39. fejezet

Sziasztok drágáim! :) Meg hoztam a következő fejezetet. Eszméletlenül köszönöm akik eddig kitartottak mellettem és még fognak is :) Így utólag Boldog Szülinapot Liamnak :) Ez a fejezet kicsit róla és Gi-ről fog szólni :) Úgy mint az elkövetkező 2-3 fejezet :) 
Köszönöm az oldallátogatókat eszméletlen sokan kattintottak a blogra eszméletlenek vagytok :) 
Holnap kezdődik a suli ami azt jelenti, hogy nem tudom mikor tudom hozni a következő részt de igyekszem nagyon :) 
Jó olvasást mindenkinek. Puszi Gigi 

                               XX Gigi XX

Az elmúlt hetem nagyszerűen telt barátnőméknél. Eszméletlen sokat nevettem és egyáltalán nem gondoltam a fiukra és a koncertekre. Esténkét buliztunk nappal pihentünk és strandra jártunk. Persze akadt egy két szemfüles fotós, aki lefotózott minket. Nem érdekeltek mivel szigorúan megtiltottam magamnak, hogy újság illetve internet közelében legyek.  Így azt sem tudtam, hogy mi van a fiúkkal. Nem is baj. Kipihentem magam és még egy hét a Marciékkal a Tiszán.

- Gi mindjárt indul a vonat! – szólt be a szobába Adri.

- Persze mindjárt kész vagyok, csak fel kell, öltözzek. – szóltam ki. Gyorsan felvettem egy sortot és egy pink trikót valamint egy ugyan olyan színű szandált.

- Kész! Mehetünk. – mondtam kelletlenül.

Beültünk a kocsiba és az állomásra mentünk. Néztem az elsuhanó tájat és búcsút vettem tőle remélem nem hosszú időre. Az állomáson már várt minket a vonat.

- Barátném már megint elmész. – ölelt meg szorosan Adri.

- Remélem nem sokára visszajövök. - öleltem vissza. Elköszöntem még Csabitól és felszálltunk a vonatra.

A vissza út egész tűrhető volt. Pesten apu várt minket.

- Na, csajszik milyen volt a nyaralás? – kérdezte apu

- Semmi extra Adriék nagyon rendesek voltak. – válaszoltam mosolyogva.

- Mi az, hogy semmi nem történt írtál egy dalt! – szólt Lulu

- Hogy mit csináltál? – torpant meg apu.

- Hát írtam egy kis muzsikát. – vontam meg a vállam.

- Te bolond vagy ezt nevezed muzsikának? – röhögött fel Lulu

- Mi, mi van? – értetlenkedett apu.

- Semmi hagyjuk. De most siessünk haza, mert nemsokára indul a vonatom Tokajba. – sürgettem aput. 

Otthon folyamatosan pörögtem egyik szobából a másikba rohangáltam. Egyik bőröndből a másikba pakolásztam a dolgaim.

- Mint a régi szép időkben. – nézett be a szobámba anyu.

- Úgy mondod, mintha már nem azokat élnénk.

- Már nem. – ült az ágyamra anyu.

- Ezt hogy érted?

- Kicsim te nem változtál, de a körülmények és a dolgok körülötted, körülöttünk igen. Valóra vált az álmod és már nem te vagy az én kicsi lányom, hanem GI a 27-esek énekesnője. – anyu szemét törölgetve nézett rám.

- Anyu neked mindig a kicsi lányod maradok. – öleltem meg szorosan anyut. – Most pedig segíts pakolni, mert képes vagyok és lekésem a következő vonatom. – nevettem anyura.

Úgy két óra pakolászás után és egy húsz perces telefonbeszélgetés után Nuchossal elindultam ismét a Keletibe, hogy az ország másik felére vonatozzak. Most rutinosan kezeltem a dolgot, mert szintén három órát utazok, de most a zene lejátszómnak és az új számom dallamának megírásának szenteltem figyelmem.  Mire észbe kaptam nagyjából megvolt a dallam és a Tokai állomásra begördült a vonatom. Marci várt rám az állomáson.

- Helló New York! – tolta feljebb a napszemüvegét a fején.

- Tessék? – torpantam meg hirtelen. De nem sokáig tartott a döbbenetem, mert a következő pillanatba a nyakába ugrottam.

- Hohóó kislány, még fellöksz. – vigyorgott rám. Elkapta a bőröndöm és a kocsihoz siettünk.

- Merre? – kérdeztem.

- A telepre megyünk. – vigyorgott rám – Ott van már mindenki csak rád vártunk. – a telep Marci apukájáé ott tartják a kenukat és onnan indulnak a túrázók is.  Nem messze a városközponttól a híd lába alatt lekanyarodva meg is láttuk kenukölcsönzőt.

- Hányan megyünk? – érdeklődtem.

- Nyolcan! – nézett rám mosolyogva. Bár, hogy is számolom, nem jön ki a nyolc Marci, Nuchos, Zotya és a barátnője, Rupi és a barátnője, én és még ki? Erre a kérdésemre hamar megkaptam a választ. Miután kiszálltam a kocsiból.

- Meg jött a mi elveszett báránykánk! – kiáltott fel Rupi.

- Helló nagyfiú. – köszöntem neki. – Hasba kicsit megerősödtél. – öleltem meg nevetve. Majd köszöntem a többi fiúnak is.

- Helló Emi! – köszöntem Zotya barátnőjének. A lány egy évvel fiatalabb, mint én, de jobban kijönnek egymással, mint a korunkbeliekkel.

- Olah! Pati. – öleltem meg Rupi barátnőjét. Pati két évvel fiatalabb, mint én, de az ő párosukról is csak jót tudok mondani.

- Helló Gi. – fordultam meg az ismerős hangra. Ahogy megpillantottam a hátam mögött álló fiút rögtön a nyakába ugrottam.

- De rég láttalak. Te hogy, hogy itt vagy? Nektek is két hét szünet van nem? – zúdítottam Liamra az összes kérdést, amit csak lehetett.

- De szünet van. Mindenki haza ment egy kis időre, meg akinek barátnője van, ő azzal tölti ezt a két hetet. Szüleim nyaralnak Madagaszkáron így szabad vagyok egy hétig. – nevetett fel Liam.

- És Danielle? – az arckifejezését látva telibe találtam ezzel a kérdéssel.

- Úgy néz ki, vége van a mi kapcsolatunknak. – nem kérdeztem többet, mert nem rám tartozik, majd ha akarja, elmondja.

- Na, srácok figyelem! Tiszabecstől indulunk Liamnak mondom, aki még nem vett részt ilyenen kipakoltok a bőröndökből egy, egy műanyag hordóba. Abba lesznek a ruhák, ha netán beborulnánk, ne legyenek vizesek. Vad kempingezünk, ami annyit jelent, hogy ott állunk meg ahol lehet és visszük magunkkal az összes cuccunkat. Kaja akkor van, ha nagyobb településnél állunk meg és van bolt. Négy kenuval megyünk. Én és Emi, Marci és Nuchos, Rupi és Pati és Gi te Liammal mész. Van kérdés?

- Hogy működik ez az egész? – kérdezte Liam.

- Bepakolunk, a kenukba vízre szállunk és a legközelebbi homokpadnál kikötünk, ott sátrat állítunk eszünk alszunk, majd tovább megyünk. A kenutól ne parázz Gi rutinos kenus ő lesz a kormányos, te pedig előre fogsz ülni. – magyarázott mindenkinek Zotya.

- És a sátrazás hogy lesz? Mennyi sátratok van? – kérdeztem

- Itt vagyunk bajba mivel csak négy, de van egy négyszemélyes sátrunk és három két személyes.  A négyszemélyesnek van előtere és oda be tudunk pakolni viszont Marci és Nuchos lefoglalták.

- Remek. – forgattam meg a szemeim.

