Még egyszer ne haragudjatok a késői rész miatt de kárpótoljon titeket az, hogy a mai rész extra hosszú. Köszönöm a 4 rendszeres olvasómat. Srácok fantasztikusak vagytok az elmúlt két hétbe majdnem 100-an látogattátok meg az oldalt. Eszméletlen köszönöm szépen :) G.Tekla köszönöm a kommentjeidet :P A következő rész jövőhéten érkezik 3 db komment után. A részről csak annyit, hogy kicsit agresszív hangulatba voltam ma ezért lehet, hogy érződni fog ezen a fejezeten. :/ Bocsi :)
Jó olvasást mindenkinek!! :D
Puszi Gigi <3
xxLouisxx
Reggel korán
keltünk, mert bőröndöt kell pakolnunk.
- Lou félek.
– mondta Gi. Már felöltözve bőröndünkkel a kezünk „búcsúzkodtunk”.
- Ne félj
nem lesz semmi baj. Egy géppel megyünk, mert Paul nem tudta át rakatni a
jegyeket, hogy külön utazzunk. Ott együtt leszünk, és ne izgulj, a többit majd
megoldjuk. – adtam egy puszit Gi homlokára és elindultunk lefelé. Kint a
kocsiba vártak minket a fiúk és George.
- Halibali
na mi a helyzet? – köszönt vidáman Marci.
- Csoki. –
ugrott be a kocsiba gyorsan Rupi.
- Mehetünk?
– kérdezte George.
- Ahamm. –
jött egy rövid válasz Harrytől. Az út a reptérig csendben telt szerintem
mindenki úgy a hogy én is a turnén gondolkoztunk. Hogy szedhet szét minket
Paul? Fura volt ez a nyomott hangulat a kocsiba. Mindig vidámak szoktuk lenni,
de most valahogy nem megy, sőt még Zayn bejelentése se segített a dolgon sőt.
- Srácok
holnap Perrie meglátogat minket. – mondta Zayn kicsit félve. Tudom, hogy az
újságos dolog miatt most nem felhőtlen a kapcsolatuk. Gi keze megfeszült a
kijelentés hallatán.
- Minden
rendben lesz. – súgtam oda neki és adtam egy puszit is mellé. Ő csak bólintott.
-
Megjöttünk! Irány befelé. – szólt George. Mi kiszálltunk és a hatalmas tömegen
keresztűl próbáltuk átfurakodni kisebb nagyobb sikerrel. Ben Paul várt minket.
- Jó
reggelt! Srácok itt vannak a jegyek. Ne lepődjetek meg széjjel vagytok ültetve.
– mondta szárazon Paul.
- Hogy mi? –
csusszant fel Liam hangja 2 oktávot.
- Jól
hallottad. Ennyit sikerült tennem az ügy érdekébe. Szétszórva ültök. Nincs
vita. Indulás, mert itt hagy a gép! – mondta nyersen Paul és ott hagyott
minket.
A beszálló
kapunál várakoztunk és a jegyeket nézegettük három jegy szólt egymás mellé az
enyém Zayné és Liamé. Hátrébb még Marciék egy helyre ülnek de Gi, Harry, Niall
külön. A srácokkal mi indultunk be a gépbe először, mert Paul kérése ez volt. A
gép közepénél volt a mi helyünk. 20 percre rá megjöttek Gi ék is. Gi a másik
oldalon ült sréhen velem szemben. Pont láttam őt mert ő is és én is a szélén
ültünk. A stewardess már utoljára nézett körbe és nézte minden rendben van-e.
Ekkor lépett be az öt jó madár személy szerint a The Wanted. Nagyon nem örültem
neki sőt. A kezem megfeszült a széken arra gondolva, hogy Max mit művelt Gi
vel. Persze, hogy javítsanak a dolog három srác Gi mögé ült, vagyis mellénk a
másik oldalra. Max és az a Nathan gyerek ült Gi mellé. Zayn nyugtatás céljából
a vállamra tette a kezét. Bennem persze feltörtek a harci ösztönök, hogy
megvédjem a barátnőmet. Fel akartam állni de Zayn visszanyomott a székbe és
megrázta a fejét jelezve, hogy maradjak a fenekemen.
xx Gigi xx
Nehezen
indult a reggelem azzal a tudattal, hogy Loutól távol kel lennem. Aztán a
repülő téren Paul se könnyített a helyzetünkön, vagyis az enyémen biztos nem.
Meg vártuk, míg a fiuk beszállnak és utána jöttünk mi is. Én egyedül ültem
valahol a gép közepe felé mikor hátra néztem akkor Louis, Zayn és Liam ültek
mögöttem a másik oldalon. Rájuk mosolyogtam majd visszafordultam. Az ipodommal
kezdtem szórakozni, míg fel nem néztem, mert indulni kellett volna és akkor
feltűnt a rémálom. A The Wanted sétált befelé elég mosolygós volt az egész
társaság pláne akkor mikor Max és Nathan beült mellém. Én forrtam a dühtől a
zenét még hangosabbra állítottam, hogy véletlenül se akarjon hozzám
szólni. Persze ez nem akadályozta meg
Maxot, hogy megbökjön. Vagyis addig bökdösött, míg idegesen ki nem rántottam a
fülemből a fülesem.
