14. fejezet

Sziasztok :) Mindenkinek Boldog Új Évet!!!! :) Bocsánat a késésért de mostanában meggyűlik a bajom a fejezet írással :) De ma hoztam a következő részt ;) nagy sajnálatomra kevesebben látogatják az oldalt mind eddig, de nézzük pozitívan már több mint 330 látogatója van az oldalnak :P  A következő részt jövőhéten tudom hozni ne haragudjatok :/  A mai részhez csak annyit, hogy próbáltam kicsit Lou szemszögéből is bemutatni a dolgokat nem tudom mennyire jön majd át nektek :) Nem rabolom az időtöket tovább mindenkinek jó olvasást! :) Puszi Gigi

Reggel 2 SMS várt az egyik Mátétól :

 „ Jó éjt holnap elviszlek valahova és nagyon szeretlek. Puszi Máté <3.

A másik üzenetet Louistól kaptam : „Köszönöm, hogy meghallgattál J siessetek vissza Londonba, mert már nagyon hiányoztok nekünk! Lousi xx”

Mind a két fiú nagyon aranyos, de nem értem, hogy az One Directionnal mióta vagyunk ilyen jóba oké, hogy haver meg minden. Míg ezeken gondolkodtam felöltöztem.

Mivel itthon voltam nem vittem túlzásba az öltözködést. Lemenetem anyuéknak köszönni, hogy éllek még.

- Hali! – kiáltottam el magam.

- Jó reggelt. – kiáltották egyszerre.

- Van valami kaja, mert éhen halok? – kérdeztem

- Mindjárt ebédelünk, szóval ne nagyon egyél. – mondta anyu

- Oké akkor vissza menetem a szobámba. Majd szólj, ha kész lesz az ebéd.

- Rendben!

Azzal fel is ballagtam a szobámba. Bekapcsoltam a laptopom és felmentem twittere ott több mint 500.000 követőm van. És rengeteg értesítésem. Meg próbáltam mindenkinek válaszolni és facebookon ugyan ezt tettem, utána böngésztem egy kicsit az interneten. Megnéztem, hogy itthon mi hír van a 27-esekről. Nem sok mindent találtam, de a magyar MTV-n néhány cikk már volt rólunk. A nagy keresésből a telefonom csörgése szakított ki.

- Szia, Lili mizu? – kérdeztem barátnőmtől.

- Szia, 2 nap múlva karácsony és még nem vettem semmit Balázsnak meg a családnak. – mondta kétségbe esett hangon.

- Én, se de ma délután Mátéval találkozok.

- Hoppá hogy-hogy? – kérdezte a barátnőm sokat sejtő hangon.

- Hát úgy néz ki, hogy együtt vagyunk.

- Wáááá ez komoly? – kérdezte Lili nagy lelkesedéssel.

- Igen. Amúgy valamikor be kéne menni az osztályba, mert rég láttam őket.

- Holnap gyere, úgy mintha suliba jönnél, mert az lesz az utolsó nap.

- Rendben. Akkor mi legyen? Ma a Mamutba találkozzunk, vásárolunk Balázsnak és utána én magadra hagylak, mert Mátéval leszek. – mondtam barátnőmnek.

- Oké akkor egy óra múlva a Mamutba puszi. – Köszönt el Lili

- Szia. – Leraktam a telefont és elkezdtem készülődni. Lementem enni, mert idő közben kész lett az ebéd. Az ebéd végeztével felvettem egy fekete kabátot és egy fekete táskát majd buszra szálltam és háromnegyed óra múlva találkoztam Lilivel.

- Helló csajszi adtam két puszit a barátnőmnek.

- Szia. Na, mehetünk? – kérdezte izgatottan.

- Irány vásárolni. – mondtam és bele vetettük magunkat a vásárlás örömeibe. Legalább 20 boltot végig jártunk és kb 10 szatyorral felpakolva mondtuk azt, hogy na, jó akkor most ennyi elég. Beültünk egy Starbucksba mindenki a szokásos coffee latte-t itta mikor megláttuk a két srácot.

- Hellósztok lányok. – köszönt Mát é és adott egy puszit az arcomra. Majd leült mellém.

- Na valami terv estére? – kérdeztem

- Mit szólnál ahhoz, ha sétálnánk, egyet esik a hó kint és nagyon szép most minden. – mondta Máté egy puszi keretében.

- Ez de romi – mondta Lili! Elköszöntünk Lilitől és Balázstól majd elindultunk a parkba sétálni. Máté a séta közben végig fogta a kezem.

- Nagyon csinos vagy ma is. – mondta mosolyogva a fiú. Én erre elpirultam.

- Köszönöm.

- Várj egy pillanatot. – mondta Máté és eltűnt majd 5 perc múlva vissza jött egy csokor rózsával a kezébe. Annyira aranyos volt mikor át nyújtotta.

- Virágot a virágnak. – mondta

- Ez egy kicsit elcsépelt szöveg nem gondolod? – kérdeztem nevetve.

- Köszi. – mosolygott rám. Ő mélyen a szemembe nézett elfordultam volna, de nem tudtam, mert fogva tartottak a szemei. Egy re csökkent a távolság közöttünk ő meg fogta a derekam, és magához rántott. Mohó forró csókba forrtunk össze. Végtelen hosszú időnek tűnt, míg egymással voltunk elfoglalva, de levegőhiány miatt szét kellet válnunk.

- Eszméletlen jó volt. – mondta kacsintva Máté.

- Hát igen valamit nagyon jól csinálunk. – mondtam nevetve.

xxxx Louis szemszöge xxxx

- Eleanor nagyon sajnálom, nem tudjuk ezt tovább folytatni. Úgy szeretlek, mint a húgom! – mondtam Eleanornak majd kimentem sétálni, mert nekem is olyan nehéz volt ez az egész, mint neki. Olyan érzésem volt mintha a szívemet visszakaptam, de most kiszakadt belőlem valami. Az gondolkodtam, hogy muszáj beszélnem valakivel. Ha ki beszélem, magamból a dolgokat az mindig segít.  A srácokat nem hívhatom, mert nem akarom őket terhelni, míg a barátnőikkel vannak, majd holnap elmondom nekik. Nézegettem a neveket a telefonkönyvben mikor a G betűnél megálltam és hirtelen felindulásból felhívtam Gigit.

- Helló, na, mi a helyzet veled? – kérdezte vidám hangom. Mindig mikor beszéllek, vele nagy megkönnyebbülés tölt el. Elmondtam neki mindent, ami történt velem nagyon jól esett, hogy valaki meghallgat.  A hosszú monológom után elköszöntünk és a lelkemre kötötte, hogy ne csináljak semmi hülyeséget. Olyan érzés vele beszélni mintha gyerekkorunk óta ismertük volna egymást. Kedvem lett volna beülni egy kocsmába és leinni magam, de az nem én lennék ezért hazafelé vettem az irányt.

A házba belépve látom, hogy Eleanor elköltözött elvitte az összes cuccát. Még a fürdő szobából is elvitte a szappanját. Nagy önsajnálatomba merülve elfelejtkeztem a fürdésről és csak így befeküdtem az ágyamba. Azon gondolkodtam, hogy vajon mit csinálhat Gi ebben a pillanatba. Vagy az elmúlt héten.  

Másnap nagyon korán keltem. Megfürödtem és átmentem Liam-hez ő az, aki még jó tanáccsal tud szolgálni. Útközben beszaladtam egy kis kajáért, hogy legyen mit enni.  A házhoz érve már nem is csöngettem vagy kopogtattam, hanem azonnal benyitottam és a konyha felé vettem az irányt. Liam már ott ült az asztalnál és a reggeli teáját szürcsölte.

- Jó reggelt Lou! Mi a baj? – kérdezte Liam

- Honnan tudod, hogy baj van? – kérdeztem ingerülten.

- Egyrészt látszik, az arcodon másrészt sose kelsz korán, hacsak nincs rá valami nyomós okod. – mondta Liam

- Ez igaz tényleg van baj. – mondtam halkan majd leültem a konyha pulthoz.

