Beértünk a
terembe Lilit letámadta barátja Balázs. Annyira édes együtt! Lili vékony
vállára finoman ráomlik hosszú barna haja, amit álltálába kienged és így a
melle alá ér. Balázs persze nem hagyhatja szó nélkül és aranyos bókokat suttog
a fülébe, amitől a lány elmosolyodik és elkezd ragyogni. Nagy bámulásomból
Pista zökkent ki akit ma meg nyírtak mivel sokkal rövidebb lett a haja és
vékonyabb ettől az arca.
– Helló Giigii!- köszönt nekem az i betűket
kicsit meg nyújtva.
-
Pista
ma nem vagyok kíváncsi rátok szépen át csesztétek a fejem! Most szerinted mégis
mi a fenét csináljak? Erre készülök több mint egy hónapja és most megint ott
vagyok, hogy SEHOL!- kezdtem felemelni a hangom ami kicsit hatott is mert
láttam a srác fején hogy rosszul érzi magát a történtek miatt mivel hogy ő is a
banda tagja. Oda jött a többi srác is beszélni velem.
-
Figyelj
Gi! Mi nagyon sajnáljuk, de nem tudtunk meg győzni az igazgatót pedig
próbáltuk. – kezdte a mentegetőzést Marci.
-
Nem
baj már úgy is mindegy nem indulok.
-
Neeeeeeemmmm!!
Meg ne próbáld Brigitta, mert ha kell én, kísérlek a gitáron!- Lili látszólag
mérges mert csak akkor szokott a teljes nevemen hívni! Mire válaszolhattam volna be lépett a töri tanár és elkezdte a roppant unalmas monológját
Napóleonról. Én azon törtem az agyam, hogy most mit csináljak, 2 hét van a
koncertig! Segíthetne valaki most komolyan azt akartam, hogy nyerjek és
elmenjek innen és híres énekesnő legyek erre most itt szenvedek Napóleon
demokráciáját hallgatva ami most marhára nem tud izgatni.
-
Kislány,
ha nem is jegyzetel, mert maga olyan nagyon okos és csak bámulja, a sárga falat
akkor biztosan meg tudja nekem mondani mi is az a kontinentális zárlat? – hát
én ezt nem hiszem, el miért én komolyan van most nagyobb gondom is, de nem
érdemes ezzel a faszival újat húzni ezért gyorsan körbe néztem, de mindenki
nemet intett a fejével remek.
-
Elnézést
tanár úr többet nem fordul elő. – bevetettem az eminens diák fejem, amin csak
idiótán elkezdett vigyorogni.
-
Semmi
baj kisasszony holnapra egy félórás esszét fog nekem beadni a kontinentális
zárlatról! Ha pedig nem hívom az anyuciját. – komolyan ezt az embert egyszer
még megölöm, ha haza mentem, akkor kezdhetek körmölni a kontinentális zárlatról
remek.
A nap további része elég simán zajlott nem volt semmi érdekes
hazafelé a buszon One Directiont hallgattam, ami kicsit elfelejtette velem ezt
a rossz napot. Hazaérve anyu már várt és kérdezte mi volt a suliba én
elmeséltem neki ezt a jó rossz napot a törire kicsit kibukott, de most mit
csinálják, a zene jobban érdekel. Megírtam a házim és bekapcsoltam a lep topom
és elkezdtem böngészni a kontinentális zárlat néven futó dolgokat. Úgy kilenc
felé be is fejeztem ezt az érdekfeszítő tevékenységet. Úgy gondoltam felnézek
Twittere megnézem mi a helyzet a nagyvilágba pont akkora mázlim volt hogy Liam
Twittcamozott (szerk: nézd el nem tom hogy írják xD) ezt nézve azon
gondolkodtam milyen jó nekik hogy rajonganak értük az emberek persze van
hátulütője is de én élvezném. Hirtelen Lulu rontott be a szobámba és rám
ugrott.
– Normális vagy ember,
összetörsz. – akadtam ki a húgomra, aki csak 10 éves és pehelysúlyúnak számít
de akkor is fájt.
- Látom Gi valami nem oké meséld el mi a helyzet. – a maga 10
évével elég bölcs tud lenni a húgom. De nem volt más választásom így elmondtam
neki mi is a helyzet.
– Ó tesó te mondtad
mindig nekem, ha az élet citromot ad csinálj belőle limonádét! Különben is ha
itt mereszted a hátsód attól még nem lesz banda aki kísérjen szóval kapard
össze magad és csinálj valamit hogy ez
lehető legyen! – ezen most ledöbbentem, hogy tényleg ő mondta, aki a kanapén
szokta utánozni a majmokat. Nem gúnyolódok, rajta mert igaza van tényleg
csinálnom kéne valamit, de MIT??
– Látom még mindig nem
esett le, amin egy kicsit meglepődök de – közbe ment kifele és az ajtóból a
válla felett hátra szólt- csak annyit mondok, hogy 27! – olyan hirtelen
hasított belém a felismerés hogy felpattantam az ágyról és jól meg szorongattam
szegényt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése