43. fejezet.

Sziasztok drága olvasóim :D nagyon köszönöm a komit és a sok oldallátogatót. Ma csak 3 órát aludtam szóval elég leharcolt vagyok nézzétek el nekem nem tudom mikor érkezik a kövi fejezet de igyekszem nagyon szeretek mindenkit és nagyon hálás vagyok hogy ennyien támogatok :) Jó olvasást mindenkinek puszi Gigi :) 




                                      XxGigi xX

- Elnézés, de elfelejtettem behűteni a pezsgőt. – a mondatom végére feltűnt a háttérbe Louis is.  Ezek szerint ő is hallott mindent.

Kicsit égett a fejem ezután, a kis beszélgetésünk után így besiettem a konyhába és a pultnak támaszkodtam. Tegnap még le akart velem feküdni Liam ma meg ide hozza a barátnőjét.  Ennél cikibb már nem lehet komolyan.

- Gi? – a hang felé fordultam.

- Zayn.

- Csak beszélni szerettem volna veled.

- Jaj. Bocs, csak meg néztem a pezsgőt.

- Ne hülyíts Brigitta pont ne engem! – szólt erélyesebben.

- Bocsi, csak ezt még nehéz feldolgoznom. Szóval? Mit akartál mondani?

- Ja, csak bocsánatot akartam tőled kérni a múltkori miatt. Nem akarom, hogy ne beszéljünk és az utóbbi időbe nagyon eltávolodtunk egymástól.

- Ne haragudj te se Zayn. – szorosan megöleltem Malikot. Rég beszéltem vele és tényleg hanyagoltam az utóbbi időkbe pedig ő mindig mellettem volt. Úgy néz ki gyorsan rendbe tettük a barátságunkat ezzel az öleléssel.

- Gyere, indítsuk be a bulit. – húzott kifelé Zayn. Kiderült, hogy a házba beépített hangszórók működnek így nem csak házi mozizni tudunk, de még a zene is úgy szól, mint a legjobb discokba. Zayn valami válogatást rakott be én addig kipakoltam a piákat.

- Gi beszélhetnénk? – fogott karon Liam.

- Nem hiszem, hogy van olyan, amit tudnál mondani. – néztem rá szemrehányóan.

- Kérlek. – nézett szinte könyörgően.

- Liam! – sipította Sophia és jött felénk. Ebbe a pillanatba sok minden történt Liam és Sophia elkezdtek csókolózni és ezt a romantikus pillanatot Danielle és Eleanor érkezése szakította félbe. A két lány még épp elkapta a csók végét. Danielle kissé ledöbbent, de utána rendezte vonásait és mosolyogva jött felém. Én pont a gerlepár mögött álltam.

- Helló édesem. – ölelt meg Dani és Eleanor is.

- Helló.

- Hát ez meg mit keres itt? – csípőre tett kézzel méregette Sophia Daniellát.

- Jött bulizni, mint mindenki más. Barátnőm, és ha nem tetszik, akkor kívül tágasabb. – méregettem kimérten a lányt. Liam jobbnak látta elvezetni a barátnőjét a konyhába.

- Ne haragudj Dani, nem akartalak ilyen kellemetlen helyzetbe hozni. – kértem bocsánatot, de mikor ismét az ajtó felé néztem Hannah kézen fogva jelent meg Louissal.

- Mi a franc? – ez a helyzet kezdett elég abszurd lenni.

- Szépen összejöttek az emberek. – állt mellém Zotya.

- Ne is mond csoda, ha élve meg ússzuk ezt az estét. – néztem fel Zotyára. Időközben megérkezett Paul, Jenny, Vinny, Jionni és pár táncos. Pár bemelegítő kört ittam a fiukkal majd elkezdtem táncolni Ronyval ő az egyik táncos.

- Gi beszélhetnénk? – fogta meg a vállam Danielle.

- Persze. – sétáltam vele az egyik sarokba.

- Tudom, hogy nem tudtad, hogy itt lesz ez a Sophia, de nekem nagyon nem szimpi és lehet, hogy én haza mennék.

- Ne, kérlek nem ér annyit.

- De rossz nézni, hogy csüng Liamon és hogy csak a hírnév és a pénz miatt van vele együtt. Ezt Liam is tudja, de nem képes bevallani magának. – sóhajtott Dani.

- Mit képzelsz te kis számító szuka? – állt előttünk hirtelen Sophia.

- Te mit képzelsz? Hogy mersz így hívni? És különben is ki vagy te? – nézett lesajnálóan Dani. Én köpni, nyelni nem tudtam. Tudtam, hogy nehéz lesz ez az este, de ennyire? Aztán még csak most jön a java.

- Sophia gyere. – szólt mögüle Liam. – Ezek, amiket összehordotok hazugság. – Liam mérges volt nagyon persze ezt a kis jelenetet senki nem hagyhatta ki így mindenki körénk gyűlt.

- Pont te mondod? Tegnap még itt próbálkoztál a konyhába. Ja, de fogadjunk ezt nem mondtad a kis barátnődnek, hogy hányszor bújtunk ágyba az elmúlt egy hét alatt. – na, erre aztán megfagyott a levegő Danielle szinte megkövült.

