13. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim :) hoztam ma is a következő részt :) Ebben a részben nincsenek benne a fiúk :/ de lesznek most új fejlemények ;) kíváncsi vagyok a véleményetekre :) Nem lett túl hosszú a rész ;) de ha minden jól megy akkor Szombaton vagy Vasárnap hozom a következő részt:) Ez a rész Magyarországon játszódik és a következő is ott fog ;) 
Jó olvasást mindenkinek! :P Puszi Gigi

Gyorsan eltelt a két hét Londonba az első számunk felkerült a rádiók top tízes listájára és egyre csak meneteltünk felfele. A napok 90%-át stúdiózással töltöttük és csak aludni jártunk a szállodába. Rettentő fárasztó volt az-az egy hét. A saját lemezünk már nagyjából kész, de még van mit rajta javítani. De azt már csak szünet után.   Srácokkal a közös kiruccanás után nem találkoztunk tudomásom szerint New Yorkban vannak, de lehet, hogy már Londonba. A kis kiruccanásunk után másnap a címlapokon voltunk azzal a címmel, hogy „ A 27-esek Gi-je vajon melyik One Directionos fiút nézte ki magának? Lányok figyeljetek! „

Mi most épp Magyarországon vagyunk a reptéren és várjuk a csomagjainkat.

- Ha minden oké, akkor öt perc és kint leszünk. – mondta Nuchos.

- Már jó lenne. És hogy lesz mentek is Tokajba? – kérdeztem a fiúktól.

- Aha, szerintem apu már itt is van értünk és nem látjuk egymást egész Január 3-ig. – mondja Marci. Láttam egy kis örömöt a szemében.  

A csomagok 10 perc után sikerült felszednünk. Már indultunk is ki. Az ajtó nyílt és anyuékat láttam Lilit, Balázst és Mátét. Az utóbbin kicsit meglepődtem. A fiúktól elbúcsúztam még egyeztettünk pár dolgot és ők indultak is, mert több mint 2 órás út várt még rájuk.

- Még mindig nagyon csinos vagy. – kacsintott Nuchos Lilire.  Balázsnak nem tetszett Nuchos beszólása, de mire reagálhatott volna a srácok el is mentek.

- Menjünk el egy moziba vagy üljünk be beszélgetni, mert olyan rég találkoztunk.

- Oké én benne vagyok, de inkább üljünk be egy kínaiba. – javasoltam Liliéknek.

- Rendben. – válaszolták egyszerre.

Elköszöntem anyuéktól mondván hogy két vagy három óra múlva otthon leszek.

Az étteremben Máté ült mellém.

- Hogy viseled az újságírókat? – kérdezte Balázs

- Egész jól meg a sikítozó lányok bár ez elég hülyén hangzik az én számból. – mondtam nevetve. – Akartam is kérdezni itt mi a helyzet? Úgy értem mit tudnak a 27-ről?

- Nem igazán vagytok, még itt befutottak bár itt-ott lehet hallani a számotokat. Néhány cikk is megjelent rólatok a neten bár nem a világ teteje. – mondta Lili

- Értem, akkor már értem miért nem volt a reptéren egy újságíró sem. – mondtam a srácoknak. – És Máté hogy-hogy kijöttél a reptérre? – kérdeztem a fiútól.

- Nem sikerült elbúcsúznunk és gondoltam kijövök eléd. – válaszolta szőke fiú.

- De most mesélj mindent, mert tudni akarom. – mondta Lili

- Hát, amiket küldtem képeket csak azok történtek, de amúgy a napjaink 90%-át  a stúdióba töltöttük. Louissal , Zaynnel, Harryvel, Liammal és Niallel összehaverkodtunk. – mondtam Lilinek

- Hogy miii?? – sikkantott fel Lili

- Volt egy kis összetűzés köztem és a The Wanted ból az egyik sráccal mikor Zayn jött és megmentett. Így kezdődött minden. – mondtam a többieknek.

- Zayn??? De ROMI – kiáltott Lili

- Ja ja! Este pedig egy pizsibe ugrottam be a fiúkhoz szólni, hogy csend legyen.

- Várj! Olyan „pizsibe” amibe szoktál aludni? – kérdezte Lili. És mutatta két ujjával a pizsi szót. Én csak bólogattam.

- Mi a baj Gi pizsijével? – kérdezte értetlenül Máté

- Hát az a pizsi nem nevezhető pizsinek inkább valami szexi háló ingnek. – mondta kuncogva Lili

- Hmmm…. most már én is kíváncsi lettem. – húzogatta a szemöldökét Máté.

- Semmi érdekes nincs az én pizsimben. – kacsintottam a srácra.

