’s de valahogy majd kibírom.

- Milyen érzés hogy egy nő irányít? – cinkelte tovább Zotya.

- Kapd be. – ennyi volt a véleményem. – Inkább azt magyarázd el, hogy meddig megyünk? – kérdeztem.

- Hát egy 10 kilométer le kéne húznunk ma, hogy holnap kevesebb legyen. Viszont ma tuti biztos, hogy kavicsos padon alszunk. – húzta el a száját Marci.

- Gi holnaptól napozunk. – szólt hátra Emi.

- Max te, de itt én vagyok a pasi és én evezek. – persze dőlt a röhögéstől mindenki kivéve Liam. A túra kenuknál a kormányos evez mindig a legtöbbet és irányítja a hajót ezért általában férfiemberek töltik be ezt a pozíciót. Az elől üllőnek a feladata, hogy szóljon, ha lát valamit a vízen és a kenu orrát igazítja ezt viszont a lányok szokták betölteni, mert kevesebb evezés több napozás.

- Szeretnék megtanulni kormányozni! – szólt határozottan Liam.

- Majd megtanítalak nem egy nagy ördöngösség. – nevettem rá. Vagy másfél órája húzhattuk a kenukat mikor már nagyon elegem lett. A felső Tisza keskeny és viszonylag folyik rendesen. De itt áll a víz!

- Én mindjárt meghalok! Kiköthetnénk már! – szóltam előre a srácoknak.

- Még két kilométer. – vigyorgott Nuchos.

- Nagyon tré most víz. Nem folyik és eszméletlen alacsony a vízállás. Néha még a kenunk alja is leér. – röhögött Rupi.

- Ja de ez azért van, mert meghíztál. – nevettem rá.

- Ott kikötünk! – mutatott Marci egy nagy padra.

Mikor kiszálltunk a kenukból konkréten azt mondtam, hogy én itt nem alszok, ökölnyi nagyságú kövek borítják a „homok padot”.

- Holnap nem hogy evezni, de még egyenesen se tudtunk menni. – nézett körbe Pati. Mikor mindenki kiszörnyülködte magát elkezdtük felállítani a sátrakat. Úgy döntöttünk, ma nem rakunk tábortüzet így nem is vacsiztunk. A sátorállítás parádés volt mármint a többieknek, mert én megkaptam a kidobható sátrat. J Úgy döntöttek a fiúk, hogy Liam velük alszik. Így én maradtam egyedül. 

- Marci segíts felhúzni a kenukat, mert a két jó madár kidőlt. – Nuchos és Rupi amint felállították a sátrakat mentek aludni.

- Na, srácok én is megyek, lefekszek aludni. – köszöntem el mindenkitől. A sátorba bebújtam a meleg hálózsákomba és azon agyaltam, hogy reggel még az ország egyik felén kelt most meg a másik felén fekszem le. Ez egy kicsit vicces.

Hajnalban arra riadtam fel, hogy valaki kihúzta a sátor cipzárját. 

- Kivan ott? – suttogtam torkomba dobogó szívvel.

- Nyugi csak én. – jött a válasz.

- A szívbajt hozod rám. Miért nem alszol?

- Nem tudok. Én kaptam helyet a Marci és Nuchos között és valakit mindig arrébb kell, lökjek. Nem költözhetnék hozzád? 

- De, gyere. Basszus legközelebb ne ijessz meg!

- Csak nem féltél? – Liam már el is helyezkedett mellettem.

- Szerinted? Egyedül egy sátorba kint a semmi közepén vajon? – húztam össze magamon a hálózsákot.

- Fázol?

- Hát nincs melegem. – Liam máris közelebb csúszott hozzám és nekem simult.

- ŐŐ ugye tudod, hogy ez így nem segít semmit. – nevettem fel kínosan.

- Legalább nem mondhatod, hogy nem próbáltam segíteni. – mosolyodott el a hangjából ítélve.

Nagy nehezen ismét sikerült elaludnom, de nem sokáig, mert arra keltem, hogy eszméletlenül süt be a nap a sátorba és vagy ezer fok van. Szétizzadva hámoztam ki magam a hálózsákból. Liam még nagyba aludt mikor kimásztam a sátorból, de kint nem volt olyan meleg, mint bent. Marciék sátrához igyekeztem, hogy a hordóból elő vegyem a fürdő ruhám. Miután meglett a bikinim valami helyet kerestem magamnak, hogy átöltözzek. Végül egy nagy bozótost jelöltem ki erre a helyre.

Miután átöltöztem, a ruhám behajítottam a sátorba és mentem is fürdeni. A víz először nagyon hidegvolt, miután megszoktam a víz hőmérsékletét már úsztam is. Visszafelé a víz alatt próbálkoztam úszni mikor beleütköztem valakibe.  Gondoltam Zotya, mert ő szokott ilyen korán kelni.  Lejjebb merültem és szétfeszítettem a lábait és átúsztam közöttük. A levegőm fogytán volt ezért a felszínre úsztam, de még mély volt a víz így lassan értem föl. Mikor végre kint volt a fejem, gyorsan belekapkodtam a nekem háttal álló fiúnak. A homlokom a hátának támasztottam és úgy pihegtem egy kicsit. Mikor végre elég levegőm volt kinyitottam a szemem és elhúzódtam a sráctól. Akkor jött a nagy döbbenet, hogy nem Zotya állt előttem, hanem Liam.

- Uhh bocsi azt hittem Zotya van itt. – néztem fel kínosan Liamra.

- Kicsit meglepődtem mikor szétfeszítetted a lábam.  – nézett rám nagy szemekkel.

