20.fejezet

Sziasztok kedves olvasóim ma kicsit korábban mint szoktam hoztam az új részt mert ma nem valószínű, hogy gépközelbe leszek :) Nagyon köszönöm a 4 rendszeres olvasót :) A 642 oldallátogatót és a rendszeres kommenteket :) Mára van egy jó hírem ha összegyűlik 3 komi ehhez a részez akkor holnap hozom a következőt :) viszont ha nem akkor jövőhét szombaton. 

G.Tekla: Köszönöm a rendszeres komikat és,hogy tetszik az oldal :) A mai részbe beleépítettem neked egy kis meglepit :) Nem túl nagy de remélem érteni fogod mire írtam :D 

Mindenkinek nagyon jó olvasást és hajrá a komikkal :) Puszi Gigi 



                                              xx Gigi szemszöge xx

Ez reggelem is úgy indult, mint a többi már lassan egy hete. Minden nap napi 2x próba és közé iktatva interjúk és fotózások. Az interjúk már elég unalmas mindenki ugyan azokat akarja tudni, mint Elli azzal a különbséggel, hogy ők nem olyan pofátlanok. A hírünk már Magyarországon is tombol egyre több üzenetet kapunk. Aminek nagyon örülünk. A srácok ma este fognak vissza jönni Kínából. Gyorsan kerestem valami meleg ruhát a bőröndből, mert megint esik a hó Londonba. A választásom egy szürke leggingsre esett egy barack színű kötött pulcsival kiegészítőnek egy szürke rózsás hajpántot választottam. Egy szürke sálat és egy fekete bokacsizmával egészítettem ki. A hajam-begöndörítettem és úgy raktam rá a hajpántot. Sminknek csak egy szempilla spirált használtam és egy kis szájfényt.

Kiléptem a fürdőből és az öt srác ott állt előttem és kiabálták.

- Meglepetés! – kiáltották egyszerre. Teljesen meglepődtem ott álltam totál lefagyva majd elindultam Zayn felé és a nyakába ugrottam majd Niall, Liam és Harry következett. Végül Louis.

- Hogy-hogy itt? Csak estére vártunk titeket. – kérdeztem meglepődve.

- Ez volt a meglepi. Paul azt üzeni ma szabadok vagytok. – mondta nevetve Liam

- Gi el fogunk késni! Ó, sziasztok, srácok. – jött be a szobába Marci utána jött Zotya, Nuchos, Rupi.

- Na, mit csináljunk a mai szabadnapon? – kérdezte Harry. Én nem figyeltem csak a folyton engem figyelő Loust néztem. Aki egy kék farmert és egy szürke pólót viselt, amin egy nagy hangjegy volt.

- Gi figyelsz te rám egyáltalán? – kérdezte Zayn

- Mi? Ja, igen, persze. – válaszoltam

- Akkor mit is kérdeztem? – égetett be még jobban Zayn

- Zayn Mit tudom, én nem is érdekel. – válaszoltam durcisan majd oda léptem Louis hoz.

- Mi lenne, ha elmennénk sétálni? – kérdeztem a répa fiút. Meg akartam vele beszélni a dolgokat.

- Rendben menjünk. Egyébként ma nagyon csinos vagy. – mondta kacsintva. Én csak elpirultam. Nem értem miért van az, hogy a közelébe gyorsabban ver, a szívem minden egyes bókjától elpirulok.

- Louis nálam van a telóm, ha bekattan a csaj és verekedhetnék-e támad. – mondta bunkón Harry

- Komolyan srácok nem bírtátok volna Harryt Kínába felejteni? – kérdeztem a fiúktól, de ők csak röhögtek rajta.

Kiléptünk Louissal a hotelből és egy közeli parkba mentünk.

- Mesélj milyen volt itthon? – kérdezte Louis

- Itthon semmi érdekes nem volt a próbákon széthajtottam magam. Meló volt az egész hét. De bele iktattunk egy két fotózást és egy pár interjút is.

- Ja, láttuk az Ellis interjútokat az nagyon durva volt. 

- Zayn és Perrie között ugye nem volt ebből vita?

