:)

Follow my blog with Bloglovin

34. fejezet

Sziasztok :) Meg hoztam a következő részt remélem tetszik majd nektek. A következő részt is ismét két hét mullvára tudom ígérni  ne haragudjatok :/ mindenkinek jó olvasást Puszi Gigi 



                    xxx Gigi xxx

Reggel nyolckor keltett minket anyu, hogy ha nem sietünk, lekéssük a gépet. Kelletlenül kikeltem az ágyból és viszonylag kényelmes ruhát kerestem magamnak. Fekete cicanadrág fehér póló és egy türkiz pulcsit kaptam magamra. A fürdőbe megfésülködtem, de úgy döntöttem nem sminkelek.

Miután kész lettem Louist is kiráncigáltam az ágyból. Mikor mind a ketten rajtra készen álltunk elköszöntünk anyukétól.

- Anyu ne sírj, nem megint egy fél évre megyek el csak három napra. Hétfőn már jövünk is haza. – öleltem át anyut. Anyu nem szólt semmit csak potyogtak a könnyei. Anyut Lulu követte. Húgommal nem érzelgősködünk csak megöleltük egymást. Miután mindenkit sorra megöletem és Louis is elbúcsúzott anyuéktól elindultunk a reptérre. Felkaptam a deszkás cipőm, ami szürke és kék volt hozzá egy szürke táskát, fejhallgatót és egy pandás sapit.

- Hú de fiús lettél ma. – jegyezte meg Louis.

- Talán nem tetszik? – kérdeztem flegmán.

- Dehogy is nem, csak fura. – vont vállat és beszállt a kocsiba. Az út csendben telt én az elsuhanó esős tájat néztem, míg apu és Lou kommunikálni próbáltak. Kisebb nagyobb sikerrel ezt meg is oldották. A reptéren elköszöntünk aputól és mentünk is a Londoni járathoz. A váróba persze megrohamoztak minket a rajongó kép és aláírásért. Készségesen teljesítettük a kéréseket. Louval nem túl sokat beszélgettem egyrészt izgultam, hogy holnap látom a szüleit és a testvéreit másrészt meg nem értettem a beszólását a ruhámra. A gépen az ablaknál foglaltam helyet mellettem Louis és ő mellette egy kis Directioner. Louis fejét szétbúgta a kislány másfél óra alatt.

Mikor leszálltunk felvettük a csomagjainkat és taxit fogtunk.

- Hova megyünk Louis? – kérdeztem barátom.

- Majd meglátod. Meglepetés. – mosolygott Louis. Lou a taxisnak egy címet diktált.

Durván egy óra alatt meg is érkeztünk a címre. Egy gyönyörű szép tipikus angol ház előtt álltunk. Nagy hátsó udvarral és egy medencével. Belépve az előszobába már látszott, hogy tipikus pasis lakás.

- Hol vagyunk? – kérdeztem

- A házamba. – a szemöldököm vagy két centivel a homlokom fölé emelkedett.

- Tudom, hogy nem szóltam, de minden fiúnak van egy háza itt Londonba plusz egy Direction ház. Inkább a közös házba szoktunk lenni, de ha befejezzük, a turnét szeretném, ha ideköltöznél hozzám. – állt előttem teljesen komoly fejjel Louis. Most a szemöldököm szerintem a fejem felet lebegett valahol. Ez aztán a váratlan kérés.

- Lou még csak 18 vagyok plusz, mínusz pár nap. Én, szeretlek, meg már egy ideje együtt vagyunk, de nem tudom. – sóhajtottam egyet. Nem akarom, még ilyen fiatalon elkötelezni magam tudom ez nem a házasság, de az első lépcső afelé. Meg ma vagyunk fél évesek ezt tudnia kéne. Nem ünnepeltünk egy hónap meg egy hét stb. De könyörgöm még is csak fél éve vagyunk együtt és erre nem is emlékszik. 

- Gi tudom, hogy fiatalok vagyunk még, de én szeretném, ha itt lennél mellettem és én vigyázhatnék rád. – ölelt át Louis.

- Erre térjünk vissza a turné végén rendben? – kértem Louist nem akartam elrontani a napot.

- Gyere, körbe vezetlek. – összekulcsolta a kezünket és körbe vezetett a hatalmas házba. Egyszerű letisztult színek domináltak semmi giccs vagy színesség.

