Sziasztok meghoztam a következő részt :) Kaptam keményen egy db komit a részhez :) ezért nem függesztem fel a részeket csak hozom amikor tudom :) Eni V.-nek köszönöm ismét a díjam ahogy lesz időm kiteszem :) Köszönöm a sok oldalmegjelenítést! :)
Mindenkinek jó olvasást puszi Gigi :)
XX Gigi XX
Sminkes
szobába pakolásztam mikor bejött Paul.
- Helló. –
köszönt félve.
- Szia. –
köszöntem szinte suttogva.
- Gi nézz
rám! – felé fordultam – Nem azért mondták le a koncerteket, mert nem kíváncsiak
rátok, de hogy szárnyra kapott az a hír, hogy szakítottatok Louissal ez kicsit
bezavart a dolgokba.
- Ha csak
azért voltak ránk kíváncsiak, mert Louissal jártam, akkor jobb is, hogy
lemondták a koncertet. – letöröltem egy könnycseppet és pakoltam tovább.
- Visszamész
Magyarországra?
- Igen.
Reggel indul a gépem. Nem tudom, hogy a srácokkal mi a helyzet, de én egy
kicsit egyedül szeretnék lenni.
- Gi ha meg
fogadsz egy tanácsot ak….
-
Hellóóóóóó. – ordította el magát Marci.
- Örülök,
hogy jöttök, és ismét félbeszakítotok. – dühöngött Paul. Közben a srácok
leültek a kanapéra. – Szóval váltsunk egy kicsit taktikát az elkövetkező három
hétbe kerüljétek a feltűnést amennyire lehet. Ha letelt a nyaralás utána pedig
egy díjátadón lépnétek fel. Az One Direction nyitná, és utána ti jönnétek, na?
- Nekem mind egy. – sóhajtottam.
- Rendben,
persze így oké minden. – mondta Zotya. Ezzel Paul kiment.
- Haza mész?
– kérdezte Marci.
- Igen.
Reggel indul a gépem. Ti?
- Mi
befejezzük a turnét a fiuk mellet utána mi is haza megyünk. – mondta Rupi
- Viszont
elmehetnénk egyet kenuzni a Tiszára. Van kedved Gi? – kérdezte Nuchos.
- Persze. –
vidultam fel rögtön.
- Este
elmegyünk, a fiukkal egy buliba gyere el te is. – ajánlotta Marci.
- Nem még
össze kell pakolnom. – húztam el a szám.
- Gi! Ne
legyél ennyire besavanyodva. – nézett rám Nuchos.
- Koncert
után megyünk. – kacsintott Rupi és kiment, majd Marci és Nuchos is követte.
- Tudom,
hogy ez most nagyon rossz időszakon mész keresztül, de tudom, hogy erős csaj
vagy és túléled ezt is. – ölelt át Zotya.
- Uh Bocsi
nem akartam megzavarni az idilli pillanatot. – jött be Max.
- Neked nem
kéne a színpadon lenned? – érdeklődtem.
- Még van az
1D-nek egy bónusz száma. Csak jöttem gratulálni igazán szép módon szakítottál
Louissal. Biztos címlapon lesztek vele. – röhögött fel.
- Ha nincs
más dolgod akár mehetnél is. – próbálta lerázni Zotya. Ezzel Max el is ment.
-
Visszamegyek, a turnébuszba összepakolom a dolgaim.
- Megyek,
segítek. – ajánlkozott Zotya.
Szótlanul
sétáltunk egymás mellett. Mikor a buszhoz értünk össze pakoltuk a cuccom.
- Zotya
kedves vagy, hogy segítettél, de nem megyek, a buliba érezzétek jól magatok és
Tokajba találkozunk. – megöleltem srácot.
- Sajnálom,
hogy nem jössz. Hiányozni fogsz akkor jövő héten találkozunk. – adott egy
puszit a homlokomra és elment.
Sokáig
álltam a „nappali” közepén és csak bámultam. Azután elmentem fürdeni és a
kanapéra száműztem magam. Nem sokat
kellet várnom már is elaludtam.
Arra
ébredtem, hogy a fiúk megjöttek és ezt onnan következtettem ki, hogy cseppet
sem voltak toleránsak az alvó emberrel. Részegek, kiabálnak és az összes
villanyt felkapcsolják. Miután mindenki elvonult reményeim szerint ki sem jönnek
egy darabig. Gyorsan csekkoltam az időt reggel hat óra egész pontosan. Nem
aprózták el a bulizást. Mivel nyolckor indul a gépem úgy döntöttem, hogy
elvonulok fürdőbe átöltözni, piros és fekete napot tartok.
