12. fejezet

Sziasztok :) Először is Boldog Karácsonyt mindenkinek! :) Ne haragudjatok, hogy ilyen későn hozom a részt, de karácsony miatt nagy felfordulás volt itthon :/ :) Nem is húzom az időt de köszönöm a több mint 300 oldal látogatót és az építő kritikát Fantasy Girlnek :)

Jó olvasást mindenkinek puszi Gigi :) 

Reggel nagy meglepetésemre teljesen fitten ébredtem csak kicsit késve, mert már javába dörömböltem mikor ajtót nyitottam.

- Kis virágszál 5 perce lent kéne lenned! – ordított velem Marci

- Fél pillanat és megyek. – rá csaptam az ajtót és hiper sebességgel el kezdtem készülődni. Kinéztem az ablakon és esik a hó atya ég valami meleg ruhát kell keresnem, és ami kényelmes. Végül egy koptatott farmer és egy bajuszos póló mellet döntöttem. Egy fekete bakancs és egy fekete napszemüveggel megspékelve.

Gyorsan lerohantam az aulába és már a türelmetlen fiúk mellé álltam.

- Na végre már azt hittem, hogy megint fel kell mennem érted. – mondta idegesen Marci.

- Most ahelyett, hogy itt papolsz, nekem már indulhatnánk. – mondtam neki mosolyogva, hogy húzzam vele egy kicsit az agyát. Mivel tudtam, hogy ezt utálja. Kiléptünk a szálloda ajtaján és fotósok ezrei rohamoztak meg minket. Gyorsan a letoltam a fejemről a napszemüvegem bár elég szerencsétlenek éreztem magam, hogy télen napszemüveget kell viselnem, de ha nem teszem fel a szemüveget egész biztos, hogy megvakulok. George sietett segítségünkre és négy igen csak kigyúrt fiatalember. Körbe vettek minket a négy testőr és elindultunk a kisbusz felé a félperces utat sikerült öt perc alatt megtenni.

- Azt mindenit, na, ez nagyon durva volt. – mondta Rupi kicsit megijedt arccal.

- Hát srácok tudtuk, hogy mire vállalkoztunk, de azt nem gondoltam, hogy ilyen hamar el fog jönni. – mondta Zotya

- Gi te vágytál mindig erre hát most örülj. – mondta Nuchos

- Igen, de ez félelmetes volt. Bár élveztem Nem tudom ez nagyon furán hatott rám. – válaszoltam a fiúknak. Kicsit össze voltam zavarodva. Megijedtem, de közben élveztem is. Fura egy érzés.

- Srácok készüljetek fel, mert a cég bejárta előtt is ez az őrület fog várni. – mondta kedvesen George.

Megérkeztünk a Sony épülete elé és 4x annyi fotós és újságíró volt ott.

- Marci az ajtót akkor nyisd ki ha szólok oké?- monda George

- Rendben! – halottuk hogy George valakivel beszél telefonon és egyszer csak elordítja magát.

- Most!- kiáltotta a sofőrünk. Marci abban a pillanatba kinyitotta az ajtót és 7 fekete ruhás férfi gyűrűjébe szálltunk ki és tettük meg az utat az épületig. Bent már nyugisabb volt a légkör. Égészen ismerős volt már a stúdióig bent Mr Smith, Mr Mckort már várt ránk.

- A tegnapi kis bemutatkozótok jobban sikerült, mint reméltük. – mondta Mr Smith.

- De honnan jött ez a sok fotós? – kérdezte Nuchos

- Tegnap csöpögtettünk egy kis infót a sajtónak és jobban ráharaptak, mint mi azt gondoltuk. Na de vágjunk bele, mert ma sok munkánk lesz. Nem tudom, hogy ismeritek- e azt az urat aki tegnap itt volt. Ő Paul Higgins aki az One Direction Managerre és nagyon úgy néz ki, hogy a ti Manager retek lesz.

- Mi? – kérdeztem egy oktávval felcsúszott a hangom.

