Egy éles
hang zökkentett ki a gondolatmenetemből, ami a nevemet ordibálta.
– Gigi, Gigi, Giiiiigggiiii. – hátra néztem és
Lilit láttam, aki kávéval a kezébe sétál felém.
– Édesem nem hallod, hogy itt ordibálok neked?
– kérdezte Lili kicsit szemrehányóan, mert az összes ember, aki a villamos
megállóba állt minket bámult.
– Bocsi, de elgondolkoztam egy kicsit. –
Láttam Lilin, hogy mint a mesékbe az a bizonyos lámpa felkapcsolódik a feje
felett.
– Jaaj édesem nem éri meg neked a Mátén
rágódni nem ér annyit az a srác különben is Dodóék akarnak neked mondani
valamit, ha beértünk a suliba! – láttam rajta, hogy tudja mi is az a bizonyos hír
szóval rákérdeztem
. – Nem a
Máté miatt vagyok, letörve már nem érdekel túl nyálas a srác. De te nagyon is
jól tudod mit is akar nekem mondani a Dodó szóval had halljam?! – Láttam Lilin,
hogy gondolkodik, és hogy el-e mondja, de végül bele kezdett.
– Hát szóval……..Nem én akartam veled közölni,
de lehet, hogy nem támadod le a Dodót ha előbb tőlem hallod szóval a sulis koncerten
nem fognak tudni kísérni. – Huuh ez most így nekem is sok volt kezdem az
elejéről szóval az osztályba is van egy banda, akikkel néha éneklek és a sulis
koncerten úgy volt, hogy kísérnek, mert, hogy az igazgatóúr nagyon kitett
magáért és a Sony cég egyik igazgatóját meghívta, és amelyik banda jól szerepel
a bulin annak lemezszerződést adnak egy évre minimum és a pályafutásukat Londonba
kezdheti.
– Hogy mit mondtál Lili??? – éreztem, hogy
kezd elönteni a düh és valakin le kell, hogy vezessem, mert szét fogok
robbanni. Elég érdekes arcot vághattam, mert láttam Lilin, hogy olyan furán néz
rám.
– Hát szóval tegnap én is mondtam Dodónak hogy
ez nem jó ötlet, de azt mondta mivel ők az egyetlen zenekar a suliba és most
sokan úgy gondolták, hogy ez most meg kell próbálniuk ezért sokan szóltak nekik
és az igazgató nem enged Max csak 3 énekest kísérniük. – Időközbe beértünk a
suliba egy kis késéssel, persze amit a portás bácsi nem hagyott szónélkűl.
– Ennek miért kell mindenbe bele szólnia?
– Gigi lehetnél egy kicsit kedvesebb is hiszen
mi késtünk megint. – igaza volt Lilinek de nem tudtam megemészteni a
hallottakat egykönnyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése