38.fejezet

Sziasztok meghoztam a következő részt :) Kaptam keményen egy db komit a részhez :) ezért nem függesztem fel a részeket csak hozom amikor tudom :) Eni V.-nek köszönöm ismét a díjam ahogy lesz időm kiteszem :) Köszönöm a sok oldalmegjelenítést! :) 
Mindenkinek jó olvasást puszi Gigi :) 

                        XX Gigi XX

Sminkes szobába pakolásztam mikor bejött Paul.

- Helló. – köszönt félve.

- Szia. – köszöntem szinte suttogva.

- Gi nézz rám! – felé fordultam – Nem azért mondták le a koncerteket, mert nem kíváncsiak rátok, de hogy szárnyra kapott az a hír, hogy szakítottatok Louissal ez kicsit bezavart a dolgokba.

- Ha csak azért voltak ránk kíváncsiak, mert Louissal jártam, akkor jobb is, hogy lemondták a koncertet. – letöröltem egy könnycseppet és pakoltam tovább.

- Visszamész Magyarországra?

- Igen. Reggel indul a gépem. Nem tudom, hogy a srácokkal mi a helyzet, de én egy kicsit egyedül szeretnék lenni.

- Gi ha meg fogadsz egy tanácsot ak….

- Hellóóóóóó. – ordította el magát Marci.

- Örülök, hogy jöttök, és ismét félbeszakítotok. – dühöngött Paul. Közben a srácok leültek a kanapéra. – Szóval váltsunk egy kicsit taktikát az elkövetkező három hétbe kerüljétek a feltűnést amennyire lehet. Ha letelt a nyaralás utána pedig egy díjátadón lépnétek fel. Az One Direction nyitná, és utána ti jönnétek, na?

-  Nekem mind egy. – sóhajtottam.

- Rendben, persze így oké minden. – mondta Zotya. Ezzel Paul kiment.

- Haza mész? – kérdezte Marci.

- Igen. Reggel indul a gépem. Ti?

- Mi befejezzük a turnét a fiuk mellet utána mi is haza megyünk. – mondta Rupi

- Viszont elmehetnénk egyet kenuzni a Tiszára. Van kedved Gi? – kérdezte Nuchos.

- Persze. – vidultam fel rögtön.

- Este elmegyünk, a fiukkal egy buliba gyere el te is. – ajánlotta Marci.

- Nem még össze kell pakolnom. – húztam el a szám.

- Gi! Ne legyél ennyire besavanyodva. – nézett rám Nuchos.

- Koncert után megyünk. – kacsintott Rupi és kiment, majd Marci és Nuchos is követte.

- Tudom, hogy ez most nagyon rossz időszakon mész keresztül, de tudom, hogy erős csaj vagy és túléled ezt is. – ölelt át Zotya.

- Uh Bocsi nem akartam megzavarni az idilli pillanatot. – jött be Max.

- Neked nem kéne a színpadon lenned? – érdeklődtem.

- Még van az 1D-nek egy bónusz száma. Csak jöttem gratulálni igazán szép módon szakítottál Louissal. Biztos címlapon lesztek vele. – röhögött fel.

- Ha nincs más dolgod akár mehetnél is. – próbálta lerázni Zotya. Ezzel Max el is ment.

- Visszamegyek, a turnébuszba összepakolom a dolgaim.

- Megyek, segítek. – ajánlkozott Zotya.

Szótlanul sétáltunk egymás mellett. Mikor a buszhoz értünk össze pakoltuk a cuccom.

- Zotya kedves vagy, hogy segítettél, de nem megyek, a buliba érezzétek jól magatok és Tokajba találkozunk. – megöleltem srácot.

- Sajnálom, hogy nem jössz. Hiányozni fogsz akkor jövő héten találkozunk. – adott egy puszit a homlokomra és elment.

Sokáig álltam a „nappali” közepén és csak bámultam. Azután elmentem fürdeni és a kanapéra száműztem magam.  Nem sokat kellet várnom már is elaludtam.

Arra ébredtem, hogy a fiúk megjöttek és ezt onnan következtettem ki, hogy cseppet sem voltak toleránsak az alvó emberrel. Részegek, kiabálnak és az összes villanyt felkapcsolják. Miután mindenki elvonult reményeim szerint ki sem jönnek egy darabig. Gyorsan csekkoltam az időt reggel hat óra egész pontosan. Nem aprózták el a bulizást. Mivel nyolckor indul a gépem úgy döntöttem, hogy elvonulok fürdőbe átöltözni, piros és fekete napot tartok.

