41.fejezet.

sziasztok drágáim :) Meghoztam az új részt ahogy volt időm megírni rögtön fel is raktam. Sajnálom, hogy ilyen későn, de sajnos ez az elkövetkezendő időkre is érvényes lesz. Reméllem mindenkinek tetszik a rész. Nagyon, Nagyon, Nagyon Nagyon szépen köszönöm a két db kommentet eszméletlen boldog voltam tőlük :) Az oldalátogatók száma is megnőtt szóval repesek az örömtől fantasztikusak vagytok :) A következő rész nem tudom mikor jön addig is jó olvasást és a sulihoz meg kitartást. :) 
Puszi mindenkinek GIGI :)

                         XX Gigi XX

Reggel ismét a nap keltett, ami nem volt túl jó érzés. Ismét 200 fok volta a sátorba plusz Liammal teljesen összegabalyodva aludtunk. Megpróbáltam óvatosan kimászni Liam kezei közül. Persze nem sikerült.

- Hova szöksz hercegnő? – fonta szorosabbra a kezét Laim.

- Melegem van Liam. – kezdtem türelmetlen lenni ezért még jobban mocorogtam.

- Jó, jó mehetsz. – adta meg magát nevetve Liam. Óvatosan kihúztam a cipzárt és felrántottam a hálózsákot.

- Basszus. – emeltem vissza a hálózsákot.  Liam kuncogva rám gördült.

- Én nagyon élveztem a tegnap estét. – mosolygott édesen és megcsókolt.

- Én is. De még mindig melegem van….. – Liam legördült rólam és kimászott a sátorból. Én addig kimásztam a hálózsák alól és felvettem a fürdő ruhám. Szembe fordultam a fekvő helyünkkel és azon gondolkodtam, hogy nem bántam meg amit tettem és ez jó jel legalább is szerintem. Hirtelen két kéz ragadta meg a derekam és kirántott a sátorból.

- Gyere menyünk fürdeni. – húzott Liam a folyó felé.

- De!

- Ccssss!- tette Liam a kezét a számra. – Nincs fent még senki és egy kis fürdés sose árt. Pláne egy ilyen izzasztó este után. – kacsintott.

- Liam. – szóltam rá nevetve és a nyaka köré fontam a karom.

- Mondjad drága. – húzott közelebb magához.

- Semmi. – mosolyodtam el. Liam közelebb hajolt és megcsókolt. Megfogta a kezem és a vízbe húzott. Kicsit bohóckodtunk a vízbe mikor a többiek is csatlakoztak hozzánk.

- Zotya ma tovább megyünk? – érdeklődte Pati.

- Nem. Mi lenne, ha maradnánk itt még egy napot? – kérdezte vigyorogva.

- Oké. – egyezett bele mindenki.

- Viszont holnap akkor evezünk egy tízest és oda hívjuk apát, mert ott le tud állni a kocsival. – nézett körbe Marci.

- Nekem oké. – vonta meg a vállát Zotya.

- Kajával hogy állunk? – kérdezte kicsit kétségbeesetten Nuchos.

- Hááááát. – húzta az agyát Emi

- Ne, ne, neeeee. – kezdett üvölteni Nuchos. Mindenki dőlt a röhögéstől.

- Csak vicceltem. Van elég. – nevetett Emi.

- Huhhh. – fújta ki megkönnyebbülten a levegőt.

Egész nap ment a hülyülés és a nevetés. Nagyon sokat nevettem és napoztam. Olyan színem lesz, mint egy néger csajnak. Gyorsan elment a nap észre se vettük, hogy már este van. Nagyon jó volt a srácokkal ez az egy hét.

Magamra húztam a hálózsák cipzárját és szorosan Liam mellé bújtam. Fura, hogy teljesen megszoktam, hogy itt fekszik mellettem a fiú. Este hangokra lettem figyelmes. Először nem foglalkoztam vele és visszaaludtam. Aztán újra hallottam az egyre erősödő neszeket.

- Liam. Liam. – Kezdtem rázogatni a barátom.

