Negyedik fejezet

Sziasztok :) Hoztam ma is az új részt xD viszont jövőhéten szombaton tudom hozni a következőt mert zsúfolt lesz a hetem :/ Köszönöm, hogy egyre többen látogatjátok az oldalt :) Egy kis átalakítást végeztem az oldalon és légyszíves szavazzatok milyen az oldal :) és egy pár komit is elfogadnák. 
Puszi mindenkinek Gigi :)

Miután kinyomtam a húgomból a szuszt levetődtem az ágyamra és rekord sebességgel elkezdtem gépelni a Facebookon Nuchosnak, hogy ha összehívta a srácokat, akkor hívjanak fel telefonon. Mivel ez nem megy neki könnyen ezért néztem tovább Liamat hogy válaszolgat a kérdésekre és azon gondolkodtam, ha bele is mennek a srácok, akkor hogyan tovább mivel a négy srác helyileg Tokaji meg osztálytársak meg rokonok ez nagyon bonyolult, ha most ezt végig kéne mondanom az…………..

a telefonom csörgése szakított félbe.

– Halló.

- Szia nagylány na mi volt, ami ennyire sürgős illetve fontos? – szólt bele Rupi a telefonba.

– Ki vagyok hangosítva? Ugye mind a négyen itt vagytok?- kérdeztem izgatottan

- Ki bezony nagy gyorsan nyomasd, mert nem érünk rá egész nap. – Tipikus Marci mit is várok tőle.

- Az a helyzet állt elő, hogy emlékeztek múltkor mondtam ezt a december 7.ei koncertet.

- Jaja rémlik valami. – emlékezik vissza Nuchos.

- Pisilnem kell.- közli szerintem Marci

- Éhes vagyok.- ez biztos, hogy Nuchos ő az aki mindig éhen akar halni.

- Srácok léci viselkedjetek 18 illetve 19 éves emberhez megfelelően! Köszi. Szóval az a helyzet hogy nem kísér az a banda, amelyik megígérte. – kezdek panaszkodni.

- És mi hogy jövünk be a képbe? – kérdezi Rupi

- Ne legyetek már ekkora hülyék nyilván azt szeretné, ha mi kísérnénk őt! De Gi tudod, hogy Tokajból Pestre felutazni nem két fillér plusz a hangszerek

- Én nem játszom a gitárom nélkül! – szól közbe Nuchos

- Fogd már be! – szólja le Marci

- Szóval folytatnám! – szól bele Zotya. – Ha ezeket mind meg is tudjuk oldani szállás stb és legfontosabb MIÉRT? Tudom, hogy kísérni téged, de ez nem érné meg nekünk, sőt, ne haragudj! – tudtam, hogy ez lesz gondoltam!

- Tudtam, hogy lesz itt minden. Mikor mondtam nektek a koncertet ki hagytam azt a részt, hogy a Sony cég egyik igazgatója ott lesz meg pár fejes a cégtől és ott megnézik, hogy ki volt a legjobb és egy éves lemezszerződést ajánlanak neki minimum és a pályafutását Londonba kezdhetik. A szállás véget ne aggódjatok, nálunk szerintem elférünk, és ha anyu is belemegy, akkor minden el van intézve. – miután befejeztem a monológom hosszas csend következett meg sutyorgás hallottam a hátérben. Végül Zotya törte meg a csöndet.

- Hát barátom ez csábítóan hangzik, sőt mi több nálatok van találkozó, mert le megyünk J. – jeee kezdtem el ujjongani a szobámba és visítani annyira örültem, hogy az kimondhatatlan.

- Oké ez mind szép és jó de mikor fogunk próbálni és mit fogunk játszani?- Kérdezte Marci.

- Miért kell minden jót elrontani? De igazat kell, hogy adjak Marcinak. – mondta Rupi.

- Igazad van hát én arra gondoltam, hogy két számot adunk elő Beyonce től a Listen és Tóth Gabi-tól az Érte megérte c. dalokat. A kottákat megtaláljátok a neten én szintén és mivel ez pénteken lesz ezért csütörtökön gyertek le és valahogy próbálunk. Gitárt hozzatok, de erősítőt és a dobot, ne mert az lesz viszont kábelekkel nem állunk túl jól szóval azt is hozzon mindenki.

- Vettük főnők akkor két hét múlva Pesten  Viszont akkor lehet, vonattal megyünk, mert kocsival nem éri meg. A részletekről meg majd írok sms-t na, akkor puszi – köszönt el Zotya

- oké, oké, oké mindent felfogtam akkor, sziasztok. – köszöntem én is el. Kisebb gondolkodás után rá jöttem nem is mert azonnal hogy Zotya a legértelmesebb bár az összes srácot szeretem. Miközben ezen gondolkodtam lementem a konyhába valami kaja után nézni tök üres itt minden. Láttam a cetlit az asztalon, hogy anyu elment vásárolni apu dolgozik Lulu meg kockul a szobájába. Épp meleg szendvicset készítek mikor meg halottam, hogy Lulu jön le a lépcsőn. Biztos megérezte az illatokat.

- Helló halottam sikerült elintézned a koncertet. – Persze ezt úgy mondta, hogy közben mosolygott.

- Igen köszönöm szépen, hogy segítettél. – mondtam én is mosolyogva.

- Akkor az egyik szendvics az enyém jutalomból. – már ment is a szobája felé a szendviccsel. – Ja és igazán nincs mit! – kiabált le az emeletről teli szájjal. Én se húztam sokáig az időt meg fürödtem és lefeküdtem aludni.  

Harmadik fejezet

Sziasztok ahogy ígértem itt a következő fejezet :) remélem tetszik xD az eleje lehet, hogy azt gondoljátok, hogy nyálas de másként nem lehet érzékeltetni, hogy mennyire sugárzik Lili a boldogságtól. Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen sokan látogatjátok a blogom ennek nagyon örülök de szeretnék már egy pár komit is kapni, hogy tényleg jó-e amit csinálok. Puszi mindenkinek Gigi

Beértünk a terembe Lilit letámadta barátja Balázs. Annyira édes együtt! Lili vékony vállára finoman ráomlik hosszú barna haja, amit álltálába kienged és így a melle alá ér. Balázs persze nem hagyhatja szó nélkül és aranyos bókokat suttog a fülébe, amitől a lány elmosolyodik és elkezd ragyogni. Nagy bámulásomból Pista zökkent ki akit ma meg nyírtak mivel sokkal rövidebb lett a haja és vékonyabb ettől az arca.

 – Helló Giigii!- köszönt nekem az i betűket kicsit meg nyújtva.

-          Pista ma nem vagyok kíváncsi rátok szépen át csesztétek a fejem! Most szerinted mégis mi a fenét csináljak? Erre készülök több mint egy hónapja és most megint ott vagyok, hogy SEHOL!- kezdtem felemelni a hangom ami kicsit hatott is mert láttam a srác fején hogy rosszul érzi magát a történtek miatt mivel hogy ő is a banda tagja. Oda jött a többi srác is beszélni velem.

-          Figyelj Gi! Mi nagyon sajnáljuk, de nem tudtunk meg győzni az igazgatót pedig próbáltuk. – kezdte a mentegetőzést Marci.

-          Nem baj már úgy is mindegy nem indulok.

-          Neeeeeeemmmm!! Meg ne próbáld Brigitta, mert ha kell én, kísérlek a gitáron!- Lili látszólag mérges mert csak akkor szokott a teljes nevemen hívni! Mire válaszolhattam volna be lépett a töri tanár és elkezdte a roppant unalmas monológját Napóleonról. Én azon törtem az agyam, hogy most mit csináljak, 2 hét van a koncertig! Segíthetne valaki most komolyan azt akartam, hogy nyerjek és elmenjek innen és híres énekesnő legyek erre most itt szenvedek Napóleon demokráciáját hallgatva ami most marhára nem tud izgatni.

-          Kislány, ha nem is jegyzetel, mert maga olyan nagyon okos és csak bámulja, a sárga falat akkor biztosan meg tudja nekem mondani mi is az a kontinentális zárlat? – hát én ezt nem hiszem, el miért én komolyan van most nagyobb gondom is, de nem érdemes ezzel a faszival újat húzni ezért gyorsan körbe néztem, de mindenki nemet intett a fejével remek.

-          Elnézést tanár úr többet nem fordul elő. – bevetettem az eminens diák fejem, amin csak idiótán elkezdett vigyorogni.

-          Semmi baj kisasszony holnapra egy félórás esszét fog nekem beadni a kontinentális zárlatról! Ha pedig nem hívom az anyuciját. – komolyan ezt az embert egyszer még megölöm, ha haza mentem, akkor kezdhetek körmölni a kontinentális zárlatról remek.

A nap további része elég simán zajlott nem volt semmi érdekes hazafelé a buszon One Directiont hallgattam, ami kicsit elfelejtette velem ezt a rossz napot. Hazaérve anyu már várt és kérdezte mi volt a suliba én elmeséltem neki ezt a jó rossz napot a törire kicsit kibukott, de most mit csinálják, a zene jobban érdekel. Megírtam a házim és bekapcsoltam a lep topom és elkezdtem böngészni a kontinentális zárlat néven futó dolgokat. Úgy kilenc felé be is fejeztem ezt az érdekfeszítő tevékenységet. Úgy gondoltam felnézek Twittere megnézem mi a helyzet a nagyvilágba pont akkora mázlim volt hogy Liam Twittcamozott (szerk: nézd el nem tom hogy írják xD) ezt nézve azon gondolkodtam milyen jó nekik hogy rajonganak értük az emberek persze van hátulütője is de én élvezném. Hirtelen Lulu rontott be a szobámba és rám ugrott.

 – Normális vagy ember, összetörsz. – akadtam ki a húgomra, aki csak 10 éves és pehelysúlyúnak számít de akkor is fájt.

- Látom Gi valami nem oké meséld el mi a helyzet. – a maga 10 évével elég bölcs tud lenni a húgom. De nem volt más választásom így elmondtam neki mi is a helyzet.