- Dan. Kérlek, ne haragudj, de még mindig szeretem Louist és azt hittem, hogy ezzel elfogom majd felejteni.

- Meg mondtam neked, hogy húzz el a pasimtól Nem? – ordította Hannah.

- Most neked ,KUSS te ribanc vagy addig verlek míg mozogsz. - szinte robbant belőlem a harag. Feszült egy helyzet volt. Én Danielle reakcióját vártam nagyon.

- Gi erről még beszéljünk, mert….. ne haragudj. – könnyekkel küszködve rohant ki az ajtón. Eleanor meg utána.

- Szóval itt te vagy a legnagyobb szajha. – mért végig Szophia

- Vigyázz a szádra édesem, mert hamar a sürgősségin találod magad. – erre Zotya és Marci mellettem termettek.

- Liam! Csinálj valamit a csajoddal, mert nem tűröm, hogy a házunkba sértegesse Gi-t. – szólt keményen Marci.

- Miért, ha csak az igazat mondja? - jött Hannah is.

- Mondtam, hogy te fogd be, mert nem tudsz itt semmiről, ha tényleg te tartod magad Louis barátnőjének, akkor meséld el nekem hol volt négy napig a pasid? – fúrtam a tekintetem az övébe.

- Azt mondta dolga van. – még ő beszélt velem lekezelően.

- Igen? Akkor honnan szedte a sérüléseket, amik rajta vannak?

- Ezeket te honnan tudod? – haragtól eltorzult arccal nézett rám.

- Onnan te majom, hogy én szedtem össze tegnap az utcáról, én fürdetem meg és én kezeltem le a sérüléseit. Én édesem és nem te viszont te vagy a barátnője nem én.

- Tényleg egy kurva vagy. – állt támadó állásba. Na, erre a mondatra nekem is elgurult a gyógyszer, de nem fogom magam lejáratni, hogy megpofozom.

- Hannah, ha neked tényleg csak ennyi esett le abból amint mondtam, akkor te ostobább, vagy mint hittem. – Erre a csúnya oltásra nem tudott másképp reagálni, csak úgy , hogy kaptam tőle egy nagy pofont. Persze úgy hogy közbe végig karmolta az arcom. Louis hirtelen lefogta őrjöngő barátnőjét.

- Hannah. Elég. Hallod, fejezed be. – tartotta Louis a csajt.

- Engedj el. – fújtatott a lány.

- Rendben, de szépen haza mész és békén hagysz engem és mindenkit. – szakított vele Louis.

- Te liba. – fordult felém mikor leesett neki, hogy épp szakítottak vele. Itt már én se fogtam vissza magam. Egy jobb egyenes és egy gyomrossal jutalmaztam meg. Mikor kellő képen lehiggadt a hajánál fogva húztam ki az ajtón. Meglepetésemre egyik fiú se akart leállítani így nagyra nyílt szemekkel sétáltam a nappaliba.

- Atya ég. – néztem bocsánat kérően mindenkire. Zotya felé fordultam, aki szorosan megölelt.

- Nyugi Gi. Nem lesz itt több baj. – paskolta meg a hátam. Sarkon fordultam és vissza menetem a bejárati ajtóhoz ott még az éppen készülődő Danit és El-t kaptam el. Persze végig nézték ezt a kis jelenetet, de nem szóltak semmit.

- Dan kérlek. – folyt végig egy könnycsepp az arcomon. – Szándékosan sose bántanálak meg viszont én úgy tudtam, hogy már nem vagytok együtt és csak ezért….

- Gi. Semmi baj. Elég volt ez a pár perc, hogy rá jöjjek, nem te tehetsz itt semmiről, hanem nagyon is Liam. – szorosan magához ölelt.

- Köszönöm.

- Én köszönök mindent, de most mi megyünk, ha nem bánod, mert túl sok itt a rossz emlék. – ölelt meg Eleanor is.

- Lányok holnap reggel egy kávézás? – kérdeztem félve. A két lány összenézet.

- Persze. – válaszolták tökéletesen egyszerre.

Elköszöntünk egymástól és én visszamentem a nappaliba. Ment a buli táncoltak nevettek láttam Liam és Sophia megbeszélték a dolgokat, mert az egyik sarokba ép nyalakodtak. A konyhába mentem, hogy igyak valamit. A hűtőből narancslevet vettem elő mikor két kezet éreztem a derekamon.

- Hátulról is nagyon jól nézel ki. – dörmögte a fülembe.

- Ne legyél gusztustalan. Két perce a sarokba faltad a barátnőd. Végeztem Liam. Nem akartam, hogy ez legyen a vége, mert szeretlek, mint a bátyámat.

- Akkor nem kellett volna jártatni a szád. – emelte fel a hangját.

- Persze, de nem kellett volna úgy beszélned Danival. – szemrehányóan néztem rá.

