19.fejezet

Sziasztok kedves olvasóim :) Hoztam az új részt ;) remélem tetszik majd nektek :) Köszönöm a komikat és az oldallátogatókat és nem utolsósorban a rendszeres olvasókat :) Kérdezték egy páran az oldalmegosztást vagy nem vágom, hogy hívják ezt :) aki szeretné, hogy kitegyem az oldalát az komiba küldjön nekem egy linket :) 
Mindenkinek jó olvasást puszi Gigi 

                                              xx Gigi szemszöge xx

Reggel a telefonom csörgésére keltem, ami nem volt túl kellemes érzés.

- Haló. – szóltam bele álmosan.

- Helló kislány elfelejtettem tegnap szólni, hogy egy fél óra múlva interjútok van egy tini műsorban. Úgy öltözködj, hogy nem lesz időd átöltözni. George egy 10perc múlva ott van. – mondta gyorsan Paul és le is tette a telefont.

- Ezt nem hiszem el. – kiáltottam el magam. Felpattantam az ágyról és valami hordható ruhát kerestem. Kopogást hallottam.

- Gyere! – kiáltottam ki. Nyílt az ajtó és Rupi jött be.

- Csá kislány! Nem vagy még kész? – kérdezte Rupi.

- Amint látod még nem. – mondtam neki álmosan.

A bőröndből próbáltam elegánsabban öltözni, de nem vittem nagyon túlzásba.

- Wow Gi nagyon jól nézel ki. – mondta Rupi majd kifelé mentünk. A többiek már a kisbuszban vártak minket. Tök csendben telt a kb 10 perces út. Befelé menet fotósok hada zárta el az utunkat és kérdezősködtek mindenfélét. Egy kéz fonódott a derekam köré és berántott a nagy tömegbe. Nem láttam senkit és semmit, mert a villogó vakuk teljesen elvakítottak.

- Marci, Rupi, Nuchos valaki segíthetne! – kiáltottam kétségbe esetten. Egy nagy kar átkarolta a vállam és maga felé fordított úgy vitt be az épületbe. A többiek pedig bent vártak engem.

- Köszönöm szépen. – köszöntem meg a nagy idegennek. Akkor vettem észre, hogy remegek. Alább hagyott az adrenalin túltengésem.

- Szívesen. Ben vagyok. – köszönt a nagy kidobó ember. Akkor döbbentem rá, hogy a férfi Magyar.

- Te- te ? – kezdtem idegesen dadogni.

- Igen Magyar. De most siess, mert elkéstek. – lökött meg játékosan a férfi. Rá néztem a többiekre ők is csak döbbenten néztek.

- Gi rendben vagy? – kérdezte aggódva Zotya.

- Aha, csak azt hittem, hogy meghalok. – röhögtem fel erőltetetten.

- Gyerek öt perc és kezdtek. Gi tessék, ezt idd meg. – jött Paul és kezembe nyomott egy kólás üveget.

- Neked nem Kínába kéne lenned? – kérdeztem a managgerünktől.

- A fiúk boldogulnak nélkülem, de ti még nem. - mondta őszintén majd értem jött egy nő, aki kábeleket dugott a ruhámba meg húzott ki. Egy két helyen le is ragasztotta őket. Végül a mikrofont a pólóm nyakához csíptette. Majd nadrágomba rejtette a mikoroportot. Hallottam, ahogy egy férfi elüvölti magát KÉTPERC KEZDÉSIG. Az a nő, aki az előbb a kábeleket húzogatta ki belőlem betolt egy színpadra, aminek egy nappali feelengű díszlete volt. Körbenéztem elől egy hatalmas nézőközönség dugig emberekkel és mikor beléptem elkezdtek sikongatni. Én intettem nekik egyet majd leültem a kanapé szélére Nuchos mellé.

- Nem hölgyem maga ül középre. – mutatott egy ismeretlen ember Zotya és Marci közé. Beültem a két srác közé majd megjelent a riporter nő. Magas karcsú nő piros kosztümbe és fekete magas sarkúban. A fekete kiegyenesített haja szoros copfba volt össze kötve.

- Sziasztok, Elli vagyok. – köszönt mézes mázasan a nő és kezet fogott mindenkivel.

- Én kérdezek ti meg válaszoltok csak ennyi lesz a feladatok. – közölte végül Elli és megrántotta az így is fájdalmasan szoros copfját és leült a mellettünk lévő fotelbe. Elég ellenséges hangulat alakult ki közöttünk. – Na jól kezdődik ez is. Gondoltam majd egy stábtag oldalról kezdet beszámolni. Három, kettő, egy.