- Szép lakásod van. – dicsértem meg.

 - Köszi, de most következik a háló szoba. – húzott egy eldugott ajtó felé az emeleten. A háló teljesen eltért ízlésben a háztól modern, de még is régies és szép. A szobába a vörös és az arany dominált.

- Atya ég Louis ez csodaszép. – ámultam tátott szájjal.

- Van egy fürdő is hozzá. – vezettet át egy másik helyiségbe ahol a fürdő található.

- Nagyon szép itt minden. Egy egész századot el tudnál szállásolni. – löktem meg játékosan a vállát.

- Nekem elég, ha veled osztozhatok ezen a nagy házon. – ölelte át a derekam. A háznak négy hálója, 3 fürdője, egy hatalmas konyhája, étkezője, nappalija és előszobája van. Az udvaron, mint említettem medence, ki üllő, függőágy és egy hatalmas kert rész helyezkedett el.

- Mikor voltál itt utoljára? – kérdeztem kíváncsian.

- Mikor felhívtalak telefonon. Eleanor akkor költözött ki a házból és én is. A közös házba költöztem egy időre. – sóhajtott Lou.

- Most ez, hogy van? Csak neked van itt házad? – érdeklődtem kíváncsian.

- Nem Liamnak és Harrynek is van háza, de nem igen használják őket. Csak ha egyedül akarnak lenni vagy, ha vendégük van. Niall és Zayn a Direction házba vannak azt mondták nekik nincs szükségük házra. – vázolta fel a helyzetet Louis.

- Oh értem. Viszont én éhes vagyok, van valami kajád itthon? – kérdeztem kíváncsian.

- Szerintem üres minden nem kértem meg Liz-t, hogy töltse fel a hűtőket.

- Hogy kit?

- Liz a takarító nőm. – mosolygott Louis.

- Vagy úgy akkor menjünk vásásrolni. – húztam lefelé Louist, de a nappali közepén megálltam és tanácstalanul néztem körbe, hogy most merre. Louis röhögve össze kulcsolta a kezünket és az előszobán keresztül mentünk a garázsba ahol egy fekete lenyitható tetejű Porsche várt minket.

- Ugye most csak viccelsz? – kérdeztem megrökönyödve.

- Ő az én szemem fénye. – simította meg a kocsi elejét. Kinyitotta az első ajtót én meg beszálltam a csoda kocsiba. Miután Lou beült felbőgött a motor úgy dorombolt, mint egy kis cica.  Élveztem az utat a bevásárló központig, de sehogy se hagyott nyugodni a gondolat, hogy milyen körülmények közt él. Nem azt mondom, hogy mi gázul, sőt iszonyat jól, de nekem ez még is túlzás hisz én csak egy kisvárosi lány vagyok.

Mikor Louis leparkolt már éreztem, hogy a vásárlásunk nem öt perc lesz. Louis leállította a motort felkapta a napszemüvegét és a kapucnit. Én ugyanúgy napszemüveg és a pandás sapim.

- Lou én belógok, bevásárlok addig te fotózkodj. – ajánlottam fel barátomnak.

- Nem, ma mindent együtt csinálunk. – kiszálltunk a kocsiból és kézen fogva sétáltunk be a szupermarketbe. Azon gondolkodtam mi az, amit el tudok készíteni, Magyar és még nem főzött anyu. Végül a rántott hús mellet döntöttem. Még is valami ünnepit szeretnék készíteni ha már itt vagyok és félévesek vagyunk. Gyorsan végig néztem a húsos pultot, de mire meglett a keresett csirke mell addigra Louis tűnt el. Barátom keresésére indultam és egy eladó lánnyal beszélgetett a boroknál. Hát innen nem fog egy hamar elszabadulni ezért körbe jártam az áruházat. Vagy négyszer sétáltam körbe mire minden szükséges dolgot megtaláltam. Visszamentem a borokhoz és Louis még mindig ott volt. Az eladó nagyon segítőkész volt talán túlságosan is.

- Ünneplünk édes? – kérdeztem Louistól mikor odaértem.

- Ma még van egy meglepetésem számodra. – adott egy gyors csókot Louis.

Már nem sokáig jártatta a száját a csaj. Miután végeztünk fizettünk és mentünk is vissza Louishoz.

- Baby ebből már csak vacsi lesz nem ebéd. – néztem bocsánatkérően Louisra már a konyhájába.

- Nem baj. Segítek megcsinálni. – ajánlotta fel Louis a segítségét.

- Rendben. Akkor adj nekem egy vágódeszkát, kést és három tálat. – adtam ki az utasításokat. Míg én a hússal voltam elfoglalva Louisra bíztam a saláta elkészítését.

- Mit szólnál, ha megkóstolnánk a bort? – érdeklődött Louis. 

- Oké, de csak keveset nem szeretnék részegen főzni. – kuncogtam fel. Az utolsó húst liszteztem be mikor hirtelen meg fordultam a lisztes tállal a kezembe és a mögöttem lévő Louisra borítottam.

- Ne haragudj. – kértem bocsánatot a döbbent barátomtól, de nem tudtam sokáig komoly fejet vágni, mert hirtelen kitört belőlem a nevetés. Louis még egy pár pillanatig komoly arccal állt, de utána belőle is kiszakadt a nevetés.

- Itt a bor édes. – adta a kezembe a vörös nedűt.

- Finom nagyon. Apunak vinni kell egy üveggel.

- Igen, szerintem is értékelné apud. – letettem a poharam és újra a húsnak szenteltem a figyelmem. Miután Louis elkészült a salátával és megterített átölelte a derekam hátulról és úgy figyelte mi jót csinálok.

- Tudom, hogy nem étterembe megyünk, de szeretném, ha azt a csinos fehér, piros ruhádat vennéd fel. – szavait fülem harapdálásával nyomatékosította.

- Louis ez az utolsó hús ne most tereld el a figyelmem és rontsam el. – szóltam tettet felháborodással.

Miután végeztem az asztalra készítettem az ételt és a hálószoba keresésére indultam. Nagy nehezen sikerült megtalálnom. Louis épp készült kimenni.

- Hagylak készülődni. Én a másik fürdőbe leszek. – adott egy csókot az orromra és le is lépett.

Még jó, hogy a gondoskodtam elegánsabb ruháról is.  A fürdőbe gyorsan lezuhanyoztam és visszamentem a szobába. Nem igazán tudom, mit kezdjek a hajammal, de végül kiengedve hagytam. Utána bőröndömhöz léptem ahonnan kivettem a hosszú estélyim.

Úgy gondoltam nem veszek magassarkút hisz minek. Szépen halkan leosontam a konyhába Louis még a tükörbe gyorsan megnézte magát, de pechemre észrevett.

- Milyen csinos vagy. – dicsért meg Louis

- Most már csinos reggel még fiús. – vittem annyi szarkazmust a hangomba amennyit csak tudtam.

- Ne csináld Gi ne rontsd el az estét.

- Tessék? – ugrott szemöldököm vagy két centit.

- Csak vicceltem. – mosolyodott el Louis.

- Jó szar poén volt. – jegyeztem meg gúnyosan.

Louis szem forgatva az asztalhoz vezetett. Nagyon romantikus volt két gyertya volt az asztalon és a poharainkba már a bor. Louis készült. De mi volt ez a „ne rontsd el az estét” duma? Én kezdek meghülyülni vagy Louissal nincs minden oké.

A vacsora finom volt, de nem sokat beszélgettünk közbe. A holnapról esett néhány szó, de ennyi. A vacsora után elmosogattam és elrámoltam. Felemelő érzés volt estéiben mosogatni, de hát egyszer ezen is túl kell esni. Miután kész lettem úgy döntöttem, hogy felmegyek a szobába nem indultam Louis keresésére, aki idő közben eltűnt. A nappalin áthaladva valaki elkapta a csuklóm halk sikkantás hagyta el a számat. Louis egy alsó nadrágba volt és kezébe egy szál vörös rózsa és egy boríték.

- Ugye nem hitted azt, hogy elfelejtettem, hogy ma vagyunk fél évesek. A vacsi nem úgy sült el, ahogy akartam, de szeretném megköszönni, hogy itt vagy nekem. – adta a kezembe a szál rózsát majd magához húzott és hosszasan megcsókolt. Mikor elváltak ajkaink homlokát az enyémnek döntötte.

