2012. november 25., vasárnap

Negyedik fejezet

Sziasztok :) Hoztam ma is az új részt xD viszont jövőhéten szombaton tudom hozni a következőt mert zsúfolt lesz a hetem :/ Köszönöm, hogy egyre többen látogatjátok az oldalt :) Egy kis átalakítást végeztem az oldalon és légyszíves szavazzatok milyen az oldal :) és egy pár komit is elfogadnák. 
Puszi mindenkinek Gigi :)




Miután kinyomtam a húgomból a szuszt levetődtem az ágyamra és rekord sebességgel elkezdtem gépelni a Facebookon Nuchosnak, hogy ha összehívta a srácokat, akkor hívjanak fel telefonon. Mivel ez nem megy neki könnyen ezért néztem tovább Liamat hogy válaszolgat a kérdésekre és azon gondolkodtam, ha bele is mennek a srácok, akkor hogyan tovább mivel a négy srác helyileg Tokaji meg osztálytársak meg rokonok ez nagyon bonyolult, ha most ezt végig kéne mondanom az…………..
a telefonom csörgése szakított félbe.
– Halló.
- Szia nagylány na mi volt, ami ennyire sürgős illetve fontos? – szólt bele Rupi a telefonba.
– Ki vagyok hangosítva? Ugye mind a négyen itt vagytok?- kérdeztem izgatottan
- Ki bezony nagy gyorsan nyomasd, mert nem érünk rá egész nap. – Tipikus Marci mit is várok tőle.
- Az a helyzet állt elő, hogy emlékeztek múltkor mondtam ezt a december 7.ei koncertet.
- Jaja rémlik valami. – emlékezik vissza Nuchos.
- Pisilnem kell.- közli szerintem Marci
- Éhes vagyok.- ez biztos, hogy Nuchos ő az aki mindig éhen akar halni.
- Srácok léci viselkedjetek 18 illetve 19 éves emberhez megfelelően! Köszi. Szóval az a helyzet hogy nem kísér az a banda, amelyik megígérte. – kezdek panaszkodni.
- És mi hogy jövünk be a képbe? – kérdezi Rupi
- Ne legyetek már ekkora hülyék nyilván azt szeretné, ha mi kísérnénk őt! De Gi tudod, hogy Tokajból Pestre felutazni nem két fillér plusz a hangszerek
- Én nem játszom a gitárom nélkül! – szól közbe Nuchos
- Fogd már be! – szólja le Marci
- Szóval folytatnám! – szól bele Zotya. – Ha ezeket mind meg is tudjuk oldani szállás stb és legfontosabb MIÉRT? Tudom, hogy kísérni téged, de ez nem érné meg nekünk, sőt, ne haragudj! – tudtam, hogy ez lesz gondoltam!
- Tudtam, hogy lesz itt minden. Mikor mondtam nektek a koncertet ki hagytam azt a részt, hogy a Sony cég egyik igazgatója ott lesz meg pár fejes a cégtől és ott megnézik, hogy ki volt a legjobb és egy éves lemezszerződést ajánlanak neki minimum és a pályafutását Londonba kezdhetik. A szállás véget ne aggódjatok, nálunk szerintem elférünk, és ha anyu is belemegy, akkor minden el van intézve. – miután befejeztem a monológom hosszas csend következett meg sutyorgás hallottam a hátérben. Végül Zotya törte meg a csöndet.
- Hát barátom ez csábítóan hangzik, sőt mi több nálatok van találkozó, mert le megyünk J. – jeee kezdtem el ujjongani a szobámba és visítani annyira örültem, hogy az kimondhatatlan.
- Oké ez mind szép és jó de mikor fogunk próbálni és mit fogunk játszani?- Kérdezte Marci.
- Miért kell minden jót elrontani? De igazat kell, hogy adjak Marcinak. – mondta Rupi.
- Igazad van hát én arra gondoltam, hogy két számot adunk elő Beyonce től a Listen és Tóth Gabi-tól az Érte megérte c. dalokat. A kottákat megtaláljátok a neten én szintén és mivel ez pénteken lesz ezért csütörtökön gyertek le és valahogy próbálunk. Gitárt hozzatok, de erősítőt és a dobot, ne mert az lesz viszont kábelekkel nem állunk túl jól szóval azt is hozzon mindenki.
- Vettük főnők akkor két hét múlva Pesten  Viszont akkor lehet, vonattal megyünk, mert kocsival nem éri meg. A részletekről meg majd írok sms-t na, akkor puszi – köszönt el Zotya
- oké, oké, oké mindent felfogtam akkor, sziasztok. – köszöntem én is el. Kisebb gondolkodás után rá jöttem nem is mert azonnal hogy Zotya a legértelmesebb bár az összes srácot szeretem. Miközben ezen gondolkodtam lementem a konyhába valami kaja után nézni tök üres itt minden. Láttam a cetlit az asztalon, hogy anyu elment vásárolni apu dolgozik Lulu meg kockul a szobájába. Épp meleg szendvicset készítek mikor meg halottam, hogy Lulu jön le a lépcsőn. Biztos megérezte az illatokat.
- Helló halottam sikerült elintézned a koncertet. – Persze ezt úgy mondta, hogy közben mosolygott.
- Igen köszönöm szépen, hogy segítettél. – mondtam én is mosolyogva.
- Akkor az egyik szendvics az enyém jutalomból. – már ment is a szobája felé a szendviccsel. – Ja és igazán nincs mit! – kiabált le az emeletről teli szájjal. Én se húztam sokáig az időt meg fürödtem és lefeküdtem aludni.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése