15. fejezet

Sziasztok :) Ma hoztam az új részt! :) A részről csak annyit, hogy kicsit csapongósra sikerült. Az egyik fele Magyarországon a másik fele Londonba játszódik. De remélem azért érthető. Köszönöm nektek a több mint 400 oldallátogatást a 3 rendszeres olvasót és a 2db kommentet. A következő részét jövőhéten hozom. :) 
Mindenkinek nagyon jó olvasást. Puszi Gigi 

A tegnap este nagyon jól sikerült. Még sétáltunk egy kicsit mikor úgy döntöttünk, hogy haza sétálunk, mert kellő kép átfagytunk. Ezekkel a gondolatokkal ébredtem. Rá néztem az órámra: 6:00 jajaj el fogok késni. Gyorsan beszaladtam a fürdő szobába és a hajamat oldalra fontam. Utána gyorsan felöltöztem. Egy angol zászló mintás nadrágot választottam egy fehér felsővel és egy fekete blézerrel. 

Ezt a ruhát azért választottam, mert ez Londonra emlékeztet. És ezeket még a Harrods-ba vettem.  Leszaladtam a lépcsőn és felhúztam egy fekete magas sarkú csizmát. A kabátomat vettem volna fel, ha nem szakít félbe a telefonom csörgése.

- Helló Gi itt várlak a kapu előtt szóval siess.

Csak ennyit halottam, mert rám rakta a telefont. Miután felvettem a kabátom és kirohantam. Mátét láttam meg a kapuban. Oda siettem hozzá mire ő megragadta a derekam és magához vont majd hosszú forró csókba forrtunk össze.

- Jó reggelt baby. – mondtam a fiúmnak mosolyogva.

- Ennél már csak akkor lesz jobb, ha melletted ébredek. – mondta vigyorogva Máté. És szépen lassan elindultunk a suli felé.

- Oh drága arra még várhatsz. – mondtam neki és bele boxoltam a vállába.

A suliba megérkezve nagy feltűnést kelltettünk. Mindenki pusmogott valamit a hátunk mögött. Gyorsan elment a nap. Mindenkinek Boldog Karácsonyt kívántam és elindultam haza falé Máté kíséretében. 

Egy héttel később:

Ma már Január 3-at írunk. - Az elmúlt két hetet, amit itthon töltöttem nagyon tartalmas és szeretettel telire sikerült. Elmondhatom, hogy van egy barátom. A karácsony nagyon jól sikerült a családom körében eszméletlen jó volt itthon feltöltődni. A családomtól tömérdek szeretetet kaptam és lélekben megerősítést. Mert amit mondták fel kell készülnöm a következő egy évre. Két ünnep között elmentünk négyen moziba. Lili és Balázs még mindig együtt vannak. Én és Máté egyre jobban szeretjük egymást, már ami az én részemről van. Azt a bizonyos „Szeretlek” szó még nem hangzott el, de ez mind csak idő kérdése. A szilveszter is nagyon jól sikerült egy házibuliba ünnepeltük az újévet. Az One Directionnal csak karácsonykor beszéltem. Mindenki felhívott és személyesen kívántak kellemes ünnepeket. – ma ezekkel a gondolatokkal ébredtem. Iszonyúan fájt a fejem ezért lebotorkáltam a lépcsőn valami gyógyszert keresni.

- Jó reggelt! – köszönt a húgom.

- Helló. Te hogy-hogy ilyen korán fenn vagy? – kérdeztem Lulut

- Nem tudtam aludni.

- Ohh vagy úgy én se. Nekem nagyon fáj a fejem. – mondtam Lulunak. Bevettem egy fejfájás csillapítót és leültem Lulu mellé a kanapéra.

- Kéred a takaróm felét?- kérdezte hugim

- Aha, köszönöm. Már akartam veled beszélni, mert láttam, hogy valami miatt haragszol rám.

- Nem haragszom, de ma este repülsz vissza Londonba és alig beszélgettünk, míg itthon voltál. És ha elmész, nem tudom, mikor jössz vissza. Meg most itt van neked Máté. – mondta a húgom, aki nagyon szomorú volt láttam az arcán. Bennem is lelkiismeret-furdalás volt emiatt. Nagyon szeretem őt és igaza volt tényleg elhanyagoltam az elmúlt napokban.

- Van egy ötletem! Már úgy is bepakoltam a bőröndömbe és csak ötkor indul a gép. Mi lenne, ha ma elmennénk, és együtt csinálnánk valamit. – mondtam Lulunak

- Oké J- ugrott fel örömében. – Menjünk moziba lécci-lécci-lécci – kezdett el léccizni a húgom

- Nekem jó és mit nézzünk meg?

- Hobbit- ot.

- Oké akkor menjünk öltözködni. – mondtam Lulunak és rohantunk is átöltözni.

Egy fekete farmer és egy szintén fekete ujjatlan mellet döntöttem és egy USA zászló mintás pulcsit vettem fel mellé. Végül egy fekete csizmával lett kiegészítve a szett.

- Lulu csengettek! – kiáltottam át a másik szobába.

- Nem érdekel, most te nyitod ki! – kiáltott vissza a húgom.

- ÁÁÁ megyek már! – kiáltottam el magam, mert a vendégünk nem akart leszállni a csengőről.  Mikor kinyitottam az ajtót Nuchos ugrott rám.

- Hát ti meg mi a fenét csináltok? – kérdezte Lulu a hátunk mögött állva.

- Csak köszönt Nuchos amint látod. – borzolta szét a hajam közben Marci.