Szeretem a rövid hajam, de legalább egy órámba telt, míg elviselhető fejet készítettem magamnak. Az órára néztem bakker hét rohanás a reptérre a fiúknak még írtam pár búcsúzó sort és egy rúzsos puszit hagytam a lap alján. Mikor ezzel is megvoltam taxit hívtam és kivitettem magam a reptérre. Onnan már egyenes az út hazáig.

Kb tíz óra fele landolt a gép a Liszt Ferenc reptéren apu várt a terminálban.

- Meg jött az én kislányom. – ugrottam apu nyakába abban a pillanatba vagy tíz vaku villant fel.

- Basszus. – ezt nem hiszem pedig senki nem tudta, hogy haza jövök.

- Gyere, fel kell keltened a húgod. – fogta apu két bőröndöm és elindultunk kifele.

Otthon anyu készítette az ebédet mikor haza értünk.

- Brigi! – ugrott anyu a nyakamba.

- Helló újra itthon. – sóhajtottam egyet. – Merre van Lulu?

- Alszik. – válaszolt anyu.

- Már nem sokáig. – rohantam fel az emeletre. Óvatosan kinyitottam a szobája ajtaját majd nekifutásból ráugrottam a húgomra.

- Te nem anyu vagy, mert nem csinál ilyet, de Livi se lehetsz, mert ő nem ilyen nehéz. – morogta álmosan, fején a takaróval.

- Na, kösz! – mondtam szemrehányóan.

- Gi? – ült föl hirtelen az ágyból.

- Meglepetéssss! – kiáltottam el magam. Mire ő a nyakamba ugrott. – Meg fojtasz húgi!

- Bocs, de már rég láttalak.

- Megváltoztál. Sokkal csajosabb vagy. – mondtam neki mosolyogva.

- Te meg megsavanyodtál.

- Tessék? – döbbentem meg.

- Valami bajod van, mert olyan vagy, mint aki citromba harapott.

- Emlékszel még te mondtad, ha az élet citromot ad csinálj belőle limonádét. Na, én pont ezért jöttem haza, hogy limonádé legyen.

- Menjünk le együnk és mesélj el mindent.

- Oké. – csendben mentünk a konyháig majd leültünk. Anyu főzött apu újságot olvasott.

- Na, lányom meséld, minek köszönhetjük a hirtelen látogatásod. Ne értsd félre, örülünk neki, de úgy tudtam, hogy jövő héten jössz csak. – mondta apu.

- Kezdem az elején az lesz a legjobb.

- Szerintünk is. – bólogatott egyetértően anyu.

- Louissal szakítottunk – gördült le egy könnycsepp az arcomon. – Tegnap meg Paul közölte, hogy lemondták a maradék három koncertünket. Ezt valószínűleg azért tették, mert vége lett a dolognak kettőnk között Louissal. – sóhajtottam egyet.

- Akkor már értem ezt. – tette le az újságot apu és rámutatott egy cikkre. Egy egész oldalt szenteltek nekünk benne. Ráadásul ez nem egy kedvelt tini magazin ahol még meg is értem, hanem egy kedvelt napilap.

- Oooo! – csak ennyit sikerült mondanom. Majd a kezembe vettem az újságot. Gyorsan átfutottam a cikket igazából Louist állítják be rossz fiúnak és a tegnapi koncertet válasznak az ő lépésére. Maxnak igaza volt tényleg benne vagyunk az újságba, de nem a címlapon.

- Kisebb dolgokat tisztáznák először is nem tudom honnan szedték ezt a „banda barátját” aki nyilatkozott, de az 1D és rajtunk kívül senki nem volt velünk. Tudtommal senki nem adott interjút egy újságnak sem, pláne nem Magyarnak. Szóval ezt a „Sokat veszekedtek az elmúlt időszakba és már nem volt felhőtlen a viszony a LuGi páros között.” – olvastam fel a cikkből. – Nem veszekedtünk ez egyik pillanatról a másikra történt. Viszont erről nem szeretnék beszélni.

- Oké és mi a terved a hétre? – kérdezte anyu.

- Igazából le szeretnék menni Adriékhoz és jövő héten jönnek a srácok és kenuznánk a Tiszán. 

- Lemehetek veled Adriékhoz? – kérdezte Lulu.

- Persze. Fel is hívom, lebeszéljük a dolgokat. – nyúltam a telefonomért.

                 XX Zayn XX

Nagyon brutál fejfájással ébredtem reggel. Reggel? Igazából délután kettőkor. Kivánszorogtam a konyhába egy fájdalom csillapítóért. 20 perces kutatás után meglett a gyógyszer és gyorsan bevettem, utána a nappali felé vettem az irányt. A kanapé szépen elrendezve Gi biztos elment. Levágódtam a kanapéra akkor vettem észre egy összehajtott papírt. Nem túl szép kézírás az biztos, de az alján olvasott név és a rúzsos száj nyomból már tudtam kiírta.

„ Srácok, nem tudom, ki olvassa először a levelet, de akkor én már Magyarországon leszek. Ne haragudjatok, hogy nem köszöntem el tőletek, de így se volt egyszerű nekem. Vigyázzatok magatokra és semmi hülyeséget ne csináljatok, J Három hét múlva újra találkozunk.

Puszi GI”

És ennyi elment. Egy rúzsnyomot hagyott maga után és ezt a levelet.

Liam, Louis, Harry és Niall szinte egyszerre léptek ki a szobákból.

- Mi van Zayn szellemet láttál? – viccelődött Niall

- Fájdalom csillapítót. – nyögte Harry. Liam mindenkinek hozott egy pohár vizet és az életmentő bogyót.

- Elment! – csak ennyit sikerült kinyögnöm.

- Mi van? Kiment el? Beszélj érthetőbben. – szólt Niall.

- Gi. – válaszoltam.

- Mi van? – értetlenkedett Harry. Liam kikapta a kezemből a levelet majd elolvasta miután végzett vele a többieknek is oda adta.

- Most miért fogod fel ezt tragédiaként? Csak három hétre ment el nem egy életre. – bunkózott Harry.

- Te majom, ott voltál mikor mondta Paul, hogy lemondták a koncertjeiket. Ha nem változik, lehet, hogy egy életre elbúcsúzhatunk tőle. - mordultam Haryre.

- Zotya és a srácok itt vannak, szóval nem hiszem Zayn. – próbált vigasztalni Niall.

- Mind az, ami számára fontos volt elveszett szerinted itt maradt volna velünk így. – kérdezte Liam.  

- Itt van Zayn. – mondta Louis, akiről eddig szinte tudomást sem vettünk.

- Úgy látszik, én kevés vagyok neki. – válaszoltam lemondóan.

- Te mekkora egy barom vagy. – szédelgett ki Marci a szobából.

- Mi van? – kiáltottam rá.

- Először is ne kiabálj, mert így is szétszakad a fejem másodszor, pedig beveszek valami, mert szét megy a fejem. – botorkált a konyhába Marci. – Szóval nem szándékoztam kijönni, de amit leműveltetek azt már rossz volt hallgatni. Gi elment, de visszajön, mert szeret titeket, viszont kell neki a nyugalom nehéz egy fedél alatt élni olyan sráccal, akit még szeretsz, közbe lemondják a koncerteket csupán azért, mert szakítottatok. – Nézett ránk kérdően.

- Ezt mondtam én is. – nézett ránk Liam.

- Nem kell ez az én megmondtam szöveg. – morogtam az orrom alatt. – És miért nem köszönt el? – fakadtam ki megint.

- Használd az agyad cimbi mikor volt rá lehetősége? Koncert után elhúztunk mikor ide beestünk mindenki hulla részeg volt. – nézet felvont szemmel Harry.

- Na, látjátok, megy ez nélkülem is. – vigyorgott önelégülten Marci.

- Az biztos, hogy stílusosan tud levelet írni. – röhögött Harry. – Na, húzok vissza aludni. – így követte a példáját a többi srác is.

Én csak ültem és meredtem magam elé, értettem ezt az egészet, de mégse, olyan zavaros.

- Ne képzelj bele a dolgokba többet, mint ami. – szólalt meg Liam a küszöbről majd ő is bement.

                

                   XX Gigi XX

Az elmúlt két napban ettem, aludtam, TV-ztem. Kb ez jellemezte a napjaimat. Semmi kedvem nem volt semmihez, de ma irány Szombathely a húgommal.

- Gi kész vagy? Másfél óránk van, hogy a Keletibe érjünk. – szólt be a szobámba Lulu

Nem vittem túlzásba az öltözködést tudván, hogy három órát zötykölődünk a vonaton. Kényelmes sort fehér topp egy barna magassarkú, szemüveg, na meg a bőröndök.

- Azt hittem idekövülök. – nézett rám Lulu.

- Nyugi még van egy óránk.

- Apu megérkezett a nővérem. Mehetünk! – kiabált Lulu.  A kocsiút viccesen telt folyton hülyültünk Luluval. Mikor a vasútállomáshoz értünk elbúcsúztunk aputól.

- Vigyázzatok magatokra. Semmi rosszalkodás.

- Apu! Öt nap múlva jövünk. – néztem rá szem forgatva. Gyorsan megöleltük őt és mentünk is.

A vonatút eszméletlen rémes volt mivel IC-vel mentünk négyes ülések voltak én az ablaknál ültem szembe velem a húgom mellettem egy anyuk, akivel a 15 éves lánykája ült. Természetesen Directioner és persze 27-es fan kb 3 másodperc alatt sikerült felismernie és vagy két percig sikongatott az „Úristen”, „Ezt nem hiszem el” mondatokat váltogatta egyfolytában. Már kezdtem megijedni, hogy csak ebből a két mondatból áll a szókincse, de fél óra után felocsúdott a sokkból és megállás nélkül dumált nekem. Egyszer fogta be 10 percre, de az is csak azért volt, mert telefonáltam. Utána persze „Ez ki volt?”, „Ugye Harry mond, hogy Harry volt” záporozta. Aztán rájött, hogy nem angolul folytattam a csevejt ezért a „Szentég Marci volt igaz?” Kérdések jöttek. Imádom a rajongóim, de három óra egyfolytában még az én tűrőképességemet is próbára teszi. Végül eljött az a pillanat is mikor leszálltunk az állomáson barátnőm és a férje várt minket. Még előtte persze megígértette velem a lány, hogy szólok egy pár szót az érdekébe Harrynél.  

- Gigi-m! Jaj istenem de hiányoztál. – ölelt magához Adri.

- Hát három év jó hosszú idő. – öleltem meg én is.

- Lányok sok a bámészkodó, nem mennénk a kocsihoz, kicsit frusztrál ez a sok ember. – nevetett Csabi

- Bocsi, de sajnos ez velem jár. – forgattam meg a szemem.

- Nem baj, de gyertek, mert sok mindent kell bepótolnunk. – karolt belém Adri.

A kocsiba Lulu számolt be a vonaton töltött keserves három óráról. Én az ablakon kinézve meredtem Vasmegye teljesen más világára. Mintha visszatekerték volna az időt egy 7 évvel. Szántóföldek, traktorok, munkások, végtelen napraforgó földek. Mintha ismét 11 éves lennék. Talán még egy pár évvel fiatalabb voltam mikor megismertem Adrit. Szombathely mellett egy kis faluban Vasszilvágyon van egy nyaralója a mamáméknak ott nyaraltunk minden nyáron egy pár hetet. Szerettem azt a helyet ott mindig más volt minden. A szomszéd nénivel nagyon jóba voltunk és mikor nem voltunk kint ő figyelt a házra. Az ő unokája Adri. Még fodrásznak tanult mikor megismertem és egy hajgumival ajándékozott meg mikor meglátott ettől kezdve lettünk barátok. Ahogy telt az idő sajnos egyre ritkábban jártunk le és így kevesebbet is tudtunk találkozni időközbe férjhez ment és van két gyereke. Az elmúlt három évbe nem is találkoztam velük, mert mindig valami közbe jött mikor lent voltunk.

- De elmerengtél. Megérkeztünk. – szólt hátra Adri.

- Éljen. – pattantam ki a kocsiból.

- És mit szeretnél csinálni? – kérdezte Csabi.

- Pihenni és felejteni. – sóhajtottam.

- Jaj, szívem. – ölelt magához Adri.

Felmentünk a lakásukba és elfoglaltuk a számunkra kijelölt szobát. Luluval közös a szobánk.

- Gi! Holnap még be kell mennünk dolgozni, de utána szabadok vagyunk és egész héten bulizunk.

- Oké. Holnap én vigyázok a srácokra? – kérdeztem

- Nem. Még anyunál vannak a gyerekek és Csabi ha megy munkába elvinné Lulu-t is.

- Oké

- Menj le te is.

- Jaj, nem köszi. – mosolyodtam el.

Még délután levittük Lulu Adri szüleihez és maradtunk egy kicsit, hogy beszélgessünk meg érdeklődjenek. Aztán semmi izgalmas nem történt velem visszajöttünk Szombathelyre ettünk és lefeküdtünk aludni.

Este 10 óra fele csörgött a telefonom. Zayn hívott sokáig gondolkodtam, hogy felvegyem vagy sem, de végül nem vettem fel. Majd rá egy fél órára újra csörgött.

- Igen. – szóltam bele álmosan.