- Szólok a srácoknak, hogy jöjjenek hozzám, mert gyűlésezünk. – mondta Liam

- Oké! Ja, hoztam kaját is úgy, hogy siessenek. – mondtam röhögve és közben Niallra gondoltam, hogy a kaja szó hallatán rögtön jön. Míg Liam intézkedett addig én bementem a nappaliba és leültem a kanapéra. Időközben Liam is csatlakozott.

- Egyébként miért voltál fenn ilyen korán? – kérdeztem a haverom

- Mert Danielle-t kivittem a reptérre ma repült Los Angelesbe. – mondta a bandatársam. Én elég hülye fejet vághattam, mert mondta:

- A héten legalább 3x mondtuk, hogy ma fog repülni.

- Ja ja igen már beugrott. – mondtam. Ez volt a végszavam, mert a fiúk is megérkeztek, egyszerre ami nagy szó nálunk.

- Helló. – köszönt Harry majd levágódott az egyik fotelbe.

- What’s Happennniiinnnnggg. – jött be kiabálva Zayn majd mellém ült.

- Hay merre van a kaja? – jött be Niall

- A konyhába, de most először meghallgatjuk Louist és utána eszünk. – mondta Liam

- Az a helyzet, hogy szakítottam Eleanorral. – mondtam a fiúknak.

- Hogy mit csináltál? - Kérdezte Zayn

-  Szakítottunk, mert nem fog kettőnk között működni a dolog.

- Ó haver nagyon sajnálom. Liam mit tudott tanácsolni, amivel könnyebb lett? – kérdezte Harry

- Semmit én is ma tudtam meg. – mondta Liam

- Hogy mi? Louis másnapos vagy? – kérdezte Zayn

- Nem tegnap nem ittam le magam a sárga földig, sőt semmit nem ittam vízen kívül. – mondtam a srácoknak.

- Akkor kivel beszéltél? Mert te nem olyan, vagy aki ha nem beszél róla, akkor nem csinálsz semmi hülyeséget. – mondta nekem Niall

- Igazából beszéltem valakivel….. Felhívtam GI-t – mondtam a fiúknak.

- Mármint azt a Gi-t? – kérdezte Harry

- Vajon melyiket te nagyon okos ismersz mást Gi-t? – kérdezte Zayn

- De miért pont őt? – kérdezte Liam

- Nem akartalak titeket zavarni, mert mindenki a barátnőjével volt.

- Lou tudod, hogy minket bármikor hívhatsz. – mondta készségesen Liam

- Tudom, de akkor is jó volt vele beszélni. – mondtam nekik

- Nem tudom ti hogy vagytok vele de nekem hiányzik. – mondta Zayn

- Nekem is de mikor meglátom mindig az jut róla eszembe milyen lehet az ágyban. – mondta röhögve Harry. Én az első párnát, ami a kezem ügyébe akadt azt hozzá vágtam.

- Harry. – szólt rá mindenki.

- Most mit csináljak túl hatásos volt az első találkozónk. – mondta nevetve a göndörke.

- Az biztos, de nekem nem az első volt. Mint férfinak nekem is megfordult egy két fura mondhatni perverz gondolat a fejembe, de gyorsan elvetettem, mert Perrie jutott eszembe. – mondta Zayn.

Nagy beszélgetésünket a telefoncsörgés zavart meg. Niall vette fel.

-          Paul azt üzeni, öt percünk van, hogy a stúdióhoz érjünk. – mondta a szöszi.

A kocsiba ülve még gyorsan küldtem egy SMS-t Gi nek. 

13. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim :) hoztam ma is a következő részt :) Ebben a részben nincsenek benne a fiúk :/ de lesznek most új fejlemények ;) kíváncsi vagyok a véleményetekre :) Nem lett túl hosszú a rész ;) de ha minden jól megy akkor Szombaton vagy Vasárnap hozom a következő részt:) Ez a rész Magyarországon játszódik és a következő is ott fog ;) 
Jó olvasást mindenkinek! :P Puszi Gigi

Gyorsan eltelt a két hét Londonba az első számunk felkerült a rádiók top tízes listájára és egyre csak meneteltünk felfele. A napok 90%-át stúdiózással töltöttük és csak aludni jártunk a szállodába. Rettentő fárasztó volt az-az egy hét. A saját lemezünk már nagyjából kész, de még van mit rajta javítani. De azt már csak szünet után.   Srácokkal a közös kiruccanás után nem találkoztunk tudomásom szerint New Yorkban vannak, de lehet, hogy már Londonba. A kis kiruccanásunk után másnap a címlapokon voltunk azzal a címmel, hogy „ A 27-esek Gi-je vajon melyik One Directionos fiút nézte ki magának? Lányok figyeljetek! „

Mi most épp Magyarországon vagyunk a reptéren és várjuk a csomagjainkat.

- Ha minden oké, akkor öt perc és kint leszünk. – mondta Nuchos.

- Már jó lenne. És hogy lesz mentek is Tokajba? – kérdeztem a fiúktól.

- Aha, szerintem apu már itt is van értünk és nem látjuk egymást egész Január 3-ig. – mondja Marci. Láttam egy kis örömöt a szemében.  

A csomagok 10 perc után sikerült felszednünk. Már indultunk is ki. Az ajtó nyílt és anyuékat láttam Lilit, Balázst és Mátét. Az utóbbin kicsit meglepődtem. A fiúktól elbúcsúztam még egyeztettünk pár dolgot és ők indultak is, mert több mint 2 órás út várt még rájuk.

- Még mindig nagyon csinos vagy. – kacsintott Nuchos Lilire.  Balázsnak nem tetszett Nuchos beszólása, de mire reagálhatott volna a srácok el is mentek.

- Menjünk el egy moziba vagy üljünk be beszélgetni, mert olyan rég találkoztunk.

- Oké én benne vagyok, de inkább üljünk be egy kínaiba. – javasoltam Liliéknek.

- Rendben. – válaszolták egyszerre.

Elköszöntem anyuéktól mondván hogy két vagy három óra múlva otthon leszek.

Az étteremben Máté ült mellém.

- Hogy viseled az újságírókat? – kérdezte Balázs

- Egész jól meg a sikítozó lányok bár ez elég hülyén hangzik az én számból. – mondtam nevetve. – Akartam is kérdezni itt mi a helyzet? Úgy értem mit tudnak a 27-ről?

- Nem igazán vagytok, még itt befutottak bár itt-ott lehet hallani a számotokat. Néhány cikk is megjelent rólatok a neten bár nem a világ teteje. – mondta Lili

- Értem, akkor már értem miért nem volt a reptéren egy újságíró sem. – mondtam a srácoknak. – És Máté hogy-hogy kijöttél a reptérre? – kérdeztem a fiútól.

- Nem sikerült elbúcsúznunk és gondoltam kijövök eléd. – válaszolta szőke fiú.

- De most mesélj mindent, mert tudni akarom. – mondta Lili

- Hát, amiket küldtem képeket csak azok történtek, de amúgy a napjaink 90%-át  a stúdióba töltöttük. Louissal , Zaynnel, Harryvel, Liammal és Niallel összehaverkodtunk. – mondtam Lilinek

- Hogy miii?? – sikkantott fel Lili

- Volt egy kis összetűzés köztem és a The Wanted ból az egyik sráccal mikor Zayn jött és megmentett. Így kezdődött minden. – mondtam a többieknek.

- Zayn??? De ROMI – kiáltott Lili

- Ja ja! Este pedig egy pizsibe ugrottam be a fiúkhoz szólni, hogy csend legyen.

- Várj! Olyan „pizsibe” amibe szoktál aludni? – kérdezte Lili. És mutatta két ujjával a pizsi szót. Én csak bólogattam.

- Mi a baj Gi pizsijével? – kérdezte értetlenül Máté

- Hát az a pizsi nem nevezhető pizsinek inkább valami szexi háló ingnek. – mondta kuncogva Lili

- Hmmm…. most már én is kíváncsi lettem. – húzogatta a szemöldökét Máté.

- Semmi érdekes nincs az én pizsimben. – kacsintottam a srácra.

- Nekünk mennünk kell, mert még van egy kis dolgunk. – mondta huncutan Balázs kézen fogta Lilit és elmentek. Így ketten maradtunk Mátéval.

- Nincs kedved feljönni hozzánk, filmet nézni? – kérdezte Máté

- De oké miért is ne. - mondtam mosolyogva a fiúnak.

Elindultunk az étteremből. Út közben Máté megfogta a kezem és úgy sétáltunk tovább. Megérkeztünk a házhoz. A fiú udvariasan előre engedett és elnézést kért a nagy kupiért. J

- Milyen filmet nézzünk? – kérdezte Máté.

- A macskám a fiúm és a családomat J az megvan? – kérdeztem a fiútól, mert ez nem egy tipikus film, amit a fiúk néznek.

- Igen megvan. – válaszolta a fiú.

Betette a filmet és leült mellém. Majd öt perc múlva megszólalt, hogy kimegy popcornért. Én annyira fáradt voltam, hogy elfeküdtem a kanapén. Azon gondolkodtam, hogy milyen fárasztó volt a repülő út és a csomagokkal való szenvedés, amikor megjött Máté a kezébe egy tál popcornnal. Már épp fel akartam ülni a kanapéról, hogy le tudjon ülni mikor:

- Ne maradj csak, oda fekszem melléd. – mondta kacsintva Máté. Erre én elpirultam és teljesen a kanapéhoz préselődtem. Lefeküdt mellém és a jobb kezével finoman átkarolt. Egymásra néztünk és én teljesen elvesztem a barna szemeiben ő finoman elkezdte simogatni a combom és óvatosan közeledett felém.

- Ne…… ezt még ne túl korai. – mondtam Máténak.

- Gi nem bírom ki. Már az első nap mikor megláttalak nagyon tetszettél.

- Te is nekem. – mondtam elpirulva a fiúnak.

- Szeretném, ha a barátnőm lennél. – mondta vágyakkal teli hangon.

- Nem lesz ez túl gyors? Én két hét múlva repülök vissza Londonba és nem tudom, mikor jövök vissza Magyarországra. – mondtam a fiúnak.

- Ne …. kérlek már most szörnyű belegondolnom, hogy elmész, de kérlek……. Sokkal jobb lenne, ha tudnám, hogy ÉN vagyok melletted.

- Hát………. Rendben! – mondtam és mosolyogva adtam egy puszit az arcára.

- Ez azt jelenti, hogy járunk? – kérdezte a fiú fülig érő szájjal.

Én csak adtam neki még egy puszit. – Most pedig kísérj haza lécci mert otthon kéne lennem. – mondtam a fiúnak bocsánatkérő arccal.

Hazafelé úton végig fogta a kezem, beszélgettünk és nevettünk jó sokat. A házhoz érve elbúcsúztam tőle és bementem. Anyuék már vártak rám kaptam egy kis leszidást a késés miatt, de mondták menjek aludni, mert fáradt lehetek.  A szobámba érve megszólalt a telefonom és nagy betűkkel ki volt írva, hogy LOUIS xx

- Helló na, mi a helyzet veled? – kérdeztem a sráctól.

- Igazából nem tudom miért hívtalak fel, de valakivel beszélnem kell, csak a fiúkat nem akarom zavarni, mert mind a barátnőikkel vannak. – mondta Lou kicsit sem vidám hangon.

- Baj van? – Kérdeztem a répaimádót.

- Szakítottam Eleanorral – csak ennyit mondott a fiú. 5 perc kellet mire meg tudtam szólalni.

- Nagyon sajnálom, de miért? - Kérdeztem a fiútól.

- Nem ugyan az, mint régen volt. Én turnézni járok, és mostantól egyre többet megyünk. Ő meg tanul a suli végett. De szeretem őt, de már csak, mint a húgomat. És az utóbbi egy hónapban egyre többet veszekszünk. – mondta Lou. Olyan szomorú volt a hangja szerintem még sírt is.

- Nem is tudom, hogy mit mondjak nagyon sajnálom, Louis hogyan tudnék segíteni? – kérdeztem a fiútól.

- Azzal segítettél, hogy meghallgattál engem, köszi.

- Rendben szívesen, de ne csinálj semmi hülyeséget. Puszi, szia. – köszöntem el Loutól

- Oké puszi, szia, szeretlek. - köszönt el a fiú.

Szeretlek???? Na ez meg mivolt? Kezdek már én is megkattanni? Mind1!

Úgy döntöttem, hogy lefekszek aludni, mert nagyon hosszúra sikeredett a mai nap. A fejemben Louis szomorú hangja zsongott a fejemben mikor elaludtam. 

12. fejezet

Sziasztok :) Először is Boldog Karácsonyt mindenkinek! :) Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hozom a részt, de karácsony miatt nagy felfordulás volt itthon :/ :) Nem is húzom az időt de köszönöm a több mint 300 oldal látogatót és az építő kritikát Fantasy Girlnek :)

Jó olvasást mindenkinek puszi Gigi :) 

Reggel nagy meglepetésemre teljesen fitten ébredtem csak kicsit késve, mert már javába dörömböltem mikor ajtót nyitottam.

- Kis virágszál 5 perce lent kéne lenned! – ordított velem Marci

- Fél pillanat és megyek. – rá csaptam az ajtót és hiper sebességgel el kezdtem készülődni. Kinéztem az ablakon és esik a hó atya ég valami meleg ruhát kell keresnem, és ami kényelmes. Végül egy koptatott farmer és egy bajuszos póló mellet döntöttem. Egy fekete bakancs és egy fekete napszemüveggel megspékelve.

Gyorsan lerohantam az aulába és már a türelmetlen fiúk mellé álltam.

- Na végre már azt hittem, hogy megint fel kell mennem érted. – mondta idegesen Marci.

- Most ahelyett, hogy itt papolsz, nekem már indulhatnánk. – mondtam neki mosolyogva, hogy húzzam vele egy kicsit az agyát. Mivel tudtam, hogy ezt utálja. Kiléptünk a szálloda ajtaján és fotósok ezrei rohamoztak meg minket. Gyorsan a letoltam a fejemről a napszemüvegem bár elég szerencsétlenek éreztem magam, hogy télen napszemüveget kell viselnem, de ha nem teszem fel a szemüveget egész biztos, hogy megvakulok. George sietett segítségünkre és négy igen csak kigyúrt fiatalember. Körbe vettek minket a négy testőr és elindultunk a kisbusz felé a félperces utat sikerült öt perc alatt megtenni.

- Azt mindenit, na, ez nagyon durva volt. – mondta Rupi kicsit megijedt arccal.

- Hát srácok tudtuk, hogy mire vállalkoztunk, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar el fog jönni. – mondta Zotya

- Gi te vágytál mindig erre hát most örülj. – mondta Nuchos

- Igen, de ez félelmetes volt. Bár élveztem Nem tudom ez nagyon furán hatott rám. – válaszoltam a fiúknak. Kicsit össze voltam zavarodva. Megijedtem, de közben élveztem is. Fura egy érzés.

- Srácok készüljetek fel, mert a cég bejárta előtt is ez az őrület fog várni. – mondta kedvesen George.

Megérkeztünk a Sony épülete elé és 4x annyi fotós és újságíró volt ott.

- Marci az ajtót akkor nyisd ki ha szólok oké?- monda George

- Rendben! – halottuk hogy George valakivel beszél telefonon és egyszer csak elordítja magát.

- Most!- kiáltotta a sofőrünk. Marci abban a pillanatba kinyitotta az ajtót és 7 fekete ruhás férfi gyűrűjébe szálltunk ki és tettük meg az utat az épületig. Bent már nyugisabb volt a légkör. Égészen ismerős volt már a stúdióig bent Mr Smith, Mr Mckort már várt ránk.

- A tegnapi kis bemutatkozótok jobban sikerült, mint reméltük. – mondta Mr Smith.