Szeretem a
rövid hajam, de legalább egy órámba telt, míg elviselhető fejet készítettem
magamnak. Az órára néztem bakker hét rohanás a reptérre a fiúknak még írtam pár
búcsúzó sort és egy rúzsos puszit hagytam a lap alján. Mikor ezzel is megvoltam
taxit hívtam és kivitettem magam a reptérre. Onnan már egyenes az út hazáig.
Kb tíz óra
fele landolt a gép a Liszt Ferenc reptéren apu várt a terminálban.
- Meg jött
az én kislányom. – ugrottam apu nyakába abban a pillanatba vagy tíz vaku
villant fel.
- Basszus. –
ezt nem hiszem pedig senki nem tudta, hogy haza jövök.
- Gyere, fel
kell keltened a húgod. – fogta apu két bőröndöm és elindultunk kifele.
Otthon anyu
készítette az ebédet mikor haza értünk.
- Brigi! –
ugrott anyu a nyakamba.
- Helló újra
itthon. – sóhajtottam egyet. – Merre van Lulu?
- Alszik. –
válaszolt anyu.
- Már nem
sokáig. – rohantam fel az emeletre. Óvatosan kinyitottam a szobája ajtaját majd
nekifutásból ráugrottam a húgomra.
- Te nem
anyu vagy, mert nem csinál ilyet, de Livi se lehetsz, mert ő nem ilyen nehéz. –
morogta álmosan, fején a takaróval.
- Na, kösz!
– mondtam szemrehányóan.
- Gi? – ült
föl hirtelen az ágyból.
-
Meglepetéssss! – kiáltottam el magam. Mire ő a nyakamba ugrott. – Meg fojtasz húgi!
- Bocs, de
már rég láttalak.
-
Megváltoztál. Sokkal csajosabb vagy. – mondtam neki mosolyogva.
- Te meg
megsavanyodtál.
- Tessék? –
döbbentem meg.
- Valami
bajod van, mert olyan vagy, mint aki citromba harapott.
- Emlékszel
még te mondtad, ha az élet citromot ad csinálj belőle limonádét. Na, én pont
ezért jöttem haza, hogy limonádé legyen.
- Menjünk le
együnk és mesélj el mindent.
- Oké. –
csendben mentünk a konyháig majd leültünk. Anyu főzött apu újságot olvasott.
- Na, lányom
meséld, minek köszönhetjük a hirtelen látogatásod. Ne értsd félre, örülünk
neki, de úgy tudtam, hogy jövő héten jössz csak. – mondta apu.
- Kezdem az
elején az lesz a legjobb.
- Szerintünk
is. – bólogatott egyetértően anyu.
- Louissal
szakítottunk – gördült le egy könnycsepp az arcomon. – Tegnap meg Paul közölte,
hogy lemondták a maradék három koncertünket. Ezt valószínűleg azért tették,
mert vége lett a dolognak kettőnk között Louissal. – sóhajtottam egyet.
- Akkor már
értem ezt. – tette le az újságot apu és rámutatott egy cikkre. Egy egész oldalt
szenteltek nekünk benne. Ráadásul ez nem egy kedvelt tini magazin ahol még meg
is értem, hanem egy kedvelt napilap.
- Oooo! –
csak ennyit sikerült mondanom. Majd a kezembe vettem az újságot. Gyorsan
átfutottam a cikket igazából Louist állítják be rossz fiúnak és a tegnapi
koncertet válasznak az ő lépésére. Maxnak igaza volt tényleg benne vagyunk az
újságba, de nem a címlapon.
- Kisebb
dolgokat tisztáznák először is nem tudom honnan szedték ezt a „banda barátját”
aki nyilatkozott, de az 1D és rajtunk kívül senki nem volt velünk. Tudtommal
senki nem adott interjút egy újságnak sem, pláne nem Magyarnak. Szóval ezt a „Sokat
veszekedtek az elmúlt időszakba és már nem volt felhőtlen a viszony a LuGi
páros között.” – olvastam fel a cikkből. – Nem veszekedtünk ez egyik
pillanatról a másikra történt. Viszont erről nem szeretnék beszélni.
- Oké és mi
a terved a hétre? – kérdezte anyu.
- Igazából le
szeretnék menni Adriékhoz és jövő héten jönnek a srácok és kenuznánk a
Tiszán.
- Lemehetek
veled Adriékhoz? – kérdezte Lulu.
- Persze.
Fel is hívom, lebeszéljük a dolgokat. – nyúltam a telefonomért.
XX Zayn XX
Nagyon
brutál fejfájással ébredtem reggel. Reggel? Igazából délután kettőkor.