- Ne izgulj Gi nem engedjük el a kezeteket, de mostantól Paul lesz, aki minden hol ott lesz veletek, de mi is fel fogunk bukkanni. De nekünk itt van dolgunk Londonba. Na, elég a szövegelésből. Ma pedig felvesszük az első dalotokat és rekord gyorsasággal fogjuk kiadni, ami azt jelent, hogy holnap reményeim szerint a rádióba halhatni fogjuk a számotokat.

- Kész az első számunk? – kérdezte Zotya értetlenül.

- Igen meg van teljesen egy bulis számot csináltunk nektek, mert tudjuk, hogy ti is ilyen pörgős emberek vagytok. – mondta Mr Mckort.

- Helló gyerekek. – köszönt be Paul

- Helló. – köszöntünk egyhangúan.

- Na, srácok látom jól indult a reggeletek. Na, most akkor terjesztem a programot úgy, hogy mindenki nyissa ki a fülét. Holnap debütál az első dalotok. Mielőtt haza utaznátok, késznek kell lennie az első albumotoknak. Szóval kezdjetek el beköltözni a stúdióba, mert mostanság nem igen fogtok elmenni innen. Január második felétől pedig turnézunk. Röviden ennyi.

- Hűha ez így elég….. királyul hangzik. – kezdtem el ujjongani. 

- Jaj majdnem elfelejtettem, hogy szokjátok a dolgot itt a mai pletykalap veletek a címlapon. – mondta Paul.

A címlapon a tegnapi fellépésünkről egy kép. 4. oldalra lapozva szépen mindenki élete meg volt írva. A vicces az, hogy a fele igaz volt. A szerkesztő a jövő heti magazinba több infót ígér rollunk.

- Na ez a nagyon durva nem a sok fotós. Ezek honnan tudják, hogy a gyerekkoromat imádtam a dédnagymamámnál tölteni? – kérdeztem felháborodottan.

- Mit kérdezett Gi? – tudakoltam Paul

- Azt, hogy honnan tudják, hogy ő gyerek korába imádott a dédiénél lenni. – válaszolt Zotya

- Oh….. Ezek mindent tudnak, ha nem figyelsz, oda azt is kilesik, hogy ma épp milyen fehérnemű van rajtad. Ja! Arra akartam még felhívni a figyelmetek, hogy mostantól ügyeljetek arra mit vesztek fel, és hogy néztek ki, mert nagyon csúnya dolgokat tudnak írni az újságokba + kétértelmű vagy kiforgatható dolgok ne közöljetek és ne is kotyogjatok ki. Ezeket csak a saját érdeketekbe mondom. – mondta nekünk Mr Mckort.

- Okés köszönjük. – válaszolt Rupi.

- Na irány próbálni mert ma eladható formába kéne hozni a dalt. – irányított Paul minket a kis hangszigetelt szobába.

Elkezdtük próbálni a számot, ami nekem nagyon tetszett bulis, pörgős, laza egyszóval király J.

Fél négy lehetett mikor leintettem a srácokat, hogy pihenjünk, mert nem bírom.

- Minden rendben van? Nagyon fehér vagy!

- Igen csak ma még nem ettem semmit és már nagyon éhes vagyok. – mondtam a kanapén fekve.

- Hajjajj az nagyon nem jó akkor szólok a meglepetésnek, hogy hozzon magával kaját is. – mondta Paul.

- Milyen meglepetésnek?- kérdeztem kíváncsian

Csak annyira emlékszem, hogy ezt kérdeztem, mert elaludtam a kanapén és csak a nagy röhögésre keltem fel. Kinyitottam a szemem és az első pillantás az órára tévedt. – Csak fél órát aludtam, de már is olyan mintha kicseréltek volna. – mondtam magamnak miközben felültem.

- Felkelt a mi hétalvónk. – ordította el magát Zayn. ZAYN?? Ez meg hogy került ide?  Körbe néztem és itt volt az egész One Direction.

- Hát nyuszi fül, ha nem hajnalok hajnalán látogatnád a szomszédod über szexi háló ruhába, akkor nem lennél ennyire kidőlve. – mondta röhögve Harry és lepacsizott Louissal.

