44.fejezet

Sziasztok drága olvasóim :) Eszméletlenül sajnálom, hogy ilyen későn hoztam a részt, de nagyon durva napjaim vannak van, hogy este 11-re érek haza. A szalagavatóm is most lesz két hét múlva. :) Nem magyarázkodni akarok :) csak gondoltam elmondom, hogy ne hogy azt higgyétek elfelejtettelek titeket. xD Nagyon köszönöm aki eddig kitartott mellettem és remélem még fog is. A következő részt nem tudom mikor fogom hozni, de igyekszem. 
Mindenkinek nagy jó olvasást és remélem kapok pár komit :) Puszi Gigi 



                        Xx Gigi xX

Ott álltam a vízbe és komolyan azt éreztem, hogy a kész átverésbe vagyok olyan érzések kavarodtak bennem, hogy nem is tudom. Amit felhozott indoknak miért szakított velem az vicc, de most komolyan. Úgy nézek én ki, mint egy törékeny asszony? Menyjen a fenébe. Szenvedtem én is ő is és egy ekkora hülyeség miatt. Nem tudtam eldönteni, hogy pofán röhögjem, vagy jól képen verjem. Végül egyiket se választottam.

- Louis ugye tudod, hogy szánalmasnak tartalak. És mire volt jó, hogy folyton megaláztál?

- Arra, hogy leplezzem, még mindig szeretlek.

- Te vagy itt a legidősebb és neked van a legkevesebb agyad.

- Ne sértegess. Elmondtam őszintén, hogy mi volt.

- Nagyszerű ennek örülök, de ne várd, hogy a karjaid közé vessem magam.

- Pedig pont az vártam. – jelent meg egy halvány mosoly az arcán. Erre én is elmosolyodtam egy szemforgatás keretébe.

- Bemehetek a vízbe? – kérdezte félénken.

- Nem az oviba vagyunk….. Persze. – mosolyodtam el. Louis levette csíkos felsőjét és a nadrágját is egy fekete boxerbe mászott be hozzám, a vízbe. Nem igen törődtem jelenlétével, hanem visszaúsztam barackbefőttemhez és tovább eszegettem. Kínos csend telepedett ránk én ettem a medence egyik felében, míg ő ült a másik felében. Aztán Liamot véltem felfedezni a bejáratnál.

- Látom rosszkor. – húzta gúnyos mosolyra a száját.

- Itt, akinek flegmáznia kéne, az én vagyok tudtommal. – néztem rá nagy szemekkel.

 - Azt hiszem jó kor. – rontott be Nuchos és egy hatalmas seggessel zárta a mondatot. Persze követte őt a többi srác így egy nagy vízi buli lett.

 - Gi nincs valami labda? – kérdezte Niall.

 - Tudtommal nincs, de körülnézhetek. – már mentem is ki a vízből, de csatlakozott hozzám Liam.

 - Mond, mit szeretnél. – álltam meg a medence szélén direkt, hogy a többiek is hallják.

 - Beszélni veled.

- Azt itt is tudsz.

- Miért voltál kettesbe Louissal?

- Szerintem semmi jogod kérdőre vonni.

- De van.

- Nem édesem pont, hogy nincs. Itt én vonhatnálak kérdőre téged. Tegnap délelőtt még le akartál feküdni velem és mivel visszautasítalak ez a bosszú, hogy ide hozod ezt a libát? Ja, bocsi nem is, mert ti már akkor együtt voltatok mikor bepróbálkoztál nálam a Tiszán. Szóval ezek után meg úgy alapból sincs semmi közöd ahhoz, hogy én mit csinálok.

- Igen csak mikor szarul voltál akkor én próbáltalak ezzel felhúzni kicsit segíteni, hogy ne érezd magad egy rongynak, semminek, aki még az ágyba is szar nem mellesleg.

- Te most oltani akarsz? Ja, bocs nem vettem észre. Apropó aki segített az Zayn és ha tényleg annyira szar lennék az ágyba nem próbálkoztál volna be minden nap 2x. – közelebb léptem hozzá persze erre nem tudott semmit mondani és a mellkasát meglökve belelöktem a vízbe.

- Talált süllyedt. – csaptam össze tenyereim mintha csak port akarnék letörölni onnan.

Valamelyik szekrényből nem is tudom, hogy került oda, de egy piros pöttyös labdát szedtem elő és levittem a srácoknak. Bedobtam a vízbe a labdát és elmentem zuhanyozni majd feküdni.

Reggel, mint mindig én keltem fel, először de nagy meglepetésemre Paul ült a pultnál egy kávéval a kezébe.

- Hát te? – illetődtem meg.

- Reméltem, hogy te kelsz fel előbb, mert beszélni szeretnék veled.

- Na, mert? – ültem le én is egy kávéval.

- Nem az én dolgom és semmi közöm hozzá, de azért elég sok fiút vontál a hatás körödbe, ha érted, hogy értem.

- Azt hiszem. Húztam fel a szemöldököm.

- Akkor jó. Viszont ezek a kis légyottok feszültséget gerjesztenek a bandába és ehhez már van közöm. Liam, Louis és Zayn egyedekre gondolok.

- Nincs semmi közöm ahhoz, hogy veszekednek Zayn a legjobb haverom, Louis az exem Liammal meg hát nem tudom, mi van. – vontam meg a vállam. – Louissal tegnap beszéltem azt hiszem elsimítottuk a dolgot és Zayn el is. Itt csak Liam a problémás még.

- Ez nagyszerű akkor még is volt értelme, hogy összezártalak titeket. – Paul felállt és távozni akart, de előbb visszafordult. – Szeretném, ha minden rendben lenne köztetek, jaj, majdnem elfelejtetem, hogy ma este lesz az a nagy díjjátadó amin a zene ipar legjobbjai vannak jelölve köztük a fiúk is és ti is felléptek úgy mint a fiúk. Szóval hatra legyetek kész ide jön Vinny, Jenny és Gionni. Ben hoz titeket majd a vörös szőnyeghez. Ja, és a kulcsokat visszaakasztottam. – intett egyet Paul és lelépett. Kb öt centisre tágult szemekkel meredtem utána.

Nagyot sóhajtva nekiláttam a reggeli készítésnek. Mikor kész lett a kaja én ettem és tálaltam a fiúknak is utána beüvöltöttem minden szobába hogy reggeli. Utána felmentem a szobámba felöltözni. Egy sárga sortot egy fekete ujjatlant választottam, amin szegecsekkel egy kereszt van kirakva. Egy fekete tollas fülbe valót választottam kiegészítőnek és egy fekete sportos magassarkút vettem fel hozzá.

Mielőtt kiléptem volna a szobából gondosan lecsekkoltam felzselézett hajam majd egy napszemcsit raktam a fejemre és temérdek karkötőt a kezemre és egy kereszt alakú gyűrűt. 

- Tyíha hova készülsz? – kérdezte két falat között Zotya.

- Eleanorral és Daniellával kávézok. – néztem Liamra és Louisra közbe.

- Apropó reggel beugrott Paul szabad az út hazafelé mindenkinek. És hatkor legyetek, itthon mert ma fellépünk állítólag. – mosolyogtam rájuk.

- Elvigyünk? – nézett rám Zayn

- Nem köszi, mire ti kész lesztek addigra vagy 20 db kávét iszok meg. – villantottam rá egy mosolyt.

A lányokkal a kávézást egy óra alatt ejtettem meg, ami nálam egy nagy rekord. Át beszéltük az estét és mindenki meg nyugodott. Utána telefonáltam Paulnak, hogy öt perc múlva a stúdióba leszek, úgy hogy csipkedje magát. Taxit fogtam és meg se álltam a Sonyig.

- Na, mi volt ilyen sürgős? – kérdezte Paul. Erre kihúztam a táskámból a szétgyűrt dalszöveget, amit még Szombathelyen írtam. Paul átfutott.

- Te lány, ez fantasztikus. – nézett rám csillogó szemekkel.

- Köszi. Szeretném, ha ma az átadón ezt játszanánk el.

- Gi, ez kész öngyilkosság. – nézett rám rosszallóan Paul.

- Az, de ha összejön, akkor ütős lesz és hatig még sok időnk van. – néztem rá mosolyogva.

- Te csúcs vagy. – röhögött fel. – Akkor szólj a fiúknak, hogy siessenek ide. Tudnak a dalról?

- Nem, még senki. – Gyorsan tárcsáztam Zotyát, hogy dobja ki az 1D a házból és szedje össze a fiúkat, mert ma az egész napot stúdiózással töltjük.

- Gi, és milyen stílusúra gondoltad a dolgot?

- Kemény ütő és szókimondó. Valami zúzós kezdéssel és egy kemény fejhangos véggel.

- Ez ugye tudod, hogy nagyon különbözik az eddigi kislányos stílussal.

- Igen, de nem érdekel.

- Ezzel vigyáz, mert a rajongók a legfontosabbak és egy ilyen fordulattal elpártolhatnak tőled.

- Itt vagyunk!! – rontott be Rupi.

- Nagyszerű dallamot kéne adni a dalnak és valami ütőset. – nézett a fiúkra Paul.

- Milyen dalnak? – kérdezte Marci.

- Ennek. – emeltem fel. A srácok körbe adták jól megcsodálták, elolvasták majd visszaadták.

- Ez tetszik. – szólt Marci. – Van is egy ötletem. – gyorsan beült a dobok mögé és elkezdett játszani egy ütemet. Kicsit rock-os de jó. Utána Nutchos csatlakozott egy dallammal. Szépen sorba beállt mindenki. Már csak én hiányoztam. Mikor bekapcsolódtam megszületett egy langyi rock-pop feldolgozás. 

- Ez jó, de mégsem. – intettem le a srácokat. – Az eleje kezdődjön erőszakosabban, utána meg egy kicsit lágyuljon, de a stíluson belül maradjunk.

- Oké akkor újra. – mondta Marci. Tíztől háromnegyed hatig próbáltunk szünet nélkül, de összeállt a kész dal. Girlfriend hivatalosan is színpadra kész.

- Srácok, nem akarlak nyaggatni titeket, de negyed óra múlva ott vannak Gionniék.

- Okés, köszi, mindent Paul. – elbúcsúztunk majd kocsiba pattantunk és siettünk haza. Az ajtóba várt minket Vinny, Jenny és Gionni.

- Upsz. – mondtam.

- Nagyon is upsz, na, húzás fürdeni. – utasított Gionni. Mivel az én kinézetemmel kel a legtöbb időt eltölteni ezért én kezdtem. Gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam. Jenny vett kezelésbe először. Fekete füstös szemeket varázsolt nekem vörös ajkakkal. A hajamat kivételesen nem felzselézte, hanem oldalra lesimította. Így is tetszett, de így nem vagány volt inkább csajosabb. Jennyt Gionni váltotta fel. Három apró ruhadarabot rakott elém. 

- Ide nem kell kiöltözni? – kérdeztem

- Cicám vagány vagy ne Erzsébet királynő. És ahogy Paul is értesített a számotokhoz ez ideális öltözék lesz. Kimegyek, addig öltözz fel.

Gionni magamra hagyott a ruháimmal. A felső egy fekete szürke mintás topp, amit igazából melltartónak tudnék használni, mert nem nagyobb nála. 

Utána két farmer sortot csodáltam meg. Gondolom, választanom kell. A fehérre esett a választásom.

Miután felöltöztem végig néztem magamon. Jól nézet ki a szett azzal nem volt gond viszont mind a két ruhadarab roppant rövid.

- Na, milyen? – jött be csillogó szemekkel Gionni kezébe két álomszép magassarkú. – Ha már brit legyünk hűek hozzájuk. – Két angol zászló mintás magassarkút nyújtott át.

- Hát így cipővel még merészebb a szett. – néztem Gionnira.

- A fiukat már felöltöztetem ők is szexik, de te édesem minden várakozásomat felül múltad. Eszméletlenül nézel ki.

- Köszi, de kicsit pőrének érzem magam.

- Van rajtad ruha mit parázol? Na, kifelé, mert elkéstek. – tolt ki az ajtómon. A nappaliba a srácok a kanapén ültek.

- Uhhh, Gi, ez valami ultra király. – állt fel Nuchos.

- Jó a cipőd. – dicsérte meg Rupi.

- Köszi.

- Mi megyünk, nem sokára itt van Ben. Nem énekeltünk be, mert hallottam egész nap kornyikáltál. Ügyes leszel. Sok sikert és vigyázz magadra. – Elköszönt Vinny és ment is a kis csapat kifelé ott hagyva minket.

- Félek. – néztem a fiúkra.

- Mert? Minden idők leg ütősebb számát dobtuk össze. – nézett rám Nuchos.

- Nem tudom, csak most félek. – rántottam meg a válla.

- Itt van Ben. – jött be a konyhából Marci. Zotya és Nuchos közre fogtak úgy segítettek ki a kocsiig, mert, hogy imádtam a magassarkúkat csak épp nem tudtam bennük menni.

- Helló srácok. – köszöntött vidáman Ben.

- Hellóka.

- Cső.

- Csá.

- Szeva.

- Csöcs. – Ezek a köszönések záporoztak miközben beültünk. Nem részletezem, hogy ki mit mondott, mert szerintem elég egyértelmű.

- Gi telefon. – nézett rám Zotya.

- Na, nem mondod? Képzeld, azon vagyok, hogy kiszedjem a zsebemből a telefont csak az így is szűk nadrágomból elég nehéz kiszedni. – mikor sikerült kiszednem Paul tájékoztatott, hogy George viszi őket a fiúkkal, és hogy ő is ott lesz.

Aztán megérkeztünk a nagy arénához, ami jó nagy puccos hely volt. Ben a vörös szőnyeg elé rakott ki minket. Kiszálltunk most Marci és Zotya fogott közre és úgy sétáltunk és integetünk. Mint minden ismert embert minket is leszólított nem más, mint a Jersey Shore sztárja Jwoww.

- Helló 27-esek. – köszönt fülig érő vigyorral.

- Helló Jwoww. – mosolyogtam, mert, hogy mikor még ment nagyon szerettem a Jersey Shore-t.

- Na, meséljetek milyen itt lenni?

- Fantasztikus. Igaz nem jelöltek minket semmilyen kategóriába, de elképesztő érzés. – lelkesedett Rupi.

- Mennyire furcsa, hogy itt vagytok?

- Eléggé, bár már kezdjük megszokni a nagy felhajtásokat. De érdekes olyan sztárokkal együtt vonulni, mint Lady Gaga vagy a Jonas brothers. - nézett körbe Zotya. Ezt persze csak nekünk volt furcsa a szájából hallani, mert nem szereti egyik énekest sem.

- Gi, szurkolsz az exedéknek?

- Persze. Nagyon sok szerencsét kívánok nekik és szurkolok. – miután itt végeztünk a bejárat felé mentünk pár sztár köszönt vagy intett nekünk, ami nagy boldogság volt, mert egy évvel ezelőtt még a kanapén a TV-ből néztem őket. A bejáratnál Welcome drink-eket osztogattak és egy nagy helységbe beszélgetett mindenki.

- Gi, nem te vagy az, aki a legpőrébben öltözött. - bökött Zotya Lady Gaga felé. Nagyon bírom ezt a nőt. Neki minden mindegy.

- Most érezzem magam jobban? – néztem a fiúk felé.

- Kellene. – röhögtek fel.

- Sziasztok. – jött közelebb hozzánk három ex Disney csillag.

- Helló. – üdvözöltük mi is őket.

- Szeretnénk gratulálni. Nagyon ütős kis csapatotok van. – azt hiszem Jonas fivérek közül ő volt Joe de nem merem tutira mondani.

- Köszi de azért ti se panaszkodhattok. – mosolyodtam el.

- Hát nem is akartunk. – ez azt hiszem Kevin volt.

- Nagyon csinos vagy. – mosolygott a harmadik Jonas.

- Köszi. – pirultam el.

- Hellóka – megjelent Liam is a színen.

- Hey haver tetszik a sapid. – pacsizott vele Nuchos.

- Köszike. Csini vagy Gi.

- Kösz. – kicsit több flegmázást vittem bele, mint gondoltam.

- Srácok gyertek velem. – utasított Paul.

- Örülök, hogy megismertelek titeket. – néztem Jonas tesókra.

- Szint úgy.

Miután ott hagytuk a nagy tömeget szűk folyosókon mentünk a színpad mögé. A hely fullon volt biztonságiakkal, de nem csak itt az egész stadion.

- Gi. Ti nyitjátok a műsort. A felszerelés kint van már. Kicsit macerásabb lesz ez a fellépés, mert össze kell hangolni a dolgokat a TV-sekkel. A fülesbe hallani fogsz, és nagyon figyelj minden utasításomra. A műsorvezetők kérdezni fognak tőletek és utána lejöttök. Rendben?

- Szentem felfogtam. – mosolyogtam Paulnak. A többiek is bólintottak. Míg bekábeleztek minket és mindenki kint addig én mind a 10 körmöm tövig rágtam az idegességembe.

- Nyugi Gi. Minden rendben lesz. – ölelt át fél karral Marci.

- Mindenki a helyén? Akkor elsötétítjük az arénát. – szólt a fő statiszta.. – Figyelj, háromra kezditek, mert egyszerre forognak a kamerák, kezditek és a lámpák is akkor kapcsolódnak.

- Oké. – válaszolt Nuchos.

- Biztos?

- Uram! nem vagyunk gyengeelméjűek. – oltotta Zotya.

- Elsötétedett minden. Mehettek!

Meg mondom őszintén nagyon vicces volt kijutnunk a színpadig sötétbe. Miután háromszor majdnem felbuktam Zotya karolt belém és segített a mikrofonig. Miután bepozicionáltam magam a mikrofon állvány mögé a többiek is elfoglalták a helyüket. Kb három percig állhattunk ott mikor a fülesbe elkezdődött a visszaszámlálás.

- 1

- 2

- 3

- Hey, hey, you, you, I don’t like your girlfriend. No, way! No, way! I think you need a new one. – az első pár sor alatt bizonytalankodtam, de utána megjött az, az érzés amit mindig szerettem.

                

               Xx Louis xX

Elég jó kis bulinak indult az egész. De nem sok kedvem volt hozzá. Mikor elfoglaltuk a helyünket a közönség soraiban Liam szólt, hogy látta Gi-t és a fiúkat. Nem mondom, hogy nem izgat, mert nagyon is, de azért még Liammal mindig nem beszéltük meg a dolgokat. Előttem Zayn és a Litle Mix ült. Mellet Harry és Ed. A másik oldalamon Niall és Liam.

Mikor mindenki elfoglalta a helyét lekapcsolták a villanyt. Hirtelen felkapcsolódtak a villanyok és egy tüzes effekttel indult a show. A színpadon egy  lány állt, aki az első sorokba bizonytalankodott, de utána átváltott egy  szuper szexi dívává. Nem a vidékről jött kis lány állt, hanem az én exem. A szöveg se volt utolsó és a dal sem. Ütős és szexi ez jellemezte. A nagy bambulásomból egy lökés zökkentett ki.

- Hmm?

- Durva, Gi. Nézz körül. – Az egész aréna ámulattal figyelte a lányt, ahogy minden haragját és indulatát beleadja a számba.

- Ugye tudod, hogy hülye vagy amiért eldobtad. – nézett Niall

- Küzdeni fogok érte! Szeretem még.