Kivánszorogtam a konyhába egy fájdalom csillapítóért. 20 perces kutatás után
meglett a gyógyszer és gyorsan bevettem, utána a nappali felé vettem az irányt.
A kanapé szépen elrendezve Gi biztos elment. Levágódtam a kanapéra akkor vettem
észre egy összehajtott papírt. Nem túl szép kézírás az biztos, de az alján
olvasott név és a rúzsos száj nyomból már tudtam kiírta.
„ Srácok,
nem tudom, ki olvassa először a levelet, de akkor én már Magyarországon leszek.
Ne haragudjatok, hogy nem köszöntem el tőletek, de így se volt egyszerű nekem.
Vigyázzatok magatokra és semmi hülyeséget ne csináljatok, J Három hét múlva újra találkozunk.
Puszi GI”
És ennyi
elment. Egy rúzsnyomot hagyott maga után és ezt a levelet.
Liam, Louis,
Harry és Niall szinte egyszerre léptek ki a szobákból.
- Mi van
Zayn szellemet láttál? – viccelődött Niall
- Fájdalom
csillapítót. – nyögte Harry. Liam mindenkinek hozott egy pohár vizet és az
életmentő bogyót.
- Elment! –
csak ennyit sikerült kinyögnöm.
- Mi van?
Kiment el? Beszélj érthetőbben. – szólt Niall.
- Gi. –
válaszoltam.
- Mi van? –
értetlenkedett Harry. Liam kikapta a kezemből a levelet majd elolvasta miután
végzett vele a többieknek is oda adta.
- Most miért
fogod fel ezt tragédiaként? Csak három hétre ment el nem egy életre. –
bunkózott Harry.
- Te majom,
ott voltál mikor mondta Paul, hogy lemondták a koncertjeiket. Ha nem változik,
lehet, hogy egy életre elbúcsúzhatunk tőle. - mordultam Haryre.
- Zotya és a
srácok itt vannak, szóval nem hiszem Zayn. – próbált vigasztalni Niall.
- Mind az,
ami számára fontos volt elveszett szerinted itt maradt volna velünk így. –
kérdezte Liam.
- Itt van
Zayn. – mondta Louis, akiről eddig szinte tudomást sem vettünk.
- Úgy
látszik, én kevés vagyok neki. – válaszoltam lemondóan.
- Te mekkora
egy barom vagy. – szédelgett ki Marci a szobából.
- Mi van? –
kiáltottam rá.
- Először is
ne kiabálj, mert így is szétszakad a fejem másodszor, pedig beveszek valami,
mert szét megy a fejem. – botorkált a konyhába Marci. – Szóval nem szándékoztam
kijönni, de amit leműveltetek azt már rossz volt hallgatni. Gi elment, de
visszajön, mert szeret titeket, viszont kell neki a nyugalom nehéz egy fedél
alatt élni olyan sráccal, akit még szeretsz, közbe lemondják a koncerteket
csupán azért, mert szakítottatok. – Nézett ránk kérdően.
- Ezt
mondtam én is. – nézett ránk Liam.
- Nem kell
ez az én megmondtam szöveg. – morogtam az orrom alatt. – És miért nem köszönt
el? – fakadtam ki megint.
- Használd
az agyad cimbi mikor volt rá lehetősége? Koncert után elhúztunk mikor ide
beestünk mindenki hulla részeg volt. – nézet felvont szemmel Harry.
- Na,
látjátok, megy ez nélkülem is. – vigyorgott önelégülten Marci.
- Az biztos,
hogy stílusosan tud levelet írni. – röhögött Harry. – Na, húzok vissza aludni.
– így követte a példáját a többi srác is.
Én csak
ültem és meredtem magam elé, értettem ezt az egészet, de mégse, olyan zavaros.
- Ne képzelj
bele a dolgokba többet, mint ami. – szólalt meg Liam a küszöbről majd ő is
bement.
XX Gigi XX
Az elmúlt
két napban ettem, aludtam, TV-ztem. Kb ez jellemezte a napjaimat. Semmi kedvem
nem volt semmihez, de ma irány Szombathely a húgommal.
- Gi kész
vagy? Másfél óránk van, hogy a Keletibe érjünk. – szólt be a szobámba Lulu
Nem vittem túlzásba
az öltözködést tudván, hogy három órát zötykölődünk a vonaton. Kényelmes sort
fehér topp egy barna magassarkú, szemüveg, na meg a bőröndök.
- Azt hittem
idekövülök. – nézett rám Lulu.
- Nyugi még
van egy óránk.