- Bocsi. – vörösödtem fülig. – De van, hogy szoktunk játszani. – elég kínos volt a szitu ezért minél hamarabb kint akartam lenni a parton. Már ép a part szélén voltam mikor láttam, hogy Liam felfelé úszik. Hirtelen megiramodtam a szakadó part felé. Mikor láttam, hogy Liam elfogadható távolságba ér nekifutottam és egy fejest ugrottam. Olyan precízen kiszámítottam mindent, hogy pont Liam alatt siklottam el. Ezt precíz számítást még a matek tanárom is megirigyelné.

- Kezdem azt hinni, hogy sellők vannak a vízbe. – vigyorgott Liam.

- Lehet, az vagyok. – fröcsköltem egy adag vizet a képébe. Mikor észbe kaptam már sietve úsztam is tovább, mert ez a tett bosszút követelt. Ami azt illeti jól gondoltam, hogy sietnem kell. Liam gyorsabb volt, mint én és a bokámat elkapta a víz alatt és visszarántott. Hirtelen merültem a víz alá így nem kis mennyiségbe nyeltem vizet.  

- Hohó, jól vagy? - vizslatott érdeklődve mikor nem csak a számon köpködtem ki a vizet, hanem az orromból is. – Na, megállj! – gondoltam bosszúra vágyva. Még egy kicsit adtam az esetlen lányt mikor hirtelen megkapaszkodtam a vállába és lenyomtam a víz alá. Őt is váratlanul érte a tettem, de én minél hamarabb el akartam onnan iszkolni ezért sebesen kezdtem úszni. Volt is néhány méter előnyöm, de Liam két karcsapással mögöttem volt. Aztán eltűnt! Nem hallottam semmit. Ezért abba hagytam az úszást és vártam, hogy valahol feltűnjön. De sehol semmi.

- Liam! – kiáltottam kissé kétségbe esetten. Ekkor hirtelen valaki a víz alatt megmarkolta a csípőm és lefelé rántott. Még volt annyi időm, hogy levegőt vegyek. A víz alatt persze újra indult a harc.

- Tudod mennyire megijesztettél? – kérdeztem mikor már felértünk a felszínre.

- Csak nem féltél? – vigyorgott rám olyan huncut vigyorral.

- De. Tudod hiányzott volna a lány a kenuból. – húztam egy kicsit az agyát.  Még időbe elúsztam a fröcskölés elől és egyenesen a part felé siettem. Már leért a lábam mikor futni próbáltam a vízbe. Eszeveszett tempóba vert a szívem az izgalomtól, hogy mindjárt elkap ezért a kezemmel is segítettem neki. Már csak térdig ért a víz mikor Liam elkapta csuklóm és maga felé rántott. A mellkasának csapódtam a nagy lendület miatt. Próbáltam hátrébb lépni, de karjait összefonta körülöttem. Kicsit eltoltam magam tőle és felnéztem, hogy lássam az arcát ekkor már a szája pár centivel volt az enyémtől.

- Liam – de nem tudtam befejezni a mondatot, mert megakadályozta a szájával. Megfeszültem mikor az ajkaink találkoztak. Próbáltam össze szorított szájjal tűrni, míg befejezi a kis akcióját utána meg jól képen törlöm. Csak, hogy kitartóan ostromolt az ajkaim és elgyengültem. Úgy, hogy ennyit arról, hogy tűrök. Őszintén még élveztem is az először kis óvatos lágy csatánkat, ami később bátrabb szenvedélyesebb csókká csapott át. De hirtelen jött a gondolat basszus mi a fenét csinálok hisz ő LIAM! Sietve toltam el magamtól a fiút és siettem a sátrunk felé. Egy törölközőt tekertem magam köré mikor megjelentek a lányok.

- De friss ma valaki. – ölelt meg Pati.

- Ja, már túl vagyok egy úszáson. – vigyorogtam.

- Ahogy látom nem csak te. – nézett Emi Liam felé.

- Öcsém ez a csávó nagyon szexi. – csorgatta mind két lány a nyálát. Nekem is mega akadt a szemem a félmeztelen Liamon.

Gi! – bökött meg egy kicsit Emi.

- Igen? – fordultam felé. Lehet, hogy kicsit tovább néztem Liamot mint kellene.

- Odavan érted Liam nincs mit tagadni és a tátott szájú bámulásodból az jött le, hogy te se vagy közömbös felé. – nézett csípőre tett kézzel Emi.

- Ezt honnan veszitek? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Édesen csókolóztatok a parton. – húzogatta a szemöldökét Pati.

- MI???? – ugrott egy oktávot feljebb a hangom.

- Láttuk! Egyébként nincs barátnője és neked sincs barátod nincs ezzel semmi baj. Nem mellesleg el kéne felejtened azt a barom Louist.

- De olyan mintha a bátyám lenne.

- Gi bele fér egy kis barátság extrákkal? – kérdezte Emi.

- Nem! Én nem olyan ember vagyok……….. vagyis nem tudom. – csóváltam meg a fejem.

- Lányok! Reggeli és utána cuccolás, mert indulnunk kell, ma 25 kilométert evezünk. – szólt Zotya.

- 25! Ember, te normális vagy? – akadtam ki.

- Jó majd megoldjuk valahogy, hogy ne neked keljen húznod annyit. – vigyorgott Zotya.

Leültünk kajálni, ami elég macerásra sikeredett, de Zotya rendet tett. Kaja után mindenki elkezdte szétbontani a sátrát. Mikor már összetettem a cuccaim nagyjából akkor vettem észre, hogy Liam eltűnt és egy kenu is. A francba!!