22.fejezet

Sziasztok kedves olvasóim :) Ma is hoztam a következő részt remélem tetszik szerintem nem lett a legjobb :/ Viszont van egy rossz hírem a következő részt maximum 24.-én de még az se biztos. Viszont ami biztos az 2.-a Tudom, hogy messze van de ne haragudjatok :/ Lányok köszönöm szépen a komikat :) és a rendszeres olvasókat is :) Az oldallátogatók is egyre nőnek, szóval teljesen boldog vagyok :D A véleményeteket ne tartsátok magatokba :P Mindenkinek jó olvasást Puszi Gigi.


                                                               
                                                                        xx  Gigi  xx
                                                               

Reggel Lou mellkasán ébredtem. J Mélyen magamba szívtam férfias illatát. Bevallom magamnak, hogy boldog vagyok. Nem ismerem annyira még Louist de boldog vagyok mellette. És elmondhatom azt, hogy Louis Tomlinson barátnője vagyok. Ezt még a leg merészebb álmaimba se mertem volna gondolni.

Az arcát néztem, ahogy alszik a kis szemráncai végig húzódnak a halántékáig és mosolygott álmába.

- Tudnék így mindig kelni. – szólalt meg egyszer csak Louis. Én összerezzentem, ahogy kizökkentett a gondolataimból.

- Hogy? – kérdeztem értetlenül.

- Úgy hogy a világ legszebb lánya néz engem. És boldoggá tesz az a tudta, hogy mellettem van. – válaszolta és egyre közelebb és közelebb majd a végén megcsókolt. Hosszú forró szenvedélyes csókba forrtunk össze. A vágy hevébe beletúrtam a hajába ő meg rám gördült. A szám után a nyakam vette birtokba majd haladt egyre lejjebb és lejjebb……

- Khmmm. Nem akarok zavarni, de mennünk kéne. – köhintett egyet Zayn és kiment. Én totálégő fejjel kikászálódtam az ágyból és beviharzottam a fürdő szobába. – Miért nyit ránk mindig Zayn? – kérdeztem értetlenül magamtól.

 Egy viszonylag csinos, de mégis laza összeállítást választottam. Bevallom tetszeni akartam Louisnak. Egy fekete farmert és egy kék felsőt választottam fekete blézerrel és egy kék magas sarkúval.  A hajamat begöndörítettem és két oldalt feltűztem. Már szokásommá vált tükörben való csekkolás most sem hagyhattam ki.  

A szobába érve nem találtam senkit. Még gyorsan feldobtam egy alap sminket. Na jó lehet, hogy túlzásba vittem ,de szerintem jól sikerült.

Gyorsan felkaptam még a napszemüvegem és kifelé indultam.

Kifelé menet bele ütköztem Louba.

- Hová ilyen sietősen? – kérdezte mosolyogva.

- Hát, lefelé mert elkésünk a megbeszélésről. – válaszoltam neki mosolyogva.

- Nagyon csinos vagy ma is. – és adott egy csókot. Én csak vigyorogtam, mint a tejbe tök és indultunk lefelé. Szótlanul mentünk egymás mellett. Lou finoman összekulcsolta a kezünket én csak rá mosolyogtam és mentünk tovább a halba. Ott már a fiúk vártak minket. Mikor megláttak minket nagy ujjongás és tapsvihar tört ki.

- Már azt hittük sose következik be ez a pillanat. – mondta vigyorogva Liam.

- Vigyázz rá, mert ha nem nagyon megbánod. – próbált fenyegetőzni Zotya de nem nagyon sikerült neki.

- Legközelebb majd halkabban, mert nem tudtam tőletek aludni. – vihogott Harry.  Persze ezen szakadt mindenki. Sok kis perverz egy rakáson. Kifelé menet óvatosan kicsúsztatta Lou a kezét az enyémből. Kint hatalmas tömeg fogadott minket. Fotósok hada és rajongók tömkelege. A kisbuszba George várt minket.

- Helló fiatalok ma a Sonnyba kezdünk. – kacsintott hátra aranyos sofőrünk. Egész úton ment a röhögés. Persze mi voltunk a téma Louval.

- Komolyra fordítva a szót mi lesz most? Úgy értem mikor vállaljátok fel a kapcsolatotok? – kérdezte Zayn.

- Hát először kiderítjük, hogy működik-e a dolog utána majd eldöntjük. – válaszoltam

Kiszállva a kocsiból ugyan olyan nagy őrület fogadott minket, mint a hotelnél. Bent már nyugisabb volt a helyzet. Lou megint megfogta a kezem és úgy sétáltunk a lift felé. Fent a szőke szépség várt minket.

- Üzleti megbeszélés folyik még bent ezért egy 20 percet várnotok kell. – mondta unottan a csaj és reszelte tovább a körmét. Mi összenéztünk a srácokkal és elkezdtünk nevetni.

- Fogadjunk, hogy csinál nekem egy kávét. – mondta Marci Nuchosnak.

- Rendben, de mibe? – kérdezett vissza Nuchos.

- Majd kitaláljuk. – válaszolta Marci és megindult a csaj felé. Rá villantotta a szuper szexi mosolyát. Köztudott, hogy Marci után csak úgy bomlanak a nők Nuchosért is, de érte nem annyian és ezt nehezen viseli.

- Helló. Rendelnél nekem egy kávét? – és megint egy Marcis mosoly.

- Öhh izéé persze. A Starbucksból jó lesz? – kérdezett vissza a szőkeség enyhén flegmán .

- Persze köszi. – és Marci rá kacsintott.

- Jön a kávé, de nem esett tőled hanyatt a csaj. – mondta Louis. Hátulról átfogta a derekam és az állát a nyakamba temette. A szőke csaj szeme csak úgy szórta a villámokat.  – Most én jövök. – mondta Louis. Nem értette, amit beszéltek Marciék de rögtön leesett neki mikor Marci próbált bevágódni a csajnál.

- És mi lenne ha nem? – kérdeztem vissza.

- Féltékeny az asszony. – vihogott Harry.

- Nyugi Gi nem lesz semmi. Marci te meg figyelj és tanulj. – mondta felvágósan Lou.

- Szióóka. – mászott Lou a csaj képébe.

- Helló. – mosolygott idegesen a csaj. Teljesen látni lehetett rajta, hogy zavarba van. Nekem persze lesett a szitu a csajszinak bejön Lou csak, hogy az én répaimádóm velem van. – Hahhh bukta kis csaj. – röhögtem egy jót magamba.

- Gi és te mit kérsz? – kérdezte Lou

- Mármint mit kérek? – értetlenkedtem.

- Kávét, nyuszi kávét. Te nagyon szerelmes lehetsz. – röhögött Rupi.

- Szokásos coffee latte. – nyögtem be végül. – Köszi, kihúztál már megint a kínos szituból. De nem lehet nem észrevenni, hogy a csaj flörtölni próbál Louval. Szempilla rebegtetés, haj csavargatás, ideges vihogás.

- Gi, nézd meg a te herceged rohadtul nem érdekli a csaj csak a kávé. Ennyi. – mondta mosolyogva és megölelt.

- Ez most jól esett. – mondta Rupi

- Örülök neki. – válaszoltam és egy kokit nyomtam a fejére.

- És még egy répát is kérek. – tette hozzá nevetve Lou. Majd visszajött hozzánk és kaptam egy puszit az arcomra társaságba szigorúan csak oda majd a többiekkel lepacsizott. – Miről beszélgettetek? – kérdezte Lou

-  Azt mi is szeretnénk tudni. – válaszolta Niall

- Bocsi, de megszoktuk, hogy egymás között csak magyarul beszélünk. – mondta Rupi. Lou megint átkarolt hátulról. Tovább folytattuk a röhögést és az ökörködést. Louis olyan volt, mint régen semmi nem látszott rajta. Úgy értem nem látszott az elmúlt idők étvágytalansága és lelki baja. Ökörködött Harryvel és Zaynnel. 10 perc múlva megérkezett a kávénk.

- Tessék, itt vannak a kávék. – jött oda hozzánk a szöszi csaj. Mindenki megkapta a kávéját kivéve én.

- Ohh elfelejtettem a te kávéd bocsi. – vágott egy gúnyos fejet majd gonoszul elkezdett vigyorogni. – Ha harc hát legyen harc. – mondtam magamba. Elkaptam Louis derekát, magam felé fordítottam és szenvedélyes megcsókoltam. Miután elváltunk egymástól a többiek fütyültek meg tapsoltak. A csajnak lehervadt a mosoly az arcáról. Most én kezdtem gúnyosan vigyorogni és a középső ujjammal jutalmaztam.