- Mondjad. – mormogta csukott szemmel.

- Hallod?

- Mit?

- Hát ezeket a zajokat.

- Jajj Gi! Aludj nincs kint semmi. – fordított hátat Liam. Persze ezek után csak a hangokra figyeltem. Már annyira nem bírtam magammal, hogy kimásztam a sátorból. Kint még pislákolt az esti tábortűz. Oda ültem és felélesztettem a tüzet.

- Gi. Te zörögsz? – jött ki Emi.

- Az elmúlt 1 percbe igen, de a többi nem én voltam.

- Akkor te is hallottad?

- Igen.

- Zotya teljesen kiröhögött, hogy csak beképzelem a hangokat.

- Liam is ezt mondta. – forgattam a szemem. Emi oda ült mellém a tűzhöz és csendbe hallgattuk a tűz ropogását.

- Hallottad? – kapta fel a fejét Emi. Ekkor Pati lépett ki a sátorból.

- Mi a fenét csináltok? – jött kicsit mérgesen.

- És te? – érdeklődtem.

- Hangokat hallok. És Rupi szerint hülye vagyok. – jött ki mérgesen. – És veletek mi van?

- Ugyan ez. – mondta Emi.

- Mi lenne, ha megviccelnénk a fiúkat. – dörzsölte össze a kezét huncutul Pati.

- Oké! De mit csináljunk? – érdeklődtem.

- Húzzuk ki őket a sátor elé és kenjük őket össze valamivel. – vigyorgott Emi.

- Meg eszik őket a bogarak. – csóváltam a fejem.

- Akkor húzzuk ki őket és gyújtsuk meg körülöttük a tüzet. – mondta gonoszan Pati.

- Jesszus! Nem boszorkányt akarunk égetni. – nevettem.

- Ha kihúznánk őket és csak kint hagynánk a fiúkat reggel meg eltűnnénk, mikor felkelnek. – jó ez a legjobb. Lelkesedtek be a lányok.

Elkezdtük kicibálni először Nuchost aztán Marcit, a két srácot simán ki húztuk a tűz mellé. Aztán Zotyával se volt baj. Rupi már keményebb dió volt, mert mindig mikor húztunk rajta egy kicsit elkezdett mocorogni, de végül ő is már a fiúk mellett feküdt. Liam is mocorgott és egyszer majdnem le is gurult a matracról, de megoldottuk a lányokkal. Mikor készen lettünk a lányokkal lepacsiztunk és bevackoltuk magunkat Emi ékhez.

Reggel nagyon korán keltem már fent volt a nap.

- Lányok ébresztő. – kezdtem keltegetni a lányokat.

- Még öt perc. – fordult az oldalára Pati.

- Mindjárt felkelnek a fiúk.

- Uhh, akkor nyomás. – gyorsan kimásztunk a sátorba és lesétáltunk a vízhez és a víz szélén haladva mentünk el a sziget végéig. Ott egy eldugottabb helyet kerestünk és lefeküdtünk. El is aludtunk az árnyékba szerintem, mert arra keltem fel, hogy bele hajítanak a vízbe. Hirtelen annyi vizet nyeltem, hogy megijedtem. Nem bírtam feljönni a felszínre, mert egy kéz lent tartott. Küzdöttem a kézzel szemben, de erősebb volt aztán feladtam. Ekkor két kéz ragadta meg a derekam és kihúzott. A mellkasának nyomtam a fejem és az összes vizet, amit lenyeltem kiköhögtem és kiköptem.

- Gi, Gi. Édesem, jól vagy? – Liam kétségbe esetten szólongatott. Már nem köhögtem fel vizet, de úgy ziháltam mintha lefutottam volna egy maratont.

- Nuchos, nem vagy normális, majdnem kinyírtad. – hallottam, hogy üvöltöznek Nuchossal.

- Édesem rendben vagy? – simogatta a hátam Liam.

- Igen, már minden oké. – toltam el magamtól. Elindultam volna a többiekhez, de Liam visszafordított és hosszasan megcsókolt. Erre a többiek nagy üdvrivalgásba kezdtek. Kifelé menet oda mentem Nuchoshoz.

- Baleset volt. Semmi baj. Szeretlek még és ne emészd magad. – öleltem meg szorosan és puszit adtam a borostás arcára.

- Gi én majdnem kinyírt….

- Csssssh. – tettem az ujjam a szájára. – Elég! Nem akarok erről többet beszélni. Inkább meséljetek milyen volt a szabadba aludni? – kérdeztem vigyorogva. A gyors témaváltás jót tett a bandának, mert kezdett mindenki feloldódni.

- Hát annyira nem tetszett, de tulajdonképpen miért is kaptuk? – érdeklődött Zotya.

- Mert féltünk és tök hülyének néztetek minket, pedig hangokat hallottunk. – mondta Emi.

- Nem, de ti minden kis zajon tök beparáztok. – forgatta a szemét Rupi.

- És hogy találtatok meg minket? – kérdeztem.

- Nem volt egyszerű, mert a nyomok a folyóba vezettek, de úgy 20 perc agyalás után rá jöttünk, hogy nem vagytok olyan okosak ezért elindultunk a vízbe. – röhögött fel ördögien Nuchos

- Te teljesen kattant vagy. – forgatta a szemét Pati.

- Jó mindegy, pakoljunk és menjünk, mert apu nem sokára megérkezik Tiszamogyorósra. – utasított mindenkit készülődésre Marci. Elege lett a hülyéskedésből.

Gyorsan összerámoltuk a cuccainkat Liammal közben elcsattant néhány csók. Meg mondom őszintén nem bántam, hogy Liammal belekezdtünk ebbe a dologba, mert ezt kapcsolatnak nem nevezném, mert csak kémia van köztünk. Szeretem Liamot és a szex is jó vele, de ennyi. Nem tudom, hogy ezt feszegetnem kéne vagy hagyjam. Inkább az utóbbit választom.

Mikor készletünk az összecuccolással leeveztük a maradék kilométert. Találkoztunk Marciék apukájával és visszavitt minket Tokajba.

- Na, srácok mi legyen a forgató könyv? – kérdezte Rupi.

- Én holnap szeretnék hazamenni és holnapután repülnék Londonba. Szeretnék egy házat venni. – néztem félénken a fiúkra. Kíváncsi vagyok, hogy mit reagálnak a döntésemre.

- Ez tök szuper Gi. – ujjongott Nuchos.

- Beköltözhetünk hozzád? – kérdezte Marci.

- Nem!- vágtam rá azonnal.

- Oké. Viszont csak jövő hét végén kell, visszarepülnünk én maradok és maradék időt Emivel töltöm. – csókolta meg Zotya a barátnőjét.

- Osztom. – mondta Rupi.

- Én se szándékozok hamarabb visszarepülni. – vonta meg a vállát Nuchos.

- Dettó. – értett vele egyet Marci.

- Estére mi lesz a program? – kérdezte Emi.

- Hát mi haza megyünk Gi-t és Liamot itt hagyjuk a telepen úgy is jól kijönnek egymással. – húzogatta a szemöldökét Marci.

- Ja, legalább itt nem zavarja őket senki. – kontrázott rá Rupi.

- Na, húzzatok. – akadtam ki a fiúkra. Persze nem komolyan.

- Este beülhetnénk a szekérbe. – javasolta Pati

- De a tutajosba is lenézhetnénk. – dobtam fel a labdát.

- Megvesztél? Oda soha a büdös életbe. – forgatta a szemét Zotya.

- Jó, jó csak vicc volt. – röhögtem fel.

- Na jó, mi leléptünk este akkor a szekérbe találkozzunk. – köszönt el Zotya és a többiek.

Gyorsan felállítottuk a sátrat beköltöztünk és kiültünk a sátor elé.

- Én éhes vagyok. – néztem Liamra.

- Én is. Menjünk együnk valamit. – húzott fel a földről Liam. Elindultunk a városba.