- Mi van? –
kérdeztem kicsit sem kedvesen.
- Hú de
zabos ma valaki. – kezdett jó pofizni a kopasz. – Azt hittem nincs harag
köztünk. – folytatta.
- Nincs, de
nem fogok itt jó pofizni. – válaszoltam bunkón. Nem szeretem, a srácot lehet,
hogy félek tőle, de nem szeretem és idegesít az állandó nyomulása. A pilóta
megszólalt, hogy elértük a kívánt magasságot így lehet mászkálni. Na, nekem se
kellet több felpattantam és hátra mentem Marciékhoz.
- Mond, hogy
van itt valahol egy üres hely, mert meghalok. – kezdtem panaszkodni Marcinak.
- Mi helyzet
mi a gáz ott elöl? – kérdezte Zotya.
- El sem
hiszitek, ki ül mellettem.
- Na? Csak
nem Megan Fox, mert akkor helyet cserélek veled.
- Nuchos te
nagyon hülye vagy. – kezdtem el röhögni. – Nem, Max. – válaszoltam a röhögés
végeztével.
- Akkor nem
cserélek veled helyet. – mondta Nucos és visszadugta a fülébe a fülest. Segély
kérően körbe néztem, de mindenki rázta fejét. - Nagyszerű- mérgesen mentem
vissza a helyemre. Visszafelé Lou megfogta kezem mikor oda értem melléjük.
- Minden
rendben van? – olyan furán kérdezte látszott rajta, hogy nagyon feszült, de ezt
próbálta leplezni, de nem nagyon ment neki.
- Persze
csak meg érdeklődtem a fiúktól, hogy nincs- e kedvük helyet cserélni velem.
Persze senki sem akar velem cserélni.
- Én
szívesen.
- Lou nagyon
édes vagy de én se vagyok elme roggyant. Biztos, hogy nem fogok veled helyet
cserélni. – mondtam neki biztatóan majd ott hagytam és leültem. Nem őrültem meg
ha a srácok egymás mellé kerülnek szét verik egymást és ezt nem akarom.
- Na mi van
csak nem féltenek? – kérdezte csípősen Nathan.
- Kicsi
szívem nem félt senki, mert tudják, hogy betöröm annak az orrát, aki
szemétkedik. – mondtam lekezelően. Ezt persze az adrenalin mondatta velem, mert
félek. Félek ettől az öt őrülttől és ezt nem jó értelemben mondom. Az 1D jó
értelemben őrültek és még Harry is aranyosan tud perverz lenni, de ők, na, nem.
- Gi nincs
kedved eljönni velem egy moziba? – kérdezte hirtelen Max. Mivan? Teljesen összezavarodtam. Vagyis nem,
de miért kínoznak még tovább. És akkor…….
- Max drága
nem veszed észre, hogy olyan vonat után futsz, ami nem vesz fel? – kérdezte
gúnyos vigyorral Zayn.
- Mert te
azt olyan jól tudod Malik. Csak felvett ez a vonat? Ahogy hallottam be is
engedett a belsejébe azért van fasírt Perrievel. – közölte Siva. Itt Zayn
barátunknál elszakadt a cérna én gyorsan felálltam, hogy ne tudjon rá ugrani a
srácra és akkor Louis és Liam is megjelentek. Liam elkísérte Zaynt de Lou ott
maradt velem.
- Ide
figyelj haver, azért mert Zaynt megállítottam az nem azt jelenti, hogy én nem
fogom betörni a képed. – itt megfogtam Louis kezét és elráncigáltam, míg a
srácok elmentek. Ott ültünk egymás mellett feszülten. Nem szóltunk egymáshoz
csak bámultunk magunk elé.
- Lou. – épp
mondani akartam neki valamit de Zayn és Liam meg jött.
- Köszi
Zayn. – mondtam a haveromnak és visszaengedtem őt a helyére. Én is visszamentem
a helyemre.
- Max! Nincs
harag nincs semmi, de ha még egyszer hozzám szól valamelyikkőtök, akkor
komolyan leverek egyet. – próbáltam meg fenyegetni a srácokat, hogy hagyjanak
békén. Bedugtam a fülem és elaludtam. Egy órát aludhattam mikor arra keltem,
hogy ugrálnak a széken. Oldalra nézte és épp Max vihogott mellettem. Szem
forgatva kihúztam a fülemből a füleset és indultam pisilni.
- Felébredt
csipkerózsika. – szólt be gúnyosan Nathan. Én csak a középső ujjammal
jutalmaztam. Morcosan indultam hátra nem volt jó kedvem ilyen kellemetlen
ébresztés után. Benn a szűk kis kabinban próbáltam elrendezni a hajam és a
sminkem. Mikor kész lettem kiléptem, de akkor egy kemény férfi test nekem
csapódott és mohón elkezdett csókolni közben pedig visszatolt a wc-be. A szám
után a nyakam vette birtokba majd ismét a szám.
- Kicsit
finomabban, mert össze törsz. – suttogtam a „támadóm” fülébe. Először persze
megijedtem mikor betolta a szűk kabinba, de miután felismertem az illatát és az
ajkait már tudtam, hogy a legjobb ember tört rám.
- Láttam
nagyon morcos vagy gondoltam felvidítalak egy kicsit. – suttogta a fülembe
Louis.