- De honnan jött ez a sok fotós? – kérdezte Nuchos

- Tegnap csöpögtettünk egy kis infót a sajtónak és jobban ráharaptak, mint mi azt gondoltuk. Na de vágjunk bele, mert ma sok munkánk lesz. Nem tudom, hogy ismeritek- e azt az urat aki tegnap itt volt. Ő Paul Higgins aki az One Direction Managerre és nagyon úgy néz ki, hogy a ti Manager retek lesz.

- Mi? – kérdeztem egy oktávval felcsúszott a hangom.

- Ne izgulj Gi nem engedjük el a kezeteket, de mostantól Paul lesz, aki minden hol ott lesz veletek, de mi is fel fogunk bukkanni. De nekünk itt van dolgunk Londonba. Na, elég a szövegelésből. Ma pedig felvesszük az első dalotokat és rekord gyorsasággal fogjuk kiadni, ami azt jelent, hogy holnap reményeim szerint a rádióba halhatni fogjuk a számotokat.

- Kész az első számunk? – kérdezte Zotya értetlenül.

- Igen meg van teljesen egy bulis számot csináltunk nektek, mert tudjuk, hogy ti is ilyen pörgős emberek vagytok. – mondta Mr Mckort.

- Helló gyerekek. – köszönt be Paul

- Helló. – köszöntünk egyhangúan.

- Na, srácok látom jól indult a reggeletek. Na, most akkor terjesztem a programot úgy, hogy mindenki nyissa ki a fülét. Holnap debütál az első dalotok. Mielőtt haza utaznátok, késznek kell lennie az első albumotoknak. Szóval kezdjetek el beköltözni a stúdióba, mert mostanság nem igen fogtok elmenni innen. Január második felétől pedig turnézunk. Röviden ennyi.

- Hűha ez így elég….. királyul hangzik. – kezdtem el ujjongani. 

- Jaj majdnem elfelejtettem, hogy szokjátok a dolgot itt a mai pletykalap veletek a címlapon. – mondta Paul.

A címlapon a tegnapi fellépésünkről egy kép. 4. oldalra lapozva szépen mindenki élete meg volt írva. A vicces az, hogy a fele igaz volt. A szerkesztő a jövő heti magazinba több infót ígér rollunk.

- Na ez a nagyon durva nem a sok fotós. Ezek honnan tudják, hogy a gyerekkoromat imádtam a dédnagymamámnál tölteni? – kérdeztem felháborodottan.

- Mit kérdezett Gi? – tudakoltam Paul

- Azt, hogy honnan tudják, hogy ő gyerek korába imádott a dédiénél lenni. – válaszolt Zotya

- Oh….. Ezek mindent tudnak, ha nem figyelsz, oda azt is kilesik, hogy ma épp milyen fehérnemű van rajtad. Ja! Arra akartam még felhívni a figyelmetek, hogy mostantól ügyeljetek arra mit vesztek fel, és hogy néztek ki, mert nagyon csúnya dolgokat tudnak írni az újságokba + kétértelmű vagy kiforgatható dolgok ne közöljetek és ne is kotyogjatok ki. Ezeket csak a saját érdeketekbe mondom. – mondta nekünk Mr Mckort.

- Okés köszönjük. – válaszolt Rupi.

- Na irány próbálni mert ma eladható formába kéne hozni a dalt. – irányított Paul minket a kis hangszigetelt szobába.

Elkezdtük próbálni a számot, ami nekem nagyon tetszett bulis, pörgős, laza egyszóval király J.

Fél négy lehetett mikor leintettem a srácokat, hogy pihenjünk, mert nem bírom.

- Minden rendben van? Nagyon fehér vagy!

- Igen csak ma még nem ettem semmit és már nagyon éhes vagyok. – mondtam a kanapén fekve.

- Hajjajj az nagyon nem jó akkor szólok a meglepetésnek, hogy hozzon magával kaját is. – mondta Paul.

- Milyen meglepetésnek?- kérdeztem kíváncsian

Csak annyira emlékszem, hogy ezt kérdeztem, mert elaludtam a kanapén és csak a nagy röhögésre keltem fel. Kinyitottam a szemem és az első pillantás az órára tévedt. – Csak fél órát aludtam, de már is olyan mintha kicseréltek volna. – mondtam magamnak miközben felültem.

- Felkelt a mi hétalvónk. – ordította el magát Zayn. ZAYN?? Ez meg hogy került ide?  Körbe néztem és itt volt az egész One Direction.

- Hát nyuszi fül, ha nem hajnalok hajnalán látogatnád a szomszédod über szexi háló ruhába, akkor nem lennél ennyire kidőlve. – mondta röhögve Harry és lepacsizott Louissal.

- Hogy mit csináltál? – Kérdezték Marciék egyszerre. Elég ijesztő volt, hogy négyen egyszerre beszéltek.

- Semmi különöset! – válaszoltam röhögve közbe Harryre kacsintottam. – Na, hol a kaja? – kérdeztem kíváncsian.

- A McDonald’s – ból hoztunk egy mega giga burgert. – válaszolta Niall.

- És a Starbucksból egy latte-t. – válaszolta Louis.

- Az a kedvencem köszönöm. J

- Tudom. – mondta kacsintva Louis.

- Honnan? – kérdeztem szemöldök húzogatva. De Louis nem válaszolt csak vigyorgott és az újságra bökött. Megettem a nagy szendvicsem és meg ittam a kávém, ami valami mennyei volt.

- Niall látom még van egy szendvicsed nem akarod odaadni? – kérdeztem a szőke srácot.

- Hát kislány te többet eszel, mint én! De szívesen. – válaszolt kedvesen. Még megettem Niall kajáját és visszamentünk felénekelni a dalt. Az One Direction az üveg ablakon keresztül nézett minket.

- Srácok fenomenális volt ezt az anyagot át dolgozzuk és holnap már a rádióba fogják játszani remek. Most pedig oda mehettek ahova akartok, mert mára végeztünk. Holnap ugyan itt ugyanekkor. – mondta Mr Smith. Mi elköszöntünk és leléptem a 9 fiúval.

- Na merre menjünk? – kérdezte Liam

- Mi lenne, ha megmutatnátok a várost. – mondtam a Liamnek.

- Rendben menjünk akkor az első állomás a London Eye mert ez van a legközelebb. Ide gyalog is mehetünk és majd George oda jön értünk. – ismertette a programot Liam.

- Gi ez biztosan jó ötlet? – kérdezte Rupi. Én csak kérdően néztem rá.

- Oké tudom, hogy szereted, a fiúkat, de ebből nem lesz baj? Egy csomó firkász van a nyomunkba és ebből holnapra botrány lesz. – mondta kétségbe esetten Rupi.

- Csak nem lesz baj. De van idegen vezetőnk és nem akárki a világ egyik leghíresebb fiú bandája. – válaszoltam Rupinak.

- Na mi a helyzet mehetünk? – kérdezte Zayn és belém karolt.

- Igen! – válaszoltam és elindultunk. Zayn után Harry is megtalálta a másik oldalam és a két srác között mentem. Niall és Nuchos belemerültek a gitár rejtelmeiben. Louis Marcival és Rupival röhögtek és viccelődtek. Liam és Zotya pedig nagyon beszéltek valamiről, mert 2x is szóltam hozzá, de nem hallotta.

- Mikor tisztelsz meg megint minket abba szexi pizsamádba? – kérdezte kaján vigyorral Harry.

- Harry barátunkra mély benyomást tettél. – mondta röhögve Zayn a jobb oldalamról.

- Nem csak rá. – kiabálta valahonnan a hátunk mögül Louis.

Kis séta után megérkeztünk a London Eye-hoz. Szerintem 2km sor állt ott, de a mi ügyes Niallünk megoldotta a feladatot és gyorsan a következő kabinba már helyünk is lett. 1 óra volt az út a fiuk hozták a formájukat végig nevettük az egészet. Közben azt vettem észre, hogy szépen lassan gyűlnek az óriáskerék lába elé az emberek.

- Én mondtam, hogy ebből baj lesz! – esett kétségbe Rupi.

- Nyugi biztos megoldják a fiúk, vagyis remélem. – mondtam nyugtatás kép a barátomnak. Ahogy ezt kimondtam az öt One Directionos fiúk villámsebességgel elkezdtek szervezkedni.

- Oké az a terv, hogy szétválunk így egyszerűbb lesz mindenki kettesével lesz és négy utcával lejjebb lévő kis parkba találkozunk és George is ott vár majd minket. – ismertette a tervet Liam.

- Ki kivel megy? – kérdezte Zotya

- Nuchos velem jön. – mondta vigyorogva Niall.

- Én Zotyával megyek. – mondta Liam.

- Én akkor Gi vel – mondta Harry. Én erre meg ijedtem, mert a csávó nem kicsit perverz.

- Nem-nem Gi velem jön! – mondta Zayn. A srácok elkezdtek vitázni kivel menjek az 5 percig tartó vitának Louis vetett véget.

- Csönd! Még öt perc és rohannunk kell szóval Gigi velem jön. – mondta szigorúan Louis közben rám kacsintott.

- Én Harryvel megyek. – mondta Marci

- Oké akkor gyere Rupi haver velem jössz. – mondta Zayn és közbe vállba boxolta Rupit.

Gyorsan eltelt az az öt perc és villám gyorsan történt minden. Kinyílt az ajtó és a vakuk őrült sebességgel kezdtek villogni legalább négy mikrofont toltak a számba, hogy válaszoljak a kérdésekre teljesen ledermedtem. Louis látta, hogy nem fogok kijutni ezért karon ragadott és elkezdett maga után húzni és utána rohantunk. Mikor láttuk, hogy minden rendben van lassabbra vettük a lépéseket.

- Azt a k**va mindenit. – csúszott ki a számon. Olyan szépen magyarosan. De mit csináljak van amin nem tudok változtatni.

- Tessék? – kérdezte Louis.

- Semmi semmi ez egy rossz szokásom le kéne szoknom róla. 

- De miről?- kérdezte értetlenkedve Louis

- Arról, hogy itt bármit mondhatok, az anyanyelvemen úgyse érti meg senki.

- Óóó vagy úgy. Hát csak óvatosan, mert ha valaki megérti abból baj lesz. Pláne ha valami hírvadász firkász követ.

- Rendben, köszi, a tippet meg fogadom. – mondtam vigyorogva.

- És hogy bírod ezt az élet változtatást? – kérdezte kísérőm

- Egész jól bár szörnyen fáradt vagyok, és nagyon hiányoznak az otthoniak. Barátaim családom…. – sóhajtottam egy nagyot és nem tudtam befejezni. Amikor Louval beszéltem olyan érzésem volt mintha gyerekkorunk óta ismertünk volna egymást. Louis egy nagyon kedves mély érzésű ember.

- Semmi gond megértelek nekem is nehéz volt az első pár hónap, de meglehet szokni. – mondta együtt érző arccal Louis és átölelt. Eszméletlen jó illata van a srácnak és azok a szemek. – Jesszus miket hordok itt össze.

- Pasikkal mi a helyzet?- Kérdezte Lou kíváncsian

- Olyanom nincs. – válaszoltam kurtán.

- Hogy-hogy ilyen lánynak nincs barátja. Ezt nem mondjuk el Harrynek mert nem fog leszállni rólad J - mondta nevetve.

- Most komoly vagy szívatsz?

- Csak viccelek, ne izgulj Harry szeret szívatni de csak mert, bír téged ne vedd komolyan de az tény, hogy a tegnap esti bemutatkozásod nem volt kispályás. – kacsintott rám a répaimádó.

A fél órás séta után oda értünk a parkba. A többiek már rég ott voltak és minket vártak.

- Ugye nem történ semmi olyan, amiért a kísérődet szétverhetném? – kérdezte mérgesen Zotya

- Nyugi semmi csak eldumáltuk az időt. Különben is nem tartozok, neked elszámolással úgy viselkedsz, mint az apám. – mondtam Zotyának mérgesen.

Beszálltunk a kocsiba és meg se álltunk a hotelig a kocsi úton a fiuk próbálták kiszedni belőlem a kis párbeszédünk tartalmát Zotyával de nem sikerült. A hotelhez érve elköszöntem mindenkitől és felmentem a szobámba. Írtam egy levelet anyuéknak és egyet Lilinek. Lilinek még a mai képeket is elküldtem, amiket csináltunk a London Eyeon. Az infó leadás után elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni. 

11. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim :) meghoztam a mai részt :) Ha minden jól megy akkor holnap hozom a következőt xD Nagyon örülök az 1 rendszeres olvasómnak :) köszönöm neki és azt is, hogy ennyien látogatjátok az oldalt :) 
Jó olvasást nektek és ebben a részeben már szerepel az One Direction ;) 
Puszi Gigi

Miután kiszálltam a taxiból 5 percig szerintem a hatalmas épületet bámultam. Aztán bementem és ott is csak bámultam rá jöttem, hogy elég hülyének nézhetnek az emberek ezért elindultam felfelé. Minden szintem más dolgot lehet kapni külön volt ruha és cipő „szint” nagyon tetszett. Felmentem a harmadikra és elindultam a ruhák felé.

- Jó napot segíthetek valamiben. – kérdezte egy kedves eladó hölgy.

- Igen, egy olyan koktél ruhát szeretnék ami nem túl elegáns de kihívó és szexi. – mondtam mosolyogva.

- Rendben akkor kövessen. – mondta kedvesen a nő.

Mentem utána a véget nem érő ruha sorok között. Farmer cuccokból legalább 1000 félét láttam nagyon durva nem is tudtam, hogy ennyi féle-fajta ruha van belőle. Végül szerintem 1 km gyaloglás után elértük a hőn vágyott koktél ruhákat. A szám is tátva maradt majd a hölgy elvezetett egy külön kis részbe ahol az én vágyaimnak megfelelő ruhák vannak.

-  Köszönöm szépen. Meg tenné, hogy segít kiválasztani nekem a megfelelőt, mert attól féllek, hogy estig sem végzek majd a válogatással.

- Persze ez csak természetes. – válaszolta kedvesen a nő. Az eladó egyszer csak eltűnt, de mikor már eldöntöttem, hogy a keresésére indulok már jött felém a tökéletes ruhával.

Meg köszöntem a hölgynek és már mentem is kifelé, már csak cipő kell. Most lementem egy szintet és megtaláltam az álmok tengerét. Amerre csak a szem ellát, mindenfelé szebbnél szebb cipők vannak. Meg is találtam azt a cipőt, amit szerettem volna. Út közbe elkezdett csörögni a telefonom, láttam, hogy Zotya az ezért kinyomtam nem volt kedvem velük beszélni. 

Hét nagy táskával indultam vissza a hotelbe, mert csak 3 órám maradt hátra. Vissza fele szintén taxival mentem. Nagy bámészkodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki most Rupi hívott. Mérgembe lenémítottam a telefonom és zsebre vágtam. Megérkeztem a szállodába és rohantam fel a szobámba mielőtt észrevesznek a srácok.  – Na, még egy ajtó és ott vagyok. – gondoltam. És ekkor egy nem túl erős, de annál csontosabb mellkasnak csapódtam és seggre ültem. Még azt se tudtam hol vagyok, mert olyan hirtelen jött a váratlan személy és társai, akik majd meghaltak a röhögéstől, de mire felszólalhattam volna már az illető hátát láttam.

- Mekkora paraszt vagy! Még fel sem segítesz. – ordítottam el magam. De rá jöttem, hogy nem érti, és reflexből is jött.

Felálltam és bementem a szobába. Úgy gondoltam kipróbálom azt a hatalmas kádat, ami itt van a fürdő szobába. Elaludhattam a kádba, mert egy hatalmas csattanásra riadtam fel. Gyorsan körbenéztem, de nem láttam semmit aztán jöttek a dörömbölő hangok aztán rájöttem, hogy ezek a hangok a szomszédszobából jönnek. – Nagyszerű van egy lökött szomszédom, aki kitudja, miket vág a falhoz és még ordibál is. – gondoltam magamba.

