45. fejezet

Sziasztok drága olvasóim :) Itt az új rész xD A témával kicsit elkéstem, de remélem azért tetszeni fog. Köszönöm a sok oldallátogatót és hogy a világ minden pontjáról megnyitjátok a blogot. Hálás vagyok mindenkinek. A következő rész biztos, hogy nem lesz jövőhéten és utána se tudom, hogy mikor igyekezni fogok, de nem ígérek semmit. :) Köszönöm még egyszer mindent és remélem kitartotok velem :) Mindenkinek nagyon jó olvasást Puszi Gigi :D
ui: Rmélem kapok pár komit xD 

                                       Xx Gigi xX

Majdnem másfél hónap telt el a koncertig. Nagyon jó visszajelzéseket kaptunk és ez a dal visszalendített minket. Most Október vége van itt az ősz és pörögnek az események körülöttünk. A fiúkkal dolgozunk a második lemezünkön folyton fellépésekre járunk és kajálnak minket az emberek. Szeptemberbe visszamentem a suliba és elkértem a tételeket a januári vizsgámhoz és beszéltem az ofömmel, hogy a szalagavatón kivel fogok táncolni és mikor lesznek a próbák. Most lehet, hogy hülyének tartotok, de heti egyszer haza repülök és másnap vissza, mert csak így tudtam megoldani a táncpróbákat a Londoni dolgokkal. Még a jogsit is letettem így már kocsit is vezethetek. Magyarországon persze az a hír járja, hogy az országnak végre meg vannak a világsztárjai, akikre büszke lehet, de én azt mondom, hogy nálam vannak sokkal jobb énekesek és sokkal jobb együttesek. Kicsit túlzottnak tartom ezt a hírt, mi inkább csak jókor voltunk jó helyen.  Az 1D-vel az átadón találkoztam utoljára Marci és a fiúk néha találkoztak velük, de én nem. Zaynel tartom a kapcsolatot ő számol be nekem mindenről és én is neki. Így nem csak tőle, de az újságokból is értesültem arról, hogy Louis és Eleanor újra randizgatnak.

Holnap este az 1D haloween bulit tart és mi is hivatalosak vagyunk a fiúkkal. Szerdán elhoztam a meghívókat a szalagavatóra a srácoknak ma akarom odaadni és az 1D-nek holnap.

- Gi. Drágám. – vágott le elém Nuchos egy újságot. A címlapon persze Louis és Eleanor ahogy jelmezt vesznek.

- Vündersőn. – forgattam meg a szemem.

- Gi, édes tündérem akkora egy idióta vagy! – ült le elém Nuchos.

- Most mi van? – kérdeztem értetlenül

- Gi! Szereted Louist és Ő is szeret. Tudom, hogy mit beszéltetek és ő elmondott mindent egyszóval nyílt lapokkal játszott. De te felhúztad magad azt hiszem jogosan. Viszont édesem eltelt másfél hónap és nem jelentkeztél. Ezek után neked kell lépned, ő már lépett. Mivel nem jelentkeztél ő azt hitte, hogy túltetted magad rajt így ő is próbál túllépni.

- Ezt most miért mondod?

- Ne legyél már ekkora marha! Lépj már Gi!

- Jó, de mit?

- Édesem. Megváltoztál erős csaj lettél és vagány. Ez jót tett neked a változást, de ezt vetkőzd le és meny oda Louis baby-hez és markold meg a tökét.

- Mi van Nuchos? Remélem, nem randi tippeket adsz Gi-nek. – jött be Marci.

- Nem, csak azt magyarázom, hogy szerezze vissza Louist.

- Én is erre szavazok. – Mondta Marci.

- Én is. – szólt Zotya.

- Ja natürlich. – ez Rupi volt.

- Most, hogy megvitattuk Gi szerelmi életét menjünk jelmezt venni. – pattant fel a székből Nuchos.

Beszálltunk a kocsikba és persze én vezettem, amit még eszméletlenül élvezek. Egy hatalmas jelmez bolt előtt parkoltam le. A fiúk szinte kirobbantak a kocsiból és eszeveszett tempóba rohantak az üzlet felé. Fél óra múlva minden fiú kezébe volt valami csak én nem találtam semmit. Nuchos hasfelmetsző Jack. Marci valamilyen zombi. Rupi Drakula. Zotya pedig Frankeinstein.