- Ez pedig a születésnapi és a félévfordulós ajándékom neked. – elhúzta homlokát az enyémtől és át adta a borítékot. Óvatosan kibontottam. Két repülő jegyet tartalmazott a boríték Dubai-ba.

- Louis ezt nem kellet volna elég lett volna, ha csak megemlíted, hogy nem felejtetted el ezt a napot. – gördült le egy könnycsepp az arcomon.

- De ez a születésnapi ajándékod is. – csókolt meg ismét.

- Mikor indulunk? – kérdeztem Louist

- Szerdán.

- Hétfőn megyünk haza és utána már is repülünk. Meddig maradunk?

- Sajnos pénteken már repülünk vissza. – húzta el a száját Louis.

- Na de menyünk aludni ki szeretném pihenni magam holnapra. – húztam Louist a szobába. Ott gyorsan levettem a ruhám és pizsibe öltöztem. Befeküdtem Louis elé az ágyba ő átkarolt és így aludtunk el.

Reggel Louis csókjára ébredtem.

- Jó reggelt hercegnőm. – mosolygott édesen majd elém rakott egy tálcát a reggelivel.

- Tojásrántotta és friss narancslé. – kaptam egy puszit a homlokomra.

- Ez mind nekem csináltad? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Meg magamnak. – feküdt vissza mellém. Louis kitett magáért fenséges reggelit csinált. Sose láttam még ilyen romantikusnak Louist. De tetszik ez az oldala is. Nem ez a csöpögős romantika csak olyan aranyosan.

- Min mosolyogsz? – kérdezi Louis.

- Csak azon, hogy milyen romantikus vagy mostanság. – adok egy csókot szája szélére.

- Miért baj?

- Nem mondtam. De nekem ez is nagyon tetszik. – adtam neki még egy puszit majd kikeltem az ágyból és fürdőbe igyekeztem felöltözni.

Egy forró zuhany után megállapítottam, hogy ahhoz képest mennyit esik itt az eső gyönyörű napsütés van. Ezért egy sortot választottam egy szürke ujjatlannal és egy sarut választottam hozzá. Kiegészítőnek sok medálból álló nyakláncot választottam és egy fekete napszemüveget. 

Mikor kész lettem kimentem a szobába és megnéztem magam a nagy tükörbe, ami a szekrényen volt.

- Baby lehet fázni fogsz. Nincs olyan meleg. – figyelmeztetett Louis.

- Szép az idő. De jó vagyok így? – kérdeztem izgatottan Louist.

- Gyönyörű vagy ne izgulj szeretni fognak, de most gyere, mert délre ott kéne lenünk. – kulcsolt össze a kezünket Louis és a garázsba mentünk a gyönyörű Porsche –hez. Beszálltunk és már indultunk is Doncaster-be.

Nagyon hosszú volt az út, de sikerült egy kis hülyéskedéssel és közös énekléssel eltölteni az időt. Sokat nevettem hálás vagyok Louisnak, hogy nem hagyott azon agyalni mit is gondolnak majd rólam a szülei.

Louis két és fél óra után megállt egy családi ház előtt, ami egy nagy kertel rendelkezett.

- Hát megérkeztünk. – nézet rám Louis.

- Rendben. – fújtam ki idegesen a levegőt. Kiszálltunk a kocsiból és Louis a kezemre kulcsolta az övét.

- Gi. Nem lesz semmi baj rendben. – adott egy puszit a fejem búbjára majd elindultunk a ház felé. A kapun belépve két szöszi kislány rohamozott meg minket. Olyan hirtelen ugrottak Louisra, hogy barátom elvesztette az egyensúlyát és fenékre esett. Louis a fűbe hempergett a két kislánnyal. Csikizte és puszilgatta őket.

- Na jó, lányok, elég. – nevetett fel Louis. Felém fordult a két kislánnyal. – Gi ők itt Daisy és Phoebe a legkisebb húgaim. – mutatta be Lou az ikreket.

- Szia, én vagyok Daisy és ő Pheobe. – mutatott az egyik szőkeség a másikra.

- Sziasztok, én Brigitta vagyok, de hívjatok csak Gi-nek. – köszöntem a lányoknak.

- Te olyan más vagy. – jegyezte meg egyikőjük.

