Hetedik fejezet

Sziasztok :) Meghoztam a következő részt. Eszméletlenül örülök annak az 1 kominak és, hogy több mint 160 látogatója van az oldalnak :) köszönöm szépen, hogy olvassátok a blogom. A következő részt holnap hozom xD jó olvasást mindenkinek :) 
Puszi Gigi

Reggel arra ébredtem, hogy Rupi ordibál Marcival torka szaktatából Nuchos és Zotya pedig röhög rajtuk.

-          Elmondanátok, hogy mi a fenét csináltok? – kérdeztem tőlük igen csak ingerülten.

-          Marci elvette Rupi telefonját és hülyeségeket írogat ki a facebook-jára. – közli velem Zotya két levegő vétel között, mert annyira nevetett, hogy alig bírt beszélni.

-          Na, jól van irány kajálni, mert le késsük a buszt. – mondtam nekik szigorúan komolyan lassan már azt érzem, hogy én vagyok az anyjuk.

Miután mindenki meg reggelizett felültünk a buszra. Itt Marci elővette a gitárját és elkezdett szerenádozni. Az összes ember minket bámult. Ami nagyon ciki volt, de most nem tudok mit csinálni. Volt, aki bulizott vagy vele énekelt, sőt volt, aki mondta, hogy mit szeretne tőle hallani. Marci a csapatba a nagy tehetség, mert nem csak dobon játszik kitűnően, hanem zongorán és gitáron, ami a vicces, hogy még hegedülni is tud, bár ezt soha nem tudom meg mennyire, jól mert egy gyenge pillanatába mondta el ezt nekem és meg fenyegetett, ha elmondom, valakinek nagyon csúnyán kikapok tőle:).

A rögtönzött koncert után persze taps is járt. Szóltam a srácoknak, hogy le kell szállni. A villamos megállóba Lilivel találkoztunk és Balázzsal így együtt mentünk be a suliba. A srácok igen nagy feltűnést keltetek a suliba és nem csak a lányok körében. Első órán bejött az osztályfőnök.

- Jó reggelt!

- Jó reggelt! – köszöntünk kórusba a tanár úrnak.

- Tanár úr! Itt maradhatnak a terembe a fiúk, ha nem csinálnak semmi rosszat? – kérdeztem a tanár úrtól.

- Rendben, de csak abban az esetben, ha tényleg nem csinálnak semmi rosszat. – mondta nagylelkűen a tanár. Ez az! Mentem vissza a helyemre közbe erősen bólogattam a srácoknak ők meg vették a lapot ezért lepacsiztak egymással.

- Oké srácok akkor úgy fog zajlani a mai nap, hogy 3 óra lesz csak megtartva és utána a zenekarjaink mennek próbálni a lányok, segítik feldíszíteni az aulát Faragó tanárnőnek. A fiúk pedig a pakolásba segítenek. Ha meg tudom, hogy valaki ellóg, annak nagyon komoly következményei lesznek. – mondta az ofönk ellentmondás nem tűrő hangon. Gyorsan elment a 3 óra. Második óránk ének volt, amin nem csináltunk semmit mivel a srácok produkálták magukat. Engem is próbáltak rá venni, de tartogatom a hangom estére. A következő óránk biológia volt, amin szintén nem csináltunk semmit, mert Zotya aki most végzi a fő sulit biogazdálkodás szakon vagy min folyton kijavította a tanárnőt mikor mesélt nekünk, amiből mindig kisebb viták jöttek létre mi meg csak nevetünk.

- Dodó a próbaterembe bemehetünk, míg ti összeszeditek az embereket, akikkel próbáltok? – kérdeztem Dodótól aki csak bólintott egyet tudtomra adva, hogy oké menjünk. Szóltam a fiúknak, hogy mehetünk az alaksorba. Ott van az egyik szobába kialakítva egy próbaterem. El is próbáltunk mindent 3x.

- Szerintem nagyon jó lesz. Gi majd a második számba a tartott hangokra figyelj, hogy ne csússz le és a modorosságot iktasd ki. Egyébként meg nagyszerű lesz. –mondta Zotya a tanácsokat, de nem szemrehányóan, hanem csak kedvesen.

- Srácok nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én nagyon izgulok. Most tudatosult bennem próba közbe, hogy mekkora lehetőség ez nekünk. Ti felhagyhatok a luk méretű padlásszobában való próbákkal én meg azzal, hogy mindig keresnem kell valakit, aki kísér engem.

- Jaj Gii nehogy nekem itt elkezdj sírni, mert itt hagyunk! – mondta nekem Nuchos.

-  Durván négy óra múlva fogunk fellépni. Na, mennyünk enni, mert már nagyon éhes vagyok. – közölte velünk Rupi.

- Akkor húzzunk

- De ne az időt. – ezek komolyan az Alkonyatból szedték a szöveget. OMG ezt nem hiszem el.

Elmentünk egy görög gyors büfébe és ott mindenki tele ette magát. Azután bementünk a közeli plázába ruhát nézni. Az első 5 perc után a fiúk eltűntek gondolom nem bírták tovább csak Rupi maradt velem.

- Csajszi ezt figyeld ebbe a ruhába, ha meglátnak, tuti leesnek a székről. – Rupi egy fekete koktél ruhát mutatott, ami állati szexin nézett ki.

- Gyerünk, kislány próbáld fel! – bementem a fülkébe és felvettem. Olyan volt mintha rám öntötték volna kimentem megmutatni Rupinak. A srác arcán széles vigyor volt és csak a hüvelyk ujját felmutatva jelezte, hogy ez király.

Meg vettük a ruhát és haza mentünk. Út közbe felhívtuk a fiúkat, hogy merre vannak ők csak annyit mondtam ha nem érünk haza két percen belül akkor nem marad a sütiből.

Otthon felhívtam Lilit, hogy segítsen készülődni. A srácoknak is ezt javasoltam.

-          Csöngettek! Nyitom. – közölte ezt mind egyszerre Nuchos.

-          Szia Gi. – köszönt be Lili

-          Helló. Nézd ott az ágyon a ruha, amit ma vettünk Rupival.

-          Gii ez nagyon szexi. Mindenki kikészül, ha meglát.

-          Hol a hajvasaló? – ordított valahonnan Marci

-          Fürdő szoba Jobbra a felső polcon. – kiabáltam neki vissza.  

-          Hol a hajszárító? – kérdezte Nuchos

-          A hajvasaló mellet. – válaszoltam neki morcosan.

-          Hol a vasaló? – üvöltött valahonnan Rupi

-          Gardroban az ajtó mögött megtalálsz mindent.

-          Gii hol a fejem? – kérdezte röhögve Lili

-          Lili ne csináld már te is. – mondtam mérgesen

-          Akkora itt a felfordulás. Nagyon durva. – mondta Lili.

Míg a fiúk szerencsétlenkedtek valahol a házba addig mi Lilivel neki álltunk készülődni.  Begöndörítettük a hajam és Lili szépen kisminkelt. Klasszikus füstös szemeket csinált nekem ami nagyon jó illet a ruhámhoz.

-          És most megmutatom neked gyűjteményem legszebb darabját. – mondtam szemöldök húzogatva Lilinek. Elő vettem az egyik legszebb magassarkúm.