- Na, én kicsi Gi-m mit találtál? – karolt át Rupi.

- Semmit még ötletem sincs.

- Legyen valami szexi. – ajánlotta Nuchos

- Egyedi. – javasolta Marci.

- Fiúk oszolj! Arcfesték és egyéb kellékeket szerezzetek be, én segítek Gi-nek. – Zotya szétoszlatta a fiúkat.

 - Na, mond mi bánt?

- Szeretem Louist és komolyan igazat kell adjak Nuchosnak. Már megint az én lelkemet ápoljátok. Mindig velem a baj.

- Nem. Eddig másfél hónapig semmi sem volt. – lökött vállon Zotya.

- Na, mi legyen a jelmez?

- Valami, ami egyedi, de még is szexi. – én jobbra indultam Zotya pedig balra. Újabb fél órát töltöttünk válogatással amikor Zotyola felüvöltött nagyon messziről, hogy

- MEGVAN! – A hang irányába mentem, amikor megláttam mit választott legszívesebben elfutottam volna.

- Ez mi? – kérdeztem

- Hát a jelmezed.

- De elől átlátszó.

- Pont ezért szexi. Párduc lány leszel.

- Biztos, hogy nem. – a ruha elől teljesen átlátszó volt, vagyis a hasam alja és a fél mellem kilátszott volna.

- Akkor ez. – kapott elő egy Jázmin hercegnős ruhát.

- Ez tetszik. – ujjongtam ugrálva.

- Akkor hosszú fekete haj kell még hozzá.

Karon fogott Zotya és a fiúkkal a pultnál találkoztunk.

- Gyorsan nézek még fekete parókát. – gyorsan elfutottam és egy hosszú hullámos fekete parókával tértem vissza.

- Hát ez mihez kell? – kérdezte Nuchos

- Majd meg látod. – néztem vigyorogva rá.

Beültünk a kocsiba és hazafelé indultunk. Otthon lecuccoltunk és mindenki a TV elé levágta magát. Nem volt olyan későn, de mind hulla fáradtak voltunk az egész napos próbák után.

- Csengettek! – kiáltott fel Nuchos ezzel felkeltve engem a félálmomból.

- Akkor nyisd ki te szerencsétlen. – morogtam fáradtan.

- Nem. Te!

- Ühümmm. – a srácok egyöntetűen azt akarták, hogy én nyissak ajtót. Feltápászkodtam és csoszogtam az előszobáig. Majd szélesre tártam az ajtót.

- Aludtál drága?

- Csak szerettem volna. Na, gyere be.

- Látom, repesel a boldogságtól, hogy látsz. – ironikusan szem forgatva jegyezte meg. Én elsétáltam a folyosó végéig, és amikor levette a cipőjét és felakasztotta a kabátját nekifutásból elindultam és rá ugrottam. Alig bírta megtartani az egyensúlyát, de végül sikerült.

- Na, drága így már jó? – a fejem a nyakhajlatába fúrtam és beszívtam a bagó és a dezodor nyújtotta illat keveréket. A nappaliba mindenki üdvözölte Zaynt.

- Haver! – kiáltották.

- Mi járatba itt? – kérdezte Marci.

- Otthon unalom van. Harry nőzik, Niall eszik, Liam Sophiával dönget az emeleten, Louis meg Eleanorral van.

- Ezek szerint az 1D házba van mindenki. – szóltam még mindig Zaynen csimpaszkodva.

- Ahha és a buli is ott lesz holnap.

- Mi a helyzet Perrievel?

- Holnap délután érkezik. A szüleinél van otthon.

- Akkor ott lesz a bulin? – érdeklődtem még mindig Zaynen. A srác velem együtt ült le a kanapéra, de úgy, hogy még mindig az ölébe voltam.

- Igen. – nézett a szemembe Zayn.

- Nem baj. – vágtam rá rögtön. Erre az összes fú össze ráncolta szemöldökét.

- Nem úgy értettem, hanem….

- Inkább maradj csendbe, mert még mélyebbre ásod magad. – tanácsolta Marci.

- Ahhhhj. – sóhajtottam egyet lemondóan.

- Igazából azért jöttem, mert meg akarlak kérni Gi, hogy csinálj sütit a bulira. – nézett kiskutya szemekkel Zayn.

- Tudtam, hogy nem csak egyszerűen beugrottál. – forgattam a szemem mosolyogva.

