42.fejezet

Sziasztok drága olvasóim :) Itt a következi rész ismét sikerült időbe hoznom ami nagy szó :) Remélem nagyon tetszik a rész és kapok hozzá pár kommentet :) A következő fejezetet nem tudom mikor hozom, mert húzós hetem lesz nagyon, de igyekszem :) Most viszont egy barátom kérésére megemlítem nektek csak itt, hogy szuperszónikus esőerdő rablás!! :) Ne nézzetek hülyének :) 
( A kis sztory pedig: 1D és a 27-esek szuperszónikus esőerdő rablást véghez visznek hogy övék legyen a föld Muhhahhaa.... ) 
Mindenkinek nagyon jó olvasást az eredeti történethez :) Puszi Gigi 
 

                                Xx Gigi xX

- Te vagy az Gi? – kérdezte mintha maga se hinné, hogy én vagyok.

- Igen, Louis, én. Mit csináltál gyere, menyünk segítek. – fojt a könny az arcomról mikor nagy nehezen felhúztam a fiút. Végig néztem és mikor utoljára láttam akkor is ez a ruha volt rajta. Büdös volt piszkos és dőlt belőle a pia szag. Átkarolta a vállam és úgy indultunk a hozzám. Nem nagyon beszéltünk az úton én azzal voltam elfoglalva, hogy el ne essünk Louis meg azzal, hogy ne gabalyodjanak össze a lábai. Mikor a házhoz értünk bevittem a nappaliba. A meleg még jobban fejbe vágta a már így is részeg Louist. Leültettem a kanapéra és készítettem neki egy kád forró vizet.

 - Nagyon szép a ház. – nézett rám tiszta kómásan mikor vissza értem.

- Gyere, fürödj le. – húztam fel a kanapéról és felvezettem a fürdőbe.

- Innen remélem menni fog egyedül is. – küldtem felé egy biztató mosolyt majd kiment. Lementem a konyhába és feltettem teát főni. Egy hatalmas koppanásra emeltem fel a fejem és rohantam a fürdőszoba felé.

- Louis. – rontottam be a fürdőbe. Louis egy boxerbe feküdt a padlón véres szemöldökkel.

- Szent ég. – siettem oda hozzá. – Mit csináltál?

- Azt hiszem lefejeltem a csapot. – pislogott laposakat. Muszáj valahogy lefürödnie, mert eszméletlen szaga van, és így biztos nem fekszik sehova. Ezért most mit csináljak? Gyorsan kellet döntenem míg ébren van. Lehúztam a zoknijait és a boxerét. Szigorúan a feladatomra koncentrálva felhúztam a földről és besegítettem a kádba.

- Louis. Louis hallasz? – kérdeztem miközben megsimogattam az arcát.

- Hmmm…

- Meg tudsz mosakodni? – kérdeztem kicsit zavarba.

- Azt hiszem. – oda nyújtottam a tusfürdőt és elfordultam, míg megmosakszik. Álltam egy darabig mikor nem hallottam mozgolódását megfordultam.

- Bocs azt hittem végeztél. – gyorsan visszafordultam.

- Meg mosnád a hátam? – kérdezte kómásan. Oda sétáltam hozzá nyomtam egy adag tusfürdőt a kezembe és szépen egyenletesen végig mostam a hátát. Nagyon rég nem érintettem ezt a bőrt. Teljesen zavarba, kipirult arccal mostam a hátát feltérképezve minden egyes részletét. Korholtam magam rendesen, hogy miért vagyok ennyire eszetlen, hisz még mindig szeretem és ez csak olaj a tűzre, de mégse hagyhattam ott fetrengve az utca közepén. A háta után a bordáinál végig húztam a kezem mikor felszisszent.

- Ne haragudj. – kértem azonnal bocsánatot. Az előbb a gondolataimba merülve nem is vette észre, hogy piros, kék, zöld foltok borítják a testét.

- Mi történt Lou?

- Semmi. – mordult rám mérgesen. Majd gyorsan lemosta magáról a habot és kiszállt a kádból. A hírtelen mozdulatától kicsit megtántorodott, de még időbe utána nyúltam, hogy ne essen el. Adtam neki egy törölközőt és ott hagytam. Erősen koncentráltam, hogy az agyam ne kezdjen el a most kialakult helyzeten kattogni. Lementem a konyhába és megcsináltam a teám. Míg készült a tea elővettem gézt és némi fertőtlenítőt. Leültem a székre és lassan kortyonként elkezdtem innia már iható hőfokú teám.

- Ööhhhmm… - Louis jelent meg törölközővel a derekán. Nem szóltam hozzá csak odaléptem mellé és lekezeltem a kicsit szétrepedt szemöldökét. Nem szólt semmit csak néha felszisszent mikor megérintettem a sebet. Miután leragasztottam egy sebtapasszal elindultam a szobája felé.  Azt hiszem a részegség újabb szintjét érte el, mert megint elkezdett tántorogni. Karja után nyúltam és bevezettem a szobába ő lefeküdt én meg ott hagytam.

Lementem a konyhába és ismét teámnak szenteltem a figyelmem. Nem értem miért voltam vele ilyen kedves mikor tudtam, hogy úgy is bunkóskodás lesz a vége. Valahol éreztem, hogy ez lesz, de akkor is nagyon szíven ütött. Lehet fel kéne hívnom Zaynt vagy valamelyik srácot, hogy itt van a haverjuk és jól van. Végül elvetettem a dolgot és nem érdekelt azt hiszem mára épp elég jót cselekedtem. Felslattyogtam a szobámba kivettem a pizsim és én is elmentem fürdeni. Mikor végeztem a fogmosással megint egy nagy koppanást hallottam. Szem forgatva bementem Louis szobájába és visszarángattam az ágyra, mert, hogy lesett. Nem tudom, hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen, de kerítettem magamnak egy pokrócot és Louis ágya mellé húztam egy fotelt és ott figyeltem, míg alszik. Annyira édes aludt, hogy nem tudtam ott hagyni. Őszintén megbántam mikor Liammal kezdtem rám tört a lelkiismeret-furdalás. Visszatekerném a dolgot, de nem lehet. Persze azokba a szituációkba nem gondoltam volna, hogy megbánom, de most, hogy itt feküdt előttem az a fiú, akit még mindig tiszta szívemből szeretek megbántam a dolgokat.  Nem tudom mennyi ideig nézhettem az alvó Louist, de időközbe én is elaludtam.

Másnap reggel zsibbadt végtagokkal és fájó nyakkal ébredtem. Az ágy felé néztem és még a békésen alvó Louist láttam. Nem volt szívem felkelten így kivánszorogtam a szobából és az enyém felé vettem az irányt.  Egy hosszú fehér pólót és egy amerikai zászló mintás nadrágot választottam mára.

Mikor késznek nyilvánítottam magam bementem a fürdőbe és felzseléztem elálló fürtjeimet. Kicsit nehezen ment már ez a művelet, mert már igen csak megnőtt a hajam.  Mezítláb sétáltam a konyhába. Kávét készítettem és omlettet. Még épp nagyba fözöcskésztem mikor megszólalt a telefonom.  

- Igen?

- Olahh bébi. Úton vagyunk a közös kéronk felé. Estefelé érkezünk majd meg.

- Nuchos. Be vagy lőve? – bámultam magam elé öt percig mire felfogtam, hogy milyen stílusba magyaráz.

- Izgatott csak, nyugi. – vette át a telefont Zotya

- Hurrá. Küldöm SMS-be a címet, majd oda kérjétek a taxit. Puszi. – gyorsan le is raktam a telefont, hogy esélyük se legyen tovább baromkodni.

A sütő órájára néztem, ami épp akkor váltott át. Tíz óra. Hmmm nem is olyan rossz. Kaja után el kéne még menni, vásárolni. De nem tudom, hogy kivitelezzem. Húztam el a szám mikor az asztalra tettem a reggelit. Ekkor a konyha ajtajában egy másnapos Louis jelent meg.

- Jó reggelt. – néztem rá felhúzott szemöldökkel. Nem tudom, hogy milyen reakciót várhatok tőle, de jobb óvatosnak lenni.

- Neked is. Hol vagyok? – ült le az egyik omlettel szembe.

- Nálam. Tegnap szedtelek össze az utcáról. Meg kérdezhetném, hogy mit is kerestél ott egész pontosan? 

- Nem tartozom senkinek se elszámolással, pláne nem neked. – nézett rám szúrós szemekkel.

- Szerintem meg igen. Mivel ha nem szedlek össze, akkor még mindig ott fetrengenél a betonon vagy a kórházba vesemedence gyulladással. Szóval?

- Mióta lettél ilyen kemény?

- Tudod, ami nem öl meg az megerősít. – lesajnálóan néztem Louisra.

- Akkor hívd fel Liamot és feküdj vele össze, ahogy eddig is. – csapott mérgesen az öklével az asztalra.

- Meg kérdezhetném, hogy most miért is vagy ilyen mérges?

- Mert talán lefeküdtél a legjobb haverommal.

- Ehhez neked semmi közöd.

- Akkor te se kérdezgesd, hogy mit csinált és miért?

- A két dolog nem ugyan az. – förmedtem rá mérgesen. Szinte égtem a dühtől, de nem csak én, hanem Louis is nagyon mérges volt.

- De, nagyon is nagy párhuzamokat lehet közéjük húzni.

- Mi van? – álltam hirtelen fel az asztaltól és a mosogató gépbe pakoltam be a koszos edényeket és tányérokat. Nem bírtam ott ülni és hallgatni az értelmetlen veszekedésünket muszáj volt valamit pakolásznom.

- Nem érted mi? – csapott két kézzel az asztalra és olyan sebességgel rúgta ki maga alól a széket, hogy feldőlt.

- Mit értsek? Hogy rád találok sötétben, részegen a négy nappal ezelőtti ruhádba büdösen fetrengsz az utca kellős közepén. Majd miután haza hozlak, megfürdetlek és lefektetlek aludni csak annyit akartam tudni, hogy miért? És mit csináltál?  - Louis méregtől vörös arccal közelebb jön hozzám.

- Azért tettem, mert mérges voltam rád és Liamra is.

- És?

- Ne vágj legalább közbe. – sziszegte a fogai közül. – Mérges voltam, hogy a legjobb barátommal hemperegtél és nála keresed a vigaszt. Most már érted a párhuzamokat? – szinte az arcomba ordított. Hátráltam egy lépést a félelemtől vagy a döbbenettől még nem tudom, de Louis arcára kiült a felismerés. Sarkon fordult és elviharzott a bejárati ajtó hangos csapódása jelezte, hogy itt hagyott.

 A konyhaszekrényen lecsúszva ültem le a földre a kezem átkulcsoltam a térdemen. Őszintén mikor Louis a képembe ordított nagyon megijedtem. És ezt látta, hogy féltem tőle, de csak egy pár pillanatra az elég volt neki és el is ment.  Egy ideje ücsöröghettem a földön mikor azt hallottam, hogy nyílik a bejárati ajtó és Liam jelenik meg.

- Helló drága. Veled meg mi a helyzet? – húzott fel a földről.

- Semmi extra. Ma este jönnek a fiúk megint vásárolnom kéne. – néztem nagy boci szemekkel. Liam csak felröhögött.

- Na, gyere. – karon fogott és indultunk is. A kocsiút csendesen telt. Mikor megérkeztünk a nagy bevásárló központba elindultunk összeszedni a dolgokat.

- Megint ennyi kaját vettél? Egy egész hadsereget el lehetne tartani ennyiből.

- Valami finomat szeretnék nekik főzni.

- De édes vagy. – adott egy puszit a homlokomra. A pénztárnál fizettünk és úton voltunk vissza a házhoz.

A konyhába elkezdtem készíteni a fiuk kedvencét, ami a krumplis tészta. Elkezdtem a krumplival bénázni mikor Liam nevetve átölelte a derekam és segített a pucolásba.

- Ha tudom, hogy ennyire nem megy a krumpli pucolás, inkább ide se engedlek.

- Megy, csak kattog az agyam.

- És min?

- Semmin.

