40.fejezet

Kedves olvasóim :) Kicsit megkésve, de hoztam a részt. Látszik sajnos a részen, hogy össze csapott lett és rémes ja,meg nagyon rövid, de remélem azért tetszik. Tovább fontam Gi és Liam történetét :) A következő rész 2 komment után hozom :) Viszont nem ígérek semmit, mert nagyon elvagyok úszva:/ Eni V.-nek nagyon köszönöm a hirdetést. Szeretném, ha hozzá is benéznétek. :) http://letmeloveu1dfanfic.blogspot.hu/ 
Hamarosan új designe és fejléc kerül az oldalra:) Na, de nem dumálok többet. Jó olvasást mindenkinek Puszi GI.

                     xx Gigi xx

Sehol nem láttam Liamot. Kezdtem bepánikozni.

- Zotya! Zotya! – kiabáltam torkom szakadtából.

- Gi, Gi. Nyugi! Mi történt? – lépett elém Zotya

- Liam….Liam elment kenuval. – mutattam a kenuk felé.

- Nyugi. Marci vele ment. Megtanítja kormányozni. – karolt át Zotya. Kifújtam a levegőm és kifordultam a karja alól.

- Gyere, inkább segíts össze hajtogatni a sátram. – böktem hasba.

- Az előbb még itt pánikoltál most már hajtsam össze a sátrad? HA? – röhögött ki Zotya majd rá vetette magát a sátorra szó szerint. Röhögve figyeltem egy darabig, majd elkezdtem összeszedni Liam cuccát és betuszkolni a hordójába. Mikor végeztem ezzel is elsétáltam a partra és néztem a vizet.

Nagyon kicsi voltam mikor apuék először hoztak kenutúrára, de élveztem. A kenu aljába ültem és figyeltem a dolgokat. Szerettem nézni, hogy siklik a vízen a hajónk. Nem tudom nekem ez mindig is olyan különleges volt. Aztán már arra figyeltem fel, hogy valaki hátulról átölel és az állát a nyakamba fúrja.

- Hallottam nagyon hiányoztam neked. – súgta fülembe.

- Nem. Csak megijedtem, hogy eltűntél. – próbáltam közömbösen beszélni vele.

- Köszönöm, hogy összepakoltál nekem. – finom az alsó ajkát hozzá érintette a fülem övéhez. Megborzongtam ettől az érintéstől.

Hirtelen szembe fordultam vele. Ez a reakcióm meglepte, mert egy kicsit hátrált, de nem sokat.

- Liam. Tulajdonképpen mit is akarsz tőlem? – néztem rá tágra nyílt szemekkel. Nem bírtam levenni a szemem barna szeméről.

- Őszintén? – kérdezte óvatosan mosolyra húzva a száját.

- Elvárnám. – mondtam tettet felháborodással.

- Vonzódom hozzád, mint férfi a nőhöz. Viszont tudom, hogy Louist szereted, és én össze vagyok zavarodva. – temette az arcát a kezébe. – Ne haragudj a csók miatt, meg úgy minden miatt. – lelkiismeret furdalásom lett ezek a szavak hallatán.

- Liam. Ne hidd, hogy nem élveztem a csókot. – vörösödtem szinte fülig. – De nem tudtam, hogy mit akarsz, emellett nem bűn, mert szinglik vagyunk. Csak értsd meg, hogy olyan vagy nekem, mint a bátyám.

- Olyan jó ember vagy Gi. Most is lelkiismereted beszél belőled nem a szíved. Nem akarlak kihasználni, de ha szükséged van valakire, itt vagyok. – ölelt magához.

- Liam nem tudom, hogy most mi van, mert össze vesztek bennem a dolgok. Szeretném is, meg nem is. De attól félek, hogy ……. Liam ez most bonyolult. – kicsit eltolt magától.

- Mit szólnál egy barátság extrákkal felálláshoz? – kérdezte szemöldök húzogatva.

- Én nem ilyen ember vagyok……

- Gi! Csak próbáljuk meg. – nézett rám nagy szemekkel.

- Az előbb, még vonzódásról beszéltél ez meg olyan szerelmesen hangzott. Romantika kell vagy szex? – szögeztem neki a kérdést. Meg ijedtem az előző mondatán.

- Mind a kettő. – válaszolta nagy szemekkel.

- Liam az egy hosszú távú kapcsolat része. – toltam el a kezemmel a mellkasát.

- Nem kérem, hogy a barátnőm legyél, csak a barátom, de mégis több mint a barátom.

- És szerinted ez jó lesz majd nekünk? Beléd szeretek vagy fordítva utána meg valamelyikünk pofára ejti a másikat. Jót tenne ez a barátságunknak? – kezdtem egy kicsit hisztérikussá válni.

- Nem bánnám, ha egymásba szeretnénk. – emelte fel a földet pásztázó arcom. – Félsz, hogy újra olyan csúnyán lesz vége a kapcsolatnak, mint Louissal?

- Nem, dehogy. – tiltakoztam azonnal hevesen.

- Akkor csókolj meg. – meglepett a kijelentése. Nem számítottam rá hogy ilyet fog mondani. Teljesen őrült. Még egy csókból senki nem állapít meg semmit.

- Na, látod én mondtam, hogy fél…- nem fejezte be a mondatot, mert a szám az ő szájára tapasztotta. Kicsit sokáig húztam az időt a gondolkodással, mert hírtelen jött hevességem meglepte. Ez a megilletődés nem tartott sokáig, mert átvette az irányítást és elmélyítette a csókunkat. A lábam hirtelen megremegett és, hogy össze ne essek Liam nyaka köré fontam a karom. A pillangók ugyan nem jelentkeztek  mint a Louissal való csókunk közbe. De azt a vonzalmat amiről Liam is beszélt én is éreztem.  Szorosabban fontam a karom a nyaka köré.

Liam finoman elhúzódott tőlem. – Azt hiszem most mennünk kéne. – mondta és átkarolta a derekam és húzott maga után. – Menni, menni ember most fejeztünk be egy csókolózást és ennyi a reakció, hogy most mennünk kéne? Kicsit összezavarodtam. Nem kicsit, nagyon. Liam feladta a leckét min törjem a fejem az elkövetkező órákba.

- Gi. Sikerült, a négy fiúnak összehajtani a sátrad negyed óra alatt. – fogta a hasát a nevetéstől Emi.

- Szerintem elkezdhetnénk a csónakokba pakolni, mert sose indulunk el és ma sokat kell eveznünk. – nézett körbe Pati. Mindenki elkezdett a saját kenujába bepakolni.

- Nagyon meglesz ma. – nézett az égre Nuchos. Előszedtem a csónakból a naptejem és elkezdtem bekenni magam. A többiek is követték a példám.

- Bekenem a hátad. – ajánlkozott Laim.

- De rendesen, nem akarok leégni. – nyomtam egy adagot a kezébe és ő egyenletes mozdulattal elkente a hátamon. A maradék krémet, ami a kezén maradtam a fenekembe törölte.

- Liam! – ugrottam egyet a meglepetéstől. Liam szembe fordult velem.

- Nagyon csinos popsid van. – adott egy puszit a fülem mögé, amitől megborzongtam. Majd mind a ki jól végezte dolgát beült a kormányos helyre. Fülig vörösödve, szemöldök felhúzva néztem rá.

- Át veszem az irányítást baby. – röhögte el a mondat végét. Ezen a többiek is jól szórakoztak. A lányokkal sokat sejtően össze néztünk. Aztán úgy döntöttem nem érdekel. Elfoglaltam a helyem a csónak elejébe és elindultunk. A többiek is sorba követtek minket. Őszinte leszek eszméletlenül féltem Liam elé ülni. Rutintalan kormányos és most a víz is nagyon veszélyes. De nagy meglepetésemre egész ügyesen vette az akadályokat.

A 25 kilométerből leeveztünk már 10- et. Hogy őszinte legyek nem sokat segítettem Liamnak az evezésben. De nagyon jól bírta a strapát nem is tett egyszer se szóvá, hogy csak napozok. Napoztam és agyaltam. Tulajdon képen fogalmam sincs, hogy mit érzek a Liammal kapcsolatba. Lehet el kéne felejtenem Louist és megpróbálni Liammal. Nem tudom annyi opció végig futott már az agyamon… :/ Lehet, hogy csak nem kéne vissza utasítanom a közeledését.

- Srácok ott azon a homokpadon kössünk ki! – mutatott egy homokpadra Nuchos.

- Ide sültem a kenuhoz. – nyavalygott Rupi. Felültem a kenuba és én is segítettem az evezésbe, hogy könnyebben ráforduljunk a homokpadra. Mikor kiértünk a partra eszméletlen érzés volt felállni. Komolyan a fenekem iszonyatosan fájt a lábaim zsibbadtak. A fiúk rögtön a vízbe vetették magukat, mi lányok csak kint álltunk.

- Gi mi a helyzet veletek? – kérdezte Pati

- Semmi. Vagyis nem tudom. Szerintem megpróbáljuk a dolgok.

- Nincs mit veszítened. – bökött meg Pati.

- De. Egy barátot. – hajtottam le a fejem.

- Mi van csajok? Egész végig a parton fogtok ácsorogni? – kérdezte Nuchos.

Nekünk se kellet több mind a hárman megiramodtunk a víz felé.  Mikor a víz combközépig ért megbotlottam egy fadarabban és hasra vágódtam.

- Atya ég ez jobb, mint a cirkusz. - fogta a nevetéstől a hasát Nuchos.

- Jól vagy? – kérdezte nevetve Liam. A végén már én se bírtam és elnevettem magam. Úszkáltunk, még egy kicsit és fröcsköltük egymást.

- Gyermekeim induljunk, mert még 15 kilométer hátravan. – húzta el a száját Rupi. Mindenki szépen kievickélt a vízből. Én a parton még megtöröltem a lábaim és a fenekem, mert, hogy nem túl jó vizes fürdőruhába ülni, x órát.

- Mi lenne, ha most kicsit besegítenél az evezésbe? – Liam ismét hátulról támadott.

- Semmi. – válaszoltam egyszerűen és beültem a kenuba.

Csendben folytattuk a hátralévő 15 kilométert. Sokat gondolkodtam ismét, de végén nem is tudom miért az győzött, hogy megpróbálom Liamel. Megy nekem az élet Louis nélkül is. Mire észbe kaptam, már le is eveztünk 13 kilométert. Tuzsérba megálltunk az , az egyik legnagyobb és legkedveltebb turista hely.

- Én és Pati elmegyünk vásárolni a vacsihoz. – karolt Emi Patiba és indultak is.

- Én megyek, veszek sört. – állt fel Marci.

- Én is megyek. – szólt utána Rupi. A két sráchoz csatlakozott Nuchos, Zotya és Liam.

Mindenki lelépett én maradtam és vigyáztam a kenukra. Kifeküdtem a kenu orrába napozni. Kicsit elaludtam, mert arra ébredtem, hogy jéghideg valami van a hasamon. Úgy megijedtem, hogy majdnem lefordultam a kenuról, ha valaki el nem kap.

- Hohó, óvatosan kicsi lány. – villantott rám Liam egy ezer wattos mosolyt.

- Te mit csinálsz itt? És hol vannak a többiek? – kérdeztem már talpra állva.

- A srácokat elkapták a rajongók én meg tudtam lógni. Viszont lesz egy pár kép az újságokba. – húzta el a száját Liam.

- Ohh.

- Gyere, ússzunk egyet. – húzott a víz felé.

- Nem köszi, most kihagynám. Ja, és köszi a teát. – húztam ki a kezem az övéből. Időközbe rájöttem, hogy az a rettentő hideg valami egy tea volt, amit nekem hozott. Tiszta jó fej.

Visszafeküdtem a kenu orrába. Most nem lehet egyszerű a fiuknak. Ott ragadtak a boltban. Míg ezen, gondolkodtam lehunytam a szemem és tovább élveztem a napsütést. Nem, sokáig mert a napot eltakarta egy felhő és elkezdett csepegni az eső.

- Basszus. – kipattantak a szemeim, de Liammal találtam szembe magam, aki fölém tornyosult. Ő takarta el a napot és a víz is belőle csöpögött.

- Csak nem megijedtél? – húzogatta a szemöldökét.

- Nem. – vágtam be a durcát.