- Most már tudja, mihez tartsa magát. – mondtam nagyképűen.

- Hát csajszi nem vagy kispályás. – röhögött Zayn.

- Nem akarod ezt velem is eljátszani? – jött szemöldök húzogatva Hazza.

- El a kezekkel haver. – szólt rá Louis persze csak viccesen.

A tárgyaló terem időközbe felszabadult. Mi meg bementünk Louis és Rupi között foglaltam helyet.

- Srácok gyors leszek, mert sietek. – mondta Paul.

- Mikor nem? – gúnyolódott rajta Marci.

- Én fontos ember vagyok. Ha valami nem tetszik, el lehet menni. – mondta mérgesen Paul.

- Jó jó csak vicceltem. – mondta mentegetőzve Marci.

- Szóval holnap 10kor indul a gépünk Firenzébe. Egy hetet töltünk ott, de ezt tudjátok. A turné 11 állomásos lesz kisebb nagyobb megszakítással és lehetséges plusz helyszínnel, de az alap koncepció, hogy 11 ország lesz. Először Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Görögország, Törökország, Románia, Magyarország, Németország, Dánia, Írország végül Londonba zárjuk le az egész turnét. Van kérdés?

- Komolyan megyünk Magyarországra? – kérdeztem ujjongva.

- Aha de csak miattatok. Ott fogjuk a legtöbb időt tölteni. Úgy gondoltuk egy vagy két hetet leszünk ott.

- Ááááááá ez nagyon jóóó. – visítottam már hangosabban.

- Oké oké elég lesz. A kisebb távok beutazásához turnébuszunk lesz. Az Londoni állomás jegyeit 2 órája kezdték el árusítani, de már nincs belőle semmi szóval nagy buli lesz. Ja igen majdnem elfelejtettem mondani, hogy a turné végéig egy testőr fog titeket kísérni aki mindig ott lesz veletek. Bennek hívják. Gi talán te már ismered is. Azt hiszem ennyit akartam mondani. Holnap 10kor a reptéren.

- Még egy kérdésem lenni milyen idő lesz Olaszországba? – kérdezte Zayn

- Tavaszias, meleg. Na de most megyek jó pakolást és ne csapjátok szét magatokat este. – köszönt el Paul. És ki is viharzott. Gondolom még valami elintézni valója van.  Mi is kifelé mentünk.

- Gi honnan ismered a csávót? – kérdezte Lou

- Mármint kit? – kérdeztem vissza

- Bent!

- Az Ellis interjúnál volt egy kis zűr és ő húzott ki a tömegből. – válaszoltam neki.

- Milyen kis zűr?

- Miért akarsz te mindent tudni? – kérdeztem játékosan.

- Mert érdekel mi történt a barátnőmmel, míg Kínába voltam.

- Nem volt nagy ügy, csak amikor kiszálltunk a kocsiból valaki berántott a tömegbe. Ott körülvettek kérdezgettek, fotóztak. Kicsit megijedtem, de nem volt semmi durva. – meséltem el neki a története.

- Még, hogy nem durva bajod is lehetett volna. – kezdett bele a prédikációba Louis. Én csak komótosan sétáltam mellette és hallgattam. A szőke csaj asztalához értünk. Nem találtam ott a lányt viszont egy mai magazin hevert ott a címlapján én és Zayn. Az volt a nyitó szöveg. „ Zayn Malik megcsalta a barátnőjét.” Utána, meg az én képem. Teljesen lefagytam. Ott álltam és szóhoz sem tudtam jutni. – Miért ilyen szemetek az újság írók? Miért kell mindent kiforgatni. Zayn csak a barátom. – kezdtem magamba a tanakvást.

- Baby figyelsz te rám egyáltalán? – kérdezte Lou. Nem néztem rá csak mereven bámultam magam elé. Lou észrevette, hogy mit nézek.

- Rohadékok. – mondta mérgesen. Összegyűrte az újságot és kidobta a kukába.

- Miért? Louis Miért? – fakadtam sírva megint.