- Nem én úgy tudom, hogy nem volt. De most mi lenne, ha nem róluk, hanem rólunk beszélnénk? – kérdezte Louis. Én nem válaszoltam csak bólintottam egy félénket. – Már nem most történt, de az óta nem tudtam veled beszélni. Hazudtam neked mikor azt mondtam, hogy nem történt semmi azon az éjszakán. Csókolóztunk Gi. – mondta Louis és maga felé fordított.

- Tudom Lou. Én is hazudtam neked. Nem voltam annyira részeg, hogy erre ne emlékeztem volna.

- Mi? Ugye most csak viccelsz velem? – kérdezte hitetlenkedve.

- Nem. Sajnálom Lou tényleg. – mondtam már komoly lelkiismeret furdalással.

- Van fogalmad róla milyen volt az-az egy hét Kínába mennyit agyaltam kettőnkről? – mondta mérgesen Louis. Már azon voltam, hogy sírva elrohanok, amiért így megbántottam a világ egyik legaranyosabb emberét. A tekintem a földre szegeztem és csak mélyen hallgattam.  De akkor hirtelen egy hó golyó vágott mellkason. Értetlenkedve néztem a nevető Louisra.

- Láttad volna a fejed nagyon vicces voltál. – röhögött tovább Louis. És kaptam még egy hógolyót a mellkasomra. Nekem akkor esett le, hogy csak szívat engem. És elkezdtem én is nevetni és megdobtam őt. Egy komoly hógolyó csatába keveredtünk mikor az egyik hógolyóm célt tévesztett és eltalált Lout OTT. Ő erre lerogyott a hóba és elkezdett fetrengeni.

- Basszus Louis jól vagy? – kérdeztem tőle és oda rohantam hozzá majd fölé hajoltam. A kezemet nyújtottam neki, hogy segítsek neki kimászni a hóból, de ő elkezdett nevetni és maga mellé rántott. Fölém kerekedett és benyomott a hóba.

- Most én állok nyerésre remélem, tudod. - mondta nevetve és egy hógolyót tartott a kezébe.

- Ne Louis, ne, kérlek. – könyörögtem neki. Ő erre eldobta a hógolyót és közelebb hajolt olyan közel volt, hogy éreztem az arcomon a meleg leheletét. A pillangók újra feltámadtak a hasamba és vadul csapkodni kezdtek. Louis egyre közelebb jött majd és megcsókolt. A pillangók olyan hevesen verdestek a hasamba, hogy biztos valamelyik szívinfarktusba meghalt.

- Erre már a közös éjszakánk után várok. – mondta Louis és leszállt rólam. – De helytelenül csináltuk megint a barátod miatt. – mondta Lou egy kis bűnbánó fejet vágva.

- Lou nincs barátom. – mondtam neki szinte suttogva. Ő hirtelen felém fordult.

- Hogy mi? – kérdezte.

- Hát hivatalosan van, de egyébként nincs már lassan egy hete nincs pasim. Közös megegyezés alapján döntöttük el, hogy ez nem fog működni. De kérlek, ezt ne mond el senkinek. – válaszoltam neki.

- Az jó, mert akkor ahányszor megcsókollak nem lesz lelkiismeret furdalásom a csávóval kapcsolatba. Oké Gi nem fogom elmondani nyilván, ha nem akarod.

- Nem Lou nem fogsz csak úgy megcsókolni, egyrészt mert nem vagyok a barátnőd másrészt meg hivatalosan van pasim, aki otthon vár engem. – mondtam tettet felháborodottsággal.

- Gi tudod MÉG. – mondta kacsintva a répa fiú majd hazafelé indultunk, mert teljesen átfagytunk. Louval nagyon sokat beszélgettünk, míg visszasétáltunk a hotelig. Sokkal jobban megismertem és ő is engem.

A szobámba már Lou nem kísért be, de nagy meglepetésemre már várt ott valaki.

- Hay Malik. – ütöttem vállba a haverom.

- Cső Brigitta. – köszönt Zayn. Tudta, hogy utálom, ha az egész nevemen szólítanak.

- Na, mesélj, hogy-hogy megvártál? – kérdeztem Zayntől

- Semmi extra csak láttam nagyon elvonultatok Louissal mesélj mi volt? – érdeklődött Malik haverom.