- A leg
jobbkor sikerült ez a kis akciód. – mondtam nevetve.
- Ki kéne
menni, mert még gyanakodni fognak. – és ekkor kopogtak az ajtón. Lou megfordult
és kidugta a fejét.
- Csá haver
csak te vagy. – vigyorgott kifelé Louis. Itt már tudtam, hogy nincs gáz. Én is
kiléptem a szűk helységből.
- Szia Zayn.
– köszöntem neki elvörösödve.
- Lou menj
előre Gi te meg gyere velem. – karolta át a derekam Zayn.
- Haver, ha
2cm lejjebb csúszik a kezed…..- kezdett bele Louis de ekkor Zayn meg fogta a
fenekemet. Én meg ugrottam egy hatalmasat. Louis röhögött egy hatalmasat majd
visszaindult a helyére.
- Zayn nem
lesz belőle bajod? – kérdeztem.
- Nem hiszem,
hogy Louis ebből nagy ügyet csinálna.
- Zayn nem
erről beszéllek arról, hogy megint együtt mutatkozunk.
- Ennél
nagyobb tréé nem lehet az egész helyzet szóval ennyit még kibír a dolog. –
kacsintott Zayn majd átkarolta a derekam és visszamentünk. A székeinkhez érve
az össze The Wantidos fiú felénk fordult. Ekkor Zayn felém fordult és adott egy
puszit a nyakamra.
- Látod, Max
nekem legalább ez megy. Sőt. Tudod te kapsz mindig kosarat nem én. – mondta
Zayn lekezelően.
- Ha nem vigyázol,
a szádra Malik összetöröm a másik kezed. – kezdte Max.
- Srácok
nyugi. – kezdtem el nyugtatni a bandát.
- Nincs
nyugi. – állt fel Siva is.
- Elég
legyen és ülj vissza a hátsódra. – utasította Louis.
- Srácok,
kuss, Louis Zayn üljetek le és ti is. – itt néztem a The Wantedra. Leszállásig
szerencsére nem volt semmi. A csomag átvételkor volt még egy kis összetűzés, de
nem túl nagy jelentőségű. Ahogy Paul meg ígérte jött Ben a testőrünk és persze
jött a külön szállás a fiukkal. Hogy a helyzet még jobb legyen még azzal a
tudattal pakolásztam a szobámba, hogy holnap találkozok Perrievel.
Leültem az
ágyra és körbe néztem a hotel szobámba. Szép letisztult színek dominálnak. De
még a szép látvány se tudta lekötni a gondolataimat folyton a repülőtéren
történteken járt az eszem. A két banda nagyon nem szeretik egymást és én se
javítok a dolgokon. Rémesen érezem magam feszült volt a délelőttöm ezért úgy
döntöttem lefekszek aludni.
Nyolc körül
a telefonom csörgésére keltem fel.
- Halló. – szóltam bele álmosan.
- Helló Gi
minden oks?
- Aha, baj
van?
- Nem, figyelj turné megbeszélés lesz egy fél
óra múlva. – emlékeztetett Marci.
- Oksa
szerintem egyedül megyek, sétálok egy jót.
- Oké, de el
ne késs. – figyelmeztetett Marci
Elköszöntünk
egymástól és én szépen lassan kimásztam az ágyból. Felvettem a napszemüvegem és
a telefonom majd elindultam gyalog a koncert helyszínére. Gyönyörködve néztem
Firenze utcáit és a nyüzsgő embereket. Azon gondolkodtam vajon Louis mit csinálhat,
egyszerűbb lenne SMS-t küldeni neki vagy felhívni, de nem akarom, hogy azt higgye,
nyomulok. Így hagytam az egészet és bámészkodva mentem az utcákon. Nagy
táblákon láttam kiplakátozva a képünket és az 1D-jét. Nagyon furcsa érzés volt nézni,
ahogy saját magammal nézek farkas szemet. Vajon ha nem nyerjük meg a sulis
versenyt, akkor most mit csinálnék? Lehet, együtt lennék Mátéval, de az is
lehet, hogy a szobámba ücsörögnék és a twitteremet bámulnám, mikor posztolnak a
srácok. Viszont az biztos, hogy a legmerészebb álmaimban sem tudtam volna
elképzelni, hogy az 1D-vel turnézunk együtt és egy plakátot bámulok Firenzébe,
amin én vagyok és a srácok. És hogy még jobb legyen a dolog a híres Louis
Tomlinson barátnője vagyok. Ez szinte felfoghatatlan, hogy az a srác, aki annyi
nőt megkaphat, amennyit csak akar pont engem egy kisvárosi lányt szúrt ki
magának.
A koncert
helyszínéhez érve rengeteg fotóst és újságírót találtam. Egész simán bejutottam
az épületbe a színpadon az 1D próbált. A Kiss you című számuk közepénél jártak
mikor észrevett Niall és intett. Én visszaintettem neki és megvártam, míg a
srácok végeznek a próbával.
- Rendben
volt srácok holnap ez tökéletes lesz. 27-esek most ti jöttök. Hajrá!
Fent a
színpadon mindenki a helyére ment és elkezdtük a próbát kb 3 órán keresztül
próbáltunk, mert annyira ideges voltam, hogy mindig elrontottam valamit aztán
az idegességet a fáradtság vette át így azért hibáztam szóval a próba
katasztrófa volt. Olyan éjjel 11 felé végeztünk.
- Gi minden
rendben? – jött érdeklődni Liam
- Igen, igen
csak nagyon fáradt vagyok.
- Oké
gyerekek holnap szabadok vagytok, viszont a koncert 6-kor kezdődik, szóval 4-re
itt van mindenki világos? Aki elkésik, leharapom a fülét. – kacsintott Paul és
elköszönt tőlünk.
- Srácunk
nem megyünk el valahova? – kérdezte Harry
- Ne
haragudjatok, de én nagyon fáradt vagyok, inkább most kihagynám, ha nem baj. –
kértem elnézést a srácoktól.
- De hogy is
holnap akkor találkozunk. Szia. – köszönt el Marci.
- Szia Gi! –
köszöntek el a többiek is.
- Hölgyem
mehetünk? – nyújtotta felém udvariasan a kezét Ben.
- Mr azt
hittem sose kérdezi meg. – válaszoltam nevetve. A hazaút csendben telt nem
beszélgettünk Bennel én azzal voltam elfoglalva, hogy nehogy elaludjak. A
hotelszobába érve elmentem zuhanyozni és mikor le akartam kapcsolni a lámpát
alváshoz akkor csörgött a telefonom.
- Magyar
szám. Ki ez? – tűnődtem hangosan.
- Igen tessék? – szóltam bele álmosan.
- Szervusz, Brigitta az iskola igazgatója vagyok. –
szólt bele a diri.
- Ohh Jó estét igazgató úr. Vagy napot? Nem tudom, milyen
napszak van ott. – hülyéskedtem, de csak a hangulat oldása miatt. Nem is
értem miért keresett fel az igazgató. Vissza kéne repülnöm?
- Ne haragudj, hogy ilyen későn kereslek, de nemrég
döntöttünk a tantestülettel, hogy tulajdon képpen mi is legyen veled.
- Ne haragudjon, de ezt nem értem. –
értetlenkedtem.
- Arról van szó, hogy most kint vagy külföldön most egész
pontosan nem is tudom hol, de ez most mindegy is. Szóval nem jársz be az órákra
ergo nincsenek jegyeid. Ma azt beszéltük a tanárokkal, hogy vagy évet
ismételsz, vagy minden félévbe bejössz vizsgázni. Választhatsz. – tárta elém a
nyers tények az igazgató. Most gyorsan mérlegelnem kell a dolgokat vagy meló és
újra járom ezt az évet vagy meló és tanulás. Az utóbbiba tuti beleszakadnák. Az
első lenne a legkényelmesebb megoldás.
- Rendben mérlegeltem a dolgokat. Azt választom, hogy
minden félévben bemegyek vizsgázni.
- Brigitta biztos vagy benne? Nem lesz ez túl nagy feladat?
Turné, lemezek és akkor még a tanulás is.
- Igazgató úr szerintem megoldom. De az az opció fenn maradhat,
ha nem bírom, akkor évet ismételek? – kérdeztem óvatosan.
- Nem szoktuk ezt megengedni a diákoknak, de legyen, most
az egyszer kivételt teszek.
- Köszönöm szépen.
- Nincs mit. Szabad megkérdeznem merre vagy most?
- Igen. Olaszország és azon belül is Firenze. Turnén
vagyunk, és holnap adjuk az első koncertet. A turnéról jut, eszembe 2 hétig
Magyarországon leszünk, és egyik nap szeretném a sulit meglepni. Az a kérdésem kivitelezhető ez az ötlet?
- Természetesen.
- Köszönöm akkor majd írok üzenetet a részletekről. Milyen
tantárgyak kellenek egész pontosan a vizsgához? – na, ettől a választól féltem a legjobban.
- Énekből Laura néni lezárt egész évre, sőt a jövő évre is.
Ami kell, az a töri, biosz, fizika, angol, magyar, matek.
- Köszönöm szépen. – szépen megköszöntem és elköszöntünk
egymástól. Gondterhelten vetődtem hátra az ágyba ezt még is, hogy a fenébe
kivitelezzem? A magyart az szeretem az menni fog, az angollal sem lesz
probléma, mert a beszédbe belerázódtam, de ott a nyelvtan nem megy. Rémes beszélnem
kell anyujékkal a srácokkal, na meg Paullal. Ezekkel a gondolatokkal aludtam
el.
xx
Másnap reggel xx
Életem egyik legrosszabb napja. De kezdjük az
elejéről.
Reggel 10
óra felé ébredtem egész kipihentem ébredtem. Kinéztem az ablakon és hét ágra
sütött a nap. A bőröndömhöz érve egy fehér pólót és egy kék shortot
választottam egy balerina cipővel és egy dizájn napszemüveggel.
A tükörbe
megnéztem magam és egész kellemes volt az összhatás így rábólintottam a
szettre. A telefonomról küldtem egy SMS-t Marciéknak, hogy merre vannak. De ő
inkább felhívott sose volt híve a hosszú SMS-ek megírásának.
- Csáó kislány a fiuknál vagyunk a hotel
szobába Paul még egy gyors eligazítást tart nekünk. – adta az infót Marci.