- Helyes. Sok sikert, havert.

A szám végeztével az egész aréna megörült. Tapsoltak sikítottak és a két műsorvezetőre nem is nagyon figyeltek.

- Jó estét mindenkinek Teen Choice 2013 megnyitja kapuit.

- És akik megnyitották a mai műsort nem más, mint a 27-esek.

- Srácok felrobbantottátok az arénát. Gratulálok.

- Köszönjük.

- Ez egy új stílusú szám. Nem is erre számítottunk. Fantasztikus volt és ha szabad megtudnom mi ihlete ezt a számot?

- Ezt mikor a barátnőméket látogattam meg Magyarországon akkor egy vásárlásból hazamenet írtam.

- Ez elég viccesen hangzik.

- Köszi – húzta fel a szemöldökét Gi.

- Köszönjük, hogy itt voltatok. Sok sikert a továbbiakba.

A srácok el is tűntek a színfalak mögött. Legközelebb egy órával később láttam őket mikor elfoglalták a helyüket a közönség soraiba. 

43. fejezet.

Sziasztok drága olvasóim :D nagyon köszönöm a komit és a sok oldallátogatót. Ma csak 3 órát aludtam szóval elég leharcolt vagyok nézzétek el nekem nem tudom mikor érkezik a kövi fejezet de igyekszem nagyon szeretek mindenkit és nagyon hálás vagyok hogy ennyien támogatok :) Jó olvasást mindenkinek puszi Gigi :) 




                                      XxGigi xX

- Elnézés, de elfelejtettem behűteni a pezsgőt. – a mondatom végére feltűnt a háttérbe Louis is.  Ezek szerint ő is hallott mindent.

Kicsit égett a fejem ezután, a kis beszélgetésünk után így besiettem a konyhába és a pultnak támaszkodtam. Tegnap még le akart velem feküdni Liam ma meg ide hozza a barátnőjét.  Ennél cikibb már nem lehet komolyan.

- Gi? – a hang felé fordultam.

- Zayn.

- Csak beszélni szerettem volna veled.

- Jaj. Bocs, csak meg néztem a pezsgőt.

- Ne hülyíts Brigitta pont ne engem! – szólt erélyesebben.

- Bocsi, csak ezt még nehéz feldolgoznom. Szóval? Mit akartál mondani?

- Ja, csak bocsánatot akartam tőled kérni a múltkori miatt. Nem akarom, hogy ne beszéljünk és az utóbbi időbe nagyon eltávolodtunk egymástól.

- Ne haragudj te se Zayn. – szorosan megöleltem Malikot. Rég beszéltem vele és tényleg hanyagoltam az utóbbi időkbe pedig ő mindig mellettem volt. Úgy néz ki gyorsan rendbe tettük a barátságunkat ezzel az öleléssel.

- Gyere, indítsuk be a bulit. – húzott kifelé Zayn. Kiderült, hogy a házba beépített hangszórók működnek így nem csak házi mozizni tudunk, de még a zene is úgy szól, mint a legjobb discokba. Zayn valami válogatást rakott be én addig kipakoltam a piákat.

- Gi beszélhetnénk? – fogott karon Liam.

- Nem hiszem, hogy van olyan, amit tudnál mondani. – néztem rá szemrehányóan.

- Kérlek. – nézett szinte könyörgően.

- Liam! – sipította Sophia és jött felénk. Ebbe a pillanatba sok minden történt Liam és Sophia elkezdtek csókolózni és ezt a romantikus pillanatot Danielle és Eleanor érkezése szakította félbe. A két lány még épp elkapta a csók végét. Danielle kissé ledöbbent, de utána rendezte vonásait és mosolyogva jött felém. Én pont a gerlepár mögött álltam.

- Helló édesem. – ölelt meg Dani és Eleanor is.

- Helló.

- Hát ez meg mit keres itt? – csípőre tett kézzel méregette Sophia Daniellát.

- Jött bulizni, mint mindenki más. Barátnőm, és ha nem tetszik, akkor kívül tágasabb. – méregettem kimérten a lányt. Liam jobbnak látta elvezetni a barátnőjét a konyhába.

- Ne haragudj Dani, nem akartalak ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. – kértem bocsánatot, de mikor ismét az ajtó felé néztem Hannah kézen fogva jelent meg Louissal.

- Mi a franc? – ez a helyzet kezdett elég abszurd lenni.

- Szépen összejöttek az emberek. – állt mellém Zotya.

- Ne is mond csoda, ha élve meg ússzuk ezt az estét. – néztem fel Zotyára. Időközben megérkezett Paul, Jenny, Vinny, Jionni és pár táncos. Pár bemelegítő kört ittam a fiukkal majd elkezdtem táncolni Ronyval ő az egyik táncos.

- Gi beszélhetnénk? – fogta meg a vállam Danielle.

- Persze. – sétáltam vele az egyik sarokba.

- Tudom, hogy nem tudtad, hogy itt lesz ez a Sophia, de nekem nagyon nem szimpi és lehet, hogy én haza mennék.

- Ne, kérlek nem ér annyit.

- De rossz nézni, hogy csüng Liamon és hogy csak a hírnév és a pénz miatt van vele együtt. Ezt Liam is tudja, de nem képes bevallani magának. – sóhajtott Dani.

- Mit képzelsz te kis számító szuka? – állt előttünk hirtelen Sophia.

- Te mit képzelsz? Hogy mersz így hívni? És különben is ki vagy te? – nézett lesajnálóan Dani. Én köpni, nyelni nem tudtam. Tudtam, hogy nehéz lesz ez az este, de ennyire? Aztán még csak most jön a java.

- Sophia gyere. – szólt mögüle Liam. – Ezek, amiket összehordotok hazugság. – Liam mérges volt nagyon persze ezt a kis jelenetet senki nem hagyhatta ki így mindenki körénk gyűlt.

- Pont te mondod? Tegnap még itt próbálkoztál a konyhába. Ja, de fogadjunk ezt nem mondtad a kis barátnődnek, hogy hányszor bújtunk ágyba az elmúlt egy hét alatt. – na, erre aztán megfagyott a levegő Danielle szinte megkövült.

- Dan. Kérlek, ne haragudj, de még mindig szeretem Louist és azt hittem, hogy ezzel elfogom majd felejteni.

- Meg mondtam neked, hogy húzz el a pasimtól Nem? – ordította Hannah.

- Most neked ,KUSS te ribanc vagy addig verlek míg mozogsz. - szinte robbant belőlem a harag. Feszült egy helyzet volt. Én Danielle reakcióját vártam nagyon.

- Gi erről még beszéljünk, mert….. ne haragudj. – könnyekkel küszködve rohant ki az ajtón. Eleanor meg utána.

- Szóval itt te vagy a legnagyobb szajha. – mért végig Szophia

- Vigyázz a szádra édesem, mert hamar a sürgősségin találod magad. – erre Zotya és Marci mellettem termettek.

- Liam! Csinálj valamit a csajoddal, mert nem tűröm, hogy a házunkba sértegesse Gi-t. – szólt keményen Marci.

- Miért, ha csak az igazat mondja? - jött Hannah is.

- Mondtam, hogy te fogd be, mert nem tudsz itt semmiről, ha tényleg te tartod magad Louis barátnőjének, akkor meséld el nekem hol volt négy napig a pasid? – fúrtam a tekintetem az övébe.

- Azt mondta dolga van. – még ő beszélt velem lekezelően.

- Igen? Akkor honnan szedte a sérüléseket, amik rajta vannak?

- Ezeket te honnan tudod? – haragtól eltorzult arccal nézett rám.

- Onnan te majom, hogy én szedtem össze tegnap az utcáról, én fürdetem meg és én kezeltem le a sérüléseit. Én édesem és nem te viszont te vagy a barátnője nem én.

- Tényleg egy kurva vagy. – állt támadó állásba. Na, erre a mondatra nekem is elgurult a gyógyszer, de nem fogom magam lejáratni, hogy megpofozom.

- Hannah, ha neked tényleg csak ennyi esett le abból amint mondtam, akkor te ostobább, vagy mint hittem. – Erre a csúnya oltásra nem tudott másképp reagálni, csak úgy , hogy kaptam tőle egy nagy pofont. Persze úgy hogy közbe végig karmolta az arcom. Louis hirtelen lefogta őrjöngő barátnőjét.

- Hannah. Elég. Hallod, fejezed be. – tartotta Louis a csajt.

- Engedj el. – fújtatott a lány.

- Rendben, de szépen haza mész és békén hagysz engem és mindenkit. – szakított vele Louis.

- Te liba. – fordult felém mikor leesett neki, hogy épp szakítottak vele. Itt már én se fogtam vissza magam. Egy jobb egyenes és egy gyomrossal jutalmaztam meg. Mikor kellő képen lehiggadt a hajánál fogva húztam ki az ajtón. Meglepetésemre egyik fiú se akart leállítani így nagyra nyílt szemekkel sétáltam a nappaliba.

- Atya ég. – néztem bocsánat kérően mindenkire. Zotya felé fordultam, aki szorosan megölelt.

- Nyugi Gi. Nem lesz itt több baj. – paskolta meg a hátam. Sarkon fordultam és vissza menetem a bejárati ajtóhoz ott még az éppen készülődő Danit és El-t kaptam el. Persze végig nézték ezt a kis jelenetet, de nem szóltak semmit.

- Dan kérlek. – folyt végig egy könnycsepp az arcomon. – Szándékosan sose bántanálak meg viszont én úgy tudtam, hogy már nem vagytok együtt és csak ezért….

- Gi. Semmi baj. Elég volt ez a pár perc, hogy rá jöjjek, nem te tehetsz itt semmiről, hanem nagyon is Liam. – szorosan magához ölelt.

- Köszönöm.

- Én köszönök mindent, de most mi megyünk, ha nem bánod, mert túl sok itt a rossz emlék. – ölelt meg Eleanor is.

- Lányok holnap reggel egy kávézás? – kérdeztem félve. A két lány összenézet.

- Persze. – válaszolták tökéletesen egyszerre.

Elköszöntünk egymástól és én visszamentem a nappaliba. Ment a buli táncoltak nevettek láttam Liam és Sophia megbeszélték a dolgokat, mert az egyik sarokba ép nyalakodtak. A konyhába mentem, hogy igyak valamit. A hűtőből narancslevet vettem elő mikor két kezet éreztem a derekamon.

- Hátulról is nagyon jól nézel ki. – dörmögte a fülembe.

- Ne legyél gusztustalan. Két perce a sarokba faltad a barátnőd. Végeztem Liam. Nem akartam, hogy ez legyen a vége, mert szeretlek, mint a bátyámat.

- Akkor nem kellett volna jártatni a szád. – emelte fel a hangját.

- Persze, de nem kellett volna úgy beszélned Danival. – szemrehányóan néztem rá.

- Semmi közöd nincs hozzá. – lökött meg Liam nem erősen csak olyan jelzés kép, hogy fejezzem be, mert már nagyon idegesítem. Persze ezt valakinek látni kellett nem lenne tökéletes egy buli pasi bunyó nélkül és hát ez is bekövetkezett. Louis látta, hogy Liam meglök és egy hatalmasat behúzott neki. Ezt persze Liam se hagyhatta szó nélkül így lett egy kisebb bunyó. Repültek az üvegek és a poharak. Mikor Zotya és a többiek bejöttek szétrobbantani a két srácot.

- Elég! – szólt be Paul. – Ti haza mentek – mutatott a vendégekre. – Ti pedig kifelé a nappaliba. – nézett ránk szúrós szemekkel.

Mind kiültünk a napaliba én a fagyasztóból kiszedtem egy piát, mert más nem igen volt befagyasztva és oda adtam Liamnak.

- Na, most ide figyel mindenki! Nem bírom elviselni ami itt van. Vagy kibékültök, vagy össze zárlak titeket. – nézett ránk Paul. Persze nem történt semmi. Mindenki ült egy helybe és bámult maga elé.

- Na, jó, ha történik valami, akkor szóljatok, én megyek takarítani. – néztem körbe. Kimentem a konyhába és összeszedtem az üvegszilánkokat és feltakarítottam. Mikor végeztem kint minden úgy volt, mint azelőtt, hogy kimentem.

- Rendben. Kulcsokat. MOST! –nézett rám Paul.

- Biztos, hogy nem. – néztem egy olyan most te komolyan hülyének nézel fejjel.

- Oké. – Paul kiment az előszobába és mikor visszatért az összes kulcs nála volt. – Jó éjt gyerekek. – ment ki nagy vigyorral a száján. Aztán az utolsó amit hallottunk az a zár kattanása volt. 

- Nagyszerű. – fújtatott Harry. Mindenki világfájdalmas fejet vágott Niall a konyhába igyekezett a többi fiú pedig kanapén vagy épp a földről nézte a tv-t. Én neki álltam a ház rendbe rakásának álmos nem voltam ezért kitakarítottam. Persze hangos felmordulás volt mikor porszívóval végig mentem a nappalin, de hát így jártak. Mikor végeztem ezzel is tényleg a szenvedés új fázisába értem, mert nem tudtam semmit se csinálni a Tv nem érdekelt és nagyon nem is volt kedvem a társaságba lenni. Szerintem újra megpróbálkozok, azzal a medencével hátha most jobban élvezem. Felmentem a szobámba és kiválasztottam egy UV színű bikinit.

Lementem a konyhába és egy üveg barackbefőttel a kezembe lesétáltam az alaksorig. Csakhogy ahhoz, hogy én lesétáljak át kellet libegnem a nappalin.

- Hova, hova befőttel és bikinibe? – állított meg Niall.

- Kiviszem a szemetet. – erre mindenki furán nézett. – Uhhh. Szerintetek? – kérdeztem tisztára hülyének nézve őket. – Mind egy. – már nem is figyeltem rájuk csak mentem lefelé. Lent letettem a befőttem a medence szélére és úszkálás közbe mindig bekaptam egy szem barackot. Nagyban pancsoltam mikor megláttam Louist a medence szélén ülni.

- Még sose láttalak fürdő ruhába. – nézett rám. – Persze Liam látott és még fürödtetek is együtt. – kezdett megint dühös lenni.

- Ha nem szakítasz velem olyan csúnyán, akkor ezt mind te élhetted volna át először. – néztem a vizet.

- Nem értesz semmit. – mondta még mindig ingerülten.

- Akkor magyarázd el. – csaptam idegesen a vízbe.

 - Féltékeny vagyok baszki. Szeretlek és szerettelek is. Azért csináltam, amit csináltam, mert féltettelek az őrült rajongóktól. Nehéz volt végig néznem, hogy szenvedsz aztán meg ezt, hogy együtt vagy Liammal. Mikor rám találtál az volt a negyedik nap, hogy részeg volta. Azt hittem, hogy a pia elfeledteti velem a dolgokat, de hát a sors fintora, hogy épp te találtál meg. Most már érted a párhuzamokat? – mikor ezeket elmondta olyan mérges lettem, hogy nem igaz.

- Te most…. Ez komoly? Ezért szakítottál velem? Te tiszta hülye vagy. Úgy nézek ki, mint aki nem tudja magát meg védeni? Vagy aki segítségre szorul? Te beverted a fejed Louis. Ezt nem hiszem el az most valami rossz vicc? Képes voltál végig nézni, hogy szenvedek és, hogy én végig nézem, hogy hancúrozol Hannával? – a dühtől folyt a könny az arcomon. Eszméletlen mérges voltam és csalódott. Komolyan, mint akit hülyének néznek. Egy ilyen egyszerű és idétlen ok miatt szakított velem. Nem százas ez az ember.  A medence széléhez úsztam és úgy néztem Louisra.

- Ugye tudod, hogy sok veszekedést megspóroltál volna, ha elmondod mi bánt, minthogy őrült módjára cselekedsz. Te voltál kiakadva, hogy nem mondtam el a Mátés dolgot. Ez ahhoz képest vicc.

42.fejezet

Sziasztok drága olvasóim :) Itt a következi rész ismét sikerült időbe hoznom ami nagy szó :) Remélem nagyon tetszik a rész és kapok hozzá pár kommentet :) A következő fejezetet nem tudom mikor hozom, mert húzós hetem lesz nagyon, de igyekszem :) Most viszont egy barátom kérésére megemlítem nektek csak itt, hogy szuperszónikus esőerdő rablás!! :) Ne nézzetek hülyének :) 
( A kis sztory pedig: 1D és a 27-esek szuperszónikus esőerdő rablást véghez visznek hogy övék legyen a föld Muhhahhaa.... ) 
Mindenkinek nagyon jó olvasást az eredeti történethez :) Puszi Gigi 
 

                                Xx Gigi xX

- Te vagy az Gi? – kérdezte mintha maga se hinné, hogy én vagyok.

- Igen, Louis, én. Mit csináltál gyere, menyünk segítek. – fojt a könny az arcomról mikor nagy nehezen felhúztam a fiút. Végig néztem és mikor utoljára láttam akkor is ez a ruha volt rajta. Büdös volt piszkos és dőlt belőle a pia szag. Átkarolta a vállam és úgy indultunk a hozzám. Nem nagyon beszéltünk az úton én azzal voltam elfoglalva, hogy el ne essünk Louis meg azzal, hogy ne gabalyodjanak össze a lábai. Mikor a házhoz értünk bevittem a nappaliba. A meleg még jobban fejbe vágta a már így is részeg Louist. Leültettem a kanapéra és készítettem neki egy kád forró vizet.

 - Nagyon szép a ház. – nézett rám tiszta kómásan mikor vissza értem.

- Gyere, fürödj le. – húztam fel a kanapéról és felvezettem a fürdőbe.

- Innen remélem menni fog egyedül is. – küldtem felé egy biztató mosolyt majd kiment. Lementem a konyhába és feltettem teát főni. Egy hatalmas koppanásra emeltem fel a fejem és rohantam a fürdőszoba felé.

- Louis. – rontottam be a fürdőbe. Louis egy boxerbe feküdt a padlón véres szemöldökkel.

- Szent ég. – siettem oda hozzá. – Mit csináltál?

- Azt hiszem lefejeltem a csapot. – pislogott laposakat. Muszáj valahogy lefürödnie, mert eszméletlen szaga van, és így biztos nem fekszik sehova. Ezért most mit csináljak? Gyorsan kellet döntenem míg ébren van. Lehúztam a zoknijait és a boxerét. Szigorúan a feladatomra koncentrálva felhúztam a földről és besegítettem a kádba.

- Louis. Louis hallasz? – kérdeztem miközben megsimogattam az arcát.

- Hmmm…

- Meg tudsz mosakodni? – kérdeztem kicsit zavarba.

- Azt hiszem. – oda nyújtottam a tusfürdőt és elfordultam, míg megmosakszik. Álltam egy darabig mikor nem hallottam mozgolódását megfordultam.

- Bocs azt hittem végeztél. – gyorsan visszafordultam.

- Meg mosnád a hátam? – kérdezte kómásan. Oda sétáltam hozzá nyomtam egy adag tusfürdőt a kezembe és szépen egyenletesen végig mostam a hátát. Nagyon rég nem érintettem ezt a bőrt. Teljesen zavarba, kipirult arccal mostam a hátát feltérképezve minden egyes részletét. Korholtam magam rendesen, hogy miért vagyok ennyire eszetlen, hisz még mindig szeretem és ez csak olaj a tűzre, de mégse hagyhattam ott fetrengve az utca közepén. A háta után a bordáinál végig húztam a kezem mikor felszisszent.

- Ne haragudj. – kértem azonnal bocsánatot. Az előbb a gondolataimba merülve nem is vette észre, hogy piros, kék, zöld foltok borítják a testét.

- Mi történt Lou?

- Semmi. – mordult rám mérgesen. Majd gyorsan lemosta magáról a habot és kiszállt a kádból. A hírtelen mozdulatától kicsit megtántorodott, de még időbe utána nyúltam, hogy ne essen el. Adtam neki egy törölközőt és ott hagytam. Erősen koncentráltam, hogy az agyam ne kezdjen el a most kialakult helyzeten kattogni. Lementem a konyhába és megcsináltam a teám. Míg készült a tea elővettem gézt és némi fertőtlenítőt. Leültem a székre és lassan kortyonként elkezdtem innia már iható hőfokú teám.

- Ööhhhmm… - Louis jelent meg törölközővel a derekán. Nem szóltam hozzá csak odaléptem mellé és lekezeltem a kicsit szétrepedt szemöldökét. Nem szólt semmit csak néha felszisszent mikor megérintettem a sebet. Miután leragasztottam egy sebtapasszal elindultam a szobája felé.  Azt hiszem a részegség újabb szintjét érte el, mert megint elkezdett tántorogni. Karja után nyúltam és bevezettem a szobába ő lefeküdt én meg ott hagytam.

Lementem a konyhába és ismét teámnak szenteltem a figyelmem. Nem értem miért voltam vele ilyen kedves mikor tudtam, hogy úgy is bunkóskodás lesz a vége. Valahol éreztem, hogy ez lesz, de akkor is nagyon szíven ütött. Lehet fel kéne hívnom Zaynt vagy valamelyik srácot, hogy itt van a haverjuk és jól van. Végül elvetettem a dolgot és nem érdekelt azt hiszem mára épp elég jót cselekedtem. Felslattyogtam a szobámba kivettem a pizsim és én is elmentem fürdeni. Mikor végeztem a fogmosással megint egy nagy koppanást hallottam. Szem forgatva bementem Louis szobájába és visszarángattam az ágyra, mert, hogy lesett. Nem tudom, hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen, de kerítettem magamnak egy pokrócot és Louis ágya mellé húztam egy fotelt és ott figyeltem, míg alszik. Annyira édes aludt, hogy nem tudtam ott hagyni. Őszintén megbántam mikor Liammal kezdtem rám tört a lelkiismeret-furdalás. Visszatekerném a dolgot, de nem lehet. Persze azokba a szituációkba nem gondoltam volna, hogy megbánom, de most, hogy itt feküdt előttem az a fiú, akit még mindig tiszta szívemből szeretek megbántam a dolgokat.  Nem tudom mennyi ideig nézhettem az alvó Louist, de időközbe én is elaludtam.

Másnap reggel zsibbadt végtagokkal és fájó nyakkal ébredtem. Az ágy felé néztem és még a békésen alvó Louist láttam. Nem volt szívem felkelten így kivánszorogtam a szobából és az enyém felé vettem az irányt.  Egy hosszú fehér pólót és egy amerikai zászló mintás nadrágot választottam mára.

Mikor késznek nyilvánítottam magam bementem a fürdőbe és felzseléztem elálló fürtjeimet. Kicsit nehezen ment már ez a művelet, mert már igen csak megnőtt a hajam.  Mezítláb sétáltam a konyhába. Kávét készítettem és omlettet. Még épp nagyba fözöcskésztem mikor megszólalt a telefonom.  

- Igen?

- Olahh bébi. Úton vagyunk a közös kéronk felé. Estefelé érkezünk majd meg.

- Nuchos. Be vagy lőve? – bámultam magam elé öt percig mire felfogtam, hogy milyen stílusba magyaráz.

- Izgatott csak, nyugi. – vette át a telefont Zotya

- Hurrá. Küldöm SMS-be a címet, majd oda kérjétek a taxit. Puszi. – gyorsan le is raktam a telefont, hogy esélyük se legyen tovább baromkodni.

A sütő órájára néztem, ami épp akkor váltott át. Tíz óra. Hmmm nem is olyan rossz. Kaja után el kéne még menni, vásárolni. De nem tudom, hogy kivitelezzem. Húztam el a szám mikor az asztalra tettem a reggelit. Ekkor a konyha ajtajában egy másnapos Louis jelent meg.

- Jó reggelt. – néztem rá felhúzott szemöldökkel. Nem tudom, hogy milyen reakciót várhatok tőle, de jobb óvatosnak lenni.

- Neked is. Hol vagyok? – ült le az egyik omlettel szembe.

- Nálam. Tegnap szedtelek össze az utcáról. Meg kérdezhetném, hogy mit is kerestél ott egész pontosan? 

- Nem tartozom senkinek se elszámolással, pláne nem neked. – nézett rám szúrós szemekkel.

- Szerintem meg igen. Mivel ha nem szedlek össze, akkor még mindig ott fetrengenél a betonon vagy a kórházba vesemedence gyulladással. Szóval?

- Mióta lettél ilyen kemény?

- Tudod, ami nem öl meg az megerősít. – lesajnálóan néztem Louisra.

- Akkor hívd fel Liamot és feküdj vele össze, ahogy eddig is. – csapott mérgesen az öklével az asztalra.

- Meg kérdezhetném, hogy most miért is vagy ilyen mérges?

- Mert talán lefeküdtél a legjobb haverommal.

- Ehhez neked semmi közöd.

- Akkor te se kérdezgesd, hogy mit csinált és miért?

- A két dolog nem ugyan az. – förmedtem rá mérgesen. Szinte égtem a dühtől, de nem csak én, hanem Louis is nagyon mérges volt.

- De, nagyon is nagy párhuzamokat lehet közéjük húzni.

- Mi van? – álltam hirtelen fel az asztaltól és a mosogató gépbe pakoltam be a koszos edényeket és tányérokat. Nem bírtam ott ülni és hallgatni az értelmetlen veszekedésünket muszáj volt valamit pakolásznom.

- Nem érted mi? – csapott két kézzel az asztalra és olyan sebességgel rúgta ki maga alól a széket, hogy feldőlt.

- Mit értsek? Hogy rád találok sötétben, részegen a négy nappal ezelőtti ruhádba büdösen fetrengsz az utca kellős közepén. Majd miután haza hozlak, megfürdetlek és lefektetlek aludni csak annyit akartam tudni, hogy miért? És mit csináltál?  - Louis méregtől vörös arccal közelebb jön hozzám.

- Azért tettem, mert mérges voltam rád és Liamra is.

- És?

- Ne vágj legalább közbe. – sziszegte a fogai közül. – Mérges voltam, hogy a legjobb barátommal hemperegtél és nála keresed a vigaszt. Most már érted a párhuzamokat? – szinte az arcomba ordított. Hátráltam egy lépést a félelemtől vagy a döbbenettől még nem tudom, de Louis arcára kiült a felismerés. Sarkon fordult és elviharzott a bejárati ajtó hangos csapódása jelezte, hogy itt hagyott.

 A konyhaszekrényen lecsúszva ültem le a földre a kezem átkulcsoltam a térdemen. Őszintén mikor Louis a képembe ordított nagyon megijedtem. És ezt látta, hogy féltem tőle, de csak egy pár pillanatra az elég volt neki és el is ment.  Egy ideje ücsöröghettem a földön mikor azt hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó és Liam jelenik meg.

- Helló drága. Veled meg mi a helyzet? – húzott fel a földről.

- Semmi extra. Ma este jönnek a fiúk megint vásárolnom kéne. – néztem nagy boci szemekkel. Liam csak felröhögött.

- Na, gyere. – karon fogott és indultunk is. A kocsiút csendesen telt. Mikor megérkeztünk a nagy bevásárló központba elindultunk összeszedni a dolgokat.

- Megint ennyi kaját vettél? Egy egész hadsereget el lehetne tartani ennyiből.

- Valami finomat szeretnék nekik főzni.

- De édes vagy. – adott egy puszit a homlokomra. A pénztárnál fizettünk és úton voltunk vissza a házhoz.

A konyhába elkezdtem készíteni a fiuk kedvencét, ami a krumplis tészta. Elkezdtem a krumplival bénázni mikor Liam nevetve átölelte a derekam és segített a pucolásba.

- Ha tudom, hogy ennyire nem megy a krumpli pucolás, inkább ide se engedlek.

- Megy, csak kattog az agyam.

- És min?

- Semmin.

- A semmin nem tud. De majd én teszek róla, hogy elfelejtsd. – csókolt bele a nyakamba. Lecsúsztatta a kezét a pólóm aljáig és felhúzta a derekamig. Maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt.

- Liam. – csúsztattam a kezem a mellkasára. Liam azt hitte, hogy bátorítani akarom, de pont ellenkezően én meg akartam állítani. Louis járt az eszembe mind végig és, hogy egy pár órával ezelőtt még itt volt a konyhába. Liam közbe nem foglakozott velem csak magával.

- Liam. Liam kérlek. – toltam el magamtól határozottan. – Nem, Liam. Most menj el, kérlek. – néztem keményen a szemébe. A srác meg rökönyödötten és kissé dühösen a felismeréstől, hogy elutasítom, így ment ki jó hangosan bevágva maga mögött az ajtót.

Sóhajtava szenteltem ismét a figyelmem a srácok vacsorájára. Két óra múlva kész is lettem a krumplis tésztával. Megterítettem majd leültem a tv elé és kapcsolgattam a csatornák között.

- Megjöttünk! – ordította el magát Nuchos.