- Tessék? – kérdeztem értetlenül.

- Te nem olyan vagy min Eleanor. – mondta talán Daisy. Hát ezt így első beszélgetésre furcsálltam, de igen jó megállapítás volt tőlük.

- Lányok ezt szerintem nem most kéne. – dorgálta meg őket Louis.

- Hagyd, még kicsik és ez a jó mert még őszinték. – mosolyodtam el.

- Na, inkább menjünk be. – váltott gyorsan témát Louis és a ház felé kezdett húzni előttünk a két kislány boldogan szökdécseltek befelé. A házba beérve egy tágas nappaliba érkeztünk.

- Louis te vagy az? – jött egy hang. Majd Louis anyukáját véltem felfedezni. Jay pillanatok alatt átszelte a nappalit és Louis nyakába ugrott.

- Annyira hiányoztál. – körbe csókolgatta Jay Louist.

- Anya, elég. – próbálta eltolni magától az anyukáját. Mikor sikerült rendezte magát nő majd jelentőség teljesen rám nézett. Nem volt valami kedves pillantása.

- Anya ő itt a barátnőm Gi. – mutatott be Louis.

- Jó napot Brigitta vagyok, de szólítson Gi-nek – erőltettem egy vigyort az arcomra.

- Jay. Louis anyukája. – vicsorgott rám a nő. Próbál kedves lenni, de azért látszik a szemén, hogy nem tetszem neki, sőt nem igazán kedvel. Hosszú méregetés és hallgatás után Louis törte meg a csendet.

- És a másik két húgom merre van?

- Fizzy tanul a szobájába Lottie-nek meg most kéne haza érni. – pillantott az órára Jay. Pont végszóra beesett az ajtón egy csinos hosszú szőke hajú lány, aki mikor észrevette Louist rögtön a nyakába ugrott.

- Helló nagylány. – ölelte vissza Louis. – Lottie ő itt a barátnőm Gi. – mutatott be ismét Louis.

- Szia. – intettem a lánynak.

- Helló Charlotte. De csak hívj Lottie-nak. – intette majd tetőtől talpig végigmért.

- Nem áll jól neked a szürke. – jegyezte meg majd felsietett a lépcsőn. Hát nem eddig nem arattam nagy sikert, de még van hátra még egy húg és egy nevelő fater.

- Lottie. – szólt utána mérgesen Louis. – Ne haragudj, de kicsit nagyszájú Lottie. – kért elnézést Louis.

- Nem baj én is ugyan ilyen vagyok. – vontam meg a vállam.

- Gyere, körbe vezetlek a házba. – Louis átkarolta a derekam és úgy vitt körbe a házba. 20 perc alatt végig jártuk a házat. Szépen ízlésesen berendezett ház nagy ablakokkal és hatalmas beltérrel.

- Ez pedig itt az én szobám. – nyitott be a szobájába. Nem túl nagy szoba fehér falak és barna bútorok voltak a szobába.

- Csinos kis szobád van. – jegyeztem meg mosolyogva.

- Gyere, lepjük meg Fizzyt. – húzott ki Louis a szobájából és át vitt egy jóval lányosabb szobába.

- Na, ki van itt? - kurjantotta el magát Louis a küszöbön. A szintén szőke hajú lány felpattant a helyéről és barátom nyakába ugrott. Most is megtörtént az ominózus bemutatkozás de Fizzy kedvesebb az összes családtagnál.

- Louis itt maradhat Gi? – kérdezte bátyát a lány.

- Felőlem, de ne engem beszéljetek ki. – nevetve hagyott minket magunkra Louis.

- Nagyon szeretem a zenéteket és szeretném, ha ezt aláírnád nekem. – nyújtott felém egy posztert Fizzy amin én és a srácok álltunk. Marci arca körül egy hatalmas szív volt rajzolva.

- Neked tetszik Marci? – kérdeztem mosolyogva.

- Hááááttt…….. igen. – pirult el egy kicsit.

- Ha ellátogatsz, valamelyik koncertünkre bemutatlak neki rendben? – ajánlottam fel neki.

- Komolyan? – derült fel az arca és örömében elkezdett ugrándozni.

- Ez természetes. – örültem már én is Fizzyvel.