- Jó reggelt London! A mai vendégünk a sztárvilágba nem rég berobbant 27-esek. – mondta Elli és a közönség sikítozott. Én csak mosolyogtam. Elli elmondta mi a helyzet a sztárokkal. Aztán felénk fordult.

- Srácok nem sűrűn adtok interjút, úgyhogy most mindent tudni szeretnénk. – vigyorgott a riporter nő. Majd folytatta. – Kezdjük az elejéről. Hogy ismerkedtetek meg?

- Egy tábor alkalmával Magyarországon. – válaszolt Nuchos.

- Értem és ki esett bele Gi-be? – kérdezte sokat sejtően Elli. Én ezt a nőt kinyírom, ki akar mindent forgatni.

- Senki nem esett bele senkibe ez egy Jazz tábor volt ahol együtteseket alkotnak a zenészek. Így alakultunk meg. – válaszoltam erőltetett mosollyal az arcomon.

- Srácok miért pont Gi-t választottátok?

- Azért mert egy laza, vicces fiús lány. – röhögte el magát Nuchos.

- Értem és hogy kerültetek ide Londonba? A világ egyek legjobb menedzsmentjei közé?

- Úgy, hogy az iskolánk megszervezte. A suliba volt egy tehetségkutató és Mr Smith és Mr Mckort voltak a zsűrik. Akit a legjobb együttesnek tartottak azt kihozták magukkal és elindították a zenei élet rögös pályáján. – mondtam Ellinek.

- Ez nagyszerű. – mosolygott a riporter csaj. Majd folytatta. – Most beszéljünk az új albumotokról. Úgy veszik, mint a cukrot. Milyen érzés?

- Nagyon jó sose hittem volna, hogy ennyire szeretni fogják. A közeljövőbe egész pontosan két hét múlva Európai turnéra indulunk az One Directionnal. – válaszolt Zotya

- Igen az One Direction. Látszik, hogy nagyon hamar megtaláltátok a közös hangot, mert nagyon sok fotó készült rólatok. Nézzünk is egy párat. – mondta Elli és a háta mögötti kis tévére mutatott ahol megjelent az első kép. Ez a London Eye-nál készült.

- Ez a kép decemberben készült mikor a fiúk megmutatták a várost. – mondta Marci.

A következő képen, Magyarországon ülök a Starbucksba Lilivel, Balázzsal és Mátéval.

- Ez a kép Magyarországon készült a barátaimmal vagyok ép. – válaszoltam kedvetlenül.

A következő képen Mátéval vagyok a parkba. Nem is tudtam, hogy lefotóztak minket.

- Itt a barátommal vagyok. – mondtam már mérgesen. Elli csak hümmögött egyet majd a következő képet nézte. Ezen a képen Zaynel vagyok tegnap a Sony előtt, amikor átölelt.

- Mi van közted és Zayn Malik között? – kérdezte Elli hiéna módján mintha most kapott volna egy szaftos sztorit.

- Max 20 cm de nem több. – válaszoltam gonosz vigyorral az arcomon. Mindenki elkezdett nevetni a stúdióba mellettem Marcit szinte rázta a röhögés. Elli szemei meg szikrákat szórtak.

- Ez jó vicc volt tényleg. – mondta gúnyosan a riporter. – De most tényleg otthon van egy barátod és Zaynel ölelkezel a nyílt utcán fényes nappal? – kérdezte tettet felháborodottsággal Elli.

- Mondom, hogy semmi. Nekem van egy barátom otthon és Zayn csak megvigasztalt, mert össze vesztem valakivel. Ennyi nem több. – már nagyon mérges volta.

- Csak nem a barátod szakított veled? – erre a kérdésre ökölbe szorult a kezem. Zotya észrevehette, mert nem feltűnően a kezemre rakta kezét nyugtatás céljából.

- Nem. Nem szakított velem, senki Mátéval teljesen jól megvagyunk. Nehéz a távkapcsolat, de megoldjuk. – próbáltam olyan választ adni, amiből nem szűrhet le semmit senki.

- És ha szabad megtudnom kivel vesztél össze? – kérdezte Elli. Nagyon bedühödtem ha Zotya keze nincs, a kezem tuti szétszedem a csajt. A riporteren csak egy gonosz vigyor ült és mélyen a szemembe fúrta a szemét.

- Nem- nem szabad! – szögezte le végül a témát Rupi. Én csak hálásan a barátomra néztem és egy, köszi fejet vágtam neki.

- Rendben, ha nem hát nem. Akkor azt kérdezem ki szingli itt a bandába. – váltott gyorsan témát Elli

- Én, és Nuchos. – válaszolta Marci.

- Hoppá akkor csak ketten csajoztok. – mondta szemöldök húzogatva Elli

- Igen mert a többieket otthon várja a szerelme. – mondta nevetve Nucos és a szerelmem szót vékony kislányos hangon mondta. Erre persze mindenki elkezdett nevetni. Még pár rutin kérdést feltett Elli és utána mehetünk.