- Mit együnk? – érdeklődött Liam.

- Gyrost. – mosolyogtam rá. – Tudok egy jó Gyrosost a közelbe. – húztam a fiút magam után. Mikor megkaptuk a kaját vissza is indultunk a telepre.

- Gi. Azon gondolkodtam, hogy nálam lehetnél addig, míg nem találod meg a házat, amit szeretnél venni. Holnap repülök vissza és holnap után este kimennék érted a repülő térre. – nézett rám Liam nagy szemekkel.

- Liam, és mi lesz a családoddal? Mikor találkozol velük? – kérdeztem két harapás között, mert ugye még mindig a gyrosom ettem.

- Majd együtt meglátogatjuk őket.

- Na, nem. – torpantam meg hirtelen. – Elég volt egy 1D srác családjával találkozzak az is rémesen sikerült.

- Gi, nem Louis családját látogatod meg, hanem az enyémet.

- Nagyon édes vagy, de biztos, hogy nem. Ne haragudj. – néztem rá bocsánat kérően.

- Nem baj. – közelebb húzott magához és adott egy puszit a fejem tetejére.

- Ugye megérted és nem haragszol? – kérdeztem még félve.

- Miért haragudnék? Elvégre nem járunk. – nézett rám komoly arccal.

- Szeretnéd, hogy ez megváltozzon? – pásztáztam a cipőm orrát mintha valami nagyon érdekes dolog lenne rajta.

- Nem tudom. Egyelőre nem. Félre ne értsd nagyon jó veled, de inkább a kémia működik köztünk. - nézett rám félve mintha én máshogy gondolnám.

- Ugyan ezt gondolom én is. – mosolyogtam. – Megkönnyebbültél?

- Kicsit. – fújta ki a levegőt.

- Gyere, készülődjünk. – húztam a kezén fogva.

- Zuhanyozunk együtt? – húzogatta a szemöldökét.

- Liam! – háborodtam fel. – Persze. – aztán végig gondoltam miért ne. A telepen a zuhanyozás nem egy túl vidám dolog. Van egy fekete hordó tele vízzel, amiből egy cső lóg ki és arra egy zuhany fej van erősítve. És az alá kell állni. Gyorsan felkaptam a fürdő ruhám és Liam is át vette a fürdő nadrágját így ketten álltunk a zuhany alatt. Meg nyitottam a vizet és ömlött belőle a forró víz.

- Basszus ez forró. – kiáltott fel Liam.

- Hát ez van, de siess, mert utána jég hideg jön. – röhögtem.

Abból állt a zuhanyozásunk, hogy fojt a víz mi meg átszaladtunk a víz folyam alatt a forró víz miatt. Utána jött a tusfürdővel való szórakozás. Egy dobozzal elhasználtunk mind a ketten. Azzal szórakoztunk, hogy egymásra próbáltuk nyomni a tusfürdőt persze ennek az lett a következménye, hogy körülöttünk lévő fű habosabb lett, mint mi. Liamot pont próbált elkapni mikor megcsúsztam a füvön és hanyatt estem. A srác rögtön a segítségemre sietett, de akkor már tök mindegy volt, mert nem csak habos, de füves és sáros is voltam. Liam nyújtotta a kezét, amit megfogtam és magam mellé rántottam a fiút.

- Ezt még visszakapod. – fenyegetett Liam és rám mászott én meg legördítettem magamról. Elkezdtünk hemperegni és birkózni a sárba.

- Na, most már nagyon szépek vagyunk! – állt fel Liam és végig nézett magunkon.

- Gyere, mossuk le magunkat. – toltam a srácot a derekánál fogva a még mindig folyó víz alá.

- ÁÁÁÁ. Ez nagyon hideg. – ugrott egyet a fiú mikor megérezte a hideg vizet.

- Na, ne sipákolj, siess. – utasítottam nevetve.

- Ha, ekkora a szád akkor előbb te. – nézet rám összeszűkült szemekkel a srác. Én megmakacsoltam magam és a jéghideg víz alá álltam. Majd meg fagytam, de rendesen lemostam magamról a füvet és a sarat.