- Ott van
még Paul? – kérdeztem sietősen és közbe rohantam kifelé a szobámból.
- Igen.
- Szólj neki
lécci, hogy várjon meg, mert fontos dolgot szeretnék mondani.
- Oké de
akkor siess mert tudod ő nem szeret várni.
- Jó,Jó
megyek puszi.
- Szia. –
köszöntünk el egymástól majd miután leraktam fogtam egy taxit és a fiuk
szállodájáig furikáztattam magam. Ott rengeteg rajongó, tv-s, újság író volt.
Sikerült úgy besurranom, hogy nem vett észre senki. Mivel nem tudtam, hogy
melyiken vannak a fiúk a recepcióhoz mentem meg kérdezni mi a helyzet.
- Jó napot.
Melyik szobában van elszállásolva az One Direction? – kérdeztem udvariasan.
- Hölgyem
ugye nem hiszi, hogy meg fogom mondani. Minden második lány ezzel a kérdéssel
fordul hozzám. – mondta unottan a középkorú nő.
- Asszonyom
félre érti a helyzetet én Gi vagyok a 27-ektől. – próbálkoztam újra.
- Egy
pillanat. – mutatta fel az ujját a nő és tárcsázott egy számot. Beszélt
legalább 5 percet mire visszafordult felém. – Elnézést kisasszony. 5. emelet
jobbra a 27-es szoba. – én biccentettem a nőnek egyet majd elindultam a lift felé.
Ez tuti, hogy a sors fintora, hogy a srácok pont a 27-es szobát kapták. Na no
comment.
Fent
bekopogtam majd Liam nyitott ajtót.
- Hali. –
köszöntem a srácnak.
- Szia gyere
a többiek a nappaliban vannak. – invitált be Liam
- Sziasztok.
– köszöntem a többieknek.
- Helló
csipkerózsika. – üvöltötte Harry.
- Ne kezd
már te is. – forgattam meg a szemem bohóckodva. A szobát jó alaposan felmértem,
de sehol se láttam Louist és Zaynt. Ekkor egy kar fonódott a derekam köré és
adott egy puszit a nyakamra.
- Már nagyon
hiányoztál. – suttogta a fülembe Louis. Én mosolyogva felé fordultam és egy
hosszú csókot nyomtam a szájára.
-
Khmm…….Khmmm…. Srácok mi is itt vagyunk. És én sietek, szóval később egyétek
meg egymást. – mondta Paul.
- Bocsi.
Szóval azért szerettem volna, hogy meg várj, mert tegnap este beszéltem a suli
igazgatójával. – a mondatom közbe beültem Louis ölebe.
- Ugye nem
kell vissza repülnöd? – tette fel a kérdést Zotya
- Ne
feloszlik a banda? Kell egy új énekes. – kezdett ökörködni Nuchos. De most ez
nem volt vicces.
- Nuchos
fejezd be! – szólt rá mérgesen Paul.
- Hol van
Zayn? – kérdeztem a srácoktól
- Perrievel,
ma reggel érkezett a gépe és holnap délelőtt repül vissza Londonba. – válaszolt
Niall. Itt görcsbe rándult a gyomrom Perrie itt?
- Szóval
felhívott az igazgató és felajánlott két lehetőséget miként folytassam a sulit.
Az egyik opció évet ismétlek a másik, hogy magán tanuló leszek és minden
félévben bejárok vizsgázni az adott tárgyak. Mint pl: magyar, matek, töri,
angol, biosz, fizika. – kezdtem bele a hosszú monológomba. Próbáltam úgy tenni
mintha semmi nem történt volna.
- Gi ez nem
lesz túl sok neked? Koncertezel, turnékra jársz, ének és táncpróbák sokasága
emellett még tanulni is fogsz. Ez nagyon nem tetszik nekem. – aggódott Paul.
- Szerintem
menni fog csak kell egy kis segítség a tantárgyakból. Pl matek, fizika biosz,
töri és angol nyelvtan J
- A matekba
és a fizikába tudok neked segíteni. Abba jó voltam a gimibe. – ajánlotta fel a
segítségét Liam.
- Én a
bioszba segítek, van egy téma, ami nem csak elméletbe, de gyakorlatba is megy.
– perverzkedett Harry.
- Köszi,
Harry. – borzoltam meg a göndörke haját.
-
Történelembe segítek és a Magyarba is. Vissza kell szoknunk az egymás közti
magyarul való kommunikációra. – ajánlotta fel a segítségét Zotya és igaza volt a
magyarral kapcsolatba.
- Oké
srácok, ha ennyi, akkor én rohanok tovább. Ne feledjétek, 4 kor találkozunk. –
köszönt el Paul és kiment.
- Gi nem
akarok beleszólni, mert ez a te életed, de nem vállalsz túl sokat? – kérdezte
aggódva Rupi.
- Rupi, hogy
őszinte legyek, de túl sokat vállaltam. Viszont még 9.-be megígértem Lilinek,
hogy a szalagavatón együtt leszünk hercegnők. Fájna azt látni, hogy én a
kispadról nézem, hogy ő a fehér ruhájába táncol a Balázzsal. Meg próbálom össze
hangolni a tanulást a koncertekkel. – itt sóhajtottam egy nagyot és azon
tűnődtem milyen lenne, ha nem állhatnék én is az osztályommal együtt fehér
ruhában. Ezt a gondolatot most gyorsan elhessegetem, és arra koncentrálok, hogy
jövőre együtt megyünk a szalagavatóra és a ballagásra.