Eljött az ideje a készülődésnek. Kivasaltam a hajam és megtűztem hátul egy pillangós csattal. Egy nagyon alap sminket használtam, amitől nem látszik, hogy mű arcom lenne. Azután a ruha és a cipő következett. Azon tűnődtem lehet, hogy túlságosan is kiöltöztem mikor valaki elkezdett dörömbölni az ajtómon.

-  Megyek már – kiáltottam el magam.  – Még időben hajoltam el mert különben Zotya beverte volna fejem olyan hévvel dörömbölt.

- Normális vagy?! Te beszélsz, hogy nőjünk fel meg ne viselkedjünk úgy mint a dedósok erre fogod magad és lelépsz. Úgy, hogy nem is ismered a várost és még bajod is lehetett volna. – ordibált velem Zotya mint egy dedóssal.

- Ti hoztatok ki a sodromból miszerint lebutítva neked külön elmondom, hogy Marci szerint nem boldogulnék nélkületek. Én meg bebizonyítottam, hogy de nagyon is boldogulok, sőt ahogy látom jobban, mint ti. – néztem végig a srácon, akin egy melegítő és egy fehér póló van.

- Nem volt időm átöltözni. Egyébként nagyon csinos vagy ebben a ruhában. Ma vetted?- kérdezte már egy kicsit nyugodtabban.

- Igen ma és a cipőt is. Na most meg menjél és hozd rendbe magad és a fiukat is. – mondtam kedvesen és kitessékeltem a szobából.

20 perc múlva négy szexi fiatalember állt előttem.

-  Gii ne haragudj nem akartalak megbántani. És nagyon dögös vagy ebben a ruciban. – mondta Marci kicsi bűnbánattal a fején.

- Ühümm!! – dörmögte a három fiú ez azt jelenti, hogy ők is sajnálják.

- Na de most nyomás mert úgy hallottam tele az aula és van egy két híresség is mégis a legnagyobb port a szerelmeid kavarták. – közölte fintorogva Rupi.

- Hogy miiii ? – csúszott egy oktávot fel a hangom. – Az One Direction itt van? – Kérdeztem hitetlenkedve.

- Ja! – válaszoltak egyhangúan.

Szépen lassan elindultunk a lift felé. Még soha nem éreztem, hogy ilyen hosszú legyen lefelé 20 emelet. Végül kinyílt a lift ajtaja és kiléptünk az aulába olyan sok ember volt, hogy ha kerestem volna valakit, akkor sem találtam volna meg. Mikor elindultunk befelé a tömegbe nagy taps fogadott minket és sorra jöttek az ismeretnél ismeretlenebb arcok. Mindenki gratulált kezet fogott velünk és volt olyan is aki puszit adott. Végül azt vettem észre, hogy a fiúk eltűntek mellőlem.

-  Hölgyeim és uraim a színpadon a 27-esek – kiáltotta el magát Mr Mckort. Elkezdtem rohanni a színpad felé.

- Éppen időben! – mondta Nuchos.

- Akkor hajrá sok sikert. És ne rontsuk el. – mondtam a fiúknak.

- Jó estét mindenkinek. Egy magyar számmal készültünk erre az estére. Fogadják sok szeretettel, még ha nem is értik. – mondtam a végét már mosolyogva. A szám annyira jól sikerült, hogy még vissza is tapsoltak. Utánunk a The Wanted jött nekik is szintén nagy sikerük volt.

Miután végeztünk megint belevetettük magunkat az ember tömegbe. Fél óra után roppant nyűgös lettem ezért megkerestem a srácokat.

-  Kicsi lény mi a helyzet? Elég hisztisnek látszol. – mondta poénkodva Nuchos.

-  Kimegyek levegőzök egy kicsit meg leülök mert nem érzem a lábaimat. – mondtam fáradtan.

- Ekkora holdjáróba én se érezném – mondta röhögve Rupi.

Kisétáltam szépen lassan az udvarra, mert nem voltam teljesen biztos abba, hogy nem fogok össze esni a fáradtságtól. Kint találtam egy szaletli félét és oda beülte. Ott ücsörgök kb 2 perce mikor halk neszre leszek figyelmes.

- Helló nyuszi fül nagyon csini voltál ma. – mondta egy számomra ismeretlen hang. A lépteket már egyre közelebbről hallottam, amikor megjelent az arca is. Nem volt más, mint a The Wanted kopasz fenegyereke egy kicsit ittas állapotba. 

- Remek még egy részeg idiótát is el kell viselnem. – dünnyögtem magam elé.

- Mit mondtál? Ne halandzsázzál, itt össze-vissza mond ide amit akarsz. – ordított velem fiú.

- Max nem bírsz a saját súlycsoportodba keresni ellenfelet? Neked mindig a hölgyeken kell megmutatnod mekkora király vagy? – kérdezte egy másik idegen hang. Szépen lassan ő is jött közelebb először csak az égő cigijét láttam meg azután fekete nadrágját és bőr dzsekiéjét majd hollófekete haja tűnt fel. Ott állt velem szemben személyesen Zayn Malik. Mire végeztem a bámulással és a nyálcsorgatással már a kiabáló férfi itt se volt. 

- Meg fogsz fázni! – mondta Zayn és közbe levette a kabátját és rám terítette. Annyira nem volt hideg, de mégis jól esett ez a gesztus.

- Köszönöm szépen! – mondtam félénken.

- Ohh igazán semmiség már nagyon rá férne erre a gyerekre, hogy valaki rendesen helyre tegye. – mondta Zayn kicsit mérgesen.

- Köszi tényleg nem tudom mit csináltam volna itt egyedül.

- Nem gáz tényleg. Egy cigit? – nyújtotta felém Zayn a cigis dobozt.

- Nem köszi. Úgy hallottam, hogy leszoktál róla. – mondtam felhúzva ezzel egyik szemöldököm.

- Te komolyan ezeket a gagyi tini lapokat bújod? Fan vagy? – kérdezte az utolsót kicsit idegesen.

- Öhmm nem a lapokat, a netet. És igen fan de nem az őrült kategóriába tartozom szóval nem fogok őrjöngve hisztizve a nevedet ordibálni. De igaz ami igaz majd kiugrok a bőrömből, hogy az egyik kedvenc csapatom egyik tagja itt beszélget velem. – mondtam vigyorogva.

- Ohh vagy úgy. – mosolygott már ő is. – Lenne kedved holnap találkozni a srácokkal meg velem?

- Naná hogy J! …….. De nem fog menni mert holnaptól kezdünk stúdiózni. – mondtam Zaynek.

- Ohh az kár és hol stúdióztok? Meg kivel?

- A Sony-nál és Mr Smith meg az egykori mentorotok lesz ott.

- Jaja vágom hol az nagyon jó kis hely. Erről jut eszembe nagyon jók voltatok fent a színpadon. – dicsért meg Zayn

- Köszönjük szépen.

- Ne haragudj meg rám, de mennem kell, mert már biztosan keresnek. Visszakísérjelek? – kérdezte udvariasan Zayn.

- Oh igen köszönöm.

Visszafelé csendben mentünk Zaynnel. Én azzal voltam elfoglalva el ne essek. Ő meg csak kuncogott az ügyetlenkedésemen.

- Gi te meg hol a fenébe voltál már azt hittük valami bajod van. – kért számon idegesen Zotya

- Bocsi, de a haverommal elbeszélgettük az időt. – böktem a fejemmel Zayn felé.

- Gi? – kérdezte értetlenkedve Zayn

- Igen de bunkó vagyok Gi- nek hívnak. - mondtam vigyorogva.

- Srácok én felmegyek a szobámba aludni, mert alig állok a lábamon. – mondtam Marciéknak.

-. Oké mi majd falazunk neked, mint a régi szép időkben – kacsintott rám Nuchos.

- Ezt úgy mondod mintha falaztatok volna egyszer is nekem.