- Hogy mit csináltál? – Kérdezték Marciék egyszerre. Elég ijesztő volt, hogy négyen egyszerre beszéltek.

- Semmi különöset! – válaszoltam röhögve közbe Harryre kacsintottam. – Na, hol a kaja? – kérdeztem kíváncsian.

- A McDonald’s – ból hoztunk egy mega giga burgert. – válaszolta Niall.

- És a Starbucksból egy latte-t. – válaszolta Louis.

- Az a kedvencem köszönöm. J

- Tudom. – mondta kacsintva Louis.

- Honnan? – kérdeztem szemöldök húzogatva. De Louis nem válaszolt csak vigyorgott és az újságra bökött. Megettem a nagy szendvicsem és meg ittam a kávém, ami valami mennyei volt.

- Niall látom még van egy szendvicsed nem akarod odaadni? – kérdeztem a szőke srácot.

- Hát kislány te többet eszel, mint én! De szívesen. – válaszolt kedvesen. Még megettem Niall kajáját és visszamentünk felénekelni a dalt. Az One Direction az üveg ablakon keresztül nézett minket.

- Srácok fenomenális volt ezt az anyagot át dolgozzuk és holnap már a rádióba fogják játszani remek. Most pedig oda mehettek ahova akartok, mert mára végeztünk. Holnap ugyan itt ugyanekkor. – mondta Mr Smith. Mi elköszöntünk és leléptem a 9 fiúval.

- Na merre menjünk? – kérdezte Liam

- Mi lenne, ha megmutatnátok a várost. – mondtam a Liamnek.

- Rendben menjünk akkor az első állomás a London Eye mert ez van a legközelebb. Ide gyalog is mehetünk és majd George oda jön értünk. – ismertette a programot Liam.

- Gi ez biztosan jó ötlet? – kérdezte Rupi. Én csak kérdően néztem rá.

- Oké tudom, hogy szereted, a fiúkat, de ebből nem lesz baj? Egy csomó firkász van a nyomunkba és ebből holnapra botrány lesz. – mondta kétségbe esetten Rupi.

- Csak nem lesz baj. De van idegen vezetőnk és nem akárki a világ egyik leghíresebb fiú bandája. – válaszoltam Rupinak.

- Na mi a helyzet mehetünk? – kérdezte Zayn és belém karolt.

- Igen! – válaszoltam és elindultunk. Zayn után Harry is megtalálta a másik oldalam és a két srác között mentem. Niall és Nuchos belemerültek a gitár rejtelmeiben. Louis Marcival és Rupival röhögtek és viccelődtek. Liam és Zotya pedig nagyon beszéltek valamiről, mert 2x is szóltam hozzá, de nem hallotta.

- Mikor tisztelsz meg megint minket abba szexi pizsamádba? – kérdezte kaján vigyorral Harry.

- Harry barátunkra mély benyomást tettél. – mondta röhögve Zayn a jobb oldalamról.

- Nem csak rá. – kiabálta valahonnan a hátunk mögül Louis.

Kis séta után megérkeztünk a London Eye-hoz. Szerintem 2km sor állt ott, de a mi ügyes Niallünk megoldotta a feladatot és gyorsan a következő kabinba már helyünk is lett. 1 óra volt az út a fiuk hozták a formájukat végig nevettük az egészet. Közben azt vettem észre, hogy szépen lassan gyűlnek az óriáskerék lába elé az emberek.

- Én mondtam, hogy ebből baj lesz! – esett kétségbe Rupi.

- Nyugi biztos megoldják a fiúk, vagyis remélem. – mondtam nyugtatás kép a barátomnak. Ahogy ezt kimondtam az öt One Directionos fiúk villámsebességgel elkezdtek szervezkedni.

- Oké az a terv, hogy szétválunk így egyszerűbb lesz mindenki kettesével lesz és négy utcával lejjebb lévő kis parkba találkozunk és George is ott vár majd minket. – ismertette a tervet Liam.