- A semmin nem tud. De majd én teszek róla, hogy elfelejtsd. – csókolt bele a nyakamba. Lecsúsztatta a kezét a pólóm aljáig és felhúzta a derekamig. Maga felé fordított és szenvedélyesen megcsókolt.

- Liam. – csúsztattam a kezem a mellkasára. Liam azt hitte, hogy bátorítani akarom, de pont ellenkezően én meg akartam állítani. Louis járt az eszembe mind végig és, hogy egy pár órával ezelőtt még itt volt a konyhába. Liam közbe nem foglakozott velem csak magával.

- Liam. Liam kérlek. – toltam el magamtól határozottan. – Nem, Liam. Most menj el, kérlek. – néztem keményen a szemébe. A srác meg rökönyödötten és kissé dühösen a felismeréstől, hogy elutasítom, így ment ki jó hangosan bevágva maga mögött az ajtót.

Sóhajtava szenteltem ismét a figyelmem a srácok vacsorájára. Két óra múlva kész is lettem a krumplis tésztával. Megterítettem majd leültem a tv elé és kapcsolgattam a csatornák között.

- Megjöttünk! – ordította el magát Nuchos.

- Helló. – kiáltott Marci is. Nevetve álltam fel a kanapétól és rohantam a srácokhoz.

- Meg jött a mi házi tündérünk. – kapott el Rupi.

- Vacsi az asztalon. – öleltem meg a fiúkat. – De ehhez ne szokjatok hozzá. – fontam karba a kezem, a mihez tartás végett.

Mielőtt leültünk enni a srácokat körbe vezettem a házba.

- Gi ez a kecó valami eszméletlen. – hüledezett Nuchos.

- És a kaja is. – kacsintott Marci.

- Mi lenne, ha holnap tartanánk házavató bulit. – lelkesedett Rupi.

- Még is kit hívnál meg? – kérdeztem kicsit rosszallóan.

- Az 1D, Mr Mackort, Mr Smith, Paul, és akik végén gürizték velünk a turnét.

- Nekem nyolc. – forgattam meg a szemem. Hirtelen nagyszerű ötletem támadt – Oké, de akkor Eleanort és Daniellát is meghívjuk. – erre csak a fiúk megrántották a vállukat. Ha holnap összejön ez a buli rendesen meg kavarom itt a szálakat. Eleresztettem magamba egy sátáni kacajt.

Zotya látta az eszelős tekintetem így kérdőn nézett rám, de én megvontam a vállam. Vacsora után elrámoltam a fiúk meg felcuccoltak a szobáikba. Miután kész lettem az elpakolással elmentem fürdeni. Alvás előtt minden fiú szobájába benéztem, hogy elköszönjek tőlük, de már mindenki aludt. A szobámba érve küldtem egy SMS-t Eleanornak és Daniellának a holnap esti buliról.

Reggel mint mindig én keltem elsőnek még nekem is új volt ez az együtt lakok négy fiúval dolog így reggelit csináltam magunk kévét, kakaót és teát persze négyen vannak négy félét isznak.

- De jók az illatok. – ült a pulthoz Zotya.

- Jó reggelt. Hogy aludtál? – közbe oda nyújtottam a kávéját.

- Nagyszerűen. – nézett rám két korty között.

- Többiek?

- Jönnek. – mikor kimondta már hallottam a dübögést le a lépcsőn. Mindenkinek oda adtam a reggelijét ami meleg szendvics volt és a reggeli frissítőjét.

- Nekem van egy kis dolgom. – állt fel az asztaltól Zotya

- Nekem is. – csatlakozott hozzá a maradék fiú.

- Rendben. Viszont akkor bevásároltok a bulihoz. – gyorsan összeírtam nekik egy cetlire mik kellenek és ők már indultak is. Ismét én pakoltam el majd a telefonnal a fülemen pakolásztam a fiúk után, mert még csak egy napja vannak itt, de olyan kupit hagynak maguk körül.

- Szia, Paul. Azért kereslek, mert házavató bulit tartunk és nincs-e kedved csatlakozni?

- Mikor kezdődik.

- Hattól.

- Az elejére be tudok ugrani.

- Rendben akkor várunk Puszi. – Így tettem a maradék emberrel is. Dani, Ell, és pár táncos el tudnak jönni, de Mr Smit és Mckort nem.

- Hali Marci ti hívjátok fel az 1D oké? A többi telefont már elintéztem. Csók. – meg se várva a válaszát lecsaptam a telefont. Az egész délelőttöm szabad és fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Kipróbálhatnám a medencét. Nagy ötletemtől lelkesen felvettem a fürdőruhám és lesétáltam az alaksorba. Bemásztam a medencébe és úszkáltam. Ez egy ideig rendben volt, de rá kellett jönnöm, hogy egyedül ez is roppant unalmas. Felmentem az emeletre becsavartam magam egy köntösbe és lehuppantam a Tv elé. Semmi érdekes nem ment benne, azon agyaltam, hogy be kéne szerezni pár DVD-t, mert ez így elég unalmas. Szinte végig szenvedtem azt az időt, míg a fiuk haza nem értek.

- Helló. – ugrott elém Nuchos.

- Hy. – néztem rá, míg mindig köntösbe szétunt fejjel.

- Mi van veled? Semmise. Na, gyere, mutatok valamit. – Nuchos és a ház jobb oldalához vezettet ahol a garázsok voltak, vagyis csak egy, de az több személyes vagy autós? Nem több férő helyes.  

- Mi a fene? – esett le az állam. Két eszméletlen szép Land Rover parkolt a garázsba.

- Jó mi? Ma vettük. – mutatta büszkén Zotya. A srácok közül mindenkinek volt jogsija csak nekem nem.

- Nagyon csinosak. – néztem végig a két kocsin.

- Gyere, segíts kipakolni a csomagtartóból. – utasított Marci. Szem forgatva cibáltam ki a kocsiból a temérdek piát.

- Ennyi alkoholtól már a detoxba lehet kikötni. – hüledeztem az hét zacskó pia és két tálca sör láttán. Becipeltünk mindent a pultra és utána mindenki elvonult készülődni.

Megfürödtem, hajat mostam majd ruhát válogattam. Egy farmer inget és egy rózsaszínes narancssárgás csőnadrágot választottam hozzá. Egy kalappal és egy brutál magassarkúval egészítettem ki a szettem.

Beállítottam a hajam, ami elöl kivasaltam így pont kilógott a kalap alól. Fekete macskaszemeket csináltam magamnak. Az ingem végét egy kis csomóba oldalra kötöttem így a hasam ki, ki villan. Mikor csengettek pont akkor végeztem az utolsó simításokat magamon. Óvatosan lépkedtem a lépcsőn a cipőmbe. Mikor leértem az Zayn, Niall és Harry volt lent.

- Helló. – köszöntem a fiúknak két puszival.

- Hű, de jól nézel ki. – kacsintott Harry.

- Köszi. Többiek?

- Louis mindjárt bejön Liam meg nem tudom, majd jön. – vonta meg a vállát Niall

- Beszélhetnénk? – kérdezte Zayn.

- Persze. Csak egy pillanat. – épp csengettek, de addigra már valaki kinyitotta az ajtót. Liam és egy magas vékony barna hajú lány kézen fogva léptek be a házba. A szemöldököm a fejem felett két centivel lebegett az állam pedig a pincében volt.

- Helló. – jött köszönni Liam. – Bemutatom a barátnőmet Sophiát. – ölelte át szorosan a lányt.

- Szia, Gi vagyok. – adtam két puszit a lánynak. Olyan erőltetett mosoly és gesztus volt, hogy ez az összes embernek feltűnt a nappaliba. Az egész pikantériája még az volt, hogy itt mindenki tudott a kis románcunkról Liammal csak épp a csaj nem.

- És mióta vagytok együtt? – érdeklődtem

- Kb négy vagy öt hete. – mosolygott angyalian a Sophia. Azt hittem mentem össze esek, vagy fel röhögök mivel mindenki hallotta, ami annyit jelent, hogy a kenu túra előtt is együtt voltak közbe és utána is.

- Elnézés, de elfelejtettem behűteni a pezsgőt. – a mondatom végére feltűnt a háttérbe Louis is.  Ezek szerint ő is hallott mindent.