- Gi segítünk, neked ne izgulj. – veregetett hátba
bíztatóan Liam.
- Hagyjuk
most ezt a témát. Inkább azt meséljétek, el mi van Zaynnel? – kérdeztem kíváncsian.
Erre a kérdésemre a szobába vágni lehetett a feszültséget. Elég érdekes volt a szituáció,
mert úgy csináltak a srácok mintha nem is tudom mit kérdeztem volna. Kérdően néztem körbe a társaságon.
- Valaki
megszólalna vagy itt fogunk ülni estig. – itt már kezdtem kiakadni. Lou
szorosabban ölelt és Zotya bele kezdett.
- Gi ne
akadj ki. – kezdte Zotya majd fél perces csönd.
- Szerinted,
ha ezt mondod, akkor nem fogok kiakadni. – ismét félperces csönd. Komolyan
olyan hangulat volt, mint egy temetésen. – Istenem nyögjétek ki, hogy mi van,
mert kezdek feszült lenni. – igazából itt már nem is tudtam mit gondoljak mikor
Liam felém fordította a telefonját. Most jött az első sokk. A kép a repülő
gépen készült engem és Zaynt ábrázolt mikor pont belepuszilt a nyakamba. – Oké Gigi
nyugi, nyugi csináld, úgy mintha nem érdekelne. – mondogattam magamnak. Jobban
szemügyre vettem a képet és a szög, amiből fotózták az nem igen tetszett
egészpontosan oldalról készült a kép de a fotós enyhén balra ülhetett, mert
alulról van fotózva és néhol bele lóg az ülés is. A felismerés fájdalmasan
hasított belém. Liam telefonját kiejtettem a kezemből és puha puffanással a
kanapéra esett. Gyorsan elő vettem a mobilom és fél perc alatt fent voltam
Twitteren. Nathan Sykes oldalán kezdem böngészni és telibe találtam, mert ott
ékeskedett ez a bizonyos kép a falán. A többiek feszülten nézték mit művelek
Liam felszisszent mikor kiesett a telefon a kezemből.
- Tudtam. –
csak ennyit mondtam és körbe adtam a telefonom. Louis végig nézte, amit művelek
és mikor meglátta, hogy Nathan töltötte fel a képet ráütött egyet a kanapéra.
- Én annyira
szeretem a The wantedet, hogy legszívesebben megfőzném, őket utána beleraknám,
egy hot dogba majd jó sok mustárt nyomnék rájuk és megenném. – fejtette ki a
véleményét Niall. Jót mosolyogtam rajta.
- Szóval meséljétek,
el mi van Zaynel. Ennél nagyobb gáz már úgy se lehet. – mikor ezt mondtam tévedtem,
mert akkor nyílt ki az ajtó először barátom tetovált kezét majd Zayn egészét
láttam a nyomában egy nem túl magas lánnyal. A lány egy egyszerű fehér pólót
viselt egy koptatott cső farmerrel és egy fehér bakanccsal. A lányon egy natúr
smink volt, ami kiemelte lila haját. Hát igen személyesen Perrie Edwards állt
velem szemben. A lány megállt az ajtóban és alaposan végig mért engem. Majd
körbe nézett a szobába és köszönt mindenkinek. Mikor elém ért csak ennyit
mondott.
- Látom nem
elég neked, hogy ahonnan jöttél ott is van egy bikád Zaynt is megkörnyékezed
de, hogy bandán belül még Louist is hülyíted. – itt Louis hoz fordult. – Azt hittem
Lou több eszed van dobod Eleanort ezért. – itt felém bökött a matató ujjával. Megfordult
és folytatta tovább. – Srácok lehet jelentkezni ki az akinek már megvolt ez a………-
itt nem fejezte be a mondatát csak újra felém fordult. Én a döbbenettől köpni,
nyelni nem tudtam. Ott ültem Louis ölébe és feszülten néztem farkasszemet a
lila hajú csajjal. Úgy döntöttem felállok csak, hogy Louis nem engedte, mert
még szorosabban fog.
- Lou engedj
el. – szóltam neki halkan. A barátom kisebb vonakodás után elengedett.
Felálltam és kezet nyújtottam Perrienek. Erre a mozdulatomra Zotya ugrás
helyzetbe ült és várta a fejleményéket. Nem foglalkoztam vele, mert nem vagyok
egy őrült se egy közveszélyes állat.
- Szia! Gi
vagyok. – szólaltam meg végül.
- Pontosan
tudom ki vagy egy szemét ribanc! – sziszegte a foga közül Perrie.
- Örülök,
hogy ilyen jó véleménnyel vagy rólam, de mi lenne, ha megbeszélnénk. – mondtam higgadtan
a lánynak.
- Ugyan azt
tudnád nekem mondani, mint Zayn. Szóval nem érdekel. – válaszolt mérgesen
Perrie. Kezdtem én is elveszíteni az eszem, mert ha Zayn elmondta neki, akkor
miért pattog nekem.