- Helló. – kiáltott Marci is. Nevetve álltam fel a kanapétól és rohantam a srácokhoz.

- Meg jött a mi házi tündérünk. – kapott el Rupi.

- Vacsi az asztalon. – öleltem meg a fiúkat. – De ehhez ne szokjatok hozzá. – fontam karba a kezem, a mihez tartás végett.

Mielőtt leültünk enni a srácokat körbe vezettem a házba.

- Gi ez a kecó valami eszméletlen. – hüledezett Nuchos.

- És a kaja is. – kacsintott Marci.

- Mi lenne, ha holnap tartanánk házavató bulit. – lelkesedett Rupi.

- Még is kit hívnál meg? – kérdeztem kicsit rosszallóan.

- Az 1D, Mr Mackort, Mr Smith, Paul, és akik végén gürizték velünk a turnét.

- Nekem nyolc. – forgattam meg a szemem. Hirtelen nagyszerű ötletem támadt – Oké, de akkor Eleanort és Daniellát is meghívjuk. – erre csak a fiúk megrántották a vállukat. Ha holnap összejön ez a buli rendesen meg kavarom itt a szálakat. Eleresztettem magamba egy sátáni kacajt.

Zotya látta az eszelős tekintetem így kérdőn nézett rám, de én megvontam a vállam. Vacsora után elrámoltam a fiúk meg felcuccoltak a szobáikba. Miután kész lettem az elpakolással elmentem fürdeni. Alvás előtt minden fiú szobájába benéztem, hogy elköszönjek tőlük, de már mindenki aludt. A szobámba érve küldtem egy SMS-t Eleanornak és Daniellának a holnap esti buliról.

Reggel mint mindig én keltem elsőnek még nekem is új volt ez az együtt lakok négy fiúval dolog így reggelit csináltam magunk kévét, kakaót és teát persze négyen vannak négy félét isznak.

- De jók az illatok. – ült a pulthoz Zotya.

- Jó reggelt. Hogy aludtál? – közbe oda nyújtottam a kávéját.

- Nagyszerűen. – nézett rám két korty között.

- Többiek?

- Jönnek. – mikor kimondta már hallottam a dübögést le a lépcsőn. Mindenkinek oda adtam a reggelijét ami meleg szendvics volt és a reggeli frissítőjét.

- Nekem van egy kis dolgom. – állt fel az asztaltól Zotya

- Nekem is. – csatlakozott hozzá a maradék fiú.

- Rendben. Viszont akkor bevásároltok a bulihoz. – gyorsan összeírtam nekik egy cetlire mik kellenek és ők már indultak is. Ismét én pakoltam el majd a telefonnal a fülemen pakolásztam a fiúk után, mert még csak egy napja vannak itt, de olyan kupit hagynak maguk körül.

- Szia, Paul. Azért kereslek, mert házavató bulit tartunk és nincs-e kedved csatlakozni?

- Mikor kezdődik.

- Hattól.

- Az elejére be tudok ugrani.

- Rendben akkor várunk Puszi. – Így tettem a maradék emberrel is. Dani, Ell, és pár táncos el tudnak jönni, de Mr Smit és Mckort nem.

- Hali Marci ti hívjátok fel az 1D oké? A többi telefont már elintéztem. Csók. – meg se várva a válaszát lecsaptam a telefont. Az egész délelőttöm szabad és fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Kipróbálhatnám a medencét. Nagy ötletemtől lelkesen felvettem a fürdőruhám és lesétáltam az alaksorba. Bemásztam a medencébe és úszkáltam. Ez egy ideig rendben volt, de rá kellett jönnöm, hogy egyedül ez is roppant unalmas. Felmentem az emeletre becsavartam magam egy köntösbe és lehuppantam a Tv elé. Semmi érdekes nem ment benne, azon agyaltam, hogy be kéne szerezni pár DVD-t, mert ez így elég unalmas. Szinte végig szenvedtem azt az időt, míg a fiuk haza nem értek.

- Helló. – ugrott elém Nuchos.

- Hy. – néztem rá, míg mindig köntösbe szétunt fejjel.

- Mi van veled? Semmise. Na, gyere, mutatok valamit. – Nuchos és a ház jobb oldalához vezettet ahol a garázsok voltak, vagyis csak egy, de az több személyes vagy autós? Nem több férő helyes.  

- Mi a fene? – esett le az állam. Két eszméletlen szép Land Rover parkolt a garázsba.

- Jó mi? Ma vettük. – mutatta büszkén Zotya. A srácok közül mindenkinek volt jogsija csak nekem nem.

- Nagyon csinosak. – néztem végig a két kocsin.

- Gyere, segíts kipakolni a csomagtartóból. – utasított Marci. Szem forgatva cibáltam ki a kocsiból a temérdek piát.

- Ennyi alkoholtól már a detoxba lehet kikötni. – hüledeztem az hét zacskó pia és két tálca sör láttán. Becipeltünk mindent a pultra és utána mindenki elvonult készülődni.

Megfürödtem, hajat mostam majd ruhát válogattam. Egy farmer inget és egy rózsaszínes narancssárgás csőnadrágot választottam hozzá. Egy kalappal és egy brutál magassarkúval egészítettem ki a szettem.

Beállítottam a hajam, ami elöl kivasaltam így pont kilógott a kalap alól. Fekete macskaszemeket csináltam magamnak. Az ingem végét egy kis csomóba oldalra kötöttem így a hasam ki, ki villan. Mikor csengettek pont akkor végeztem az utolsó simításokat magamon. Óvatosan lépkedtem a lépcsőn a cipőmbe. Mikor leértem az Zayn, Niall és Harry volt lent.

- Helló. – köszöntem a fiúknak két puszival.

- Hű, de jól nézel ki. – kacsintott Harry.

- Köszi. Többiek?

- Louis mindjárt bejön Liam meg nem tudom, majd jön. – vonta meg a vállát Niall

- Beszélhetnénk? – kérdezte Zayn.

- Persze. Csak egy pillanat. – épp csengettek, de addigra már valaki kinyitotta az ajtót. Liam és egy magas vékony barna hajú lány kézen fogva léptek be a házba. A szemöldököm a fejem felett két centivel lebegett az állam pedig a pincében volt.

- Helló. – jött köszönni Liam. – Bemutatom a barátnőmet Sophiát. – ölelte át szorosan a lányt.

- Szia, Gi vagyok. – adtam két puszit a lánynak. Olyan erőltetett mosoly és gesztus volt, hogy ez az összes embernek feltűnt a nappaliba. Az egész pikantériája még az volt, hogy itt mindenki tudott a kis románcunkról Liammal csak épp a csaj nem.

- És mióta vagytok együtt? – érdeklődtem

- Kb négy vagy öt hete. – mosolygott angyalian a Sophia. Azt hittem mentem össze esek, vagy fel röhögök mivel mindenki hallotta, ami annyit jelent, hogy a kenu túra előtt is együtt voltak közbe és utána is.

- Elnézés, de elfelejtettem behűteni a pezsgőt. – a mondatom végére feltűnt a háttérbe Louis is.  Ezek szerint ő is hallott mindent. 

42. fejezet

Kedves olvasóim meg hoztam az újabb fejezetet :) Sikerült időbe hoznom :) Ez most nagy szó :) Remélem tetszik mindenkinek és várom a komikat :) A következő részhez se mondok időpontot mert fogalmam sincs mikor tudom felrakni :) A két db kommentet eszméletlenül köszönöm és az egy feliratkozómat :) és persze a rengeteg oldalmegjelenítést :) Olyan boldog vagyok, hogy madarat lehetne fogatni velem. Na jó ne pofázok többet mindenkinek jó olvasást és nagyon várom a komikat :) Millió puszi Gi <3 

                     Xx Gigi xX

London külvárosába autókáztunk Liammal. Egész úton nézelődtem és hát nem kel hozzá Einsteinnek lenni, hogy levágjam az elit részhez értünk, de megmondom őszintén, hogy tetszett. Kb 20 perc után egy hatalmas házhoz értünk itt Liam leparkolt. Mediterrán stílusú hatalmas ház medencével.

- Aszta ez aztán a ház. – esett le az állam a ház láttán.

- Ja, jól néz ki. – mosolygott rám Liam.

- És te innen kiköltöztél? – hitetlenkedtem.

- Hát, szeretem a házat, de azért sok a fiukkal napi 24 órát együtt lenni. – nézett rám egy olyan majd te is meg tudod fejjel.

- Oké. És kik várhatóak oda bent? – érdeklődtem félve.

- Elméletileg csak Zayn és Niall aztán nem tudom. – húzta el a száját.

- Oké, akkor vágjunk bele. – szálltam ki a kocsiból.

Kiszállt Liam is és kivettük a bőröndjeimet. Majd a bejárat felé vettük az irányt. Liam benyitott a házba és elüvöltötte magát.

- Meghoztam a meglepetést!

- Nappaliba vagyunk. – szólt Niall.

- Nagyszerű. – fújtatott a srác. Leraktuk az előszobába a bőröndöket és a nappaliba mentünk. Niall és Zayn a XBOX előtt ültek és nagyba ment a focimérkőzés. Louis és Harry a telefonjukkal voltak elfoglalva.

- Rakd le, majd később megesszük. – mondta Niall de senki se fordította a fejét felénk.

- Na, köszi, azt hiszem, egy kicsit rágós lennék. – mondtam kuncogva. A hangomra az összes fiú eldobta ami a kezében volt és döbbentek néztek rám. Először Zayn ocsúdott fel a döbbenetből és rohant oda hozzám és megölelgetett.

- Annyira hiányoztál. – szorított.

- Te is nekem, de engedj el, mert össze törsz. – nevettem. Már hiányzott Malik hülye feje.

