23. fejezet

Sziasztok kedves olvasóim :)
 Még egyszer ne haragudjatok a késői rész miatt de kárpótoljon titeket az, hogy a mai rész extra hosszú. Köszönöm a 4 rendszeres olvasómat. Srácok fantasztikusak vagytok az elmúlt két hétbe majdnem 100-an látogattátok meg az oldalt. Eszméletlen köszönöm szépen :) G.Tekla köszönöm a kommentjeidet :P A következő rész jövőhéten érkezik 3 db komment után. A részről csak annyit, hogy kicsit agresszív hangulatba voltam ma ezért lehet, hogy érződni fog ezen a fejezeten. :/ Bocsi :) 
Jó olvasást mindenkinek!! :D 
Puszi Gigi <3 

                                              xxLouisxx

Reggel korán keltünk, mert bőröndöt kell pakolnunk.

- Lou félek. – mondta Gi. Már felöltözve bőröndünkkel a kezünk „búcsúzkodtunk”.

- Ne félj nem lesz semmi baj. Egy géppel megyünk, mert Paul nem tudta át rakatni a jegyeket, hogy külön utazzunk. Ott együtt leszünk, és ne izgulj, a többit majd megoldjuk. – adtam egy puszit Gi homlokára és elindultunk lefelé. Kint a kocsiba vártak minket a fiúk és George.

- Halibali na mi a helyzet? – köszönt vidáman Marci.

- Csoki. – ugrott be a kocsiba gyorsan Rupi.

- Mehetünk? – kérdezte George.

- Ahamm. – jött egy rövid válasz Harrytől. Az út a reptérig csendben telt szerintem mindenki úgy a hogy én is a turnén gondolkoztunk. Hogy szedhet szét minket Paul? Fura volt ez a nyomott hangulat a kocsiba. Mindig vidámak szoktuk lenni, de most valahogy nem megy, sőt még Zayn bejelentése se segített a dolgon sőt.

- Srácok holnap Perrie meglátogat minket. – mondta Zayn kicsit félve. Tudom, hogy az újságos dolog miatt most nem felhőtlen a kapcsolatuk. Gi keze megfeszült a kijelentés hallatán.

- Minden rendben lesz. – súgtam oda neki és adtam egy puszit is mellé. Ő csak bólintott.

- Megjöttünk! Irány befelé. – szólt George. Mi kiszálltunk és a hatalmas tömegen keresztűl próbáltuk átfurakodni kisebb nagyobb sikerrel. Ben Paul várt minket.

- Jó reggelt! Srácok itt vannak a jegyek. Ne lepődjetek meg széjjel vagytok ültetve. – mondta szárazon Paul.

- Hogy mi? – csusszant fel Liam hangja 2 oktávot.

- Jól hallottad. Ennyit sikerült tennem az ügy érdekébe. Szétszórva ültök. Nincs vita. Indulás, mert itt hagy a gép! – mondta nyersen Paul és ott hagyott minket.

A beszálló kapunál várakoztunk és a jegyeket nézegettük három jegy szólt egymás mellé az enyém Zayné és Liamé. Hátrébb még Marciék egy helyre ülnek de Gi, Harry, Niall külön. A srácokkal mi indultunk be a gépbe először, mert Paul kérése ez volt. A gép közepénél volt a mi helyünk. 20 percre rá megjöttek Gi ék is. Gi a másik oldalon ült sréhen velem szemben. Pont láttam őt mert ő is és én is a szélén ültünk. A stewardess már utoljára nézett körbe és nézte minden rendben van-e. Ekkor lépett be az öt jó madár személy szerint a The Wanted. Nagyon nem örültem neki sőt. A kezem megfeszült a széken arra gondolva, hogy Max mit művelt Gi vel. Persze, hogy javítsanak a dolog három srác Gi mögé ült, vagyis mellénk a másik oldalra. Max és az a Nathan gyerek ült Gi mellé. Zayn nyugtatás céljából a vállamra tette a kezét. Bennem persze feltörtek a harci ösztönök, hogy megvédjem a barátnőmet. Fel akartam állni de Zayn visszanyomott a székbe és megrázta a fejét jelezve, hogy maradjak a fenekemen.

                                                                  xx Gigi xx

Nehezen indult a reggelem azzal a tudattal, hogy Loutól távol kel lennem. Aztán a repülő téren Paul se könnyített a helyzetünkön, vagyis az enyémen biztos nem. Meg vártuk, míg a fiuk beszállnak és utána jöttünk mi is. Én egyedül ültem valahol a gép közepe felé mikor hátra néztem akkor Louis, Zayn és Liam ültek mögöttem a másik oldalon. Rájuk mosolyogtam majd visszafordultam. Az ipodommal kezdtem szórakozni, míg fel nem néztem, mert indulni kellett volna és akkor feltűnt a rémálom. A The Wanted sétált befelé elég mosolygós volt az egész társaság pláne akkor mikor Max és Nathan beült mellém. Én forrtam a dühtől a zenét még hangosabbra állítottam, hogy véletlenül se akarjon hozzám szólni.  Persze ez nem akadályozta meg Maxot, hogy megbökjön. Vagyis addig bökdösött, míg idegesen ki nem rántottam a fülemből a fülesem.

- Mi van? – kérdeztem kicsit sem kedvesen.

- Hú de zabos ma valaki. – kezdett jó pofizni a kopasz. – Azt hittem nincs harag köztünk. – folytatta.

- Nincs, de nem fogok itt jó pofizni. – válaszoltam bunkón. Nem szeretem, a srácot lehet, hogy félek tőle, de nem szeretem és idegesít az állandó nyomulása. A pilóta megszólalt, hogy elértük a kívánt magasságot így lehet mászkálni. Na, nekem se kellet több felpattantam és hátra mentem Marciékhoz.

- Mond, hogy van itt valahol egy üres hely, mert meghalok. – kezdtem panaszkodni Marcinak.

- Mi helyzet mi a gáz ott elöl? – kérdezte Zotya.

- El sem hiszitek, ki ül mellettem.

- Na? Csak nem Megan Fox, mert akkor helyet cserélek veled.

- Nuchos te nagyon hülye vagy. – kezdtem el röhögni. – Nem, Max. – válaszoltam a röhögés végeztével.

- Akkor nem cserélek veled helyet. – mondta Nucos és visszadugta a fülébe a fülest. Segély kérően körbe néztem, de mindenki rázta fejét. - Nagyszerű- mérgesen mentem vissza a helyemre. Visszafelé Lou megfogta kezem mikor oda értem melléjük.

- Minden rendben van? – olyan furán kérdezte látszott rajta, hogy nagyon feszült, de ezt próbálta leplezni, de nem nagyon ment neki.

- Persze csak meg érdeklődtem a fiúktól, hogy nincs- e kedvük helyet cserélni velem. Persze senki sem akar velem cserélni.

- Én szívesen.

- Lou nagyon édes vagy de én se vagyok elme roggyant. Biztos, hogy nem fogok veled helyet cserélni. – mondtam neki biztatóan majd ott hagytam és leültem. Nem őrültem meg ha a srácok egymás mellé kerülnek szét verik egymást és ezt nem akarom.

- Na mi van csak nem féltenek? – kérdezte csípősen Nathan.

- Kicsi szívem nem félt senki, mert tudják, hogy betöröm annak az orrát, aki szemétkedik. – mondtam lekezelően. Ezt persze az adrenalin mondatta velem, mert félek. Félek ettől az öt őrülttől és ezt nem jó értelemben mondom. Az 1D jó értelemben őrültek és még Harry is aranyosan tud perverz lenni, de ők, na, nem.

- Gi nincs kedved eljönni velem egy moziba? – kérdezte hirtelen Max.  Mivan? Teljesen összezavarodtam. Vagyis nem, de miért kínoznak még tovább. És akkor…….

- Max drága nem veszed észre, hogy olyan vonat után futsz, ami nem vesz fel? – kérdezte gúnyos vigyorral Zayn.

- Mert te azt olyan jól tudod Malik. Csak felvett ez a vonat? Ahogy hallottam be is engedett a belsejébe azért van fasírt Perrievel. – közölte Siva. Itt Zayn barátunknál elszakadt a cérna én gyorsan felálltam, hogy ne tudjon rá ugrani a srácra és akkor Louis és Liam is megjelentek. Liam elkísérte Zaynt de Lou ott maradt velem.

- Ide figyelj haver, azért mert Zaynt megállítottam az nem azt jelenti, hogy én nem fogom betörni a képed. – itt megfogtam Louis kezét és elráncigáltam, míg a srácok elmentek. Ott ültünk egymás mellett feszülten. Nem szóltunk egymáshoz csak bámultunk magunk elé.

- Lou. – épp mondani akartam neki valamit de Zayn és Liam meg jött.

- Köszi Zayn. – mondtam a haveromnak és visszaengedtem őt a helyére. Én is visszamentem a helyemre.

- Max! Nincs harag nincs semmi, de ha még egyszer hozzám szól valamelyikkőtök, akkor komolyan leverek egyet. – próbáltam meg fenyegetni a srácokat, hogy hagyjanak békén. Bedugtam a fülem és elaludtam. Egy órát aludhattam mikor arra keltem, hogy ugrálnak a széken. Oldalra nézte és épp Max vihogott mellettem. Szem forgatva kihúztam a fülemből a füleset és indultam pisilni.

- Felébredt csipkerózsika. – szólt be gúnyosan Nathan. Én csak a középső ujjammal jutalmaztam. Morcosan indultam hátra nem volt jó kedvem ilyen kellemetlen ébresztés után. Benn a szűk kis kabinban próbáltam elrendezni a hajam és a sminkem. Mikor kész lettem kiléptem, de akkor egy kemény férfi test nekem csapódott és mohón elkezdett csókolni közben pedig visszatolt a wc-be. A szám után a nyakam vette birtokba majd ismét a szám.

