32. fejezet

Meglepíííííí :)) Ma egy nagyon kivételes alkalom, hogy sikerült részt hoznom remélem elnyeri a tetszéseteket. Két hét múlva tudom hozni a következő részt de ki tudja lehet megint sikerül meglepnem titeket. :) Jó olvasást mindenkinek Puszi Gigi. 
Ui: A véleményeteket ne tartsátok magatokba ;)

                                                    xx Gigi xx

- Anyuuuuuuu. – öleltem meg anyukámat majd apu és tesóm Lulu következett.

- Édes kicsi lányom, de megnőttél. – szorongat apu.

- Apu nem nőhetek 17 évesen olyan sokat. – forgattam meg a szemeim.

- Gi az ott az 1D? – kérdezte a húgom teljes megsemmisülésbe.

- Igen ők azok. Anyu, apu szeretném bemutatni nektek az 1D-t Liam, Niall, Harry, Zayn és Louis ő a barátom is egyben. – mutattam végig a fiúkon mikor Louihoz értem átkarolta derekam.

- Most mutattalak be a szüleimnek. – böktem oldalba a srácot.

- Oh oké. Helló Louis vagyok. – nyújtott apumnak kezet Louis.

- Szia, én Zsolt vagyok. – fogadta el apum Louis kezét. Nagy méregetésbe kezdte a srácot nála az olyan, hogy összehúzott szemekkel méregeti barátom. Majd jött a többi srác és Paul is.

- Brigitta ugye nem azt akarod mondani, hogy kilenc fiúval voltál akkora buszba összezárva? – hüledezett anyu. Anyu nem beszél angolul csak apu valamennyire és a húgom.

- Hát……. DE. – nevettem anyu furcsa arcán.

- Ne izgulj vigyáztunk a kicsi lányra. – jött megölelni anyum Zotya.

- Reméltem is. – forgatta a szemeit anyu.

- Annyira nem kellet rá vigyázni, mert Louis pitbullként őrizte Gi-t. – jött röhögve Nuchos is.

- Jól van már elég. Le lehetne akadni a szerelmi életemről. – forgattam a szemei.

- Srácok ma szabadnapotok van és holnapi is Gi neked holnapután egy kalappal a vizsgákhoz Szerda este koncert és holnap is, de ezt Gi-vel egyeztessétek Csütörtökön Arénába koncert utána szabadok vagytok egészen a jövő hét Vasárnapig, de akkor itt találkozunk, mert megyünk Németországba.  – jött lapozgatva Paul a noteszát.

- Várj, akkor ez azt jelenti, hogy ezen a héten meló és jövő hét szabad mindenkinek? – kérdezte Harry

- Pontosan. Szerdán láttok legközelebb addig Adios. – köszönt el Paul. 

- Anyu elmondanád, hogy lesz a szoba beosztás? – kérdeztem

- Gi bármennyire is szeretnéd, kilenc főt nem tudunk elszállásolni….

- Bocs hogy bele szólok, de most beszéltem apuval mindjárt itt lesz értünk ezen a héten Tokaj és Pest között fogunk ingázni szóval minket nem kell elszállásolni. – vágott anyu mondódójába Marci.

- Oké de Gi nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet, hogy ezeket a szupersztárokat itt szállásoljuk el. Holnapra tele lesz minden újság írókkal. – aggódott anyu 

- Anya öt percen belül tele lesz minden firkásszal, mert a turné menetrend fenn van a neten. Csak a fiúkat mindenki egy hotelnél várja csak ezt mi megváltoztattuk. – nevettem. Marci faterja pár percen belül megérkezett és vitte magával a srácokat gyorsan elbúcsúztunk és a lelkükre kötöttem, hogy holnap délután legyenek itt. Utána szépen becuccoltunk a házba. Anyu nem igen örült neki, hogy öt fiút szállásol el.

- Oké srácok kettesével kaptok egy szobát. Gyorsan osszátok fel. – a fiukra kacsintottam és elhagytam az emeletet. A nappaliba Louis állított meg.