- Miért vagytok így kiöltözve? – kérdezte Rupi

- Mert moziba akartunk menni, de megyek is visszaöltözök, mert látom, nem megyünk sehova. – mondta Lulu mérgesen.

- Ne várj! – szóltam rá.

- Srácok azt terveztük megyünk ma együtt moziba, mert elhanyagoltam őt a szünetbe, mert csak a haverokkal voltam meg a barátommal. Nagy kérés lenne, ha nem itt maradnátok? – kérdeztem a fiúktól

- Ne halandzsázzatok itt össze vissza. Gondolom, most az jön, hogy ők itt maradnak mi meg megyünk de Gi tudod, hogy szétszedik, a házat inkább jöjjenek velünk, de Máté meg a többiek NEM! – mondta röhögve a húgom.

 - Mi ki az a Máté? És mi az, hogy van barátod? – kérdezte Zotya

- Inkább menjünk és majd minden szépen elmeséllek. De csak akkor, ha nem kezdesz el apáskodni. – Zotya csak bólintott és elindultunk megnézni a filmet.

Olyan 3 óra körül jöhettünk ki a moziból. Nem volt egy rossz film, de olyan hűű de jó sem. Haza érve megérkezett Lili, Balázs és Máté. Így mentünk ki a reptérre. Apu vitt ki minket és elkísért Lulu is.

- Hát eljött a könnyes búcsú ideje. – viccelődött Nuchos.

Először aputól és Lulutól búcsúztam el utána Lilitől és Balázstól.

- Tudtam, hogy nehéz lesz, de arra nem gondoltam, hogy ennyire. Nagyon fogsz hiányozni és hívj, ha leszálltatok. – búcsúzott el Máté.

-  Persze mindenképp hívlak és beszélünk msn-en. De minden nap küldök magamról valami életjelet. – mondtam Máténak mosolyogva. Még egy gyors csókot adtam neki, mert időközbe bemondták, hogy 5 perc van a gép indulásáig.

- Lili tudod a számom. – kacsintott Lilire Nuchos. Láttam, hogy ebből baléhé lesz ezért szóltam, hogy most már menjünk.

Nehéz szívvel hagytam ott a többieket. Lilit, aki mindig ott volt, ha segíteni kellet a legjobb barátnőm. Nem tudom, hogy fogom ezt végig csinálni nélküle. Kit hívok fel, ha baj van? Kinek írok csak egy S.O.S-t üzenetbe és 10 percen belül már kint vár a kapuba. Vagy Balázs, akit igaz nem ismerek túl, régóta de azért ő is hiányozni fog. Apu, akire mindig számíthattam és most már nem lesz, ha hazajövök, a suliból rosszkedvűen vagy valami bánt azt nem tudom úgy elmondani, mint régen. De még Lulu is hiányozni fog. A sok veszekedés a jó tanácsok minden. Most jön, a nagy dilemma Máté vajon ki fogja bírni a kapcsolatunk ezt az időmennyiségét? Nem tudja senki se, hogy mikor fogjuk egymást újra látni és már most nagyon hiányzik. Nem járunk még csak pár hete de úgy érzem ez működni fog kettőnk között.

- Hölgyeim és uraim a gép 5percen belül megérkezik a Londoni Heathrow repülőtérre.  

- Újra itt. – mondta sóhajtva rupi

- Gi min gondolkodtál egész úton? Olyan érzésem volt mintha még otthon lennél. – próbált feldobni Zotya de nem sok sikerrel.

- Fogadjunk, hogy az a szőke hogy is hívják járt az eszébe. – röhögött Marci

- Máté a neve és nem csak ő. De örülnék neki, ha a jelenlétemben nem tennél rá megjegyzést. – mondtam és kinéztem az ablakon, mert már látni lehetett a repteret. – Azt a mindenit ugye ez a sok ember nem miattunk jött? – az egész reptér tele volt emberekkel.

- Hát Gi reméljük. – mondta sóhajtva Zotya.

A gépről leszállva egyenesen a csomagjainkért mentünk.

- Halljátok ezt? – kérdezte Marci

- Igen ez a The Wanted Glad you came című dala. – mondta unottan a fiúknak.

- És miért éneklik ezt nekünk? – kérdezte Rupi

- Azt hiszem nem nekünk. – mondta Zotya és az ajtó felé mutatott.

- Nagyszerű. Még meg se érkeztünk már a régi ismerősök kísértenek. Szó szerint. – mondtam felháborodva.

- Sziasztok. – köszönt nekünk a The Wanted.

- Helló.

- Gi tudnánk egy fél pillanatot beszélni? – kérdezte Max

- Aha de itt és megfelelő távolságban. – kacsintottam a fiúra.

- Inkább ad meg a telefonszámod és felhívlak. – mondta Max

- Inkább nem bocsi. – és kimentünk a fiúkkal. Ahogy kilétünk az ajtón vagy ezer fényképező gép villogott és dupla annyi lány sikongatott.

- Hűha ez a sok ember mind miattunk jött ide? – kérdezte Nuchos aki közbe vadul integetett.

- Szerintem ez a sok ember nem miattunk jött. – mondta Zotya. Abba a pillanatba nyílt az ajtó és a The Wanted lépett ki mögöttünk.  

- Gi egy várj egy kicsit. – kiáltott utánam Max

- Nézzétek ott van George menjünk. – mondtam a srácoknak.

- De szólnak utánad. - röhögött Marci

- Menjünk már. – szóltam neki.