- Kedvesem
örülök, hogy tudod a storyt, de nem értem miért pattogsz nekem itt. Egyébként
nem tudom nálatok, hogy szokás, ha valaki bemutatkozik neked, akkor illik válaszolni
rá. – mondtam már gúnyosan. Láttam rajta, hogy ez a kis lökés kellet, hogy
megüssön így hát megadtam neki, amire vágyott. Lendítette a kezét, de nem
talált el mivel lehajoltam. Látszott rajta, hogy készül a következő támadásra,
de akkor Zayn lefogta.
- Azt hittem
intelligensebb lány vagy! – szúrtam neki oda.
- Gi fejezd
be! – kiáltott rám Zay. Én összerezzentem a hírtelen jött erős hangtól.
- Én fejezzem be. Ő kezdte. Elmondtad neki, hogy
barátok vagyunk, ami meg a képeket illeti rosszkor fotóztak mindig. Soha
életembe nem csaltam meg még senkit és ezután se tervezem. – folytattam mérgesen.
- Gi ne
mutogass ki kezdte. Perrie szemszögét is meg lehet érteni. – szólalt meg Louis.
- Ugye
tudod, hogy pont tőled nem vártam. – mondtam lesújtottan.
- Perrie
nagyon sajnálom, ami történt én nem akartam semmi rosszat csak barátok vagyunk
Zaynnel. Remélem, egyszer észreveszed, hogy a srác téged szeret. Sose csalna
meg. Gondolkozz el ezen. – megtettem bocsánatot kértem a semmiért pedig neki
kellet volna.
- Nem
érdekel a gyenge bocsánatkérésed és nehogy azt hidd végeztünk, mert közel se
végeztünk. Verd ki a fejedből Zaynt világos. Sose leszünk barátnők. – mondta mérgesen
Zayn kezei közül. Rá pillantottam Zaynre ő csak nézet a hatalmas barna
szemeivel, de nem szólt semmit. Nem tudtam mit mondani. Vagyis tudtam, de az
olaj lenne, a tűzre előbb ők vívják, meg a harcukat aztán jövök én miss
hisztivel.
- Visszamegyek készülődni majd az arénánál, találkozunk. – mondtam
Zotyáéknak. Elindultam kifelé és a négy barátom követett.
- Köszönöm, hogy itt vagytok velem. – mondtam Marciéknak.
- Igazságtalan volt veled Perrie. Nem neked, neki kellett
volna bocsánatot kérnie tőled. – mondta Rupi.
- Mérges érthető miért, de én provokáltam szóval várható
volt, hogy megüt. – mondtam a srácoknak már a taxiba.
- De szerencsére nem talált el. – próbált jobb
kedvre deríteni Nuchos.
- Gi annyira jellemző rád, hogy magadat hibáztatod pedig
nem követtél el semmit. – mérgelődött Marci. Erre nem mondtam semmit
csak ültem és bámultam ki a taxi ablakán. A szállodánkhoz érve a fiúk felkísértek
a szobámig.
- Gi gyere, énekeljünk egyet, mint régen a táborba. –
mondta Nuchos. Csak mosolyogtam és bementünk a nappaliba. Marci elszaladt a
gitárjáért és 2 percen belül vissza is ért.
- Emlékszel mit énekeltél mindig. – húzogatta
a szemét Zotya.
- Jaaajjjj neee az nagyon ciki már. – kezdtem el
röhögni.
- Akkor is ciki volt ne izgulj. – vágott hátba
Rupi és Marci elkezdett játszani a gitáron. Meg nyugtatóan hatott rám a régi
mulatós zene. Hát, ja, egy kicsit ciki, de régen ezt énekeltem.
Fél négy kor
elindultunk a srácokkal az arénához gyalog. Nem volt messze és szerettünk még
volna át beszélni a dolgokat. Út közbe nagyon sokat nevettünk és egy csomó
fényképet készítettünk. Az aréna előtti utcán állat a sor vége. A fiukkal
egymásra néztünk és elindultunk befelé.
- Srácok nem
gondoljátok, hogy nagyon furcsa az, hogy egy pár: Ne tolakodj! Mondaton kívül
nem jött oda senki. – kérdeztem furcsán.
- Gi én a helyedbe
örülnék neki. – mondta Marci. Én csak megvontam a vállam és Pault kerestem.
- Gi! Jenny
már vár a sminkes szobába. – szólt Ben.
- Köszi. Elkísérsz?
– kérdeztem a testőröm
- Persze. –
borzolta össze a hajam. Mikor bekísért a szobába rögtön Jenny kezelésbe is
vett.
Jenny után
Vinny jött. Beénekeltünk majd felénekeltem
mind a 10 számot. Egy órán át sikerült elhúzni.
- Gi.
Nyugodj meg oké? – szólt Vinny
- Oké
igyekszek.
- Ha nem
sikerül megnyugodnod hamis lesz az összes hang és meg fogod erőltetni a hangod.
Azt akarod, hogy berekedj? – kérdezte nyugtatóan Vinny. Én csak ráztam a fejem
és egy pár lazító gyakorlatot csináltunk.
Vinnyt
követte az én aranyos stylistom Jionni.