- Kicsit finomabban, mert össze törsz. – suttogtam a „támadóm” fülébe. Először persze megijedtem mikor betolta a szűk kabinba, de miután felismertem az illatát és az ajkait már tudtam, hogy a legjobb ember tört rám.

- Láttam nagyon morcos vagy gondoltam felvidítalak egy kicsit. – suttogta a fülembe Louis.

- A leg jobbkor sikerült ez a kis akciód. – mondtam nevetve.

- Ki kéne menni, mert még gyanakodni fognak. – és ekkor kopogtak az ajtón. Lou megfordult és kidugta a fejét.

- Csá haver csak te vagy. – vigyorgott kifelé Louis. Itt már tudtam, hogy nincs gáz. Én is kiléptem a szűk helységből.

- Szia Zayn. – köszöntem neki elvörösödve.

- Lou menj előre Gi te meg gyere velem. – karolta át a derekam Zayn.

- Haver, ha 2cm lejjebb csúszik a kezed…..- kezdett bele Louis de ekkor Zayn meg fogta a fenekemet. Én meg ugrottam egy hatalmasat. Louis röhögött egy hatalmasat majd visszaindult a helyére.

- Zayn nem lesz belőle bajod? – kérdeztem.

- Nem hiszem, hogy Louis ebből nagy ügyet csinálna.

- Zayn nem erről beszéllek arról, hogy megint együtt mutatkozunk.

- Ennél nagyobb tréé nem lehet az egész helyzet szóval ennyit még kibír a dolog. – kacsintott Zayn majd átkarolta a derekam és visszamentünk. A székeinkhez érve az össze The Wantidos fiú felénk fordult. Ekkor Zayn felém fordult és adott egy puszit a nyakamra.

- Látod, Max nekem legalább ez megy. Sőt. Tudod te kapsz mindig kosarat nem én. – mondta Zayn lekezelően.  

- Ha nem vigyázol, a szádra Malik összetöröm a másik kezed. – kezdte Max.

- Srácok nyugi. – kezdtem el nyugtatni a bandát.

- Nincs nyugi. – állt fel Siva is.

- Elég legyen és ülj vissza a hátsódra. – utasította Louis.

- Srácok, kuss, Louis Zayn üljetek le és ti is. – itt néztem a The Wantedra. Leszállásig szerencsére nem volt semmi. A csomag átvételkor volt még egy kis összetűzés, de nem túl nagy jelentőségű. Ahogy Paul meg ígérte jött Ben a testőrünk és persze jött a külön szállás a fiukkal. Hogy a helyzet még jobb legyen még azzal a tudattal pakolásztam a szobámba, hogy holnap találkozok Perrievel.

Leültem az ágyra és körbe néztem a hotel szobámba. Szép letisztult színek dominálnak. De még a szép látvány se tudta lekötni a gondolataimat folyton a repülőtéren történteken járt az eszem. A két banda nagyon nem szeretik egymást és én se javítok a dolgokon. Rémesen érezem magam feszült volt a délelőttöm ezért úgy döntöttem lefekszek aludni.

Nyolc körül a telefonom csörgésére keltem fel.

-  Halló. – szóltam bele álmosan.

- Helló Gi minden oks?

- Aha, baj van?

-  Nem, figyelj turné megbeszélés lesz egy fél óra múlva. – emlékeztetett Marci.

- Oksa szerintem egyedül megyek, sétálok egy jót.

- Oké, de el ne késs. – figyelmeztetett Marci

Elköszöntünk egymástól és én szépen lassan kimásztam az ágyból. Felvettem a napszemüvegem és a telefonom majd elindultam gyalog a koncert helyszínére. Gyönyörködve néztem Firenze utcáit és a nyüzsgő embereket. Azon gondolkodtam vajon Louis mit csinálhat, egyszerűbb lenne SMS-t küldeni neki vagy felhívni, de nem akarom, hogy azt higgye, nyomulok. Így hagytam az egészet és bámészkodva mentem az utcákon. Nagy táblákon láttam kiplakátozva a képünket és az 1D-jét. Nagyon furcsa érzés volt nézni, ahogy saját magammal nézek farkas szemet. Vajon ha nem nyerjük meg a sulis versenyt, akkor most mit csinálnék? Lehet, együtt lennék Mátéval, de az is lehet, hogy a szobámba ücsörögnék és a twitteremet bámulnám, mikor posztolnak a srácok. Viszont az biztos, hogy a legmerészebb álmaimban sem tudtam volna elképzelni, hogy az 1D-vel turnézunk együtt és egy plakátot bámulok Firenzébe, amin én vagyok és a srácok. És hogy még jobb legyen a dolog a híres Louis Tomlinson barátnője vagyok. Ez szinte felfoghatatlan, hogy az a srác, aki annyi nőt megkaphat, amennyit csak akar pont engem egy kisvárosi lányt szúrt ki magának.

A koncert helyszínéhez érve rengeteg fotóst és újságírót találtam. Egész simán bejutottam az épületbe a színpadon az 1D próbált. A Kiss you című számuk közepénél jártak mikor észrevett Niall és intett. Én visszaintettem neki és megvártam, míg a srácok végeznek a próbával.