- Kezdem az elejétől. Először is szakítottam Mátéval. Nem hivatalosan csak így a kettőnk között. Mindenki úgy tudja, hogy járunk kivéve egy szűk réteg na, mind egy szeretnénk, ha úgy is maradna, hogy nem tudja senki. – egy kis hatásszünet jött. És átgondoltam, hogy is mondjam el Zaynek. – Zayn Louissal csak beszéltünk, amiből hógolyó csata lett és csók parti. – vigyorogtam el magam.

-  Gi elvörösödtél. – közölte velem a haverom olyan sokat sejtő mosollyal.

- Ne már tudom. Ha a közelembe van, mindig úgy érzem magam mintha lefutottam volna a maratont. Gyorsabban ver a szívem, néha azon kapom magam, hogy elfelejtek levegőt venni vagy szédülök. Az összes bókján elvörösödök. Olyan vagyok, mint egy hisztis csaj valami rossz tini filmben.

- Nem Gi te egy tök átlagos SZERELMES lány vagy. – világított rá Zayn arra a tényre miszerint szerelmes vagyok. De nem lehetek. Nem vagyok szerelmes. Estem kétségbe.

- Zayn nem vagyok szerelmes! – közöltem vele szárazon.

- De kicsi lány te nagyon is szerelmes vagy csak nem akarod bevallani magadnak. De ahogy látlak inkább az utóbbi.

- Zayn nem. – kiáltottam rá és sírva kifutottam a szobából. Az utóbbi időbe egyre hisztisebb lettem. Ezen valahogy változtatni kell. Nem értem miért sírok és miért kiabáltam Zaynel. Egyszerűen csak féllek. Igen féllek. Félek attól, ha szerelmes leszek, megbántom Louist mint Mátét és azt már nem tudnám elviselni. Sírok, mert féllek, mert megbántottam Mátét és sírok, mert nem tudom, mi van velem. Furcsa dolgok, amiket elmondtam Zaynek.

Azon kaptam magam, hogy teljesen elfáradtam a futástól. A parkban voltam és lerogytam egy padra. Zihálva vettem a levegőt azt hittem ott nyúlok ki. Sose voltam egy sportos ember kivéve, ha leszámítjuk a 3 év boxot. Miután alább hagyott a zihálásom fogtam egy taxit és visszavitettem magam a hotelig.

- Gi minden oké? – kérdezte Liam

- Már épp indultunk volna megkeresni. Zayn mondta, hogy felhúztad magad valamin és elrohantál. – mondta Louis

- Én mondtam, hogy a csaj nem 100-as. Olyan, mint egy dilinyós az elmúlt hetekben. – röhögött ki Harry. Az a baj, hogy igaza volt, de ezt nem mutattam kifelé csak a könnyek folytak végig az arcomon. Remek már megint hisztizek. Úgy döntöttem dühösnek mutatom magam könnyebb volt dühösnek látszani mintsem beismerni, hogy igaza van.

- Na ide figyelj Harold! Fogalmad sincs, hogy mi történt és arról sem, hogy mi van velem, azért mert te kissebségi komplexusba szenvedsz, és idősebb nőket cibálsz, az ágyadba az nem azt jelenti, hogy mindenki akkora kretén, mint te. – szúrtam oda gúnyosan.

- Csak nem megjött baby. – bunkózott tovább Harry és rá csapott a fenekemre. Erre nagyon bepipultam. Megindultam a srác felé. A többiek későn kapcsoltak nem tudtak megállítani. Elé érve meglendítettem a kezem és egy jól sikerült jobb egyenessel bevertem az orrát. Igen egy lány orrba verte a híres Harry Stylest. Ez nagy show volt a szobánk előtti folyosón, mert ki röhögött, ki a szenvedő Harryt húzta fel a földről. Természetesen Marci, Rupi, Nuchos, Zayn, Niall röhögtek. Liam, Louis és Zotya Harryt próbálták felcibálni a földről. De látszott rajtuk, hogy nekik is tetszett a mutatványom.

- Ne játszd meg a hattyú halálát Styles. Nem kaptál akkorát, hogy itt játszd az agyad. – rúgtam még bele egyet, hogy biztos legyek a dolgomba. Tudom nem szép egy földön fekvőbe belerúgni, de az a helyzet, hogy élveztem is. (a rúgást képletesen értem nem fizikailag!!) Az utóbbi időbe annyit piszkált Harry hogy már megérdemelte. Persze nem utálom csak a tudtára adtam, hogy ne szívasson  A szobába menet lepacsiztam a röhögőkkel.

