Nyolcadik fejezet

Sziasztok :) hoztam ma is a következő részt xD Valószínű, hogy jövőhéten valamelyik nap lesz annyi időm, hogy felrakjam majd a következő részt. :) Az oldal látogatóim 180 felett vannak nagyon nagyon örülök neki :) egy pár kominak is örülnék. 
Na nem húzom tovább az időt mindenkinek jó olvasást. Puszi Gigi

 Miután mindenki elkészült apu elvitt minket a suliba. Az aula nagyon szépen fel volt díszítve kis lámpások lógtak minden honnan és a Lila szín dominált. A színek szinte az összes árnyalatát látni lehet. A fehér székeket egyenletesen elosztották a teremben. Elől volt a hatalmas színpad rajta a felszereléssel, ami állt egy dobból, hangfalak és erősítőkből. Előtte volt egy nagy asztal 5 székkel. Felmentünk a terembe, hogy átbeszéljük még egyszer a műsort. Akkor nyitottak be Dodóék.

- Helló. Gii nagyon csinos vagy. Sok sikert nektek és 20 perc múlva kezdünk. – jött oda Dodó.

- Oké, köszi. – feleltem izgatottan

- Kicsi lány remegsz, mint a kocsonya nyugodj meg oké. – szólt rám Zotya. Olyan érzésem van, hogy mindjárt összeesek. Szépen lassan elindultunk az aula felé. A nézőtér tömve volt emberekkel. Itt-ott felfedeztem ismerős arcokat, akiknek integettem is. Aztán megláttam az öt embert, akik ott ültek a nagy asztalnál. Három férfi és két nő ült az asztalnál közülük csak egy férfit ismertem, meg aki zsűrizik és az-az igazgató volt. Leültünk a nekünk kijelölt helyre a srácoknak sikerült egy műsort-füzetet szerezniük.

- Hogy lehet 15 induló? – kérdezte Marci

- Hát látod sok a tehetség ebbe, suliba. – mondom kicsit nagyképűen.

- Na hányadikok vagyunk? – kérdezi Rupi

- 7. – válaszolom kurtán.

Végre elkezdődik a műsor. Annyira jók a bandák, hogy komolyan most még jobban kezdtem félni. Gyorsan lement előttünk az 6 banda.

-          Hölgyeim és uraim most pedig következzen az a banda, akinek csak az énekese jár ebbe a suliba a 27-esek!

Felmentünk a színpadra. A reflektorok pont úgy világítottak, hogy semmit nem láttam a közönségből nagy sajnálatomra. Hallottam felcsendülni a Listen első akkordjait és elkezdtem énekelni. Éreztem, hogy szárnyalok a dallal. Egyszer csak azon kapom magam, hogy az utolsó pár hangot éneklem és vége van. A tömeg egy emberként kezdett el tapsolni és kiabálni.

-          Köszönjük szépen. A következő dalunk egy magyar szám lesz Tóth Gabitól.

Nagyon jól éreztem magam a színpadon kár, hogy ez a szám is gyorsan lement. Nagy sikerünk volt mert vissza is tapsoltak. Szépen sorjában mentünk le a színpadról és fogatuk a gratulációkat mindenkitől. Lili lent a nyakamba ugrott és úgy gratulált. Vissza ültünk a helyünkre és vártuk míg a többi banda is végez. Nagyon jók voltak nagyon tetszettek és komoly nehézségek elé állítjuk a zsűrit.

-          Köszönjük szépen a versenyzőknek. Most tartunk egy rövid szünetet, míg a zsűri dönt.  – mondta a mikrofonba az igazgató úr.

-          Menjünk igyunk valamit meg szellőztessük ki a fejünket mert én olyan ideges vagyok, hogy mindjárt össze esek. – mondtam a srácoknak.

Ki mentünk az udvara kicsit beszélgetni. Egyszer csal Lili meg jelent az osztályból pár emberrel és egy hatalmas lepedőt tartottak kifeszítve, amire rá volt írva, hogy We love 27. Mikor megláttam rögtön a csajok nyakába ugrottam.

-          Annyira aranyosak vagytok! – mondtam a lányoknak. Komolyan meghatott, hogy ennyire mellettünk állnak.

-          Srácok eredményhirdetés. – szólt ki az igazgató.

Bementünk a terembe már mindenki bent volt. Az igazgató felment a színpadra és elmondta, hogy ki nyert.