- Most te jössz. – néztem elégedetten Liamra. A srác kidülledt szemekkel figyelt.

- Oké. – ő is lemosta magáról a sarat majd mind a ketten rohantunk a törölközőnkért, mert nagyon fáztunk.

- És mit veszel fel?

- Még a bőröndöm alján hagytam egy piros ruhát magassarkúval, de ebbe is szeretnék majd haza menni. – húztam el a szám.

- Nem veszi majd észre senki. – röhögött Liam. Végül felvettem a piros virágokkal díszített ruhát egy szintén piros magassarkúval. Elvonultam a kenu halom mögé átöltözni.

- Azta mindeni de szép vagy. – állt előttem nagy szemekkel Liam.

- Köszönöm. – vörösödtem fülig. Liam közelebb lépett és megcsókolt.

- Azért te se panaszkodhatsz. – néztem végig Liamon. Egyszerű fehér trikó, koptatott farmer, kicsit borostás arc és kócos haj. Szívdöglesztő látvány.

- Na, gyere menjünk, mert még elkésünk. – belé karoltam és elindultunk a Szekérbe az egy kocsma a városba. De nem egy lepukkant gagyi hely.

- Azt hittem már sose jöttök. – szólt az egyik pad mögül Marci.

- Sokáig tartott a fürdés. – vigyorgott Liam.

- A részleteket nem akarjuk tudni. – forgatta a szemét viccesen Nuchos.

- Szerintem jobb is. – kontráztam rá.

- Meghoztam a tequila kört. – jött Emi és Pati két tálca Tequilával.

- Nem lerészegedni akarok. – néztem a többiekre. Ők addigra lehúzták az első kört. Mikor jött a második én még csak az elsőnél jártam utána lecsúszott még egy, de ennyi volt.

- Én befejeztem. – néztem komolyan a srácokra.

- Nemár, Gi! Csak ennyi? – nézett rám Pati.

- Bocsi csajszi, de nem akarok se rókázni, se másnapos lenni. – húztam el a szám. Liam is a negyedik kör után kiszállt.

- Mostanában néztetek olyat, hogy net vagy újság? – kérdezte Emi.

- Nem, de nem is szeretnék.

- Pedig érdemes lenne.

- Mert? – kérdeztem zavartan.

- A 27-esekről van egy rövid cikk, hogy kenuzással töltöttétek az időt. Loui és barátnőjéről pár kép Liam semmi Niall és Ellie Goulding illetve Zayn és Perrie párosról egy kis pletyka.

- Ebbe mi volt az, amiért annyira megkellet volna, nézem?

- Csak gondoltam érdekel, rólad mit írnak.

- Mi, rólam? – húztam fel a szemöldököm.

- Olvasom: A 27-esek énekesnője elég hamar lelépett a turné helyszínéről. Sokak szerint nem tetszett neki, hogy a volt párja már lánnyal van. Mi szerintünk is ez lehet a dologba. Gi haza utazott családjához Magyarországra, majd utána pár nap múlva Szombathelyen látták a lányt. Bennfentes információink szerint a lány a napokba visszarepül Londonba. A nagy kérdés szállodára pazarolja a pénzt vagy az 1D-hez költözik. Szerintetek?

Ez a másik cikk: Idén is meg rendezik az MTV VMA- díj átadóját. A fellépők között olyan sztárokat köszönthetünk, mint Lady Gaga, Taylor Swift. Ed Sheeran, One Directin és a 27-esek.  

- Hát most erre mit mondjak? Kapják be. Viszont ott leszünk a VMA-n? Ez nagyon király. – lelkendeztem.

- Mi is. – Karolt át Liam.

- Mennyi az idő srácok? – kérdeztem.

- Fél egy. – nézett az órájára Marci.

- Én megyek, mert holnap egykor indul a vonatom a Keletibe. Kedden repülök Londonba és remélem sikerül magamnak találni egy csinos házat.