- Na, srácok akkor pakolás és induljunk! – kiáltott Rupi. Míg én bepakoltam addig a lányok elmentek még boltba a fiúk pedig felpakolták a kenukat az utánfutóra. Keményen két hordót töltöttem meg ruhákkal és minden más dolgokkal. Miután a lányok visszajöttek és fiuk is elkészültek Marciék faterja felvitt minket Tiszabecsre. A le út nem volt túl egyszerű, mert minden benzinkútnál meg kellet állni, ha elfogyott a sör és mire leértünk Nucos és Rupi egész jól voltak. Tiszabecsen lepakoltuk a kenukat és elkezdtünk berámolni a csónakokba.

- Gi mindenki a saját cuccát viszi és a közösből is, ami befér. – szólt nekem Marci, mert kezdtem bele merülni a rámolgatásba. Végül minden a helyére került és sikeresen vízre szállunk.

- Na szupersztárkám, milyen a vidéki élet? – húzta már is Nuchos Liamot.

- Hiányozni a foga McDonald’s de valahogy majd kibírom.

- Milyen érzés hogy egy nő irányít? – cinkelte tovább Zotya.

- Kapd be. – ennyi volt a véleményem. – Inkább azt magyarázd el, hogy meddig megyünk? – kérdeztem.

- Hát egy 10 kilométer le kéne húznunk ma, hogy holnap kevesebb legyen. Viszont ma tuti biztos, hogy kavicsos padon alszunk. – húzta el a száját Marci.

- Gi holnaptól napozunk. – szólt hátra Emi.

- Max te, de itt én vagyok a pasi és én evezek. – persze dőlt a röhögéstől mindenki kivéve Liam. A túra kenuknál a kormányos evez mindig a legtöbbet és irányítja a hajót ezért általában férfiemberek töltik be ezt a pozíciót. Az elől üllőnek a feladata, hogy szóljon, ha lát valamit a vízen és a kenu orrát igazítja ezt viszont a lányok szokták betölteni, mert kevesebb evezés több napozás.

- Szeretnék megtanulni kormányozni! – szólt határozottan Liam.

- Majd megtanítalak nem egy nagy ördöngösség. – nevettem rá. Vagy másfél órája húzhattuk a kenukat mikor már nagyon elegem lett. A felső Tisza keskeny és viszonylag folyik rendesen. De itt áll a víz!

- Én mindjárt meghalok! Kiköthetnénk már! – szóltam előre a srácoknak.

- Még két kilométer. – vigyorgott Nuchos.

- Nagyon tré most víz. Nem folyik és eszméletlen alacsony a vízállás. Néha még a kenunk alja is leér. – röhögött Rupi.

- Ja de ez azért van, mert meghíztál. – nevettem rá.

- Ott kikötünk! – mutatott Marci egy nagy padra.

Mikor kiszálltunk a kenukból konkréten azt mondtam, hogy én itt nem alszok, ökölnyi nagyságú kövek borítják a „homok padot”.

- Holnap nem hogy evezni, de még egyenesen se tudtunk menni. – nézett körbe Pati. Mikor mindenki kiszörnyülködte magát elkezdtük felállítani a sátrakat. Úgy döntöttünk, ma nem rakunk tábortüzet így nem is vacsiztunk. A sátorállítás parádés volt mármint a többieknek, mert én megkaptam a kidobható sátrat. J Úgy döntöttek a fiúk, hogy Liam velük alszik. Így én maradtam egyedül. 

- Marci segíts felhúzni a kenukat, mert a két jó madár kidőlt. – Nuchos és Rupi amint felállították a sátrakat mentek aludni.

- Na, srácok én is megyek, lefekszek aludni. – köszöntem el mindenkitől. A sátorba bebújtam a meleg hálózsákomba és azon agyaltam, hogy reggel még az ország egyik felén kelt most meg a másik felén fekszem le. Ez egy kicsit vicces.

Hajnalban arra riadtam fel, hogy valaki kihúzta a sátor cipzárját. 

- Kivan ott? – suttogtam torkomba dobogó szívvel.

- Nyugi csak én. – jött a válasz.

- A szívbajt hozod rám. Miért nem alszol?

- Nem tudok. Én kaptam helyet a Marci és Nuchos között és valakit mindig arrébb kell, lökjek. Nem költözhetnék hozzád? 

- De, gyere. Basszus legközelebb ne ijessz meg!

- Csak nem féltél? – Liam már el is helyezkedett mellettem.

- Szerinted? Egyedül egy sátorba kint a semmi közepén vajon? – húztam össze magamon a hálózsákot.

- Fázol?

- Hát nincs melegem. – Liam máris közelebb csúszott hozzám és nekem simult.

- ŐŐ ugye tudod, hogy ez így nem segít semmit. – nevettem fel kínosan.

- Legalább nem mondhatod, hogy nem próbáltam segíteni. – mosolyodott el a hangjából ítélve.

Nagy nehezen ismét sikerült elaludnom, de nem sokáig, mert arra keltem, hogy eszméletlenül süt be a nap a sátorba és vagy ezer fok van. Szétizzadva hámoztam ki magam a hálózsákból. Liam még nagyba aludt mikor kimásztam a sátorból, de kint nem volt olyan meleg, mint bent. Marciék sátrához igyekeztem, hogy a hordóból elő vegyem a fürdő ruhám. Miután meglett a bikinim valami helyet kerestem magamnak, hogy átöltözzek. Végül egy nagy bozótost jelöltem ki erre a helyre.

Miután átöltöztem, a ruhám behajítottam a sátorba és mentem is fürdeni. A víz először nagyon hidegvolt, miután megszoktam a víz hőmérsékletét már úsztam is. Visszafelé a víz alatt próbálkoztam úszni mikor beleütköztem valakibe.  Gondoltam Zotya, mert ő szokott ilyen korán kelni.  Lejjebb merültem és szétfeszítettem a lábait és átúsztam közöttük. A levegőm fogytán volt ezért a felszínre úsztam, de még mély volt a víz így lassan értem föl. Mikor végre kint volt a fejem, gyorsan belekapkodtam a nekem háttal álló fiúnak. A homlokom a hátának támasztottam és úgy pihegtem egy kicsit. Mikor végre elég levegőm volt kinyitottam a szemem és elhúzódtam a sráctól. Akkor jött a nagy döbbenet, hogy nem Zotya állt előttem, hanem Liam.

- Uhh bocsi azt hittem Zotya van itt. – néztem fel kínosan Liamra.

- Kicsit meglepődtem mikor szétfeszítetted a lábam.  – nézett rám nagy szemekkel.

- Bocsi. – vörösödtem fülig. – De van, hogy szoktunk játszani. – elég kínos volt a szitu ezért minél hamarabb kint akartam lenni a parton. Már ép a part szélén voltam mikor láttam, hogy Liam felfelé úszik. Hirtelen megiramodtam a szakadó part felé. Mikor láttam, hogy Liam elfogadható távolságba ér nekifutottam és egy fejest ugrottam. Olyan precízen kiszámítottam mindent, hogy pont Liam alatt siklottam el. Ezt precíz számítást még a matek tanárom is megirigyelné.

- Kezdem azt hinni, hogy sellők vannak a vízbe. – vigyorgott Liam.

- Lehet, az vagyok. – fröcsköltem egy adag vizet a képébe. Mikor észbe kaptam már sietve úsztam is tovább, mert ez a tett bosszút követelt. Ami azt illeti jól gondoltam, hogy sietnem kell. Liam gyorsabb volt, mint én és a bokámat elkapta a víz alatt és visszarántott. Hirtelen merültem a víz alá így nem kis mennyiségbe nyeltem vizet.  

- Hohó, jól vagy? - vizslatott érdeklődve mikor nem csak a számon köpködtem ki a vizet, hanem az orromból is. – Na, megállj! – gondoltam bosszúra vágyva. Még egy kicsit adtam az esetlen lányt mikor hirtelen megkapaszkodtam a vállába és lenyomtam a víz alá. Őt is váratlanul érte a tettem, de én minél hamarabb el akartam onnan iszkolni ezért sebesen kezdtem úszni. Volt is néhány méter előnyöm, de Liam két karcsapással mögöttem volt. Aztán eltűnt! Nem hallottam semmit. Ezért abba hagytam az úszást és vártam, hogy valahol feltűnjön. De sehol semmi.

- Liam! – kiáltottam kissé kétségbe esetten. Ekkor hirtelen valaki a víz alatt megmarkolta a csípőm és lefelé rántott. Még volt annyi időm, hogy levegőt vegyek. A víz alatt persze újra indult a harc.

- Tudod mennyire megijesztettél? – kérdeztem mikor már felértünk a felszínre.

- Csak nem féltél? – vigyorgott rám olyan huncut vigyorral.

- De. Tudod hiányzott volna a lány a kenuból. – húztam egy kicsit az agyát.  Még időbe elúsztam a fröcskölés elől és egyenesen a part felé siettem. Már leért a lábam mikor futni próbáltam a vízbe. Eszeveszett tempóba vert a szívem az izgalomtól, hogy mindjárt elkap ezért a kezemmel is segítettem neki. Már csak térdig ért a víz mikor Liam elkapta csuklóm és maga felé rántott. A mellkasának csapódtam a nagy lendület miatt. Próbáltam hátrébb lépni, de karjait összefonta körülöttem. Kicsit eltoltam magam tőle és felnéztem, hogy lássam az arcát ekkor már a szája pár centivel volt az enyémtől.

- Liam – de nem tudtam befejezni a mondatot, mert megakadályozta a szájával. Megfeszültem mikor az ajkaink találkoztak. Próbáltam össze szorított szájjal tűrni, míg befejezi a kis akcióját utána meg jól képen törlöm. Csak, hogy kitartóan ostromolt az ajkaim és elgyengültem. Úgy, hogy ennyit arról, hogy tűrök. Őszintén még élveztem is az először kis óvatos lágy csatánkat, ami később bátrabb szenvedélyesebb csókká csapott át. De hirtelen jött a gondolat basszus mi a fenét csinálok hisz ő LIAM! Sietve toltam el magamtól a fiút és siettem a sátrunk felé. Egy törölközőt tekertem magam köré mikor megjelentek a lányok.

- De friss ma valaki. – ölelt meg Pati.

- Ja, már túl vagyok egy úszáson. – vigyorogtam.

- Ahogy látom nem csak te. – nézett Emi Liam felé.

- Öcsém ez a csávó nagyon szexi. – csorgatta mind két lány a nyálát. Nekem is mega akadt a szemem a félmeztelen Liamon.

Gi! – bökött meg egy kicsit Emi.

- Igen? – fordultam felé. Lehet, hogy kicsit tovább néztem Liamot mint kellene.

- Odavan érted Liam nincs mit tagadni és a tátott szájú bámulásodból az jött le, hogy te se vagy közömbös felé. – nézett csípőre tett kézzel Emi.

- Ezt honnan veszitek? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Édesen csókolóztatok a parton. – húzogatta a szemöldökét Pati.

- MI???? – ugrott egy oktávot feljebb a hangom.

- Láttuk! Egyébként nincs barátnője és neked sincs barátod nincs ezzel semmi baj. Nem mellesleg el kéne felejtened azt a barom Louist.

- De olyan mintha a bátyám lenne.

- Gi bele fér egy kis barátság extrákkal? – kérdezte Emi.

- Nem! Én nem olyan ember vagyok……….. vagyis nem tudom. – csóváltam meg a fejem.

- Lányok! Reggeli és utána cuccolás, mert indulnunk kell, ma 25 kilométert evezünk. – szólt Zotya.

- 25! Ember, te normális vagy? – akadtam ki.

- Jó majd megoldjuk valahogy, hogy ne neked keljen húznod annyit. – vigyorgott Zotya.

Leültünk kajálni, ami elég macerásra sikeredett, de Zotya rendet tett. Kaja után mindenki elkezdte szétbontani a sátrát. Mikor már összetettem a cuccaim nagyjából akkor vettem észre, hogy Liam eltűnt és egy kenu is. A francba!!