- Rendben volt srácok holnap ez tökéletes lesz. 27-esek most ti jöttök. Hajrá!

Fent a színpadon mindenki a helyére ment és elkezdtük a próbát kb 3 órán keresztül próbáltunk, mert annyira ideges voltam, hogy mindig elrontottam valamit aztán az idegességet a fáradtság vette át így azért hibáztam szóval a próba katasztrófa volt. Olyan éjjel 11 felé végeztünk.

- Gi minden rendben? – jött érdeklődni Liam

- Igen, igen csak nagyon fáradt vagyok.

- Oké gyerekek holnap szabadok vagytok, viszont a koncert 6-kor kezdődik, szóval 4-re itt van mindenki világos? Aki elkésik, leharapom a fülét. – kacsintott Paul és elköszönt tőlünk.

- Srácunk nem megyünk el valahova? – kérdezte Harry

- Ne haragudjatok, de én nagyon fáradt vagyok, inkább most kihagynám, ha nem baj. – kértem elnézést a srácoktól.

- De hogy is holnap akkor találkozunk. Szia. – köszönt el Marci.

- Szia Gi! – köszöntek el a többiek is.

- Hölgyem mehetünk? – nyújtotta felém udvariasan a kezét Ben.

- Mr azt hittem sose kérdezi meg. – válaszoltam nevetve. A hazaút csendben telt nem beszélgettünk Bennel én azzal voltam elfoglalva, hogy nehogy elaludjak. A hotelszobába érve elmentem zuhanyozni és mikor le akartam kapcsolni a lámpát alváshoz akkor csörgött a telefonom.

- Magyar szám. Ki ez? – tűnődtem hangosan.

- Igen tessék? – szóltam bele álmosan.

- Szervusz, Brigitta az iskola igazgatója vagyok. – szólt bele a diri.

- Ohh Jó estét igazgató úr. Vagy napot? Nem tudom, milyen napszak van ott. – hülyéskedtem, de csak a hangulat oldása miatt. Nem is értem miért keresett fel az igazgató. Vissza kéne repülnöm?

- Ne haragudj, hogy ilyen későn kereslek, de nemrég döntöttünk a tantestülettel, hogy tulajdon képpen mi is legyen veled.

- Ne haragudjon, de ezt nem értem. – értetlenkedtem.

- Arról van szó, hogy most kint vagy külföldön most egész pontosan nem is tudom hol, de ez most mindegy is. Szóval nem jársz be az órákra ergo nincsenek jegyeid. Ma azt beszéltük a tanárokkal, hogy vagy évet ismételsz, vagy minden félévbe bejössz vizsgázni. Választhatsz. – tárta elém a nyers tények az igazgató. Most gyorsan mérlegelnem kell a dolgokat vagy meló és újra járom ezt az évet vagy meló és tanulás. Az utóbbiba tuti beleszakadnák. Az első lenne a legkényelmesebb megoldás.

- Rendben mérlegeltem a dolgokat. Azt választom, hogy minden félévben bemegyek vizsgázni.

- Brigitta biztos vagy benne? Nem lesz ez túl nagy feladat? Turné, lemezek és akkor még a tanulás is.

- Igazgató úr szerintem megoldom. De az az opció fenn maradhat, ha nem bírom, akkor évet ismételek? – kérdeztem óvatosan.

- Nem szoktuk ezt megengedni a diákoknak, de legyen, most az egyszer kivételt teszek.

- Köszönöm szépen.

- Nincs mit. Szabad megkérdeznem merre vagy most?

- Igen. Olaszország és azon belül is Firenze. Turnén vagyunk, és holnap adjuk az első koncertet. A turnéról jut, eszembe 2 hétig Magyarországon leszünk, és egyik nap szeretném a sulit meglepni.  Az a kérdésem kivitelezhető ez az ötlet?

- Természetesen.

- Köszönöm akkor majd írok üzenetet a részletekről. Milyen tantárgyak kellenek egész pontosan a vizsgához? – na, ettől a választól féltem a legjobban.

- Énekből Laura néni lezárt egész évre, sőt a jövő évre is. Ami kell, az a töri, biosz, fizika, angol, magyar, matek.

- Köszönöm szépen. – szépen megköszöntem és elköszöntünk egymástól. Gondterhelten vetődtem hátra az ágyba ezt még is, hogy a fenébe kivitelezzem? A magyart az szeretem az menni fog, az angollal sem lesz probléma, mert a beszédbe belerázódtam, de ott a nyelvtan nem megy. Rémes beszélnem kell anyujékkal a srácokkal, na meg Paullal. Ezekkel a gondolatokkal aludtam el.

                                           xx Másnap reggel xx

 Életem egyik legrosszabb napja. De kezdjük az elejéről.

Reggel 10 óra felé ébredtem egész kipihentem ébredtem. Kinéztem az ablakon és hét ágra sütött a nap. A bőröndömhöz érve egy fehér pólót és egy kék shortot választottam egy balerina cipővel és egy dizájn napszemüveggel.

A tükörbe megnéztem magam és egész kellemes volt az összhatás így rábólintottam a szettre. A telefonomról küldtem egy SMS-t Marciéknak, hogy merre vannak. De ő inkább felhívott sose volt híve a hosszú SMS-ek megírásának.

-  Csáó kislány a fiuknál vagyunk a hotel szobába Paul még egy gyors eligazítást tart nekünk. – adta az infót Marci.

- Ott van még Paul? – kérdeztem sietősen és közbe rohantam kifelé a szobámból.

- Igen.

- Szólj neki lécci, hogy várjon meg, mert fontos dolgot szeretnék mondani.

- Oké de akkor siess mert tudod ő nem szeret várni.

- Jó,Jó megyek puszi.

- Szia. – köszöntünk el egymástól majd miután leraktam fogtam egy taxit és a fiuk szállodájáig furikáztattam magam. Ott rengeteg rajongó, tv-s, újság író volt. Sikerült úgy besurranom, hogy nem vett észre senki. Mivel nem tudtam, hogy melyiken vannak a fiúk a recepcióhoz mentem meg kérdezni mi a helyzet.

- Jó napot. Melyik szobában van elszállásolva az One Direction? – kérdeztem udvariasan.

- Hölgyem ugye nem hiszi, hogy meg fogom mondani. Minden második lány ezzel a kérdéssel fordul hozzám. – mondta unottan a középkorú nő.

- Asszonyom félre érti a helyzetet én Gi vagyok a 27-ektől. – próbálkoztam újra.

- Egy pillanat. – mutatta fel az ujját a nő és tárcsázott egy számot. Beszélt legalább 5 percet mire visszafordult felém. – Elnézést kisasszony. 5. emelet jobbra a 27-es szoba. – én biccentettem a nőnek egyet majd elindultam a lift felé. Ez tuti, hogy a sors fintora, hogy a srácok pont a 27-es szobát kapták. Na no comment.

Fent bekopogtam majd Liam nyitott ajtót.

- Hali. – köszöntem a srácnak.

- Szia gyere a többiek a nappaliban vannak. – invitált be Liam

- Sziasztok. – köszöntem a többieknek.

- Helló csipkerózsika. – üvöltötte Harry.

- Ne kezd már te is. – forgattam meg a szemem bohóckodva. A szobát jó alaposan felmértem, de sehol se láttam Louist és Zaynt. Ekkor egy kar fonódott a derekam köré és adott egy puszit a nyakamra.

- Már nagyon hiányoztál. – suttogta a fülembe Louis. Én mosolyogva felé fordultam és egy hosszú csókot nyomtam a szájára.

- Khmm…….Khmmm…. Srácok mi is itt vagyunk. És én sietek, szóval később egyétek meg egymást. – mondta Paul.

- Bocsi. Szóval azért szerettem volna, hogy meg várj, mert tegnap este beszéltem a suli igazgatójával. – a mondatom közbe beültem Louis ölebe.

- Ugye nem kell vissza repülnöd? – tette fel a kérdést Zotya

- Ne feloszlik a banda? Kell egy új énekes. – kezdett ökörködni Nuchos. De most ez nem volt vicces.

- Nuchos fejezd be! – szólt rá mérgesen Paul.

- Hol van Zayn? – kérdeztem a srácoktól

- Perrievel, ma reggel érkezett a gépe és holnap délelőtt repül vissza Londonba. – válaszolt Niall. Itt görcsbe rándult a gyomrom Perrie itt?

- Szóval felhívott az igazgató és felajánlott két lehetőséget miként folytassam a sulit. Az egyik opció évet ismétlek a másik, hogy magán tanuló leszek és minden félévben bejárok vizsgázni az adott tárgyak. Mint pl: magyar, matek, töri, angol, biosz, fizika. – kezdtem bele a hosszú monológomba. Próbáltam úgy tenni mintha semmi nem történt volna.

- Gi ez nem lesz túl sok neked? Koncertezel, turnékra jársz, ének és táncpróbák sokasága emellett még tanulni is fogsz. Ez nagyon nem tetszik nekem. – aggódott Paul.

- Szerintem menni fog csak kell egy kis segítség a tantárgyakból. Pl matek, fizika biosz, töri és angol nyelvtan J

- A matekba és a fizikába tudok neked segíteni. Abba jó voltam a gimibe. – ajánlotta fel a segítségét Liam.

- Én a bioszba segítek, van egy téma, ami nem csak elméletbe, de gyakorlatba is megy. – perverzkedett Harry.

- Köszi, Harry. – borzoltam meg a göndörke haját.

- Történelembe segítek és a Magyarba is. Vissza kell szoknunk az egymás közti magyarul való kommunikációra. – ajánlotta fel a segítségét Zotya és igaza volt a magyarral kapcsolatba.

- Oké srácok, ha ennyi, akkor én rohanok tovább. Ne feledjétek, 4 kor találkozunk. – köszönt el Paul és kiment.