- Semmi baj. Nyugodj meg. – próbált csitítani Louis. Kifelé menet mondtam Louisnak, hogy menyjen előre és majd utána megyek én is. Míg vártam, hogy Lou beüljön megjelent a szőke asszisztens.

- Megtaláltátok a meglepit az asztalon? – kérdezte gúnyosan

- Egy szemét vagy remélem, tudod. – mondtam neki és feldobtam a napszemüvegem a fejemre és úgy indultam kifelé. A kocsiba a srácok nevettek mit sem sejtve az egészről. Én a kocsiba se vettem le a szemüveget, mert akkor látják, hogy sírtam. Zaynt néztem egész végig nem látszott rajta, hogy tud a dologról.

- Minden oks? – bökött meg Rupi

- Nem rohadtul nem. – válaszoltam mérgesen

- Ha megbántott kinyírom.

- Nem Rupi nem ő volt. Majd a szállodába mindent elmesélek. – próbáltam itt elsimítani a témát. A hotel előtt nagy volt a tömeg és mindenki az újság cikkről kérdezgetett. Zayn nem értette mi van, ahogy a többi fiú sem. Viszont Rupinak felgyulladt az a bizonyos égő a feje felett. Én csak lapítottam addig a pillanatig, míg be nem értünk az 1D szobájába.

- Ez mi volt? – kérdezte értetlenül Niall. Én nem válaszoltam semmit csak ráböktem az asztalon lévő újságra. Igen valaki rakott egy példányt a fiúk szobájába. Zayn falfehér arccal olvasta el a cikket. Utána egy laza mozdulattal ledobta és izomból bele vert a falba.

- Azt a ­****************************** anyukat. – ordította idegesen Zayn. Én összerezzentem és elkezdtem kifelé hátrálni. A srácok próbálták lecsillapítani Zaynt nem tudom, hogy ment nekik, mert ki mentem a szobából. Visszamentem a saját szobámba és magamra zártam az ajtót. Sírva rogytam le a földre.

Miért velem történik mindez? Mindenkit csak bántani tudok. Zayn nem érdemli meg ezt.  Elég szánalmasan festek, a szoba közepén fekszek és bőgök. De nincs erőm semmihez.  Hallottam, hogy kopognak Marci, Rupi, Nuchos, Zotya és utána sorba kopogott mindenki az ajtón. A telefonom is egyfolytában csörgött és jöttek rá az SMS-ek. Nem érdekelt a dolog csak sírtam.

Úgy egy óra talán kettő elteltével megint kopogtak az ajtómon. Most Zayn volt. Őt beengedtem.

- Zayn úr isten hogy nézel ki? – kérdeztem rémülten.

- Eltört, de nem vészes. Te hogy vagy? – kérdezte aggódva

- Ne haragudj rám. – kértem tőle bocsánatot.

- Rád prücsök soha. Nem miattad húztam fel magam, hanem az újságírók miatt. – válaszolta halkan majd átölelt. Na gyere Paul vár minket a másik szobába. Mondta Zayn és elindultunk kifelé.

                                              xx Louis Szemszöge xx

Én az ablak mellet állva figyeltem az eseményeket. Mindenki nagyon megijedt mikor Zayn beleöklözött a falba. Próbáltuk Liammal lenyugtatni, de nem sok sikerrel.

- Zayn eltört a kezed fogd már fel. – szólt rá mérgesen Liam

- Hol van Gi? – néztem körbe.

- Majd megnézem. – állt fel felocsúdva a döbbenettől Zotya. Majd kiment.

- Zayn nyugodj már le. – kiabált vele Harry.

- Srácok nyugi már. – szóltam bele én is.

- Harry kussolj. Mert szart se értesz. – kezdett bele Zayn

- Elég már. – kiáltottam el magam. – Fogjátok be Harry csönd és ülj le. Zayn te is és higgadj le. – utasítgattam őket.

- Tomlinson te ne parancsolgass nekem. – szólt rám Zayn.

- Nem tudok be menni Gi hez. Nem enged be. – szólalt meg Zotya aki épp most jött be.

- Mi? – kérdeztem

- Majd én megyek. – mondta Marci.

- Mi is megyünk. – ment Marcival Rupi és Nuchos. És kimentek.

- Megint begőzölt a csajod. – mondta Harry

- Harry elég. Fogd be. – mondtam neki idegesen.