- Jól van na most itt az idő, hogy bepótoljuk amit még nem tettünk meg. – válaszolt röhögve Rupi.

Már mentem is fel a szobámba. Bent gyorsan levetkőztem átöltöztem pizsibe és lefeküdtem aludni.

Hajnali fél négykor felriadtam, mert a szomszédom megint nem bírt magával. Mérgembe felpattantam az ágyból magamra kaptam a köntösöm, amit nem kötöttem be elől és át száguldottam a másik szobába. El kezdtem dörömbölni az ajtón úgy kb 2 percig üthettem az ajtót mire valaki kinyitotta.

   ( ilyen hálóing volt rajtam)

-  Nem bírnál csendben maradni és nem a falhoz vágni a dolgaidat? – kérdeztem mérgesen.

- Tyíha nagyon jól nézel ki. – kacsintott rám a göndör hajú bandatag név szerint Harry. Arra figyeltem fel, hogy már bent is voltam a szobába.

- Nem rendeltünk semmiféle táncosnőt. – közölte röhögve a répaimádó Louis.

- Haha, nem vagy vicces. Csak azért jöttem, hogy ne használjátok céltáblának a falat.

- Gi ha tudom, hogy ilyen szexin nézel, ki akkor egész az ágyadig kísérlek. – mondta röhögve Zayn aki a megjegyzése után lepacsizott Harry barátjával.

- Zayn te honnan ismered a szomszédunkat?- kérdezte Niall

- Oh tudod mikor olyan sokáig tartott a cigi szünetem akkor mentettem meg az ordibáló Max-tól. Utána még dumáltunk és bekísértem. – ennyi a sztory röviden.

- Max? Már megint nem bír magával a The Wanted? - kérdezte Liam – Erről jut eszembe a remélem jó szoba kulcsokat kaptál. – kacsintott rám a srác.

- Hogy mi van? Itt mindenki ismeri a szexi szomszédunkat csak én nem? – kérdezte vihogva a répafiú.

- Én sem ismerem. – mondta szemöldök húzogatva a göndörke és hozzá tette. – MÉG!

- Én se. – válaszolt kurtán Niall

- Most hogy megvitattátok ki ismer vagy ki nem én, elmenetem mert nekem holnap meló lesz.

Miután elköszöntem mindenkitől, ami nagyon nehezen ment, mert marasztaltak, hogy aludjak ott, de nem engedtem a kísértésnek és visszamentem aludni.  

Tizedik fejezet

Sziasztok kedvesem olvasóim hoztam nektek ma is egy új részt :) Kicsit le vagyok maradva mert Januártól szeretném kezdeni a Januári részeket és nem állok vele túl jól szóval Szombaton vagy Vasárnap azt még nem tudom mikor de jön a következő rész és jövő héten pedig felteszek még két részt ha nem többet :) Ezt a részt Layla Diamond barátnőm segített meg írni szóval köszön neki xD 
Azt az egy kommentet is köszönöm bár építő jelleggel nem sok mindent tudtam kivenni belőle. 
Az oldal látogatók száma több mint 150 köszönöm szépen nektek! :D 
Jó olvasást Puszi Gigi
Ui: A részekbe mostantól lesz zölddel írott szöveg azt MAGYARUL mondjuk. 

A gép sikeresen landolt mind a heten a Heathrow repülőtéren voltunk. Ez a reptér a világ második legnagyobb repülő tere, mert az első a Copenhageni szerintem, J na mind1 szóval ott álltunk egy hatalmas táblánál és azt vártuk, hogy a járatszámhoz ki legyen, írva melyik számú csomagkiadó tartozik. Pont akkora szerencsénk volt, hogy a legutolsó volt a mienk. A srácok út közbe szereztek egy csomag szállítót, amire a 7 bőröndöt rá raktuk. Kifelé menet egy öltönyös férfit láttunk, aki egy táblát tartott a kezébe, amin az állt : „ Welcom to London 27”

- Srácok ez az úr fog titeket a szállodához vinni. 1 órátok van, hogy körbe nézzetek és kipakoljatok, utána Georggel találkoztok, az aulába rendben mi majd találkozunk, sziasztok. – köszönt el tőlünk Mr Smith és Mr Mckort. Mi is elköszöntünk a két férfitól.

- Helló Georg Gi vagyok – köszöntem neki udvariasan – Ő itt Nuchos, Rupi , Zotya és Marci. – mutogattam végig a fiúkon, akik csak integettek neki. Beszálltunk a fekete kis buszba.

- Srácok van sofőrünk. Ez nagyon király. – Lelkendezett Marci

- Király bizony és azt figyeljétek ott a parlament. – mutattam kifelé.

- George hova visz maga minket? – Pimaszkodott vele Rupi.

- Srácok egyenes a Savoyig szállítalak titeket. – mondta George

-  Hogy micsi ? Savig!!??? Na király ez még ki is fog minket nyírni – Akadt ki Nuchos

- Barátom te nagyon hülye vagy. – Közli vele Zotya kicsit sem finomkodva.

- Oké gyerekek megérkeztünk. – mondta George

- Gyerek?? Hol él ez az ember mi az, hogy gyerek? – akadt ki megint Nuchos

- Nuchos fogd már be!! – szóltam rá. Ki szálltunk a kocsiból és majdnem hanyatt estem a látványtól. Mint az amerikai filmekbe a londiner már jött is a csomagjainkért. Beléptünk az előtérbe és mint egy kastély bál terme olyan volt az aula.

- Elfelejtettem mondani, hogy 27- es néven van foglalva 2 szoba. – közölte velünk George.

- Kettő ? – kérdezte Marci

- Igen sir! Gondoltuk a kisasszony nem akar a férfiakkal aludni ezért ő külön szobát kapott. – mondta vigyorogva Georg és rám kacsintott. Én csak vigyorogtam és elindultam a recepció felé ki kérni a kulcsokat.

- Jó napot. 27-es néven van foglalva két szoba. – mondtam a pult mögött üllő csinos hölgynek. Közbe láttam, hogy a srácok elköszöntek Georgetól és jönnek felém.

- Bocsánat de nem értem. – mondta nekem kedvesen a nő.

- Két szoba van lefoglalva 27-es néven. – ismételtem meg a hölgynek. A nő még értetlenül nézett rám. Remek!! Itt szerencsétlenkedek mert nem tudok kikérni 2db szoba kulcsot. Halk kuncogást hallottam a hátam mögül. Egyszer csak egy baseball sapkás idegen napszemüvegbe és kapucniba oda lépett a hölgyhöz, aki úgy elkezdett vigyorogni, mint a vadalma. Valamit mondott neki nem értettem, mert túl gyorsan és halkan mondta. A két szobakulcs ott landolt a pultok 2 percen belül. Épp meg akartam köszönni a segítséget az idegennek mire ő eltűnt.

- Ön Brigitta? És a 27-es a banda énekesnője? – kérdezte váratlanul a nő.

- Igen én! Köszönöm! Viszlát! – válaszoltam a nőnek kurtán és ott hagytam. A fiúk keresésére indultam. Meg is találtam őket egy márványoszlopnak dőlve röhögtek.

- Ti meg mi a francot röhögtök? Jó volt látni, ahogy szenvedek a recepciónál? – kérdeztem ingerülten.

- Gondolkoztunk, hogy segítsünk-e de rá jöttünk, hogy így izgalmasabb. – mondta Marci röhögve. Én hozzájuk vágtam a kulcsokat és elindultam a szobám felé. A 20- dikon volt a szobám egy nagy folyosó kellős közepén. Balra fiúk szobája van jobbra pedig még 5 szoba. Bementem a szobámba és még a lélegzetem is elállt gyönyörű nappalim van egy nagy képernyős tévével jobbra volt a fürdő szoba egy zuhanyzóval és egy ablak alá állított talpatlan káddal, amibe 3x is bele férnék akkora. Gyorsan lefényképeztem és visszamentem a nappaliba és azt is megörökítettem majd a hálószobámba vettem az irányt. A szobába szinte csak a nagy franciaágy terült el. A hatalmas ablakom, ha kinéztem, akkor a London Eyey-t láttam. Meseszép itt minden. Lefényképeztem a szobát is. A bőröndömért mentem a nappaliba, mert, hogy az is időközben felkerült és elővettem belőle a laptopom és felraktam Twitterre a képeket és anyuéknak is elküldtem őket e-mailbe és írtam hozzá pár sort, hogy minden rendben nem kell aggódni. Miután ezt befejeztem elmentem tusolni, mert csak 20 percem maradt hátra.  Letusoltam felöltöztem és megcsináltam a hajam. 