- Gyerekek, mint az tudjátok az este mindenkinek nagyon fontos és nem csak a ti életeteket, hanem az egész közönség életét meg fogja változtatni. – ezt mi is tudjuk. Annyira ideges voltam, hogy csak részleteket halottam a monológból. Meg ragadtam a mellettem ülő fiú kezét. Ez a kéz Nuchos keze volt szegény felsikkantott olyan erővel ragadtam meg a kezét. Olyan gondolatok játszódtak le a fejembe mi lenne, ha nem mi nyernénk, szerintem megtörnék, hogy mégsem vagyok elég jó, ha nem felelek meg az elvárásoknak nincs is miről beszélni, hiszen nem vagyok elég jó nekik. A gondolatmenetemből az igazgató hosszú beszéde vége zökkentett ki.

- Először is tapsoljunk meg minden résztvevőt. Itt van három boríték a kezembe az ez első három helyezettet tartalmazza. Hátulról kezdeném a felolvasást a harmadik helyezett. – kis hatásszünet.

 -  A Little Butterfly! – nagy taps fogadta bandát. Felálltak és kimentek a megköszönni az igazgatónak és átvették az oklevelet és az arany serleget, amin a bűvös 3. állt.

- A második helyen pedig a………… Pink Soldiers. – Dodóék voltak azok. Ők is felmentek a színpadra átvették az oklevelet, az aranyserleget. Egy kis csalódottságot láttam a fiúk arcán.

- Az első helyezett pedig nem más, mint…….. – hatásszünet következett szinte örökké valóságnak tűnt, míg az igazgató kibontotta a borítékot. Körbe nézett a terembe sok feszült arcot láthatott, mert nem húzta utána sokáig az időt és kimondta.

- Az első helyezett pedig a 27-ek!! – Mikor ezt kimondta nem is tudtam mit reagáljak annyira boldog voltam, mint még sohasem. Felugrottam a helyemről és a fiúk nyakába ugrottam és össze visszaszorongattam mindenkit. Felmentünk a színpadra és átvettük az oklevelet és a serlegünket majd az igazgató úr mondta, hogy rögtön a suli tárgyaló termébe menjünk. Nem értettem miért, de gyorsan kilógtunk és felszaladtunk a terembe. De nem volt még ott senki.

- Srácok eltudjátok képzelni, hogy nyertünk? Mi? Nem hiszem el! – sikoltozott Marci

- Ez nagyszerű és mehetünk Londonba és készíthetjük a saját lemezünket atya ég felfogtátok mennyire szerencsénk van? – hitetlenkedett Zotya. A nagy örömujjongásunkból a belépő igazgató és három másik ember szakított félbe. Két férfi és egy nő lépet be a nő magas volt és szőke. Tűzpiros kosztümbe volt és egy fekete nagyon csinos maga sarkú volt rajta . A két férfi öltönybe volt a magasabbik férfi szőke volt kék szemekkel és enyhén borostás arccal mérhetetlenül magabiztosságot sugallt és volt egy kis sárm is benne. Az alacsonyabb férfinak barna szeme és barna haja volt.

- Srácok a hölgy Kovács Klára a magyarországi sony cégigazgató helyettese. A két úr pedig Mr Smith. – mutatott a szőke hajú férfira. – Mr Mckort – itt az alacsonyabb férfira mutatott.

- A két férfi Londonból repült idáig Mr Smith kint külföldön a Sony vezérigazgatója és társtulajdonosa. Mr Mckort pedig a marketingvezető és Simon Cowell job keze. – gyors bemutatkozás után egyezettünk, hogy Londonba holnap reggel 12:00 kor indul a gépünk.

Mindezek után lementünk a többiekhez fogadni a gratulációkat és elmondani, hogy holnap reggel indulunk is Londonba nem vesztegetjük az időnket. Apu jött értünk kocsival hazafelé út gyorsan elment és már ott találtam magam a nappalinkban. Lulu, anyu és apu figyelmesen nézetek és várták, hogy belekezdjek a mesébe.

- Szóval nyertünk, aminek nagyon örülünk. A két férfi, akik Londonból jöttek velünk fognak utazni. Úgy néz ki két hetet fogunk durván ott tölteni. Karácsonyra és az ünnepekre haza jövünk és Januárba vissza megyünk. Azt mondták szállást biztosítanak nekünk. És minden rendben lesz. – mondtam mosolyogva anyunak, aki aggódva nézett rám.

- Hát nincs mit tenni akkor holnap elmentek és csak két hét múlva látlak. – mondta szomorúan anyu.

- Anyu nem lesz baj és van telefon, amin tudjuk tartani a kapcsolatot és internet is. – mondtam nekik.

- Viszont ha most nem haragszotok, akkor elmegyek fürdeni és aludni, mert holnap nagyon zsúfolt lesz. – mondtam nekik fáradtan.

- Oké béby mi meg kifosztjuk a hűtőt! – mondta röhögve Rupi.

Én megfürödtem és elmentem aludni közbe pedig azon gondolkodtam mekkora lehetőség hullott most az ölembe, és hogy mennyire szerencsés vagyok. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.