- Szép ütés kislány. – röhögött tovább Marci.

- Ezt most emlegetni fogja egy darabig. – mondta Rupi

- Ugye tudod, hogy nagyon mély sebet ejtettél a hiúságán. – mondta Zayn. Én nem válaszoltam senkinek csak becsuktam a szobám ajtaját és elmentem fürdeni. A kádba rá parancsoltam magamra, hogy ne kattogjon tovább az agyam inkább újra és újra lejátszottam magamba azt a jelenetet mikor Harry kap egyet. J Hallottam, hogy csörög valahol a telefonom és kimásztam a kádból. Paul hívott.

- Gi normális vagy betöröd Harry képét. Most mit mondjunk az újságíróknak? – tett szemrehányást Paul.

- Egy nem törtem be a képét. Kettő semmit, mert nem fog látszani és már most se látszik. Valószínű két rinyálás között hívott fel és azért látszik olyan súlyosnak, de nem az, csak egy kicsit érzékeny lesz az orra. Semmi nem lesz. De most ha megbocsájtasz, akkor leraknám, mert itt állok a szoba közepén egy szál semmibe. – meg se vártam Paul válaszát csak leraktam. Felvettem valami melegebb pizsit mert nem éreztem magam túl jól.  Egy kockás nadrágot és egy fekete macis hosszított pólót vettem fel. Majd a mamuszomat a lábamra húztam. 

Mivel nem voltam túl álmos bekapcsoltam a laptopom és twitteren kezdtem el böngészni. Majd látom üzenetem jött.

- Mit csinálsz te még ilyen későn? – jött a kérdés.

- Nem tudok aludni. – válaszoltam

- Ja, valószínű fáj a kezed. Szépen kiütötted Hazzát.

- Ja de ezt ne reklámozzuk. Nincs kedved át jönni?

- Legyen?

- Hát jobb, mint itt írogassunk egymásnak.

- Vigyek valamit magammal?

- Hát ruha legyen rajtad és egy bögre teát J

- Oké megyek. JJJ”

Fél percen belül már kopogtak is az ajtón. Én odacsoszogtam és kinyitottam. Először csak egy fél kezet láttam, amiben egy cédula volt azzal a felirattal, hogy „Sorry”. Aztán meg jelent az egész fiú. Mezítláb volt egy piros coca colás nadrág volt rajta és egy fehér póló.

- Csini a rucid. Miért van Sorry felirat a papíron? – kérdeztem értetlenkedve.

- Azért mert nincs tea. – válaszolta szomorúan én csak nevettem rajta és beengedtem.

- Te is jól nézel ki Gi. – mondta Louis és jött közelebb.

- Na, mars az ágyba mert megfázol ilyen rövid öltözékbe télen. – parancsoltam a répa fiúra.

- Te nem jössz? Te is meg fogsz fázni. – mondta kacérkodva Louis. Én, mint a szófogadó kisgyerek befeküdtem mellé az ágyba.

- Oké és most mit csináljunk? – kérdeztem.

- Hát lenne egy két ötletem. – mondta Louis és közelített felém.

- Lou kezdesz olyan lenni, mint Hazza. És egyébként se csókolhatsz meg akkor, amikor csak akarsz, mert nem vagyok a barátnőd. – mondtam tettet felháborodottsággal.

- Akkor menjek el? – kérdezte erre én gyorsan megfogtam a kezét és megráztam a fejem. Azt akartam, hogy maradjon.

- Tudod Gi van az a mondás, hogy meglátni és megszeretni. Erre a tényre Niall barátom hívta fel a figyelmem. – mondta Lou és odasétált a TV-hez. – Jó lesz a Greace?

- Aha, már úgy is rég láttam. – mondtam ő meg befeküdt mellém az ágyba. Nem tudtam a filmre koncentrálni, mert folyton azzal voltam elfoglalva, hogy egyenletesen vegyem a levegőt. Ha Louis közel van nehéz nem rá figyelni. Szerintem megérezhette, hogy nem a filmre koncentrálok. Átkarolta a vállam és a mellkasához húzott. Mintha csak direkt csinálta volna, hogy tényleg ne tudjak oda figyelni a filmre.

Arra aludtam el, hogy a Greace betét dalait dúdolja és közben ringatott.