- Helló Gi. Hiányoztál. Egyébként hatásosan tudsz elbúcsúzni. – ölelt meg Harry is.

- Köszi. – borzoltam össze a haját.

- Hiányoztál te zabagép. – ölelt meg Niall. – Hoztál kaját? – nevetve öleltem vissza.

- Ha én vagyok a zabagép, akkor te mi vagy? – Csikiztem meg.

- Csá. Hogy, hogy visszatévedtél? – üdvözölt Louis.

- Tényleg, hogy, hogy ilyenkor? – kérdezte kicsit kedvesebben Zayn.

- Házat szeretnék venni és Liam felajánlotta, hogyha titeket se zavar itt töltsem el azt a pár napot, míg nem találok lakást. – néztem a fiukra.

- Gondoltam, hogy azért jöttél, mert kell valami. Pff. Igazuk volt az újságoknak „Gi megy az 1D házba” – mutatta Louis az idéző jeleket a kezével.

- Igazad van Louis. Tényleg egy szemét vagyok, mert idejöttem. Sajnálom. – mondtam kellő iróniával a hangomba. – Ne haragudjatok fiúk. – néztem körbe az arcokon. Akkor döbbenet illetve meglepettség ült ki az arcokra, hogy majdnem elnevettem magam. Meg fordultam Liam felé így a srácok oldalról láttak minket.

-   Ne haragudj te se édesem. – Liam nyaka köré fontam a kezem és hosszan szenvedélyesen megcsókoltam. Még srácot nem csókoltam meg ilyen hévvel, mint őt. Liam szinte beleremegett a csókba, átkarolta a derekam és közelebb húzott magához. Mikor elváltak ajkaink elköszöntem a fiúktól.

- Sziasztok. – körbe néztem az arcokon és azt hiszem elértem a kellő hatást. Sarkon fordultam és kimentem az előszobába akkor halottam, hogy a fiúk neki támadnak Liammnak.

              XX Zayn XX

Liam pont megérkezett a meglepetéssel mikor a visszavágót játszottuk Niallel. Mikor elment mondta, hogy valami meglepit hoz, mi Niallel rögtön kajára gondoltunk. Miközben Liam távol volt beugrott Louis és Harry is. Ezért nem is tulajdonítottunk neki nagy jelentőséget mikor bejelentette Liam, hogy meg jött. Niall kiszólt, hogy a nappaliba vagyunk. Ekkor egy idegen, de mégis ismerős hang csapta meg a fülünket és ez nem más volt, mint Gi. Döbbentem ültem és mikor észbe kaptam rögtön rohantam is üdvözölni Gi-t. Utánam mindenki köszöntötte a lányt. Persze Louis bunkósodása elmaradhatatlan volt. Aztán legnagyobb meglepetésünkre Gi nem állt le vele veszekedni inkább ironikusan bocsánatot kért. Aztán valami olyan történt, amit sose gondoltam volna. Gi és Liamm csókolóztak végül Gi lelépett. Nem csak én, de a srácok is meg fagyva bámultak Liamra.

- Ez meg mi a franc volt? – kérdezte szinte sokkosan Harry.

- Hát….Izé… - vakargatta Liam a tarkóját.

- Ugye nem mondod komolyan, hogy összefeküdtél vele, míg nyaraltatok? – kérdezte ingerülten Louis.

- Hát… Miért is kéne nekem erről beszélnem? Magán ügy. – mondta kicsit mérgesebben Liam.

- De szánalmasok vagytok. Pff. Még valaki ki? Ki az, aki még megdöntötte az exem? Esetleg Harry? Vagy Zayn? Neked még tetszik is Gi. – dühöngött Louis.

- Haver most mit dühöngsz? – kérdezte Niall – Már szakítottál vele nem?

- Pff Ezek után mindenki a levetett, használt rongyaim után kap? – bunkózott Louis. Ekkor hallottuk, hogy valaki iszonyatos erővel vágja be maga után az ajtót. Ez a valaki Gi volt.

- Akkora egy tapló paraszt vagy. – néztem hitetlenkedve Louisra. Gyorsan felvettem converem és Gi után siettem. Akkor pakolták be a bőröndöket a taxiba mikor kiértem. Gi sírva nézett rám.

- Gi. Kérlek, ne menj el. – néztem kérlelően a lányra.

- Ezek után nem is fogtok látni. – szinte köpte a szavakat. Majd beült a taxiba és elhajtott. Sértődötten és csalódottan kullogtam vissza a házba. Nem Gi-re voltam mérges hanem Louisra, ha visszaérek, megfojtom. Mikor beértem a házba akkor jó erősen bevágtam magam mögött az ajtót majd lerúgtam a cipőm és beviharoztam a szobába.

- Na, mi az? Nem sikerült vissza könyörögnöd. - Nézett fel Louis a telefonjából.

- Egy nagy dög vagy remélem, tudod. Sikerült úgy megbántanod, hogy soha az életbe nem fog vissza jönni. – ordítottam vele torkom szakadtából. Majd fel mentem a szobámba és ott is jól bevágtam az ajtót.

                   Xx Louis XX

Miután Zayn jól bevágta az ajtót még jobban felment bennem a pumpa. Zsebre vágtam a telefonom és elindultam kifelé. Elindultam az utcán céltanul, de iszonyat mérgesen trappoltam előre. Mi az, hogy Gi és Liam? Normálisak? Legszívesebben megütöttem volna Liamot. Elmegy nyaralni aztán már együtt jönnek vissza, hogy megy ez? Jöttünk, láttunk, döntünk? Nem értem, hogy mi a fene folyik itt, dühös vagyok mindenkire. Amikor ott Gi meg csókolta Liamot konkrétan azt hittem rémek látok, de sajnos nem viszont az a csók nem olyan volt, mint aki komolyan érez is valamit, hanem olyan most megmutatom, és jól beszívjátok. Ezazzz. Gi nem szereti Liamot! – hirtelen meg is torpantam a járdán.

Végül is tök mind egy volt, hogy rá jöttem a dologra attól még nem kapom vissza Gi-t. Mert hát igen még mindig nagyon szeretem és szerettem. A kis közjáték azért volt, hogy Gi-t ne utálja mindenki. Na, jó ez nem igaz, de egyszerűen fájt azt olvasni, hogy ilyen szemét, hülye, nem Louishoz való és elvette tőlünk az egyik férjünket. Eszméletlenül szeretem a rajongókat, de ha nem tudják elfogadni, hogy én őt szeretem akkor nem igazi rajongók. Persze erre is csak később jöttem rá miután eldobtam magamtól, aki a legfontosabb. Elcsesztem nagyon. Persze a szüleim és a testvérem örültek de Daizy jól elküldött a fenébe, hogy miért nincs eszem. Sajnos, amit tettem arra nincs mentség és a bunkóság is arra volt jó, hogy leplezzem a szerelmemet. Körbe néztem és akaratlanul is a szálloda előtt kötöttem ki.

                      Xx Gigi xX

Zokogtam egész végig a taxiba. Szegény taxis nagyon kellemetlenül érezte magát, de nem tudtam parancsolni a könnyeimnek. Mikor megérkeztünk a szállodához bejelentkeztem és levágódtam a szobába az ágyra. Eszméletlenül fájt, amit Louis mondott lehet, hogy egy liba lettem. Viszont az biztos, hogy nem fogom őket többet keresni. Persze ezzel Zaynt és a többieket is büntetem, de nem hiszem, hogy hiányozni fogok nekik.

Na, jó most befejeztem az önsajnálkozást és nekiállok házat keresni magunknak a srácokkal. Első lépésbe keresnem kéne valami ingatlanost vagy mit. Letelefonáltam a recepcióra, hogy valami ingatlanokkal foglalkozó cégek neveit küldjék fel nekem. Lett is egy címem, nem volt egyszerű lebeszélnem egy találkozót, mert nagyon sürgősen kell az ügyet intézni, de megoldottam. Holnap találkozok Mr Ingatlannal. Addig is itt töltöm az időt zenehallgatással. The Baseballs minden feldolgozása megvolt és nagyon szerettem őket J A nagy táncolásba és ugrálásba kellő képen lefáradtam leszóltam, hogy egy kancsó narancslevet felhozhatnának nekem. Utána elindultam zuhanyozni. Még a zuhanyzóba álltam mikor kopogtak a szobaajtómon. Gyorsan magamra csavartam egy törölközőt és úgy indultam lerendezni a pincér fiút. Mikor kinyitottam az ajtót meglepetésemre nem a pincér fiú állt az ajtóba, hanem Louis. Azonnal beakartam vágni az ajtót, de megakadályozta a kezével.

- Gi, kérlek. – kezdte kétségbeesetten.

- Nem. Menny innen. Nem akarlak soha az életbe többet látni. – a mondat végére felzokogtam és sikerült Louist kizárnom a szobából. Az ajtónak döntöttem hátam és úgy sírtam. Nem értem miért érdemeltem ki, hogy így beszéljen rólam, mint egy olcsó ribancról, akit szinte mindenki megdöntött a bandából. Én még szeretem Louist akárhogy is eltelt egy hónap vagy több már nem is tudom, de nem tudom kiverni a fejemből. Hiába volt ez a kis közjáték Liammal.

A következő kopogásra kicsit összekaptam magam és kinyitottam az ajtót és lássanak csodát megjött a narancslevem. Ittam majd lefeküdtem, mert holnap háznézőbe megyek.

Reggel tizenegykor keltem fel. A fürdőbe mentem és egy farmert és egy amerikai zászló mintás pólót vettem fel egy piros, fehér, szürke dzsekivel. Egy fehér edző cipővel egészítettem ki a szettem.

Mikor késznek nyilvánítottam magam elindultam az első címhez, amit lebeszéltem Mr Ingatlannal. Egy nagy lakótelepi ház előtt várt rám.