- Na de booooo beeaaarrr. – nyávogott.

- Azt mondtam KUSS. – ordítottam rá.

- Semmi nekünk se nyit ajtót. – jöttek vissza a fiúk. Én tök bepánikoltam.

- Lou nyugi nem lesz baj. Majd én megnézem. – próbált meg nyugtatni Liam. 5 perc múlva jött is vissza.

-  Na? – kérdeztem tőle.

- Semmi. – rázta meg a fejét.

- Most én megyek. – mondta Zayn.

- Nem te jössz velem a kórházba megnézetni a kezed. – mondtam neki és kifelé cibáltam a kocsihoz. Nem szóltunk se Paulnak se Georgenak inkább én vezettem.

- Te tudtad? – kérdezte nemes egyszerűséggel Zayn már a kocsiba.

- Igen. – válaszoltam. – Gi ezért is volt kiborulva, mert ő már a Sonyba látta az újságot. – folytattam. - Mérges vagy rám? – kérdezte Zayn

- Nem. Miért kéne az lennem.

- Gi miatt.

- Zayn ha jól tudom, barátok vagytok. Ez nem zavar, sőt örülök neki. De én szeretem őt és nem akarom, hogy valami őrültséget csináljon. Magát hibáztatja emiatt.

- Felhívom Perriet. – csak ennyit mondott Zayn. Én vezettem tovább. Azon gondolkoztam vajon Liaméknak sikerült beszélniük Gi vel?

A korházba szerencsére feltűnés nélkül sikerült bejutni. Hála az ismeretségünknek soron kívül fogadott minket az orvos. Én kint vártam míg Zaynt megvizsgálták. Küldtem egy üzenetet Liamnak: „Sikerült beszélnetek Gi vel?” Rá fél percre jött is a válasz. „ Nem semmi változás. Zayn hogy van? „ Erre már nem válaszoltam. Küldtem inkább egy üzenetet Gi nek. „ Ne csinálj semmi hülyeséget légy szíves. Nagyon szeretlek.”

Zayn 20percen belül kint is volt begipszelt kézzel.

- Ne is mondj semmit eltört az ujjam és a kézfejem. – mondta nevetve Zayn

- Hát ugye tudod, hogy Paul ki fog nyírni. – mondtam már én is nevetve. Hazafelé beugrottunk valami kajáért és mentünk vissza a srácok hoz. Senki nem látott minket szóval lehet, hogy titokba marad ez a kis incidens. Fent mindenki roppantul örült a kajának. Nagy meglepetésünkre Paul jött be.

- Mit jelentsen ez? – kérdezte mérgesen majd a telefonját mutatta, amin egy kép volt. Ez a kép kb 10 perce készülhetett.

-  Basszus azt hittem nem látott senki. – mondtam mérgesen.

- Hát tévedtél drága, na most pedig meséljetek mi is történt. – ült le Paul egy kanapéra. Én belekezdtem a mesébe. Zayn pedig át ment Gi hez. Mire végeztem a történettel addigra megérkezett Zayn és Gi.

- Azt hittem valami bajod lesz. – mondtam kétségbe esetten majd oda léptem Gi hez és átöleltem.

- Semmi extra nyugi csak kibuktam egy kicsit. – válaszolta és leültünk. Pontosabban én és Gi az ölembe, mert nem volt már hely. Szorosan fogtam a lányt és nem engedtem volna el semmi pénzért sem.

- Oké szóval. Nem tudjátok ezt a sajtóba kimagyarázni ezért a turné alatt nem találkozhattok. Úgy értem külön szállás, külön interjúk, fotózások. Persze a koncerten látjátok egymást, de míg nem javul a helyzet addig nem. Értve vagyok? – kérdezte végül Paul. Én csak néztem körbe és a döbbent arcokat láttam. Senki nem bírta felfogni amit Paul mondott.

- Hogy mi? Nem! – törte meg a kínos csendet Gi.

- Tessék? – kérdezte hitetlenkedve Paul. Nem szokta meg, hogy ellent mondjanak neki.

- Paul nem. Végre együtt vagyok azzal, akit szeretek nem követem el azt a hibát, hogy elengedem. – mondta Gi egyszerűen. Nem köntörfalazott csak tálalta a nyers tényeke.