- Gi nem akarod, hogy veled lakjunk? – kérdezte Marci.

- Hát nem tudom. Most nem rossz ötlet, de később?

- Majd kiköltözünk. – válaszolta Nuchos.

- Utána meg szívjak egyedül egy nagy házba? – kérdeztem.

- Veszel másikat. – mondta Rupi.

- Ez nem ilyen egyszerű.

- Dehogynem. – vágta rá Nushos.

- Zotya te mit gondolsz? – kérdeztem a banda rangidősét.

- Dönts úgy, ahogy jónak látod.

- Kösz ezzel kivagyok segítve. – forgattam a szemem. – Még eldöntöm és küldök mindenkinek egy SMS-t, hogy hova költözzön. Viszont én megyek. Legyetek jók és egy hét múlva találkozunk. – mindenkitől elköszöntem és mentem volna, de szólt Liam, hogy ő is jön, szóval várjam meg. Liam átkarolta a derekam úgy sétáltunk az utcán.

- Kedden mikor landol a géped?

- Este hétkor. – néztem fel rá.

- Kimegyek eléd a reptérre és nálam vagy az 1D házba szeretnéd tölteni azt a pár napot míg nem találsz magadnak házat? Nem Gi, nincs tiltakozás. – látta, hogy tiltakozni akarok, mert megoldom, de nem akarta hagyni.

- Nem tudom melyik a jobb, hogy azon csámcsognak, hogy az 1D házba vagyok vagy kombináljanak, mert befogadtál bár napra.

- Akkor gyere az 1D házba. Zayn és Niall ott laknak, de a többiek folyton ingáznak, sose tudni ki mikor toppan be.

- Nagyszerű. – forgattam a szemem.

- Na, gyere, aludjunk. – időközbe megérkeztünk a telepre és Liam berángatott a sátorba.

- Holnap korán lelépek, és nem akarlak majd felkelteni. – adott egy hosszú csókot. A csókból csók csata lett és a csók csatából pedig egy hosszú mozgalmas éjszaka.  

Másnap reggel tényleg egyedül ébredtem és nagyon fáradtan. Összeszedtem a cuccaim és elkezdtem bepakolni a bőröndjeimbe. A sátrat nagy szenvedések árán, de sikerült össze hajtanom. A telefonom megnéztem az órát, ami fél egyet mutatott. Ekkor láttam, hogy Zotya kocsija gördül be.

- Helló Gi. Kiviszlek az állomásra. – bepakoltuk a bőröndöket és kisiettünk az állomásra.

- Hallod csaj vigyázz magadra és valami jó pecót nézzél magunknak. – ölelt meg Zotya.

- Rendben akkor szólok, ha találtam valamit ötünknek.

- Ezek szerint együtt lakunk?

- Hát lehet, hogy ezt még meg fogom bánni, de igen. – újra megöleltük egymást és én felszálltam a vonatra. Hulla fáradtan nyúltam el a kényelmes ülésbe amikor megszólalt a telefonom.

- Igen?- szóltam bele fáradtan.

- Vonaton vagy már? – kérdezte a hívóm.

- Igen. De neked a repülőn nem kéne kikapcsolva lennie a telefonodnak? – kérdeztem Liamot.

- Már otthon vagyok. – válaszolta.

- Jesszus. Melyik géppel mentél?

- Nyolckor indult a gépem. – nevetett.

- Anyám, azt meg se merem kérdezni mikor keltél.

- Le se feküdtem, vagyis azt, de viszont olyan jól sikerültek utána a dolgok, hogy már nem aludtam el. – mosolyogta el a mondat végét.

- Én se panaszkodhatok jó volt az éjszaka. – vigyorogtam már én is.

- Leteszlek, mert megérkezett hozzám egy vendég. Puszi légy jó és vigyázz magadra. – majd Liam le is tette. Nagyon hosszú vonatozás után haza értem apu várt az állomáson.

- Helló kicsim, na, milyen volt a túra? – kérdezte mosolyogva apu.

- Hosszú, de jó. – öleltem meg aput.

