Kilencedik fejezet

Sziasztok hoztam a fejezetet ahogy ígértem :P Hétvégén 100%, hogy nem tudok fejezetet hozni mert nem leszek gép közelben :/ de jövőhéten hétvégén biztos, hogy hozom az új részt :) remélem tetszik nektek a blog az oldallátogatók száma lassan 200 felett lesz aminek nagyon örülök :) mert 1 hét alatt 100 ember fordult meg itt xD
Nem is húzom tovább az időt jó olvasást mindenkinek :) Puszi Gigi

Reggel kilenckor már felkeltem, de láttam még, hogy a szobámba mindenki alszik ezért lementem a konyhába valami kaját nézni.

- Jó reggelt. – köszöntem anyunak, aki épp egy tepsi meleg szendvicset húzott ki a sütőből.

- Szia, te kis álomszuszék! Szólj a srácoknak, hogy reggeli és a bőröndöknek is neki kéne állni, pakolni. – mondta szigorúan anyu. Én már slattyogtam is fel az emeletre felkelteni őket.

- Jóóóó Reggeeellltttt. – üvöltöttem el magam. De semmi reakció. Na várjatok csak! Oda mentem a lejátszóhoz és tudom, hogy utálják az One Directiont nagy sajnálatomra. Max hangerőn bömböltetem nekik a What makes you beautiful-t. Na erre rögtön kipattantak.

- Kapcsold ki ezt a szart mert mindjárt földhöz vágom. – ordibált velem Marci.

- Ki lesz kapcsolva, ha letoljátok a hátsótokat reggelizni. – üvöltöttem vissza neki. 2 perc múlva mindenki felkelt és lementünk reggelizni.

- Srácok siessetek, mert pakolnotok is kell és egy órával a gép indulás előtt a repülőtéren kell, hogy legyünk. – mondta szigorúan anyu.

- Áthívom Lilit, hogy segítsen pakolni. – mondtam anyunak

- Rendben, de az tényleg pakolás legyen. – mondta anyu. Én csak hevesen bólogattam.

Fél óra múlva Lili meg is érkezett. Segített bőröndöt pakolni.

- Édesem annyira büszke vagyok rád. – és megölelt Lili

- Köszön annyira szeretlek és nagyon fogsz nekem hiányozni. – mondtam neki szomorúan

- Majd tartjuk a kapcsolatot a neten.

- Oké majd küldök videókat, hogy mit csináltunk és kivel találkoztunk.  Addig csinálj magadnak Twittert mert oda többet fogok írni, mint facebookra. – mondtam neki szigorúan. De mind a ketten nevettünk.

- Gi megyek, mert nekem tanulnom is kell. Ne haragudj, hogy nem kísérlek ki a reptérre. Nagyon vigyázz magadra iszonyúan fogsz hiányozni és nagyon szeretlek! – mondta Lili kicsit könnyes szemmel.

- Te is hiányozni fogsz és én is szertelek, de minden nap küldök magamról valami életjelet.

- Rendben, de nekem nehogy karácsonyra valami jóképű angol hapsival gyere vissza mert kicsinállak. – mondta röhögve Lili

- Én soha. – válaszoltam szintén röhögve.

- Jól van én megyek szia és vigyáz magadra. Sziasztok, nektek is srácok és vigyázzatok Gi re mert ha panasz lesz végetek van. – menet közbe ordibálta a fiúknak Lili.

- Vigyázunk rá ne izgulj de ha egész véletlenül szakítanál a mostani barátoddal légy szíves hívj fel. Oké? – mondta neki Nuchos. Aki időközbe lekeveredett az emeletről.

- Ohh drága…… te leszel az első, aki megtudja. Na, sziasztok. – gyorsan még megöleltem a barátnőm mielőtt kiment volna az ajtón.

- Hát elment. – mondtam szomorúan. – Már most hiányzik.

- Hidd, el nem fogsz rá gondolni olyan, sokat mert annyi élménnyel fogunk gazdagodni másfél órán belül, hogy teljesen el fogod felejteni. – mondta nekem Zotya és közben megölelt. Felmentem a szobába és a három bőröndöt lecipeltettem a srácokkal.

- Lányom te mi a fészkes fenének viszel magaddal 3 bőröndöt két hétre? – kérdezett anyu meg lepődve.

- Anyu jobb ha van mint hogy kelljen mint hogy kell de nincsen. – válaszoltam neki

- Hogy mi bajod van? – kérdezte Rupi

- Semmi semmi. – válaszoltam nevetve neki

- Gii nem megyek ki veletek a reptérre, mert jön Livi. Vigyázz magadra és hiányozni fogsz. Szeretlek. – köszönt el Lulu.

- Én is szeretlek és beszélünk úgy is minden nap. – mondtam neki közben pedig megöleltem. Becuccoltunk a kocsiba és elindultunk a reptérre. Az út nagyon gyorsan eltelt. Mikor észbe kaptunk már a reptéren üdvözöltük Mr Smith-t és Mr Mckort. Elköszöntünk anyuéktól ami nagyon érzelgősre sikeredett, mert sírtam mikor bechakkoltunk. Leültünk és vártuk a gépet.

- Srácok, ha megérkezünk, akkor kirakunk benneteket a szállodába ahol 2 hétig fogtok lakni, ha minden terv szerint megy, akkor Januártól már nem kell a szállodába laknotok.

- Rendben köszönjük Mr Smith. De nem lesz túl drága? – kérdezte Marci

- Nem ezt mind mi fizetjük nektek. – válaszolt Mr Smith. Kérdeztem Marcitól, hogy miről is beszéltek, mert az angolom nem a legjobb és csak mondat foszlányokat értettem belőle. Rupi készségesen elmagyarázta, mert Marcit nem igen érdekelte a dolog.

-  Zotya eljössz velem a Starbucksba? – kérdeztem tőle

- Persze kell egy kis koffein. – válaszolta vigyorogva. Elindultunk megkeresni a kávézót. Egyáltalán nem volt sor ezért rendeltem egy caffe latte-t leültünk meginni.

- Hát Zotya érdekes lesz nekem mivel nem boldogulok úgy az angollal mint ti négyen.

- Úgy is együtt megyünk minden hova. Segíteni fogunk neked ne izgulj.

Az A3-mas kapunál megkezdhetik a beszállást az utasok a British airways járat Londonba 15 perc múlva indul.

- Úgy hallom ez a végszónk, na, nyomás kislány mert még itt maradunk. -mondta nekem Zotya. Rohantunk is a kapuhoz és beszálltunk a gépbe. Én sikeresen az ablak mellet ültem mellettem Zotya és Rupi ült mögöttünk ült Marci és Nuchos. A két kísérőnk pedig valahol elöl ültek. Két óra az út Londonba. Az út felénél üdítővel és szendwichel kínáltak.

Hölgyeim és uraim kapcsolják be a biztonsági öveiket, mert 15 perc múlva leszállunk. Londonba 18 fok van és napos az idő.

- Srácok mindjárt megérkezünk. – mondtam izgatottan. Már láttam a Temzét a London Eye-t és 4 egymás mellet álló házakat, amiknek különböző színűk van.