- Na ne röhögtess a pasid vagy 200 kmvel arrébb lakik. – mondta nevetve Paul. Csak hogy nem nevetett senki vele. Paul még nem tudja, hogy együtt vagyok Gi vel. Mikor látta a managgerünk, hogy cikis a helyzet kérdően felvonta a szemöldökét. Én válaszképp oda hajoltam GI hez és megcsókoltam. Miután elváltak az ajkaink mindenki a döbbent Paulra nézett. Feszült csend vett minket körül.

- Hát szóval………izé……….nahh…..khm örülök, nektek szépek vagytok együtt, de nem hat meg. Különben is a média nem tud rólatok és nem is fog. Ez egy jó……….. izé.

- Izé? – kérdeztük mind a 10 en

- Most mennem kell. A turnébuszon majd találkozhattok. Sziasztok. – köszönt el Paul és elment.

- Későre jár menyünk aludni, mert holnap korán kel kelni. – mondta Liam.

- Nálam alszol? – kérdezte Gi

- Azt hittem sose kérdezed meg. – mosolyogtam rá. Kiszállt az ölemből és átment a szobájába. Gyorsan lezuhanyoztam és belebújtam a pizsi nadrágomba.

- Mész az asszonyhoz? – kérdezte Harry

- Igen drága, mert nekem van olyan. – mondtam gúnyosan.

- Mi van veled Lou?

- Az Harry, hogy szállj egy kicsit magadba és tudd, hogy mikor hogy viselkedsz. Nőj föl haver.

- Hirtelen Zayn jobb haverod lett, mint én.

- Harry 19 éves lettél keresd meg a szerelmed és ne legyél bunkó.

- Ja mert neked Gi akkora főnyeremény.

- Igen Harry az. – nem hallgattam tovább Harry baromságait és át mentem Gi hez.

- Helló baby. – engedett be Gi. A lányon csak egy kis bugyi és egy fehér szűk topp volt.

- Minden rendben? – kérdezte aggódva.

- Harry bunkó. Csak ennyi. – válaszoltam.

- Nem tudom mi van köztetek de barátok vagytok ugye? – én csak bólintottam. – Na látod a srác féltékeny.

- Hogy mi? – kérdeztem értetlenül.

- Lou a legjobb barátok vagytok még a Larry nevet is kitaláltátok. De jöttem én a képbe és hirtelen mindenkinél jobban érdekeltelek téged. A többieket meg hanyagoltad persze úgy tettek mintha nem lenne gond, mert nem akartak megbántani.

- Ezt miért nem mondták nekem? – kérdeztem Gi től értetlenül.

- Kicsim ez nem mondják, mert toleránsak. De mindenkinél elszakad egyszer a cérna. – világított rá a tényre Gi. Igaza volt beszélnem kell a fiukkal.

- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek téged. – nem féltem kimondani, mert tudtam, hogy ez így van és soha nem fog megváltozni. Oda léptem hozzá és szorosan átöleltem. Ő kibujt az ölelésemből el kezdett szaladni. Én se tétlenkedtem sokat utána iramodtam vagy 4x kergettem végig a szobán mikor beszorítottam egy sarokba ő feltette a kezét.

- Megadom magam Mr Tomlinson csak ne bántson.

- Ohh Miss Gi hamarabb kellet volna gondolkodni. – hajoltam közelebb hozzá és megcsókoltam. Hosszú forró vágygerjesztő csók volt. Teljesen beindultam nem bírtam magammal. Levettem Gi pólóját és folytattuk a dolgot.

- Nagyon kívánlak Gi. – suttogtam a fülébe.

- Lou mielött belekezdenénk tudnod kell, hogy én még soha ha…….- nem fejezte be Gi a mondatot de értettem. Mélyen a szemébe néztem, de csak könnyek szöktek a szemébe.

- Kicsim semmi baj. Most ne az jöjjön le neked, hogy megbántottál, mert nem ,sőt örülök, hogy elmondtad mint, hogy belevágunk és rossz élményed legyen.

- Sajnálom, de ez nekem túl korai. – mondta Gi lehajtott fejjel.

- Semmi gond legyen az első különleges. Azt szeretném, ha az lenne neked és azzá fogom tenni. – adtam egy puszit a homlokára és elmentünk lefeküdni mivel holnap repülünk Olaszországba.