- Helló Trace vagyok. – nyújtotta felém egy középkorú férfi a kezét.

- Jó napot Gi vagyok. – kezet ráztam a férfivel.

- Elviszem az első házhoz, amit szeretnék megmutatni. – beültünk a fekete BMW-be és mentünk is.

Már vagy húsz házat néztem végig az emberrel, de mindegyik katasztrófa volt, de most komolyan.. Kicsi, szűk, egy fürdő, rossz környék, csótányos….stb. Már nagyon elegem volt az egész háznézelődésből mikor már egész Londont bejártunk megszólalt.

- Ez az utolsó ház, amit terveztem. Az elit környéken van. Nagy kert nagy beltér és medence. – megérkeztünk a hatalmas házhoz. Első látásra beleszerettem. Modern, de mégis lenyűgöző ház volt.

Belépve szinte elájultam a látványtól igaz szinte semmi nem volt benne, de nekem már így is tetszett. Volt alaksor ahol még egy medence található.

Szauna, kondi terem. A földszinten a konyha, nappali, étkező és egy kis bár pult található. A legfelül hat szoba és négy fürdő.

- Oké Mr Trace. Nekem ez a ház kell. – mosolyogtam az emberre.

- Rendben. Említette, hogy minél hamarabb költözne, esetleg ajánlhatok egy lakberendezőt?

- Azt meg köszönném.

- Jó. Holnaptól szerintem elkezdi a munkálatok és telefonálok amint beköltözhet.

- Tökéletes lenne. – mosolyogtam az emberre.

Xx Négy nappal később xX

Tegnap hívott Trace, hogy kész a ház teljesen. Ma nyolckor veszem át a kulcsokat és költözök be hivatalosan is a házunkba. Kicsit ijesztőre vettem a figurát fekete bőrdzseki, csőnadrág és egy fehér póló, amin egy fegyver van. Fekete bakancs és egy fekete kötött sapka.

Lecipeltettem mind a négy bőröndöm a taxihoz és elindultam új otthonom felé. A ház előtt találkoztam Tracevel.

- A kulcsok. – nyújtotta át a kulcsokat. – A papír munka miatt majd hívom. Nem akarom most ezzel nyaggatni. – mosolygott és elment.

A ház belülről eszméletlen lett vajszín és világos barna dominált az egész földszinten. Felmentem a szobámba megnézni milyen lett. Egy piros alapon fehér kerek matrac nagy rózsa volt rajta. Nagyon szép és modern.

Ez után az eszméletlen fürdő szobám néztem meg.

Kipakoltam a bőröndjeimből és körbe jártam a házat egy fényképező géppel, hogy el tudjam küldeni a képeket anyunak és a srácoknak. A ház minden szegletét lefényképeztem már csak az elejét kellet. Az utcáról szép rálátása volt a háznak. Miután kész lettem a képekkel felmentem a szobámba és elküldtem mindenkinek a képet.

Körbe néztem a konyhába és a lakberendezők persze nem töltötték meg a hűtőt és tányérok, poharak, evőeszközök, híján voltam. El kéne mennem vásárolni. Viszont se kocsim, se jogsim így valakinek ki kéne segíteni. Mérgesen járkáltam fel s alá a házba mikor megszólalt a mobilom. Normál esetbe nem vettem volna fel, de tudtam, hogy van kocsija és segítene.

- Gi. Már vagy mindenhol kerestünk. Jól vagy? Találtál házat? Miért nem vetted fel a telefonod?

- Ha ennyi kérdést zúdítasz rám nem fogok válaszolni. Van egy kis időd?

- Persze ma szabad vagyok.

- Ha, lediktálok egy címet oda tudnál jönni?

- Persze. – lediktáltam a címet és bontottam is a vonalat. Gyorsan körbe néztem, hogy miket kell, hogy vegyek. Mikor már visszavettem a cipőm pont akkor hallottam, hogy valaki parkol a feljárónkon. Kiszaladtam a házból, kulcsra zártam az ajtót és be is pattantam a srác mellé.

- Azt a mindenit ez a te házad? – tátotta el a száját.

- Jó mi? Na de most mennyünk valami nagy bevásárló központba. – utasítottam játékosan.

- Előbb kérek egy csókot. – vigyorgott rám Liam kajánul. Szem forgatva adtam egy gyors puszit a szája sarkába.

- Héj! Kisasszony nem leszünk így jóba. – húzott magához közelebb és egy szenvedélyes csókot nyomott a számra.

- Jó, most már mehetünk? - kérdeztem izgatottan.

- Persze. – kis hallgatás után újra megszólalt Liam. – A kis akciód miatt majdnem meglincseltek a fiúk. Mióta elmentél Zayn tiszta depressziós, Louist nem is láttuk az elmúlt négy napba, Harry és Niall nem mondják, de nem szívesen vannak együtt velem. Tisztára felborítottál mindent. – nézett rám Liam majd ismét az útra koncentrált.

- Most engem hibáztatsz? Tudtommal te akartál belekezdeni ebbe az egészbe nem én. Én csak…..csak úgy voltam vele, hogy miért ne? A Louissal való feszültség miatt se tehetek semmit, mert egy bunkó. Viszont, ha ezek után újabb megjegyzést teszel, a mostani kialakult helyzetre valószínűleg agyon ütlek és kezdheted belülről emészteni magad, hogy 50%ba miattad van.

- Én nem beszólni akartam csak tudattam veled a helyzetet. Egyébként a ruházatod is tiszta agressziót sugall.

- Mi van édes? Nem tetszik? – bunkóztam vele.

- Jól van Gi állj le. – ekkor megérkeztünk a nagy bevásárló központhoz és kiszálltunk az autóból. Liam gyorsan megkerülte az autót és a segítségemre sietett.

- Miért, ha nem állok le mi lesz? – kérdeztem pimaszul.

- Hmm… Ez! – Liam mindkét csuklóm megragadta és a fejem fölé emelt úgy, hogy neki nyomott a kocsinak. Liam arca közeledett felém és megcsókolt. Egy zsúfolt parkolóba lekapott az idióta. Próbáltam küzdeni ellene, hogy engedjen el, de nem történt semmi. Mikor elengedett forrtam a dühtől ő csak elégedetten mosolygott.

- Normális vagy? Felfogtad, hogy hányan láthattak meg minket?

- Cssss. – csitított. Senki olyan, aki veszélyes lenne. – hát ez megbolondult. Megragadta a karom és húzott befelé az épületbe. Bent kajától kezdve tisztálkodási szerekig mindent megvettünk. Vagy nyolc szatyor holmit vettünk. Bepakoltunk mindent Liam csomagtartójába és indultunk is vissza a házhoz. Mikor oda értünk Liam segített mindent becipelni egész a konyháig jött.

- Gi. Nagyon szép ez a ház. – forgolódott körbe.

- Szerintem is szép lett. Holnap jönnek meg Zotyáék.

- Velük fogsz lakni? – kerekedett el a szeme.

- Csak nem gondoltad, hogy egyedül megveszek egy ekkora házat. – néztem rá nevetve. Liam közelebb lépet és átfogta a derekam, de akkor pont megszólalt a telefonja. Én kihámoztam magam öleléséből és elkezdtem kipakolni a hatalmas szatyrokat. Már csak a fürdőszobai dolog és egyéb apróságok maradtak hátra mikor közelebb lépett Liam.

- Bocsi, de mennem kell. Valamikor még meglátogatlak. – adott egy gyors csókot és el is tűnt.

Hirtelen felcsendült telefonom ismerős hangja.

- Szia Gi. Trace vagyok, el tudnál jönni az egyik irodámba, hogy a papírokat elintézzük? Tudom, hogy még csak ma adtam át a kulcsokat, de a nagy főnök ellenőriz mindenkit.

- Persze semmi baj. Azonnal indulok. Jó az, az irodád, amelyik itt van nem messze?

- Igen. Én is indulok. Szia.

- Szia. – le is tettem a telefont és cipőt húztam majd Trace irodája felé indultam. Már kezdett sötétedni az utcákon mikor elindultam a táskámból kivettem fekete sapkám és a fejemre húztam.  Egész gyorsan oda értem az irodába, de még várnom kellet Mr Ingatlanra, mert dugóba került így vagy két órán keresztül boldogítottam a recepcióst. Mikor Trace is megérkezett egy órán keresztül beszéltünk át minden jogi bizbaszt. Aztán végre aláírtam a papírokat és indultam haza.

- Ne vigyelek haza Gi? – kérdezte Trace.

- Nem köszi, nem lakom messze és szeretek sétálni. – mosolyogtam az ingatlanosra majd leléptem. Már nagyon sötét volt az utcákon mikor elindultam. Sose féltem, ilyenkor mert tudom, hogy meg tudom magam védeni. Viszont most valami furcsa érzés kerített hatalmába. Egy viszonylag kivilágítatlan részen mentem mikor megláttam, hogy valaki fekszik a járda szélén. Át akartam menni a másik oldalra mikor észrevettem kirajzolódni az alakját. Nagyon ismerős volt a férfi, aki ott feküdt, de nem láttam teljesen, mert még messze voltam és háttal volt nekem.  Egyre közelebb érve láttam meg jobb karján a szarvast mintázó tetoválást. Rohanva tettem meg azt a pár métert, még ami hátra volt.

- Az ég szerelmére Louis.  – rogytam le térdre és próbáltam életre kelteni a fút aki ott feküdt a járda közepén magzat pózba.

- Louis. Kérlek, kelj fel. – csurgott le egy könnycsepp a szememből. Az ölembe tettem a fejét és úgy simogattam arcát.

- Te vagy az Gi? – kérdezte mintha maga se hinné, hogy én vagyok.