- Na, Lécciiiiii. – nyújtotta el az i betűt.

- Jó, de nincs itthon semmi hozzá való.

- Gyere, menyünk vásárolni. – ajánlott Zayn.

- Oké. – másztam ki az öléből. A cipőm ért mentem és a kabátomért. Miután kész lettem és Zayn is beüvöltöttem, hogy majd jövünk.

- Vezethetek? – kérdeztem kiskutya szemekkel.

- Gi, ez egy vadonatúj Hummer! – szinte kétségbe esetten nézett.

- Én csak egy kiba*** nagy fekete kocsit látok, ami tényleg új. – mértem végig a kocsit. Zaynt azt hiszem leverte a víz mikor felfogta mit mondok.

- Oké. De Vigyázz az én kicsikémre. – dobta oda a kulcsot. Fülig érő Vigyorral elkaptam.

- Naná! – majd kicsattantam, amikor beültem a nagy böszme kocsiba. Az ülést előre húztam és becsatoltam a biztonsági övet. Megigazítottam a tükröt és közbe ellenőriztem a sminkem.

- Gi! – szólt rám Zayn.

- Jó, jó. – néztem vigyorogva.

- Óvatosan, mert nagyon megy a kicsike. Nem mellesleg egybe szeretnék haza érni. – nézett tök komolyan Zayn. Vigyorogtam egyet és először tényleg óvatosan mentem, mert meg kellet szoknom a kocsit és nem mindennapi mértetekkel bír. (mármint a kocsi) Persze utána gyorsítottam és hát mentünk rendesen.

- Kicsi lány lassabban. – idegeskedett Zayn

- Nyugi. – de ekkor egy satu féket nyomtam, mert majdnem áthajtottam egy piros lámpán.

- BA**MEG! – kiáltott rám Zayn.

- Bocsi. – néztem rá nagy szemekkel, de közbe alig bírtam elfojtani a kitörő nevetésem. Egész a boltig jól viselkedtem és vigyáztam a kocsira meg magunkra is.

- Majdnem meghaltunk te maki. – csapta be idegesen a kocsi ajtaját Zayn.

- Szerintem vicces volt. – nevettem fel.

- Hát te beteg vagy. – ölelt ár féloldalasan.

- Már mondták egy páran. – erre persze nevettünk mind a ketten. A szupermarket felé mentünk és egy olyan tologatós kocsit hozott Zayn amibe persze be akartam mászná, de nem engedte.

- Eddig mindig neked volt a több eszed. – nézet rám furán

- Jól van, na. – vágtam be a durcást.

- Na, ne durcizz inkább mesélj, mi van Louissal.

- Te élsz vele nem én. Honnan tudjam?

- Ne tereld a témát tudod, hogy értettem.

- És most mit vársz tőlem? – torpantam meg.

- Hogy valld be magadnak, hogy mit érzel.

- Megtörtént.

- Akkor vetkőzd le a büszkeséged és lépj.

- De az, amit csinált az nevetséges és ilyen marhaságon szenvedtem ahelyett, hogy beszélt volna velem.

-  Tudom, de ezen már nincs mit beszélni. Bevallotta, hogy hibázott és elmondta, hogy szeret még mindig. Lépj már az isten szerelmére.

- Félek. – vallottam be őszintén, ami már egy ideje meg fogalmazódott bennem. Szeretem, mert miért ne szeretném? Vagyis van sok dolog, de a szerelem nem olyan, hogy egyik percről a másikra elmúlik. -  Beláttam, hogy lépnem kéne, de mit? Hogy? Menyek oda, és óh persze nincs semmi ezt legközelebb is eljátszhatod, mert mindig elnézem neked. Nem akarom, hogy ez legyen.

- Nyilván nem, de beszéljetek. Valahogy ezt kilehet küszöbölni.

- Ja, valahogy biztos, csak még én se tudom, hogy. Hogy?

- Biztos rá jössz okos csaj vagy.

- Kösz. – vágtam mellkason. – Tulajdon képen menyien is leszünk?

- 40 en.

- Mennyi? – akadtam ki. – Én biztos, hogy nem sütök annyit. Ember te nem vagy észnél.