Egészen ebédig bent beszélgettünk a szobába. Kiderült, hogy nem csak ő, de az egész osztálya szereti a zenénket és oda lesznek teljesen, ha megtudják, hogy találkozott velem. Az is kiderült, hogy család összes női tagja szereti a zenéinket. Fizzy aranyos kedves és ugyan olyan őrült, mint Louis. Sokat nevettünk és viccelődtünk. Mesélt magáról meg a családjáról és ugyan ezt megtettem én is.

- Fizzy drágám most visszakérném egy kis időre Gi-t oké? – jött a szobába Louis.

- Nem vagyok egy baba. – háborodtam fel poénból.

- Akkor nem. De gyertek ebédelni, mert kész a kaja. – utasított Louis.

Fizzy szaladt is le magunkra hagyva minket Louissal.

- Látom, jól kijössz a húgommal.

- Aranyos lány nagyon. Tudtad, hogy nagy 27-es fan? – kérdeztem vigyorogva.

- Harry teljesen meg lesz sértődve, hogy nem ő már Fizzy kedvence. – vigyorgott Louis.

- Gyere, menjünk, mert így se kedvelnek túlságosan hát még, ha elkésünk. – forgattam meg a szemem.

- Ezt miért mondod Gi? Anyu kedvel és a húgaim is. – ölelte át a derekam Louis.

- Anyud nagyon nem bír és a húgaid közül csak Fizzy meg talán a kicsi Daisy. – sóhajtottam fel.

- Ez nem igaz kedvel mindenki. – hajolt közelebb Louis és egy megnyugtató csókot kaptam tőle. 

- Louis most már tényleg mennünk kell. – beszéltem bele csókunkba.

- Még 2 perc oké? – és ismét száját az enyémre tette.

Finoman eltoltam magamtól és az ajtó felé húztam Louist. Lent a kertbe volt megterítve az egész család ott ült és minket vártak.

Az ebéd érdekesen telt egy kis csipkelődés pár nem tetsző pillantás és rám illetve a kapcsolatunkra került burkolt, de annál durvább megjegyzés. Persze azt se bírták ki, hogy ne hasonlítsanak össze Eleanorral. Igazából, az egészből az jött le, hogy nem szeretnek, mert nem vagyok Eleanor.  

Ebéd után segítettem leszedni az asztalt és Fizzyvel nekiláttunk elmosogatni.

- Érdekes egy ebéd volt. – jegyezte meg Fizzy.

- Igen fogalmazhatunk így is. – erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra. Mikor az utolsó tányérokat mosogattam Jay jelent meg a konyhába és szorgalmasan pakolászni kezdett.

- Látod anyu Eleanor sose mosogatott. – törte meg a nagy csendet Fizzy. Én egy „ezt nem kellett volna” pillantással jutalmaztam, míg Jay meg ált a pakolásba és rám meredt haragosan.

- Igen El nem segített, de ő legalább nem Louis hátán akart felkapaszkodni. – köpte Jay gúnyosan a szavakat majd folytatta a pakolást. Meghűlve tettem az utolsó tányért a szárítóra majd Jay felé fordultam.

- Nem Louis hátán kapaszkodom fel, amit elértünk nekik is, de leg fő képen Paulnak és Mr Smith és Mr Mckortnak köszönhetjük. – próbáltam kedvesen reagálni, de már nagyon mérges voltam.

- Ugyan már. Elveszed Eleanortol Louist és még van képed ilyet állítani. – háborodott fel Jay.

- Jay, nem gondolja, hogy csökönyös, szűk látó körű és alaptalanul vádol ilyenekkel? – igyekszem finom beoltani.

- Az én házamba egy tizenéves kis gyerek ne beszéljen velem így. – ordított rám Jay. Kicsit összerezzentem a hirtelen jött kiabálástól. Én nem az a fajta vagyok, aki könnyen hátrál, úgyhogy folyattuk a vitatkozást.

- Sajnálom, ha megsértettem, de igyekszem a tényeket közölni. Nem vettem el El-től Louist. Nem egy ilyen ember vagyok. – néztem rá dühösen. Legszívesebben most azonnal leordítanám a haját a fejéről, de nem teszem, ha még jóba akarok lenni ezzel a nővel.

- Anya elég és neked is Gi. Miért nem fogadod el, hogy ő nem Eleanor hanem Gi? – jött be mérgesen Louis a konyhába.