- Gi minden oké? – kérdezte Marci

- Ja, csak azt hittem kiütöm a csajt a gonosz vigyorával együtt. – válaszoltam mérgesen.

- Gi rendben vagy? Nagyon durván rád szállt a csaj. – mondta mérgesen Paul.

- Ja, minden ok csak menjünk már innen. – mondtam. Megjelent megint az a csaj, aki a mikrofont szerelte le rólam. Kifelé menet elköszöntünk pár embertől. Kint nagyon nagy tömeg volt mindenki a hallottakról kérdezgetett minket, merthogy ez élő adás volt. Beszálltunk a kocsiba és meg se álltunk a próba helyszínéig. Bent lepakoltam a cuccom és átöltöztem egy kényelmesebb ruhába.  Egy fekete leggingst vettem fel egy egyszerű fehér pólóval. Mivel szoknom kell a magas sarkúba a táncolást ezért egy magas sarkú edzőcipőt választottam, ami nem mellesleg nagyon jól néz ki.

                  A táncterembe már ott voltak a táncosok és a srácok is. Összehaverkodtam az összes táncossal volt belőlük hat. Mike, Pauli, Ronnie, Samy, Jenni, Nicole. Három pasi és három csaj. Három órán keresztül próbáltunk végig vettünk mindent.

- Azt hiszem mára ennyi, mert nem érzem a lábamat. – mondtam fáradtan. Levettem a cipőm és rá néztem a piros megdagadt lábamra.

- Fúj, takard el, mert undi. Látod ezért vagy edző cipő vagy magas sarkú cipő. – mondta röhögve Nuchos.

- Kabbe Nuchos. – mondtam én is röhögve. Elő kotortam a táskámból a telefonom és volt rajta négy nem fogadott hívás három Zayntől és egy Mátétól. Zaynt visszahívtam.

- Hali, na, milyen Kína? – kérdeztem vidáman.

- Szia, jó. Miért nem vetted fel? Már mind egy csak azért kerestelek, hogy szétrúgom Elli hátsóját. – mondta ideges Zayn.

- Azért mert próbáltunk. De nem kell, hagyjad ha Perrie és közted nem változik semmi úgy értem nem balhéztatok, emiatt akkor nem érdemes ezzel foglalkozni.

- És te? Beszéltél Mátéval.

- Nem még nem. De lassan arra is sort kerítek.

- Oké te tudod, de most megyek, mert Harry nem hagy békén. Szia és vigyázz magadra. – köszönt el Zayn

- Oké, szia, puszi te is. – és leraktam a telefont.

- Ki volt az? – kérdezte Rupi.

- Csak Zayn. Tudni akarta él-e még Elli – mondtam röhögve.

- Ja vagy úgy. Menjünk kajálni és aludni, mert hulla vagyok. – mondta Rupi. Elmentünk kajálni valami gyors büfébe és visszamentünk a hotelbe. Felmentem a szobába és bekapcsoltam a gépem felnéztem fb-ra és egy millió üzenetem és ismerősnek jelölésem van. Gondoltam ezt hagyom, mert ez mára túl sok. Böngésztem a neten mikor megláttam egy olyan csoportot, hogy Gi és Zayn szeretünk és ennek az ellenkezőjét is.  Ilyen nincs nagy mérgembe lecsuktam a laptopom tetejét és visszahívtam Mátét.

- Szia, már azt hittem nem is akarsz velem beszélni. – mondta Máté

- Szia de csak nagyon sűrű volt a napom.

- Gi ma láttam az interjút. – nagy szünet jött. – Nem tudom, mi van közted és Zayn között, de ez nem tetszik nekem.

- Máté most kinek hiszel? Nekem vagy a médiának? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Nyilván neked, de nem tudom most elbizonytalanodtam.

- Máté két hét múlva turnéra fogok menni. Még kevesebbet tudunk beszélni és, hogy találkozzunk, az szinte szóba se tud jönni.

- Most arra akarsz rá vezetni, hogy szakítsunk? – kérdezte elhűlve a srác

- Nem Máté arra szeretnélek rá vezetni, hogy gondoljuk át a dolgot. Lehet neked nagy szó, hogy van egy barátnőd, aki kint él Londonba és koncertjei vannak. De gondolj bele, hogy ott Magyarországon mennyi olyan lány van, aki bomlik érted. Most kapásból tudok tízet felsorolni. Nem láttalak már vagy három hete, ami nagyon sok, és nem tudom mikor fogunk újra találkozni. A médiába mindig lesznek olyan hírek, hogy összehoznak valakivel. Ha te ezt nehezen viseled, sajnálom, csak próbáld mérlegelni a helyzetet.