- Apu
megérkezett a nővérem. Mehetünk! – kiabált Lulu. A kocsiút viccesen telt folyton hülyültünk
Luluval. Mikor a vasútállomáshoz értünk elbúcsúztunk aputól.
-
Vigyázzatok magatokra. Semmi rosszalkodás.
- Apu! Öt nap
múlva jövünk. – néztem rá szem forgatva. Gyorsan megöleltük őt és mentünk is.
A vonatút
eszméletlen rémes volt mivel IC-vel mentünk négyes ülések voltak én az ablaknál
ültem szembe velem a húgom mellettem egy anyuk, akivel a 15 éves lánykája ült.
Természetesen Directioner és persze 27-es fan kb 3 másodperc alatt sikerült
felismernie és vagy két percig sikongatott az „Úristen”, „Ezt nem hiszem el”
mondatokat váltogatta egyfolytában. Már kezdtem megijedni, hogy csak ebből a
két mondatból áll a szókincse, de fél óra után felocsúdott a sokkból és
megállás nélkül dumált nekem. Egyszer fogta be 10 percre, de az is csak azért
volt, mert telefonáltam. Utána persze „Ez ki volt?”, „Ugye Harry mond, hogy
Harry volt” záporozta. Aztán rájött, hogy nem angolul folytattam a csevejt
ezért a „Szentég Marci volt igaz?” Kérdések jöttek. Imádom a rajongóim, de
három óra egyfolytában még az én tűrőképességemet is próbára teszi. Végül
eljött az a pillanat is mikor leszálltunk az állomáson barátnőm és a férje várt
minket. Még előtte persze megígértette velem a lány, hogy szólok egy pár szót
az érdekébe Harrynél.
- Gigi-m! Jaj
istenem de hiányoztál. – ölelt magához Adri.
- Hát három
év jó hosszú idő. – öleltem meg én is.
- Lányok sok
a bámészkodó, nem mennénk a kocsihoz, kicsit frusztrál ez a sok ember. –
nevetett Csabi
- Bocsi, de
sajnos ez velem jár. – forgattam meg a szemem.
- Nem baj,
de gyertek, mert sok mindent kell bepótolnunk. – karolt belém Adri.
A kocsiba
Lulu számolt be a vonaton töltött keserves három óráról. Én az ablakon kinézve
meredtem Vasmegye teljesen más világára. Mintha visszatekerték volna az időt
egy 7 évvel. Szántóföldek, traktorok, munkások, végtelen napraforgó földek.
Mintha ismét 11 éves lennék. Talán még egy pár évvel fiatalabb voltam mikor
megismertem Adrit. Szombathely mellett egy kis faluban Vasszilvágyon van egy
nyaralója a mamáméknak ott nyaraltunk minden nyáron egy pár hetet. Szerettem
azt a helyet ott mindig más volt minden. A szomszéd nénivel nagyon jóba voltunk
és mikor nem voltunk kint ő figyelt a házra. Az ő unokája Adri. Még fodrásznak
tanult mikor megismertem és egy hajgumival ajándékozott meg mikor meglátott
ettől kezdve lettünk barátok. Ahogy telt az idő sajnos egyre ritkábban jártunk
le és így kevesebbet is tudtunk találkozni időközbe férjhez ment és van két
gyereke. Az elmúlt három évbe nem is találkoztam velük, mert mindig valami közbe
jött mikor lent voltunk.
- De
elmerengtél. Megérkeztünk. – szólt hátra Adri.
- Éljen. –
pattantam ki a kocsiból.
- És mit
szeretnél csinálni? – kérdezte Csabi.
- Pihenni és
felejteni. – sóhajtottam.
- Jaj,
szívem. – ölelt magához Adri.
Felmentünk a
lakásukba és elfoglaltuk a számunkra kijelölt szobát. Luluval közös a szobánk.
- Gi! Holnap
még be kell mennünk dolgozni, de utána szabadok vagyunk és egész héten bulizunk.
- Oké.
Holnap én vigyázok a srácokra? – kérdeztem
- Nem. Még
anyunál vannak a gyerekek és Csabi ha megy munkába elvinné Lulu-t is.
- Oké
- Menj le te
is.
- Jaj, nem
köszi. – mosolyodtam el.
Még délután
levittük Lulu Adri szüleihez és maradtunk egy kicsit, hogy beszélgessünk meg
érdeklődjenek. Aztán semmi izgalmas nem történt velem visszajöttünk
Szombathelyre ettünk és lefeküdtünk aludni.
Este 10 óra
fele csörgött a telefonom. Zayn hívott sokáig gondolkodtam, hogy felvegyem vagy
sem, de végül nem vettem fel. Majd rá egy fél órára újra csörgött.
- Igen. –
szóltam bele álmosan.
- Gii! Miért
nem vetted fel a telefont? – kiabált a telefonba Zayn.
- Menj
valami csendesebb helyre, mert nem hallak!
- Miért
mentél el?
- Bulizol,
részeg vagy, és mert nyugalom kellett. – válaszoltam csendben.
- De mi
szeretünk.
- Elhiszem,
de ezt folytassuk holnap jók legyetek. Puszi. – kinyomtam a telefont majd
lehajítottam az ágy mellé.
Reggel
tízkor keltem addigra Adriék már nem voltak otthon. A konyhába a hűtőn találtam
egy cetlit, hogy ötre érnek haza. Körbe néztem a házba valami ehető után kutatva
persze semmi nem volt, úgyhogy nyomás a boltba.
Hazafelé
menet láttam egy párt sétálni az utcán. Teljesen ellentétek voltak mind a
ketten a csaj egy plaza cica viszont a srác rendesnek tűnt. Egyszer csak egy
csinos, de szolid lány lépett hozzájuk és köszönt mindkettőjüknek. Láttam, hogy
ők sokkal jobban össze illenek és, hogy valahogy máshogy néznek egymásra. Na,
jó én teljesen meghülyültem. De mi van, ha egy kis belevalóságot csempésznénk a
lányba és oda állna, és azt mondaná. „ Héj! Én jobban illek hozzád, mint ez a
liba!”
Megőrültem
végem! Hogy juthat ilyen egy épeszű ember eszébe? De!
Siettem
vissza a lakásba. Bent eldobtam mindent és papírt, ceruzát vettem a kezembe. Ez
a páros megihletett. Kicsit durva, szókimondó lett a szöveg, de nem lett rossz
szerintem.
Ötkor
megjöttek Adriék, Luluval és a két gyerkőccel. Elő is adtam nekik az új dalt.
Barátnő. Ez a dal címe.
- Ez….. Bocs
de nem tudok mit mondani erre. – Nézett rám nagyra meredt szemmel Csabi.
- Nem baj a
lényeg hogy üt. – vigyorogtam
Barátnő
Hé te, hé te!
Nem tetszik a csajod!
Nem nem, sehogyse
Egy új csaj kellene neked
Hé te, hé te
Itt vagyok!
Lehetnék én a csajod!
Hé te, hé te
Tudom hogy tetszem neked
Nem, nem
Tudod te is, ez nem titok
Hé te, hé te
A csajod akarok lenni!
Annyira édes vagy
Magamnak akarlak
Annyira jól nézel ki
Rád gondolok egész nap
Te vagy nekem a kábszerem
Nem tudhatod édesem
Hogy miket tennék veled
Hogy jó legyen Neked!
(Bizony ám!)
Ne találgass,
Hiszen tudod
Hogy baromira jó vagyok
És basszus igen
Egy kibaszott hercegnő vagyok
Nincs ebben semmi titok
És ezt te is jól tudod
(Igazam van, mert igazam van)
A csajod olyan kis semmilyen
Te jobbat érdemelsz
Együtt kellene már lennünk
Hiszen mindenki ezt mondja
Hé te, hé te!
Nem tetszik a csajod!
Nem nem, sehogyse
Egy új csaj kellene neked
Hé te, hé te
Itt vagyok!
Lehetnék én a csajod!
Hé te, hé te
Tudom hogy tetszem neked
Nem, nem
Tudod te is, ez nem titok
Hé te, hé te
A csajod akarok lenni!
Látom ahogy nézel
Ahogyan rám nézel
És hiába fordulsz el drágám
Tudom hogy rám gondolsz
És csak rólam beszélsz, az ám
hazám. :)
Szóval gyere csak ide
Súgd a fülembe amit kell
Mégjobb ha a csajodat lepattintod végre
Még a nevét se mond ki előttem
Újra és újra
A csajod olyan kis semmilyen
Te jobbat érdemelsz
Együtt kellene már lennünk
Hiszen mindenki ezt mondja
Hé te, hé te...(..)
Hé te, hé te...(..)
Egy pillanat alatt az ujjaim köré csavarlak
Csak mert, csak mert kurva jó vagyok
Nincsen más rajtam kivűl, mindenki bekaphatja
A kis hülye ribid egy kis senki, mégis mit
hittél?
Egy pillanat alatt az ujjaim köré csavarlak
Csak mert, csak mert kurva jó vagyok
Nincsen más rajtam kivűl, mindenki bekaphatja
A kis hülye ribid egy kis senki, mégis mit
hittél?
Hé te, hé te...(..)
Hé te, hé te...(..)
Hé te, hé te...(..)