- Nekünk mennünk kell, mert még van egy kis dolgunk. – mondta huncutan Balázs kézen fogta Lilit és elmentek. Így ketten maradtunk Mátéval.

- Nincs kedved feljönni hozzánk, filmet nézni? – kérdezte Máté

- De oké miért is ne. - mondtam mosolyogva a fiúnak.

Elindultunk az étteremből. Út közben Máté megfogta a kezem és úgy sétáltunk tovább. Megérkeztünk a házhoz. A fiú udvariasan előre engedett és elnézést kért a nagy kupiért. J

- Milyen filmet nézzünk? – kérdezte Máté.

- A macskám a fiúm és a családomat J az megvan? – kérdeztem a fiútól, mert ez nem egy tipikus film, amit a fiúk néznek.

- Igen megvan. – válaszolta a fiú.

Betette a filmet és leült mellém. Majd öt perc múlva megszólalt, hogy kimegy popcornért. Én annyira fáradt voltam, hogy elfeküdtem a kanapén. Azon gondolkodtam, hogy milyen fárasztó volt a repülő út és a csomagokkal való szenvedés, amikor megjött Máté a kezébe egy tál popcornnal. Már épp fel akartam ülni a kanapéról, hogy le tudjon ülni mikor:

- Ne maradj csak, oda fekszem melléd. – mondta kacsintva Máté. Erre én elpirultam és teljesen a kanapéhoz préselődtem. Lefeküdt mellém és a jobb kezével finoman átkarolt. Egymásra néztünk és én teljesen elvesztem a barna szemeiben ő finoman elkezdte simogatni a combom és óvatosan közeledett felém.

- Ne…… ezt még ne túl korai. – mondtam Máténak.

- Gi nem bírom ki. Már az első nap mikor megláttalak nagyon tetszettél.

- Te is nekem. – mondtam elpirulva a fiúnak.

- Szeretném, ha a barátnőm lennél. – mondta vágyakkal teli hangon.

- Nem lesz ez túl gyors? Én két hét múlva repülök vissza Londonba és nem tudom, mikor jövök vissza Magyarországra. – mondtam a fiúnak.

- Ne …. kérlek már most szörnyű belegondolnom, hogy elmész, de kérlek……. Sokkal jobb lenne, ha tudnám, hogy ÉN vagyok melletted.

- Hát………. Rendben! – mondtam és mosolyogva adtam egy puszit az arcára.

- Ez azt jelenti, hogy járunk? – kérdezte a fiú fülig érő szájjal.

Én csak adtam neki még egy puszit. – Most pedig kísérj haza lécci mert otthon kéne lennem. – mondtam a fiúnak bocsánatkérő arccal.

Hazafelé úton végig fogta a kezem, beszélgettünk és nevettünk jó sokat. A házhoz érve elbúcsúztam tőle és bementem. Anyuék már vártak rám kaptam egy kis leszidást a késés miatt, de mondták menjek aludni, mert fáradt lehetek.  A szobámba érve megszólalt a telefonom és nagy betűkkel ki volt írva, hogy LOUIS xx

- Helló na, mi a helyzet veled? – kérdeztem a sráctól.

- Igazából nem tudom miért hívtalak fel, de valakivel beszélnem kell, csak a fiúkat nem akarom zavarni, mert mind a barátnőikkel vannak. – mondta Lou kicsit sem vidám hangon.

- Baj van? – Kérdeztem a répaimádót.

- Szakítottam Eleanorral – csak ennyit mondott a fiú. 5 perc kellet mire meg tudtam szólalni.

- Nagyon sajnálom, de miért? - Kérdeztem a fiútól.

- Nem ugyan az, mint régen volt. Én turnézni járok, és mostantól egyre többet megyünk. Ő meg tanul a suli végett. De szeretem őt, de már csak, mint a húgomat. És az utóbbi egy hónapban egyre többet veszekszünk. – mondta Lou. Olyan szomorú volt a hangja szerintem még sírt is.

- Nem is tudom, hogy mit mondjak nagyon sajnálom, Louis hogyan tudnék segíteni? – kérdeztem a fiútól.

- Azzal segítettél, hogy meghallgattál engem, köszi.

- Rendben szívesen, de ne csinálj semmi hülyeséget. Puszi, szia. – köszöntem el Loutól

- Oké puszi, szia, szeretlek. - köszönt el a fiú.

Szeretlek???? Na ez meg mivolt? Kezdek már én is megkattanni? Mind1!

Úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni, mert nagyon hosszúra sikeredett a mai nap. A fejemben Louis szomorú hangja zsongott a fejemben mikor elaludtam.