- Semmi közöd nincs hozzá. – lökött meg Liam nem erősen csak olyan jelzés kép, hogy fejezzem be, mert már nagyon idegesítem. Persze ezt valakinek látni kellett nem lenne tökéletes egy buli pasi bunyó nélkül és hát ez is bekövetkezett. Louis látta, hogy Liam meglök és egy hatalmasat behúzott neki. Ezt persze Liam se hagyhatta szó nélkül így lett egy kisebb bunyó. Repültek az üvegek és a poharak. Mikor Zotya és a többiek bejöttek szétrobbantani a két srácot.

- Elég! – szólt be Paul. – Ti haza mentek – mutatott a vendégekre. – Ti pedig kifelé a nappaliba. – nézett ránk szúrós szemekkel.

Mind kiültünk a napaliba én a fagyasztóból kiszedtem egy piát, mert más nem igen volt befagyasztva és oda adtam Liamnak.

- Na, most ide figyel mindenki! Nem bírom elviselni ami itt van. Vagy kibékültök, vagy össze zárlak titeket. – nézett ránk Paul. Persze nem történt semmi. Mindenki ült egy helybe és bámult maga elé.

- Na, jó, ha történik valami, akkor szóljatok, én megyek takarítani. – néztem körbe. Kimentem a konyhába és összeszedtem az üvegszilánkokat és feltakarítottam. Mikor végeztem kint minden úgy volt, mint azelőtt, hogy kimentem.

- Rendben. Kulcsokat. MOST! –nézett rám Paul.

- Biztos, hogy nem. – néztem egy olyan most te komolyan hülyének nézel fejjel.

- Oké. – Paul kiment az előszobába és mikor visszatért az összes kulcs nála volt. – Jó éjt gyerekek. – ment ki nagy vigyorral a száján. Aztán az utolsó amit hallottunk az a zár kattanása volt. 

- Nagyszerű. – fújtatott Harry. Mindenki világfájdalmas fejet vágott Niall a konyhába igyekezett a többi fiú pedig kanapén vagy épp a földről nézte a tv-t. Én neki álltam a ház rendbe rakásának álmos nem voltam ezért kitakarítottam. Persze hangos felmordulás volt mikor porszívóval végig mentem a nappalin, de hát így jártak. Mikor végeztem ezzel is tényleg a szenvedés új fázisába értem, mert nem tudtam semmit se csinálni a Tv nem érdekelt és nagyon nem is volt kedvem a társaságba lenni. Szerintem újra megpróbálkozok, azzal a medencével hátha most jobban élvezem. Felmentem a szobámba és kiválasztottam egy UV színű bikinit.

Lementem a konyhába és egy üveg barackbefőttel a kezembe lesétáltam az alaksorig. Csakhogy ahhoz, hogy én lesétáljak át kellet libegnem a nappalin.

- Hova, hova befőttel és bikinibe? – állított meg Niall.

- Kiviszem a szemetet. – erre mindenki furán nézett. – Uhhh. Szerintetek? – kérdeztem tisztára hülyének nézve őket. – Mind egy. – már nem is figyeltem rájuk csak mentem lefelé. Lent letettem a befőttem a medence szélére és úszkálás közbe mindig bekaptam egy szem barackot. Nagyban pancsoltam mikor megláttam Louist a medence szélén ülni.

- Még sose láttalak fürdő ruhába. – nézett rám. – Persze Liam látott és még fürödtetek is együtt. – kezdett megint dühös lenni.

- Ha nem szakítasz velem olyan csúnyán, akkor ezt mind te élhetted volna át először. – néztem a vizet.

- Nem értesz semmit. – mondta még mindig ingerülten.

- Akkor magyarázd el. – csaptam idegesen a vízbe.

 - Féltékeny vagyok baszki. Szeretlek és szerettelek is. Azért csináltam, amit csináltam, mert féltettelek az őrült rajongóktól. Nehéz volt végig néznem, hogy szenvedsz aztán meg ezt, hogy együtt vagy Liammal. Mikor rám találtál az volt a negyedik nap, hogy részeg volta. Azt hittem, hogy a pia elfeledteti velem a dolgokat, de hát a sors fintora, hogy épp te találtál meg. Most már érted a párhuzamokat? – mikor ezeket elmondta olyan mérges lettem, hogy nem igaz.

- Te most…. Ez komoly? Ezért szakítottál velem? Te tiszta hülye vagy. Úgy nézek ki, mint aki nem tudja magát meg védeni? Vagy aki segítségre szorul? Te beverted a fejed Louis. Ezt nem hiszem el az most valami rossz vicc? Képes voltál végig nézni, hogy szenvedek és, hogy én végig nézem, hogy hancúrozol Hannával? – a dühtől folyt a könny az arcomon. Eszméletlen mérges voltam és csalódott. Komolyan, mint akit hülyének néznek. Egy ilyen egyszerű és idétlen ok miatt szakított velem. Nem százas ez az ember.  A medence széléhez úsztam és úgy néztem Louisra.

- Ugye tudod, hogy sok veszekedést megspóroltál volna, ha elmondod mi bánt, minthogy őrült módjára cselekedsz. Te voltál kiakadva, hogy nem mondtam el a Mátés dolgot. Ez ahhoz képest vicc.