 – Ó tesó te mondtad mindig nekem, ha az élet citromot ad csinálj belőle limonádét! Különben is ha itt mereszted a hátsód attól még nem lesz banda aki kísérjen szóval kapard össze magad és csinálj  valamit hogy ez lehető legyen! – ezen most ledöbbentem, hogy tényleg ő mondta, aki a kanapén szokta utánozni a majmokat. Nem gúnyolódok, rajta mert igaza van tényleg csinálnom kéne valamit, de MIT??

 – Látom még mindig nem esett le, amin egy kicsit meglepődök de – közbe ment kifele és az ajtóból a válla felett hátra szólt- csak annyit mondok, hogy 27! – olyan hirtelen hasított belém a felismerés hogy felpattantam az ágyról és jól meg szorongattam szegényt.

Második fejezet

Sziasztok :) Örülök, hogy egyre többen látogatjátok a blogom. Ha minden jól megy holnap hozom a kövi részt de szeretnék egy pár komit, hogy milyen a blog :) Puszi Gigi 

Egy éles hang zökkentett ki a gondolatmenetemből, ami a nevemet ordibálta.

 – Gigi, Gigi, Giiiiigggiiii. – hátra néztem és Lilit láttam, aki kávéval a kezébe sétál felém.

 – Édesem nem hallod, hogy itt ordibálok neked? – kérdezte Lili kicsit szemrehányóan, mert az összes ember, aki a villamos megállóba állt minket bámult.

 – Bocsi, de elgondolkoztam egy kicsit. – Láttam Lilin, hogy mint a mesékbe az a bizonyos lámpa felkapcsolódik a feje felett.

 – Jaaj édesem nem éri meg neked a Mátén rágódni nem ér annyit az a srác különben is Dodóék akarnak neked mondani valamit, ha beértünk a suliba! – láttam rajta, hogy tudja mi is az a bizonyos hír szóval rákérdeztem

. – Nem a Máté miatt vagyok, letörve már nem érdekel túl nyálas a srác. De te nagyon is jól tudod mit is akar nekem mondani a Dodó szóval had halljam?! – Láttam Lilin, hogy gondolkodik, és hogy el-e mondja, de végül bele kezdett.

 – Hát szóval……..Nem én akartam veled közölni, de lehet, hogy nem támadod le a Dodót ha előbb tőlem hallod szóval a sulis koncerten nem fognak tudni kísérni. – Huuh ez most így nekem is sok volt kezdem az elejéről szóval az osztályba is van egy banda, akikkel néha éneklek és a sulis koncerten úgy volt, hogy kísérnek, mert, hogy az igazgatóúr nagyon kitett magáért és a Sony cég egyik igazgatóját meghívta, és amelyik banda jól szerepel a bulin annak lemezszerződést adnak egy évre minimum és a pályafutásukat Londonba kezdheti.

 – Hogy mit mondtál Lili??? – éreztem, hogy kezd elönteni a düh és valakin le kell, hogy vezessem, mert szét fogok robbanni. Elég érdekes arcot vághattam, mert láttam Lilin, hogy olyan furán néz rám.

 – Hát szóval tegnap én is mondtam Dodónak hogy ez nem jó ötlet, de azt mondta mivel ők az egyetlen zenekar a suliba és most sokan úgy gondolták, hogy ez most meg kell próbálniuk ezért sokan szóltak nekik és az igazgató nem enged Max csak 3 énekest kísérniük. – Időközbe beértünk a suliba egy kis késéssel, persze amit a portás bácsi nem hagyott szónélkűl.

 – Ennek miért kell mindenbe bele szólnia?

 – Gigi lehetnél egy kicsit kedvesebb is hiszen mi késtünk megint. – igaza volt Lilinek de nem tudtam megemészteni a hallottakat egykönnyen.

Első fejezet:

Mint minden reggel ma is 5:30-kor jött be anyu kelteni. – Brigi kelj fel, mert lekésed a buszt!- én csak nyögtem és ki sem akartam nyitni a szemem. Rá jöttem, hogy ennek semmi értelme mivel anyu percenként jött be, végül feladtam és felkeltem. Elintéztem reggeli teendőimet és kisétáltam a buszmegállóhoz ott felhívott barátnőm Lili, hogy elaludt ezért később jön suliba. -Nagyszerű! Hát akkor egy kicsit magamról Brigi vagyok, de a haverok csak Gigi vagy a Gi becenevem használják. 17 éves Budapesti lakos vagyok és oda is járok suliba. Szüleimmel és a húgommal, Luluval élek egy kertes házba. Imádok zenélni, de ezt a környezetembe élők nagyon is jól tudják, ha kell, ha nem én mindig éneklek így ismerkedtem meg a bandám tagjaival is egy tábor során. Sok egyéni ember indult és mindenkit összeraktak egy bandába így jött össze 4 vagy 5 banda mi voltunk azok, akik a tábor végeztével is együtt maradtunk. A srácokról néhány szót 4 fiúval zenéllek együtt Marci a dobos, Zotya a basszus gitáros és van még kétgitárosunk Dávid és Peti (Nuchos és Rupi). Így vagyunk mi a 27-esek. Ne kérdezzétek honnan jött akkor ez tűnt a legjobbnak.