- Nézz már rá fiam. Még gyerek és egyáltalán nem hozzád való. – fakadt ki Jay.

- Ezt most te se gondoltad komolyan. – sóhajtott Louis.

- De hogy is nem. – fonta karba a kezét Jay.

- Akkor ebben az esetbe visszamegyünk Londonba. – Louis már sarkon is fordult és a nappaliba igyekezet húzva engem is maga után.

Gyorsan elköszöntem Fizzytől és az ikrektől. Mire észbe kaptam már a kocsiba ültünk útba London felé.

- Louis, sajnálom. – potyogtak a könnyeim.

- Ez nem a te hibád, hogy nem képesek elfogadni téged. Még nem tették túl magukat Eleanoron. – simította végig Louis az arcom. Mire Louis házához értünk már este lett így mentünk is aludni.

     

          Egy héttel később.

Késő reggel ébredtem immár a turné buszba. Egész kényelmes ez az ágy ahhoz képest, hogy milyen kicsi.

Az elmúlt egy hétbe nagyon sok minden történt velem. Louis családja meglátogatása után visszarepültünk Magyarországra. Mikor beléptünk a házunkba hatalmas meglepetés fogadott ott voltak a 27-esek, az One Direction, Paul, Daniella, Lili, Balázs, Máté, Blanka a családom és még egy pár ember. A 18. születésnapomat ünnepeltük együtt. Nagyon jó este volt. Két nap múlva Louissal Dubaiba repültünk három napra. Eszméletlen az a vidék. Kedvesek az emberek szép a táj. Sokat bohóckodtunk Louissal.

Louissal egy kicsit meg változott a kapcsolatom már akkor éreztem mikor Dancasterből Londonba tartottunk. Többet veszekszünk, ami eddig nem volt ránk jellemző és sokkal hűvösebb velem Louis. Persze nem látványosan, de érzem, hogy valami nincs rendbe.

Miután visszarepültünk Magyarországra már pakoltunk is mer a hét elején mentünk tovább. Nehéz volt elköszönni az otthoniaktól úgy, hogy nem tudom, mikor látom őket viszont.  

Most épp a turné buszba fekszem útba Németország felé, ami a turné következő állomása.  Mikor éreztem, hogy megáll a busz kikászálódtam az ágból és felöltöztem. Egy szaggatott cső farmer mellett döntöttem egy fehér fekete feliratos pólót választottam hozzá. Szürke magas szárú cipőm húztam a lábamra és indultam kifelé a konyhába.

- Jó reggelt. – köszönt vidáman Liam.

- Jó reggelt vagy inkább jó délt? – csipkelődött Harry.

- Tessék itt a kávéd. – Zayn nyomot, egy csésze kávét a kezembe.

- Ohh köszi. Milyen rendes vagy ma. – próbáltam elindulni a konyha felé de Zayn még mindig ott állt az utamba.

- Zayn be szeretnék menni a konyhába. – néztem rá jelentőség teljesen.

- Inkább kihozom, amit szeretnél. – ajánlotta fel Zayn.

- Mi a franc van veled ember? Ki szerelnéd nekem a hűtőt? – érdeklődtem már mérgesen. Ekkor Liam és Harry bukkantak elő.

- Gyere, üljünk le és inkább beszéljük meg. – ajánlotta fel Liam.

- Mit műveltetek, amit nem kéne látnom? – de meg sem várva a válaszukat elindultam előre felé. Nem várt látványba fogadott a konyha kellős közepén.

 Louis és egy szőke lánnyal vadul csókolózott. A bögrém kicsusszant a kezemből és hangos csattanással földet ért. A két ember ijedten ugrottak szét én csak mereven bámultam őket és a könnyek már égették a szememet. A fiúk a nagy csattanásra mind körém gyűltek. Először Zaynre majd Louisra néztem ismét. Zayn egy bocsánatkérő pillantást küldött felém de Louiséból semmit se tudtam kiolvasni.

- Aki még nem tudnám Hannah a barátnőm és a koncert végéig velünk fog maradni. – nézett talán mérgesen rám Louis nem igazan tudtam eldönteni.

„ Barátnőm, barátnőm, barátnőm” csak ez az egy szó visszhangzott a fülembe.