Miután késznek nyilvánítottam magam átmentem a fiúkhoz.

- Hali srácok! Nuchos te mi a fenét művelsz azzal a hajszárítóval. Rupi azonnal vegyél fel egy gatyát. Marci, no comment. Siethetnétek, mert 10 perc múlva itt van George. – katasztrofális, helyzetek uralkodtak itt. Nuchos a hajszárítóval játszik Rupi föl le rohangászik alsógatyába és egy pólóba. Zotya az aki normálisan felöltözve ül a kanapén és röhög rajtuk.

- Zotya neked mint a legidősebbnek lehetne annyi sütnivalód, hogy szólsz nekik és nem röhögsz rajtuk. – mondtam mérgesen.

- Na jó gyerekek szedjétek össze magatokat mert jelenésünk van 5 perc múlva! Aki nem lesz kész az itt marad. – Zotya végre kezébe vette az irányítást. 5 perc múlva sikerült is elhagyni a szobájukat és rohantunk a lifthez. Az aulába már ott várt minket George.

- Sziasztok akkor indulhatunk is ? – kérdezte a sofőr. Mi csak hümmögtünk és már indultunk is. Az út egy fél óra volt persze dugóba is keveredtünk. Végül a kisbusz egy hatalmas épület előtt állt meg ami elejére hatalmas nagy betűkkel ki volt írva, hogy SONY. George bekísért minket a liftig.

- Sok szerencsét. A 15-ös gomb lesz az. – integetett nekünk George. Fel értünk a 15-dikre és egy pulthoz mentünk ahol egy igencsak szőke műkörmös hölggyel találtuk szembe magunkat.

- Helló mi vagyunk a 27-esek. – köszönt neki Marci és rá villantotta szuper szexi mosolyát. A csajszi először dühösen nézett ránk mert hozzá mertünk szólni miközben ő körmöt reszelt  de miután meglátta Marcit már is kedvesebb lett.

- Pillcsi! Ja igen ti vagytok a külföldiek. Mr Smith már vár titeket a folyosó végén balra és jobb kéz felé egy hatalmas ajtó ott vár majd a főnök. Cupp- Cupp. – közölte velünk flegmázva a csaj.

- Na ez a pláza macska se lesz a kedvencem. – mondtam a srácoknak.

- Pedig jó lett volna egy körre. – mondta röhögve Marci és lepacsizott Nuchossal. Közben megérkeztünk ahhoz a bizonyos ajtóhoz. Bementünk és egy stúdió volt. A keverő pultnál Mr Smith ült a bőrkanapén pedig 3 férfi abból csak kettőt ismertem föl az egyik Mr Mckort a másik pedig személyesen Simon Cowell.

- Sziasztok srácok! Mai programot mondom szépen sorjában, de először is menjetek be az üvegajtó mögé és légy szíves azt a magyar számot játsszátok el oké? Na, hajrá! – Mondta Mr Smith. Be mentünk a luk méretű kis helységbe alig fértünk el de elkezdtünk játszani. A dal közben folyamatosan a férfiakat szuggeráltam, de semmi nem láttam az arcukon. A dal végeztével kimentünk és 4 mosolygós férfival találtuk szembe magunkat.

- Ezek meg mit vigyorognak? – kérdezte Marci

- Lehet annyira gáz volt, hogy nem bírják röhögés nélkül. – mondja Rupi.  

- Srácok nagyszerű volt! Nagyon ritkán mondok ilyet de tényleg fantasztikus volt. Ó ne haragudjatok Simon Cowell vagyok, de ezt biztosan tudjátok. – már kezdtem volna bele a bemutatkozásba mikor leintett.

- Ne fáradj drága tudom kik vagytok. – mondta Simon

- Szóval ez a végszó most mondom a programot. Ma fellépésetek lesz, a szállodátok aulájában ezt a számot fogjátok eljátszani persze Magyarul. Minden híres ember ott lesz, aki igazán számít, szóval ne rontsátok el utánatok a The Wanted fog fellépni. A koncert után ott maradtok a fogadáson és mindenkivel beszélgettek és jó pofiztok. Kisasszony ne nézzen rám ilyen csúnyán ennek a szakmának ez az ára a mérhetetlen seggnyalás. Már elnézést a kifejezésért. – monda még az az ember, aki nem mutatkozott be.

- Szóval, ha ezen mind túljutottatok, akkor holnap visszajöttök ide és elkezdjük a saját lemezetek felvételét. – mondta Mr Mckort

-  Utána egy kis pihi otthon és indul a turné. Értve vagyok?- folytatta még mindig az ismeretlen. Én segélykérően fordultam Zotyához mert nem minden volt világos.

- Szóval összegezzük ma koncert a hotelbe ott jó pofizás, és ha már kellően behízelegtük magunkat, akkor holnap lemezfelvétel? – kérdeztem Zotyátol

- Pontosan, úgy ahogy mondod. Megy, ez neked már lassan tolmács se kell.

- Köszi. – mosolyogtam rá.

-  Légy szíves úgy, hogy mi is értsük. – mondta Simon

- Semmi gond csak szegénynek nem megy az angol és tolmácsra van szüksége. – mondta röhögve Marci, aki épp most oltott be.

-  Megy drága szívem csak pontosítottuk a dolgot hogy minden szót jól értettem-e. – mondtam kicsit célozgatva az ismeretlen úriembernek.

Még gyorsan lebeszéltük, hogy mikor lesz a koncert és milyen öltözék a kötelező. Utána már mentünk is vissza a hotelba. Ott már javába elkezdték a készülődést. Megnyugodtam, hogy nem kisestélyis felvonulás lesz, hanem valami lazább parti.

- Fiuk nem tudom ti hogy vagytok vele de nekem nincs a mai koncerthez ruhám. – mondtam kicsit aggódva.

-  Akkor irány vásárolni. – mondták egyszerre a fiúk. Na ezt se hallottam még a négy fiútól.

-  Oké srácok de hova? – kérdeztem kicsit furán

- Hova? Hova? Hát boltba te nagyon okos. – mondta durván Nuchos

- És te nagyon okos melyik boltba szeretnél menni ide a sarki boltba ami egy zöldséges? – válaszoltam vissza én is. Ekkor jutott eszembe, hogy megvan Mr Smith száma így gyorsan tárcsáztam.

- Te meg kit hívsz? – kérdezte Marci

- Mr Smith-et, mert talán ő tud segíteni. – mondtam gúnyosan. Abban a pillanatba Marci el is vette tőlem a készüléket és már ő beszélt vele.

- Köszi, marha kedves vagy. – mondtam mérgesen.

- Neked úgy se ment volna. – mondta Marci ingerülten.

- Ha nem is hagyod, hogy megpróbáljam akkor biztosan nem fog menni. – mondtam sértődötten. – De tudod, mit majd találkozunk, én elboldogulok egyedül is, mert nem én vagyok az, aki fejre esett. – mondtam mérgesen és ott hagytam őket. 

Elindultam kifelé a szállodából közben azon járt az agyam, hogy mivel menjek és hova ez a két szó járt az agyamba. Egyszer csak hirtelen felindulásból leintettem egy taxit.

- A Harrods – ba legyen szíves. – mondtam a taxisnak azt az áruházat, ami legelőször az eszembe jutott.

Hát én nem vagyok normális, hogy juthatott eszembe az a pláza, ami világszerte a leghíresebb és a legdrágább.