- Nem is kell csak valamennyit. – bevásároltunk mindenből kellő mennyiséget, hogy holnap délelőtt ne unatkozzak. Fizettem volna, ha Zayn nem akadályoz meg, hogy ezt az ő bulijukra csinálom úgy, hogy ne szórakozzak. Kisebb vita után rá hagytam, mert hajthatatlan volt. Viszont hazafelé nem engedte, hogy én vezessek. Kicsit féltette a kocsit meg a saját testi épségét. Otthon vagy tíz szatyrot cipeltünk be tel mindenfélével.

- Uhhh. Mikor csinálod meg? – kérdezte csillogó szemekkel Rupi

- Holnap. De nem kaptok belőle max a bulin.

- Nemáár. – hangozz az egyöntetű ellenkezés a srácoktól.

- Na, én mentem, holnap meg hatra gyertek. – Zayn elköszönt a srácoktól én még kikísértem az ajtóig. 

- Vigyázz magadra és holnap látlak. Louissal, meg beszélj. – ölelt meg Zayn. Én is szorosan magamhoz húztam.

- Okés, de siess, mert késő van. – miután Zayn elment körül néztem a nappaliba, hogy valaki segítsen kipakolni, de persze az összes fiú lelépett. Még elpakoltam a dolgokat és én is elmentem fürdeni és feküdni.

Reggel nagyon fáradtan ébredtem, mint akit kimostak és kivasaltak kb úgy éreztem magam. A fürdőbe vánszorogtam felöltözni. Egy fekete arany feliratos felsőt választottam még hozzá 1D-s pólót. Még Lilitől kaptam szülinapomra, mert nagyon szerettem a srácokat. Gondolom ez jó lesz sütéshez. J máshova úgysem venném fel.

Hozzá egy fekete pamut sortot választottam. Szintén sütéshez fog kelleni, így nem viszem túlzásba a dolgot. Viszont mikor az időre néztem majdnem elájultam fél egy és nem reggel. Lesiettem a lépcsőn a konyhába ellenőrizni, hogy ki van fent. Szinte senki. Ennek örültem, mert ha sietek a sütikkel akkor nem lesz belekóstolás és ellopkodás. Gyorsan felhajtottam egy kávét és ettem egy szelet pirítóst. Aztán neki láttam a sütiknek. Igazából tudtam, hogy mit akarok sütni, csak egy kis fantáziát kell belevinnem. Először a csokis muffinokat sütöttem pókhálós díszítéssel.

Utána következett a tömény csoki krém, amit beletöltöttem egy pohárba és sírt csináltam belőle egy kis keksz és csoki segítségével.

Mikor ezzel is megvoltam eldugtam a muffin okkal együtt. Mert ha meglátják a fiúk vége mindennek. A következő sütim egy nagyon egyszerű süti. Biztos mindenki nagyija sütött diós holdacskát. Én is azt csináltam csak ujj formába a köröm helyére pedig egy mandulát raktam, amit lekvárral rögzítettem. A kinézte borzalmas, de az íze finom.  

A következő egyben utolsó művem egy hatalmas sütő tök torta.

Mire kész lettem négy órát ütött az óra. Rendesen el is fáradtam a nagy sütögetésbe ezért szóltam a srácoknak, hogy ledőlök egy órára és, ha valaki eszik a sütikből megölöm. Nem viccnek szántam. Sokat szenvedtem vele mire elkészültek és úgy néznek ki, ahogy én akarom.  Felmentem a szobámba és a szennyesbe raktam a lisztes ruháim és ledőltem.

Zotya kopogására keltem fel. Nem jött be, de tudta, hogy felkeltem ezért ott is hagyott. A fürdőbe lezuhanyoztam majd megcsináltam a hajam. Tulajdonképpen nem volt vele sok dolgom, csak annyi, hogy ne lógjon ki a paróka alól. A hajam után kék sminket készítettem magamnak. Nem túl erőset, hogy ne azon legyen a hangsúly majd tussal macskaszemet csináltam. A számon egy áttetsző szájfényt használtam.

Miután a sminkem is elkészült két hatalmas karika fülbevalót raktam a fülembe. Eddig az összhatás elég gengszteresre sikerült. A ruhám felsőjét csatoltam be éppen mikor kopogtak.

- Pillanat. – gyorsan magamra vettem a nadrágrészét.

- Jöhetsz. – Zotya dugta be a fejét.

- Hűha. Van alattad bugyi?

- Van.

- És melltartó?

- Csak az amit látsz.

- Zsír! Ez ütős lesz. – dörzsölte össze a kezét. A nadrág szárán még összekötöttem a madzagokat és utolsó simításként a parókám is felkerült egy kék fejdísszel. 

- Azt a kutya macska mindenit. – cövekelt le Nuchos mikor lementem a nappaliba. – Ez aztán a szexi.

- És egyedi. Jázmin hercegnő? – hajolt meg előttem Marci.

- Bolondok vagytok. – forgattam a szemem nevetve. A többiek is jól néztek ki. Marci hatásos zombinak nézett ki. Zotya félelmetesen hasonlított Frankensteinre. Nuchos pedig tiszta őrült hasfelmetsző Jack volt. A konyhába siettem, hogy összeszedjem a sütit mikor beléptem Rupi szájához emelte volna az ujjat, de megállt a keze a levegőbe mikor meglátott. Összehúzott szemmel mentem hozzá közelebb és jól nyakon vágtam.  Kis drakula grófunk épp a sütit kóstolta volna meg.

- Áúú. – kiáltott fel.

- Mondtam, hogy kinyírom, aki eszik belőle. – méregettem a fiút.

 Még három zacskó kukac alakú gumicukrot kiöntöttem egy tálba. Minden sütit gondosan lefóliáztam és kiküldtem a fiúkkal a kocsiba. Mikor meg győződtem, hogy minden a helyén van felvettem egy kis sarut és egy meleg téli kabátot. Elég lengén öltöztem a kabát alatt így el kellett a meleg kabát. Megvártam, míg a fiúk is elkészülnek. Most Zotya ült a volán mögé én meg hátra két fiú közé, hogy figyeljem, biztos nem esznek a sütiből. Az 1D házhoz érve meglepő látvány fogadott a fiúk nagyon kitettek magukért. Tök lámpással volt megvilágítva a kapu és az udvar. Az ablakok be voltak deszkázva és csontvázak és itt-ott elhagyott testrészek hevertek szerte szét.

- Ez aztán a horrorisztikus. – nézett körbe Rupi. Leparkoltunk és minden srác kezébe nyomtam egy sütit majd csengettünk az ajtón. A csengő helyett egy hatalmas sikítás volt hallható.

- Basszus nem vicceltek. – rezzent össze Nuchos. Persze mindenki jól kiröhögte. Egy kalóz nyitott ajtót, aki nem más volt, mint Zayn.

- Hellóka. – üdvözölt mindenkit. Gyorsan letettük a sütiket és felakasztottuk a kabátunkat.

- Tyíha. – füttyentett Zayn. – Jól néztek ki. – mért végig mindenkit. – Gyertek, rakjátok le a sütiket.

Minden sütit a nappaliba raktunk le ahol füstölgő üstökből lehetett inni és minden féle halfejes illetve különböző testrészes sütik voltak. Ijesztően néztek ki az ételek, de viccesek voltak. A konyhába igyekeztem kidobni a fóliákat mikor Batman elém ugrott.

- Ez a ruha szépen kihangsúlyozza az idomaidat. – kacsintott.

- Kösz. – vágtam oda.

- Nem is örülsz, hogy látsz több mint másfél hónap után?

- De Liam örülök, de nem hiszem, hogy egy ilyen szöveggel kellet volna kezdened pont nem neked.

- Ne haragudj már rám. – nézett nagy boci szemekkel.

- Liam drágám. – jött egy hang az ajtóból és voálá meg jött Sophia is.

- Itt vagyok. – intett neki Liam

- Látom a foglalkozásodhoz híven öltöztél. – mért végig

- Édes vagy. Szerinted is hercegnő vagyok. – a képébe vigyorogtam és ott hagytam mind a kettőjüket. A táncoló tömegen keresztül vágtam át mikor a Kiss egyik tagját láttam meg.

- Niall? – léptem hozzá közelebb

- Szia Gi. – ölelt meg.

-  Jól nézel ki. – dicsértem meg.

- Te se panaszkodhatsz. – mért végig. Még beszélgettünk volna, de meglátott valami finom sütit ezért ott hagyott.

Sok féle szuper hőst illetve sok ijesztő figurát láttam. Vicces volt. Sok emberrel beszélgettem és sok új emberrel találkoztam. Táncoltam és jól éreztem magam. Persze nem kerülhettem el pár szúrós tekintete itt pl Perriere gondolok és Sophiára.

- Hercegnő? – jött a hátam mögül egy hang. Megfordultam és Joker állt velem szembe.

- Helló Harrold. – mosolyogtam rá.

- Nagyon dekoratív vagy ebbe a ruhába. – kacsintott és átkarolt.

- Örülök, hogy tetszik. – nevettem fel. A ház egyik folyosója felé tartottunk. Ott láttam meg Elenort és Louist nevetve kilépni egy szobából.

- Gi. – rohant felém Eleanor és a nyakamba ugrott.

- Helló. – köszöntem közömbösen.

- Nagyon jól nézel ki.

- Te se panaszkodhatsz. – mértem végig őt és Louist is. – Jó a Super Man és Girl jelmezetek.

- Összeöltöztünk. - nevetett harsányan Ell.

- Dan hogy van? – kérdeztem kíváncsian

- Remekül. Ő is nem sokára jön. – vigyorgott szélesen Ell.

- Mi? – ugrott két centit a szemöldököm.

- Liam meghívta. – vont vállat. – Na, megyek, megnézem, hogy itt-e van. – Ezzel lelépett El Harry vel együtt. Ott álltam Louissal szembe. Elég hülyén éreztem magam és nem is tudtam mit mondjak neki…

- Csinos vagy. – jegyezte meg mosolyogva majd menni készült.

- Beszélnünk kell Louis.

- Lehet, hogy kéne. – fordult felém. Állunk szemben egymással és mind a ketten egymás arcát fürkésszük.

- Sajnálom, hogy nem jelentkeztem eddig, de nem volt időm.

- Gi! Nem kell a sablonos duma, ha akartál volna, akkor erre az apróságra, hogy beszéljünk szakítottál volna időt.

- De te nem tétlenkedtél addig se, mert Eleanorra máris rá hajtottál.

- Felajánlotta, hogy segít én elfogadtam. Ell olyan nekem, mint neked Zayn. Nem akadok ki, ha elég félre érthető szituba vagytok.

- Nincs is jogod, hogy kiakadj! – csattanok fel.

- Döntsd el mit akarsz, belém marni vagy beszélni. Nyitott vagyok mindenre, mert szeretlek, de ez így nem fog menni. – sarkon fordult és elment.

- Én is Szeretlek. – mondtam halkan. Valószínű nem hallotta, mert ment tovább. Elcsesztem már megint mindent. Dühösen és csalódottan indultam vissza, hogy lelépjek. A folyosón Harry és Zayn párosba futottam bele.

- Merre hercegnő? – kérdezte vigyorogva Harry.

- Haza. – feleltem kurtán.

- Mi a baj? – kérdezte Zayn

- Beszéltem Louissal. - Zayn értette mire célzok és szorosan magához ölelt.

- Ne menj haza. Még csak 1 óra van.

- Ezek után nincs kedvem maradni. Már megint egy idióta vagyok.

- Nem menni fog. Csak ne legyél ennyire büszke.

- Ti mind jobban tudjátok, hogy mi a helyzet és jobban akarjátok nálunk, hogy újra összejöjjünk.

- Úgy gondolod, nem akarsz Louissal újra együtt lenni? – húzza fel Zayn a szemöldökét.

- Nem úgy gondolom. Áhh nem tudok fogalmazni. Mind egy. – sarkon fordultam és elindultam a nappaliba.

A táncoló tömegbe kiszúrtam Zotyát és oda mentem szólni neki, hogy elmegyek. Ő is marasztalt, de nem akartam maradni. Zotya és az ajtó között félúton elkapta a kezem és maga felé fordított. Esélyem nem volt reagálni. Mélyen a szemembe nézett és ajkaival közeledett az enyémhez. Nem tudtam menekülni és nem is akartam újra számon akartam érezni puha csókját. Mikor ajkaink találkoztak mintha egy időzített bomba robbant volna bennem. A pillangó újra hevesen vertek a hasamba és a térdem megremegett. Érzékelte, hogy már nem sokáig állok a lábamon ezért átfogta a derekam én nyaka köré fontam a kezem. Közbe egyszer sem szakítva meg a csókunkat. A többiek nagy tapsviharba törték ki a DJ valami szuper nyálas dalra váltott. Mikor elváltak ajkaink a homlokát az enyémnek döntötte.

-  Szeretlek.

- Én is szeretlek. – vallottuk be egymásnak.