- Na, ne legyél már ilyen. – adott egy puszit az orromra.

- Ollállá, fiatalok. Hol vannak a fiúk. – kérdezte Pati.

- Leragadtak. – mosolygott Liam.

- Ohh a fene, akkor pakoljuk be a dolgokat, hogy ha előkerülnének, tudjunk indulni. – nézett körbe Emi. Gyorsan elosztottuk a kajákat és vártok a fiúkat.

- Már vagy két órája elmentek. – idegeskedett Emi.

- Ott. – mutatott előre Liam. A srácok jöttek négy szatyor sörrel.

- Az mind sör? – kérdezte Pati.

- Nem van benne üdítő is. Egy pár darab fehérnemű, napszemüveg, ja és sör. – nézett fel Marci.

- Nem akarom tudni, hogy honnan vannak ezek a holmik. – forgatta a szemét Emi.

- Szerintem jobb is. – ölelte meg barátnőjét Zotya.

- Na, de most húzzunk, mert követtek minket és idő kérdése, hogy mikor érnek utol. – nézett gyorsan körbe Rupi.

Mindenki gyorsan elhelyezkedett a kenuba és a maradék két kilométert vígan húztuk le. Mikor mindenki partot ért kiszedtük a cuccainkat a többiek sátrat állítottak, míg én csak kidobtam és berendeztem.

- Ma is hozzád költözhetek? – kukucskált be a sátor ajtón Liam.

- Persze. – néztem hátra.

- Mióta lett ez ilyen természetes? – kérdezte miközben bemászott mellém.

- Úgy 12 órája. – mosolyogtam rá és kimentem a sátorból.

- Mit főzünk vacsira? – kérdeztem a lányoktól.

- Én tojásrántottára gondoltam. – nézett fel Emi

- Vettünk 20 tojást. – forgatta a szemét Pati.

- Na, csajok miben segíthetünk? – kérdezte Rupi.

- Tüzet kéne rakni édesem. – nézett á szempilla rebegtetve Pati. A srácok el is mentek fáért mi addig összevágtuk a hagymát és a szalonnát.

- Tudom, hogy utálod, hogy mindig erről faggatunk, de mi van veled és Liammal?- nézett rám Pati.

- Semmi. Sodródok az árral. – néztem fel a hagymapucolásból.

-  Na, végre akkor végérvényesen is elfelejted Louist. – ölelt meg fél karral Emi.

- Inkább csak próbálom elfelejteni. – húztam el a szám.

- Hidd el Gi menni fog. Liam aranyos jóképű és eszméletlen szexi. – kuncogott fel Pati.

- Remélem, rólam beszélsz. – jött egy fatönkkel Rupi.

- Persze édesem. – adott egy csókot Rupinak.

Gyorsan megcsináltuk a rántottát utána megkajáltunk. Az evés végeztével elő került a gitár és hatalmas éneklésbe kezdtünk.

- Srácok én megyek, alszok. –álltam fel és elvonultam.

- Mindig te mész elsőnek, jól vagy? – kérdezte röhögve Rupi.

- Persze, csak fáradt. – húztam el a szám és bementem a sátorba. A srácok még elénekeltek pár számot utána, mindenki elment lefeküdni. Liam kihúzta a cipzárt és bemászott mellém.

- Este megint nagyon hideg lesz. – nézett rám komolyan

- És mit javasolsz? – fordultam felé.

- Összecipzárazhatnánk a hálózsákjainkat. – mosolygott kajánul.

- Szerinted ez ér valamit? – kérdeztem felhúzva a szemöldököm.

- Valamit biztos. – nevetett halkan. Aztán elkezdte lehúzni a hálózsákom és összecipzárazta az övével. Mellém feküdt és magához húzott majd szorosan hozzám simult.

- És így nem fogok fázni? – kérdeztem totál zavarban.

- Remélem. – puszilta meg a fülem mögött a vékony bőrt. Hozzá fordultam és meg csókoltam. Már nem kérdezett egyikőnk se semmit. Liam tudta, hogy végleg megadtam magam. Nem vagyok benne biztos, hogy rendben van, amit csinálunk, de már egyikőnk se tudott megálljt parancsolni magának.