- Kislány nyomás
vetkőzni és adom a ruhád. – utasított Jionni. Én engedelmesen ballagtam a
paraván mögé és vetkőztem. Jionni be is adta a ruhám. Egy laza pólot adott egy
szűk szaggatott farmerrel és egy baromi magas barna cipővel.
Miután
felöltöztem ki tipegtem a paraván mögül.
- Jionni ez
nem lesz túl magas? - kérdeztem kétségbe esetten.
- Nem
kislány ez így jó ahogy van. – válaszolta majd ki tessékelt a szobából, mert
jött az 1D. Nem néztem senkire legfőképp Louisra nem mert haragszom rá. Miután
kimentem a technikusok vettek kezelésbe és felmadzagoltak.
- Gi! Csinos
vagy nagyon. – jött oda Paul Zotyáékkal.
- Köszönöm,
de ti sem panaszkodhattok. – biccentettem a fiúk felé. Mindenki egy laza farmer
volt valami bohém mintájú pólóval.
- 10 perc. –
kiáltotta el magát egy statiszta. Én nagy levegőt vettem és megfordultam.
Perrie állt velem szemben.
- Kéz és lábtörést.
A szó legszorosabb értelmében. – kívánt szerencsét a lány. Ezt persze ironikusan mondta
- Kösz. –
biccentettem felé és ott hagytam, mert most nem akartam veszekedni. Olyan
kedves most komolyan. Még sétáltam egy kicsit a szűk folyosón a táncosaimmal
találkoztam sok sikert kívántunk egymásnak és ők rohantak is a színpad felé. Én
is elindultam.
- Gi!
Működik a füles rendesen? – kérdezte Paul mikor oda értem hozzá.
- Szerintem
igen. Majd intek, ha nem. – mondtam neki. A srácok is megérkeztek velük Perrievel.
- Csak
ügyesen. – ölelt meg Niall.
- Hajrá! –
ölelt meg Harry.
- Vigyázz
magadra. – szorított meg Liam.
- Nyugi nem bungee
jumpingolni készülök. – nevettem el magam.
- Sok
sikert. – ölelt meg Zayn. Én csak Perriet néztem végig látszott neki, hogy nem
tetszik a dolog ezért nem húztam sokáig a dolgot.
- Kezdünk! –
ordította egy statiszta. Marciék már a helyükön voltak. Engem is egy statiszta
húzott magával nem is tudtam Louissal beszélni. A színpad széléhez értem és
felcsendült a Rock Star első dallama. Nuchos szólója van és jövök én. Ugrálva
mentem ki a színpadra az adrenalin csak úgy tombolt bennem. A közönség őrjöngött,
de amikor megvilágítottak a nagy reflektorok az aréna egy emberként némult el.
Ezt az érzést sehogy se tudom körbe írni. Mint ha egy nagy pék lapáttal csaptak
volna arcon. Sehogy se értettem a dolgot ott ugrálok a táncosaimmal a zene szól
a közönség teljesen passzív. Jött a refrén rész.
„I'm unusual, not so typical
Way too smart to be waiting
around
Tai Chi practices, snowboard
champion I can fix the
flat on your car
I might even be a rock star
I might even be a rock star
I might even be a rock star”
Az az igazság, hogy sehogy sem éreztem magam rock stárnak. Paul kétségbe esetten szólongatott a fülesen keresztül.
Az az igazság, hogy sehogy sem éreztem magam rock stárnak. Paul kétségbe esetten szólongatott a fülesen keresztül.
- Gi. Gi. Gi Figyelj, ne hagyd
abba menjen minden menetrend szerint okés? – én felé fordítottam a fejem és
biccentettem. A közönség továbbra is passzív maradt semmi nem történt. A szám
is idő közben véget ért. Nem tapsoltak nem éjjeneztek nem történt semmi.
- Helló Firenze! Remélem, jól
érzitek magatokat. – nem történ semmi.
- A következő számunk címe az a
Best Of Both Worlds. – hátra fordultam és Marci elkezdte a számot.
„You
get the limo out front
Hottest styles, every shoe,
every color”
A számot pedig nem tudtam folytatni, mert hatalmas fújongás tört
ki. Paul szólt a fülesbe, hogy hagyjuk abba. Számot lezárták szépen Rupiék és
lekapcsolódtak a villanyok. Elindult az 1D kisfilmje és akkor a fújjongást
átváltotta sikítozás és tapsolás. Leszaladtam a színpadról, de nem tudtam
sokáig szaladni, mert Louis keze megállított. Rá néztem és kitört belőlem a
zokogás. Kitéptem magam a kezei közül és lerogytam sírva az első sarokba.
Hát....................ez........................ööööööö........................k*rva jó lett!!!!!! Eszméletlenül jó lett ez a rész!!!! Komolyan szegény csaj..... hát nem lennék a helyében... Nagyon tetszik ez a rész!! Nagyon várom már a következőt és szerintem megérte várni (mármint erre a részre) xoxo<3
VálaszTörlésWáááá *.* köszönöm :) kicsit féltem , hogy nem fog tetszeni de örülök, hogy még is :D Köszi még 1x
TörlésMár csak 2 komi és szombaton jön az új rész :P
Uu ez de jo resz volt *-* szegeny..siess a kovivel! :) :*
VálaszTörlésMindenképp :) Köszi *.* :) te is siess :P
Törlés