- Ki kivel megy? – kérdezte Zotya

- Nuchos velem jön. – mondta vigyorogva Niall.

- Én Zotyával megyek. – mondta Liam.

- Én akkor Gi vel – mondta Harry. Én erre meg ijedtem, mert a csávó nem kicsit perverz.

- Nem-nem Gi velem jön! – mondta Zayn. A srácok elkezdtek vitázni kivel menjek az 5 percig tartó vitának Louis vetett véget.

- Csönd! Még öt perc és rohannunk kell szóval Gigi velem jön. – mondta szigorúan Louis közben rám kacsintott.

- Én Harryvel megyek. – mondta Marci

- Oké akkor gyere Rupi haver velem jössz. – mondta Zayn és közbe vállba boxolta Rupit.

Gyorsan eltelt az az öt perc és villám gyorsan történt minden. Kinyílt az ajtó és a vakuk őrült sebességgel kezdtek villogni legalább négy mikrofont toltak a számba, hogy válaszoljak a kérdésekre teljesen ledermedtem. Louis látta, hogy nem fogok kijutni ezért karon ragadott és elkezdett maga után húzni és utána rohantunk. Mikor láttuk, hogy minden rendben van lassabbra vettük a lépéseket.

- Azt a k**va mindenit. – csúszott ki a számon. Olyan szépen magyarosan. De mit csináljak van amin nem tudok változtatni.

- Tessék? – kérdezte Louis.

- Semmi semmi ez egy rossz szokásom le kéne szoknom róla. 

- De miről?- kérdezte értetlenkedve Louis

- Arról, hogy itt bármit mondhatok, az anyanyelvemen úgyse érti meg senki.

- Óóó vagy úgy. Hát csak óvatosan, mert ha valaki megérti abból baj lesz. Pláne ha valami hírvadász firkász követ.

- Rendben, köszi, a tippet meg fogadom. – mondtam vigyorogva.

- És hogy bírod ezt az élet változtatást? – kérdezte kísérőm

- Egész jól bár szörnyen fáradt vagyok, és nagyon hiányoznak az otthoniak. Barátaim családom…. – sóhajtottam egy nagyot és nem tudtam befejezni. Amikor Louval beszéltem olyan érzésem volt mintha gyerekkorunk óta ismertünk volna egymást. Louis egy nagyon kedves mély érzésű ember.

- Semmi gond megértelek nekem is nehéz volt az első pár hónap, de meglehet szokni. – mondta együtt érző arccal Louis és átölelt. Eszméletlen jó illata van a srácnak és azok a szemek. – Jesszus miket hordok itt össze.

- Pasikkal mi a helyzet?- Kérdezte Lou kíváncsian

- Olyanom nincs. – válaszoltam kurtán.

- Hogy-hogy ilyen lánynak nincs barátja. Ezt nem mondjuk el Harrynek mert nem fog leszállni rólad J - mondta nevetve.

- Most komoly vagy szívatsz?

- Csak viccelek, ne izgulj Harry szeret szívatni de csak mert, bír téged ne vedd komolyan de az tény, hogy a tegnap esti bemutatkozásod nem volt kispályás. – kacsintott rám a répaimádó.

A fél órás séta után oda értünk a parkba. A többiek már rég ott voltak és minket vártak.

- Ugye nem történ semmi olyan, amiért a kísérődet szétverhetném? – kérdezte mérgesen Zotya

- Nyugi semmi csak eldumáltuk az időt. Különben is nem tartozok, neked elszámolással úgy viselkedsz, mint az apám. – mondtam Zotyának mérgesen.

Beszálltunk a kocsiba és meg se álltunk a hotelig a kocsi úton a fiuk próbálták kiszedni belőlem a kis párbeszédünk tartalmát Zotyával de nem sikerült. A hotelhez érve elköszöntem mindenkitől és felmentem a szobámba. Írtam egy levelet anyuéknak és egyet Lilinek. Lilinek még a mai képeket is elküldtem, amiket csináltunk a London Eyeon. Az infó leadás után elmentem fürdeni és lefeküdtem aludni.