- Gii! Miért nem vetted fel a telefont? – kiabált a telefonba Zayn.

- Menj valami csendesebb helyre, mert nem hallak!

- Miért mentél el?

- Bulizol, részeg vagy, és mert nyugalom kellett. – válaszoltam csendben.

- De mi szeretünk.

- Elhiszem, de ezt folytassuk holnap jók legyetek. Puszi. – kinyomtam a telefont majd lehajítottam az ágy mellé.

Reggel tízkor keltem addigra Adriék már nem voltak otthon. A konyhába a hűtőn találtam egy cetlit, hogy ötre érnek haza. Körbe néztem a házba valami ehető után kutatva persze semmi nem volt, úgyhogy nyomás a boltba.

Hazafelé menet láttam egy párt sétálni az utcán. Teljesen ellentétek voltak mind a ketten a csaj egy plaza cica viszont a srác rendesnek tűnt. Egyszer csak egy csinos, de szolid lány lépett hozzájuk és köszönt mindkettőjüknek. Láttam, hogy ők sokkal jobban össze illenek és, hogy valahogy máshogy néznek egymásra. Na, jó én teljesen meghülyültem. De mi van, ha egy kis belevalóságot csempésznénk a lányba és oda állna, és azt mondaná. „ Héj! Én jobban illek hozzád, mint ez a liba!”

Megőrültem végem! Hogy juthat ilyen egy épeszű ember eszébe? De!

Siettem vissza a lakásba. Bent eldobtam mindent és papírt, ceruzát vettem a kezembe. Ez a páros megihletett. Kicsit durva, szókimondó lett a szöveg, de nem lett rossz szerintem.

Ötkor megjöttek Adriék, Luluval és a két gyerkőccel. Elő is adtam nekik az új dalt. Barátnő. Ez a dal címe.

- Ez….. Bocs de nem tudok mit mondani erre. – Nézett rám nagyra meredt szemmel Csabi.

- Nem baj a lényeg hogy üt. – vigyorogtam

Barátnő

Hé te, hé te!
Nem tetszik a csajod!
Nem nem, sehogyse
Egy új csaj kellene neked
Hé te, hé te
Itt vagyok!
Lehetnék én a csajod!

Hé te, hé te
Tudom hogy tetszem neked
Nem, nem
Tudod te is, ez nem titok
Hé te, hé te
A csajod akarok lenni!

Annyira édes vagy
Magamnak akarlak
Annyira jól nézel ki
Rád gondolok egész nap
Te vagy nekem a kábszerem
Nem tudhatod édesem
Hogy miket tennék veled
Hogy jó legyen Neked!
(Bizony ám!)

Ne találgass,
Hiszen tudod
Hogy baromira jó vagyok
És basszus igen
Egy kibaszott hercegnő vagyok
Nincs ebben semmi titok
És ezt te is jól tudod
(Igazam van, mert igazam van)

A csajod olyan kis semmilyen
Te jobbat érdemelsz
Együtt kellene már lennünk
Hiszen mindenki ezt mondja

Hé te, hé te!
Nem tetszik a csajod!
Nem nem, sehogyse
Egy új csaj kellene neked
Hé te, hé te
Itt vagyok!
Lehetnék én a csajod!

Hé te, hé te
Tudom hogy tetszem neked
Nem, nem
Tudod te is, ez nem titok
Hé te, hé te
A csajod akarok lenni!

Látom ahogy nézel
Ahogyan rám nézel
És hiába fordulsz el drágám
Tudom hogy rám gondolsz
És csak rólam beszélsz, az ám
hazám. :)

Szóval gyere csak ide
Súgd a fülembe amit kell
Mégjobb ha a csajodat lepattintod végre
Még a nevét se mond ki előttem

Újra és újra

A csajod olyan kis semmilyen
Te jobbat érdemelsz
Együtt kellene már lennünk
Hiszen mindenki ezt mondja

Hé te, hé te...(..)

Hé te, hé te...(..)

Egy pillanat alatt az ujjaim köré csavarlak
Csak mert, csak mert kurva jó vagyok
Nincsen más rajtam kivűl, mindenki bekaphatja
A kis hülye ribid egy kis senki, mégis mit hittél?

Egy pillanat alatt az ujjaim köré csavarlak
Csak mert, csak mert kurva jó vagyok
Nincsen más rajtam kivűl, mindenki bekaphatja
A kis hülye ribid egy kis senki, mégis mit hittél?

Hé te, hé te...(..)

Hé te, hé te...(..)

Hé te, hé te...(..)