- Gi nem akarok beleszólni, mert ez a te életed, de nem vállalsz túl sokat? – kérdezte aggódva Rupi.

- Rupi, hogy őszinte legyek, de túl sokat vállaltam. Viszont még 9.-be megígértem Lilinek, hogy a szalagavatón együtt leszünk hercegnők. Fájna azt látni, hogy én a kispadról nézem, hogy ő a fehér ruhájába táncol a Balázzsal. Meg próbálom össze hangolni a tanulást a koncertekkel. – itt sóhajtottam egy nagyot és azon tűnődtem milyen lenne, ha nem állhatnék én is az osztályommal együtt fehér ruhában. Ezt a gondolatot most gyorsan elhessegetem, és arra koncentrálok, hogy jövőre együtt megyünk a szalagavatóra és a ballagásra.  

-  Gi segítünk, neked ne izgulj. – veregetett hátba bíztatóan Liam.

- Hagyjuk most ezt a témát. Inkább azt meséljétek, el mi van Zaynnel? – kérdeztem kíváncsian. Erre a kérdésemre a szobába vágni lehetett a feszültséget. Elég érdekes volt a szituáció, mert úgy csináltak a srácok mintha nem is tudom mit kérdeztem volna.  Kérdően néztem körbe a társaságon.

- Valaki megszólalna vagy itt fogunk ülni estig. – itt már kezdtem kiakadni. Lou szorosabban ölelt és Zotya bele kezdett.

- Gi ne akadj ki. – kezdte Zotya majd fél perces csönd.

- Szerinted, ha ezt mondod, akkor nem fogok kiakadni. – ismét félperces csönd. Komolyan olyan hangulat volt, mint egy temetésen. – Istenem nyögjétek ki, hogy mi van, mert kezdek feszült lenni. – igazából itt már nem is tudtam mit gondoljak mikor Liam felém fordította a telefonját. Most jött az első sokk. A kép a repülő gépen készült engem és Zaynt ábrázolt mikor pont belepuszilt a nyakamba. – Oké Gigi nyugi, nyugi csináld, úgy mintha nem érdekelne. – mondogattam magamnak. Jobban szemügyre vettem a képet és a szög, amiből fotózták az nem igen tetszett egészpontosan oldalról készült a kép de a fotós enyhén balra ülhetett, mert alulról van fotózva és néhol bele lóg az ülés is. A felismerés fájdalmasan hasított belém. Liam telefonját kiejtettem a kezemből és puha puffanással a kanapéra esett. Gyorsan elő vettem a mobilom és fél perc alatt fent voltam Twitteren. Nathan Sykes oldalán kezdem böngészni és telibe találtam, mert ott ékeskedett ez a bizonyos kép a falán. A többiek feszülten nézték mit művelek Liam felszisszent mikor kiesett a telefon a kezemből.

- Tudtam. – csak ennyit mondtam és körbe adtam a telefonom. Louis végig nézte, amit művelek és mikor meglátta, hogy Nathan töltötte fel a képet ráütött egyet a kanapéra.

- Én annyira szeretem a The wantedet, hogy legszívesebben megfőzném, őket utána beleraknám, egy hot dogba majd jó sok mustárt nyomnék rájuk és megenném. – fejtette ki a véleményét Niall. Jót mosolyogtam rajta.

- Szóval meséljétek, el mi van Zaynel. Ennél nagyobb gáz már úgy se lehet. – mikor ezt mondtam tévedtem, mert akkor nyílt ki az ajtó először barátom tetovált kezét majd Zayn egészét láttam a nyomában egy nem túl magas lánnyal. A lány egy egyszerű fehér pólót viselt egy koptatott cső farmerrel és egy fehér bakanccsal. A lányon egy natúr smink volt, ami kiemelte lila haját. Hát igen személyesen Perrie Edwards állt velem szemben. A lány megállt az ajtóban és alaposan végig mért engem. Majd körbe nézett a szobába és köszönt mindenkinek. Mikor elém ért csak ennyit mondott.

- Látom nem elég neked, hogy ahonnan jöttél ott is van egy bikád Zaynt is megkörnyékezed de, hogy bandán belül még Louist is hülyíted. – itt Louis hoz fordult. – Azt hittem Lou több eszed van dobod Eleanort ezért. – itt felém bökött a matató ujjával. Megfordult és folytatta tovább. – Srácok lehet jelentkezni ki az akinek már megvolt ez a………- itt nem fejezte be a mondatát csak újra felém fordult. Én a döbbenettől köpni, nyelni nem tudtam. Ott ültem Louis ölébe és feszülten néztem farkasszemet a lila hajú csajjal. Úgy döntöttem felállok csak, hogy Louis nem engedte, mert még szorosabban fog.

- Lou engedj el. – szóltam neki halkan. A barátom kisebb vonakodás után elengedett. Felálltam és kezet nyújtottam Perrienek. Erre a mozdulatomra Zotya ugrás helyzetbe ült és várta a fejleményéket. Nem foglalkoztam vele, mert nem vagyok egy őrült se egy közveszélyes állat.