Otthon anyuék már vártak. Mindent elmeséltem nekik töviről hegyire és hogy mi a tervem a jövőbe. Hogy holnap utazok vissza és házat nézek a fiúknak és magamnak.

- Ja és kocsit is szeretnék meg jogsit. – fejeztem be a hosszú mesém.

- Jó sok minden, de kívánom, hogy valóra váljon. – ölet meg anyu.

- Mi lenne, ha mind a négyen elmennénk moziba? – kérdeztem anyuéktól úgy is régen voltunk már együtt így négyen. A közeli plazába mentünk mozizni és a nagyfiúk kettőt néztük meg. Vicces volt és jó volt végre anyuékkal tölteni ezt az időt. Mikor haza értünk én elmentem zuhanyozni, ami már rám fért, mert a tegnapi zuhanyzásom Liammal katasztrófa volt. Utána meg lefeküdtem aludni. Hiányzott már a puha ágyikóm.

Sikerült kettőkor felébredne, ami nálam rekord, mert még nem aludtam ilyen sokáig. Összeszedtem a házba az összes olyan cuccom, amit használok, és amire szükségem lesz. Négy durván négy bőröndöt töltöttem meg a cuccaimmal. Egész nap elszórakoztam a pakolással, amibe anyu és Lulu is segített apu meg csak asszisztált. Nagyon durva volt mikor össze cipzároztam az utolsó bőröndöm akkor láttam, hogy a szobám kiürült. Se ruhák, se könyvek se a kedvenc párnám és plüss állataim. A családi fotók is hiányoztak és a barátnőimmel készült közös képeket is elraktam.

- Egy óra múlva indul a géped Gi. – nézett apu.

- Rendben gyorsan még át öltözöm. – levettem az itthoni ruhám és beraktam a mosógépbe. Már az előre kikészített szürke pólót és egy cső farmert fekete magassarkúval vettem fel.  

- Hát akkor jön a búcsúzkodás. – néztem szomorúan anyuékra.

- Istenem. – törölgette anyu a könnyeit. – Nagyon vigyázz magadra kérlek és hívj, ha bármi van. – borult anyu a nyakamba.

- Rendben. De amint lehet, haza jövök. – öleltem meg anyut.

- Nagyon fogsz hiányozni és sűrűn látogass meg egy héten legalább kétszer. – mosolyogtam egyet a szintén síró húgom mondatán.

- Olyan sűrűn nem tudok jönni, de még a nyáron szeretném, ha kijönnél egy kis időre. - búcsúztam el Lulutól is.

Beültünk a kocsiba és apu vitt is a reptérre ott eszméletlen mennyi fotós és riporter volt. Apu próbált védeni, de nagyon ment, mert nagyon sokan voltak. Bent leadtam a négy bőröndöm és elköszöntem aputól. Tőle volt a legnehezebb elválnom. Nagyon apás vagyok, és ezt mindenki tudja. Mikor sikerült elválnunk egymástól szétsírt szemmel és elfolyt szemfestékkel mentem a géphez. Az ablak mellet elfoglaltam a helyem és zenét hallgatva töltöttem a három órás utat. Mikor bemondták, hogy kapcsoljuk be a biztonsági öveket, mert leszállunk és Londonba 25 fok van kicsit berezeltem, hogy mi lesz az elkövetkezendő napokba, de örülök, hogy van, akire támaszkodhatok. Mikor leszállt a gép én sprinteltem ki először és indultam felszedni a csomagjaimat. A kezembe a csomagokkal elindultam a kijárathoz, hogy megkeressem Liamot. A nagy tömegbe nem láttam sehol a srácot ezért elindultam egy pad felé akkor hirtelen egy kéz ragadta meg a derekam és maga felé fordított.

- Helló drága. – ölelt meg Liam.

- Szia. – kaptam egy puszit az arcomra.

- Gyere, menjünk, mielőtt kiszúrnak minket. – húzott kifelé Liam és beültünk a kocsiba. Indultunk az 1D házba.