- Az a helyzet, hogy igazad van. Gondolkodtam a dolgon már korábban is. Gi egy aranyos lány vagy de nem tudtam beléd szeretni. Ennyi.

- Hoo most akkor szakítani akarsz velem? – kérdeztem meglepetten.

- Hát valami olyasmi. 

- Oké de……

- Gi láttam a mai interjút rá vettük az angoltanárt, hogy had nézzük meg. Láttam, hallottam mi volt durva nagyon durva. Még én is lecsaptam volna a csajt, mert már kombinált. Arra gondoltam, hogy szakítunk, de ez marad titokba. Mindenki úgy tudja majd, hogy járunk csak ez így nekünk lesz könnyebb. Így a médiával se kell foglalkoznod, mert mindenki úgy tudja, majd együtt vagyunk. Ha bármi van, hívj nyugodtan és majd én is foglak keresni a látszat fenntartása képpen de ennyi. – mondta Máté szerintem én örültem neki, hogy van egy ilyen jó fej barátom, aki megérti és elfogadja a dolgot sőt, hogy még könnyítsen, rajtam ő is ajánlja fel a dolgot. Tudtam, hogy nem könnyű neki, de megtette az én érdekembe.

- Máté köszönöm. – csak ennyit mondtam neki, de ebbe minden köszönetem és hálám benne volt.

- Lilinek és Balázsnak azért elmondom. – mondta Máté

- Oké én szerintem megmondom a srácoknak. Ha már így beszélgetünk, el kell, hogy mondjam…

- Tudom Gi hallottam mikor beszéltetek Lilivel. Fájt és még fáj is, de betudom annak, hogy nem vagyok ott melletted. – ezek a szavak hallatán megint elkezdett folyni a könny az arcomon.

- El sem tudom mondani neked, hogy mennyire hálás vagyok neked Máté és egy szívtelen dögnek tartom magam, amiért egy ilyen pasit, mint te megcsaltam. Nem mentség rá, hogy részeg voltam.

- Gi semmi baj, de most mennem kell, mert itt már tizenegy óra. Puszi, szia és majd beszélünk.

- Szia, Máté és köszönök szépen mindent. – azzal letette a telefont. Ott ültem az ágyamon és kitört belőlem a zokogás. Egy ilyen pasit elengedtem, aki megért és még le is vette a terhet a vállamról azzal, hogy ő mondta ki azokat, amiket nekem kellet volna. Elfogadta nem volt mérges pedig joggal lett volna az. De ami köztünk volt az nem szerelem inkább egy nagyon őszinte barátság, ami remélem így is marad.  A párnámba temettem az arcom és így bőgtem tovább, míg valaki meg nem simogatta a fejem. Nagyon megijedtem és felkaptam a fejem Zotya arcát láttam, amitől egy kicsit megnyugodtam. Zotya átölelt és szorosan tartott, míg ki nem sírtam magam.

- Mi történt prücsök? – kérdezte megint apáskodva Zotya de most valahogy nem zavart inkább jól esett. Elmondtam az egész beszélgetést Mátéval. Ő csak bólogatott hümmögött, és ha kellet megsimogatta a fejem.

- Gi ugye tudod, hogy Máté egy végtelenül kedves srác.

- Igen Zotya tudom, és nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy őt sodorta az utamba, mert ha egy nehezebb természetű fiút, akkor most nem hogy könnyebb hanem jóval nehezebb lenne a lelkiismeretem.

- Most könnyebb a lelkiismereted?

- Igen mert valahogy nem tudom, hogy mi van velem meg Louissal de most sokkal bátrabban merem keresni a választ, mint úgy, hogy tudom, van mellettem valaki.

- Szerelmes vagy Louisba? – kérdezte végül Zotya

- Nem tudom, ezt szeretném kideríteni. De az, hogy Mátéval szakítottam az titok nem tudhatja meg a média és majd én szeretném a fiúknak is elmondani.

- Rendben nem fogom elmondani senkinek. – ígérte meg Zotya

- Most szeretnék tőled bocsánatot kérni, mert amit a kocsiba műveltem az nagyon gáz volt. – kértem bocsánatot Zotyátol.

- Én is szeretnék tőled bocsánatot kérni a folytonos apáskodás miatt. Szeretlek, mint a húgom és nehéz látni, hogy szét vagy esve. – mondta Zotya

- Köszönök szépen mindent és ne haragudj. – dobtam neki egy biztató mosolyt.

- Semmi baj, de most megyek, mert holnap még zűrösebb napunk lesz. – adott egy puszit a homlokomra majd ott hagyott. Elmentem zuhanyozni majd lefeküdtem aludni.