- Szia! Gi vagyok. – szólaltam meg végül.

- Pontosan tudom ki vagy egy szemét ribanc! – sziszegte a foga közül Perrie.

- Örülök, hogy ilyen jó véleménnyel vagy rólam, de mi lenne, ha megbeszélnénk. – mondtam higgadtan a lánynak.

- Ugyan azt tudnád nekem mondani, mint Zayn. Szóval nem érdekel. – válaszolt mérgesen Perrie. Kezdtem én is elveszíteni az eszem, mert ha Zayn elmondta neki, akkor miért pattog nekem.

- Kedvesem örülök, hogy tudod a storyt, de nem értem miért pattogsz nekem itt. Egyébként nem tudom nálatok, hogy szokás, ha valaki bemutatkozik neked, akkor illik válaszolni rá. – mondtam már gúnyosan. Láttam rajta, hogy ez a kis lökés kellet, hogy megüssön így hát megadtam neki, amire vágyott. Lendítette a kezét, de nem talált el mivel lehajoltam. Látszott rajta, hogy készül a következő támadásra, de akkor Zayn lefogta.

- Azt hittem intelligensebb lány vagy! – szúrtam neki oda.

- Gi fejezd be! – kiáltott rám Zay. Én összerezzentem a hírtelen jött erős hangtól.

-  Én fejezzem be. Ő kezdte. Elmondtad neki, hogy barátok vagyunk, ami meg a képeket illeti rosszkor fotóztak mindig. Soha életembe nem csaltam meg még senkit és ezután se tervezem. – folytattam mérgesen.

- Gi ne mutogass ki kezdte. Perrie szemszögét is meg lehet érteni. – szólalt meg Louis.

- Ugye tudod, hogy pont tőled nem vártam. – mondtam lesújtottan.

- Perrie nagyon sajnálom, ami történt én nem akartam semmi rosszat csak barátok vagyunk Zaynnel. Remélem, egyszer észreveszed, hogy a srác téged szeret. Sose csalna meg. Gondolkozz el ezen. – megtettem bocsánatot kértem a semmiért pedig neki kellet volna.

- Nem érdekel a gyenge bocsánatkérésed és nehogy azt hidd végeztünk, mert közel se végeztünk. Verd ki a fejedből Zaynt világos. Sose leszünk barátnők. – mondta mérgesen Zayn kezei közül. Rá pillantottam Zaynre ő csak nézet a hatalmas barna szemeivel, de nem szólt semmit. Nem tudtam mit mondani. Vagyis tudtam, de az olaj lenne, a tűzre előbb ők vívják, meg a harcukat aztán jövök én miss hisztivel.

- Visszamegyek készülődni majd az arénánál, találkozunk. – mondtam Zotyáéknak. Elindultam kifelé és a négy barátom követett.

- Köszönöm, hogy itt vagytok velem. – mondtam Marciéknak.

- Igazságtalan volt veled Perrie. Nem neked, neki kellett volna bocsánatot kérnie tőled. – mondta Rupi.

- Mérges érthető miért, de én provokáltam szóval várható volt, hogy megüt. – mondtam a srácoknak már a taxiba.

- De szerencsére nem talált el. – próbált jobb kedvre deríteni Nuchos.

- Gi annyira jellemző rád, hogy magadat hibáztatod pedig nem követtél el semmit. – mérgelődött Marci. Erre nem mondtam semmit csak ültem és bámultam ki a taxi ablakán. A szállodánkhoz érve a fiúk felkísértek a szobámig.

- Gi gyere, énekeljünk egyet, mint régen a táborba. – mondta Nuchos. Csak mosolyogtam és bementünk a nappaliba. Marci elszaladt a gitárjáért és 2 percen belül vissza is ért.

- Emlékszel mit énekeltél mindig. – húzogatta a szemét Zotya.

- Jaaajjjj neee az nagyon ciki már. – kezdtem el röhögni.

- Akkor is ciki volt ne izgulj. – vágott hátba Rupi és Marci elkezdett játszani a gitáron. Meg nyugtatóan hatott rám a régi mulatós zene. Hát, ja, egy kicsit ciki, de régen ezt énekeltem.

Fél négy kor elindultunk a srácokkal az arénához gyalog. Nem volt messze és szerettünk még volna át beszélni a dolgokat. Út közbe nagyon sokat nevettünk és egy csomó fényképet készítettünk. Az aréna előtti utcán állat a sor vége. A fiukkal egymásra néztünk és elindultunk befelé.

- Srácok nem gondoljátok, hogy nagyon furcsa az, hogy egy pár: Ne tolakodj! Mondaton kívül nem jött oda senki. – kérdeztem furcsán.

- Gi én a helyedbe örülnék neki. – mondta Marci. Én csak megvontam a vállam és Pault kerestem.

- Gi! Jenny már vár a sminkes szobába. – szólt Ben.

- Köszi. Elkísérsz? – kérdeztem a testőröm

- Persze. – borzolta össze a hajam. Mikor bekísért a szobába rögtön Jenny kezelésbe is vett.

Jenny után Vinny jött.  Beénekeltünk majd felénekeltem mind a 10 számot. Egy órán át sikerült elhúzni.

- Gi. Nyugodj meg oké? – szólt Vinny

- Oké igyekszek.

- Ha nem sikerül megnyugodnod hamis lesz az összes hang és meg fogod erőltetni a hangod. Azt akarod, hogy berekedj? – kérdezte nyugtatóan Vinny. Én csak ráztam a fejem és egy pár lazító gyakorlatot csináltunk.

Vinnyt követte az én aranyos stylistom Jionni.

- Kislány nyomás vetkőzni és adom a ruhád. – utasított Jionni. Én engedelmesen ballagtam a paraván mögé és vetkőztem. Jionni be is adta a ruhám. Egy laza pólot adott egy szűk szaggatott farmerrel és egy baromi magas barna cipővel.

Miután felöltöztem ki tipegtem a paraván mögül.

- Jionni ez nem lesz túl magas? - kérdeztem kétségbe esetten.

- Nem kislány ez így jó ahogy van. – válaszolta majd ki tessékelt a szobából, mert jött az 1D. Nem néztem senkire legfőképp Louisra nem mert haragszom rá. Miután kimentem a technikusok vettek kezelésbe és felmadzagoltak.

- Gi! Csinos vagy nagyon. – jött oda Paul Zotyáékkal.

- Köszönöm, de ti sem panaszkodhattok. – biccentettem a fiúk felé. Mindenki egy laza farmer volt valami bohém mintájú pólóval.

- 10 perc. – kiáltotta el magát egy statiszta. Én nagy levegőt vettem és megfordultam. Perrie állt velem szemben.

- Kéz és lábtörést. A szó legszorosabb értelmében. – kívánt szerencsét a lány.  Ezt persze ironikusan mondta

- Kösz. – biccentettem felé és ott hagytam, mert most nem akartam veszekedni. Olyan kedves most komolyan. Még sétáltam egy kicsit a szűk folyosón a táncosaimmal találkoztam sok sikert kívántunk egymásnak és ők rohantak is a színpad felé. Én is elindultam.

- Gi! Működik a füles rendesen? – kérdezte Paul mikor oda értem hozzá.

- Szerintem igen. Majd intek, ha nem. – mondtam neki. A srácok is megérkeztek velük Perrievel.

- Csak ügyesen. – ölelt meg Niall.

- Hajrá! – ölelt meg Harry.

- Vigyázz magadra. – szorított meg Liam.

- Nyugi nem bungee jumpingolni készülök. – nevettem el magam.

- Sok sikert. – ölelt meg Zayn. Én csak Perriet néztem végig látszott neki, hogy nem tetszik a dolog ezért nem húztam sokáig a dolgot.

- Kezdünk! – ordította egy statiszta. Marciék már a helyükön voltak. Engem is egy statiszta húzott magával nem is tudtam Louissal beszélni. A színpad széléhez értem és felcsendült a Rock Star első dallama. Nuchos szólója van és jövök én. Ugrálva mentem ki a színpadra az adrenalin csak úgy tombolt bennem. A közönség őrjöngött, de amikor megvilágítottak a nagy reflektorok az aréna egy emberként némult el. Ezt az érzést sehogy se tudom körbe írni. Mint ha egy nagy pék lapáttal csaptak volna arcon. Sehogy se értettem a dolgot ott ugrálok a táncosaimmal a zene szól a közönség teljesen passzív. Jött a refrén rész.

„I'm unusual, not so typical

Way too smart to be waiting around

Tai Chi practices, snowboard champion I can fix the flat on your car
I might even be a rock star

 I might even be a rock star”
Az az igazság, hogy sehogy sem éreztem magam rock stárnak. Paul kétségbe esetten szólongatott a fülesen keresztül.  

- Gi. Gi. Gi Figyelj, ne hagyd abba menjen minden menetrend szerint okés? – én felé fordítottam a fejem és biccentettem. A közönség továbbra is passzív maradt semmi nem történt. A szám is idő közben véget ért. Nem tapsoltak nem éjjeneztek nem történt semmi.

- Helló Firenze! Remélem, jól érzitek magatokat. – nem történ semmi.

- A következő számunk címe az a Best Of Both Worlds. – hátra fordultam és Marci elkezdte a számot.

„You get the limo out front

Hottest styles, every shoe, every color”
 

A számot pedig nem tudtam folytatni, mert hatalmas fújongás tört ki. Paul szólt a fülesbe, hogy hagyjuk abba. Számot lezárták szépen Rupiék és lekapcsolódtak a villanyok. Elindult az 1D kisfilmje és akkor a fújjongást átváltotta sikítozás és tapsolás. Leszaladtam a színpadról, de nem tudtam sokáig szaladni, mert Louis keze megállított. Rá néztem és kitört belőlem a zokogás. Kitéptem magam a kezei közül és lerogytam sírva az első sarokba.