- Baby ugye veled alhatok? – kérdezte Louis boci szemekkel.

- Hát az a helyzet, hogy anyuéknak elég friss ez kicsi lányuknak pasija van sztori de igyekszem megpuhítani őket. – átkaroltam Lou nyakát és közelebb húztam magamhoz.

- Ajánlom is vagy átszökök éjszaka hozzád. – jött közelebb és az utolsó szavakat már a számba mormogta.

- Khmm….khmmm…..khmmm… - krákogott apu az ajtóba. Mi gyorsan szétrebbentünk.

- Édesem elfogadom, hogy pasid van, de ne keljen ennek a szemtanúja is lennem. Apropó nem alszotok egy szobába. – szögezte le apu a dolgokat majd bekapcsolta tv-t és focit nézett.

- Apu ne már. Lassan fél éve együtt vagyunk Louissal. – akadtam ki.

- Hogy mit mondtál? – akadt fent apu szeme.

- Elmesélek mindent, de jöjjön anyu is bár vicces lesz, mert Louis nem ért semmit majd. – apu kiment szólni anyunak addig én és Louis kettesbe maradtunk a kanapén ülve.

- Baj van? – kérdezte Louis.

- Csak annyi, hogy nem engedik meg, hogy egy szobába aludjunk, és most el kell mesélnem az egész szerelmi sztorinkat. – forgattam meg a szemem.

- Itt maradjak veled? – kérdezte Louis

- Örülnék neki. – adtam egy gyors csókot neki még épp időben, mert anyuék már jöttek.

- Kezdheted. – néztek rám anyuék szúrós szemmel.

- Januárba kezdődött az egész mikor elmentem itthonról még a turné kezdete előtt két nappal jöttünk össze. Mátéval már akkor rég nem jártam. Vagyis nem rég de mind1 ez bonyolult. A hír tudom, hogy egy hónappal ezelőtt rebbent fel hogy talán és díjátadón ezt meg is erősítettük, de akkor már öt hónapos volt a kapcsolatunk. Azért marad titokba a dolog, mert muszáj volt és ez így mind a kettőnknek is jobb volt így. Röviden ennyi most már aludhat Tommo a szobámba? – kérdeztem vigyorogva.

- Hát ezek után nem tudok mit mondani. – nézett rám bosszúsan apu.

- Apu kevés embernek adatik meg, hogy rá találjon az szerelem és azt fel is tudja fogni, vagyis érzékelni, tudja. – mondtam szüleimnek.

- Ez szép meg jó meg romantikus, de nem alszotok egy szobába. – ellent mondás nem tűrően mondta apu.

- Legalább megpróbáltam. – álltam fel és húztam magammal Louist is.

Louis, Zayn és Harry a mellettem lévő vendégszobát foglalták el míg Niall és Liam a folyosó végére költöztek. Nagy ajtó csapódást hallottam majd hangokat, amik egyszerre kiabálják, hogy toljam le a hátsóm.

- Édesem told le a feneked itt vagyunk. – kiabálta Lili.

Száguldoztam lefelé a szobámba egyenes barátnőm karjába.

- De hiányoztál. – öleltem szorosabban.

- Te is. De engedj el, mert megfulladok. – tolt el magától.

- Helló Balázs ezer éve nem láttalak. – öleltem meg Lili barátját.

- Srácok? – kérdezte Lili

- Az emeleten. De csak az 1D. – barátnőm szemöldöke az egekbe szökött.

- Srácok itt van Lili. – kiáltottam el magam. A fiúk, mint valami csorda úgy dübögtek le a lépcsőn. Mindenki megölelte a barátnőm.

- Ki ez itt drága? – bökte meg Harry Balázst.

- A barátom. – válaszolta barátnőm.

- Mióta? – kérdezte Zayn

- Már több mint fél éve. – nézett rá a barátnőm. Zayn szeme elkerekedett és felvonult a szobába.

- Majd én beszélek vele. – indultam fölfelé. A srácok egész jól elbeszélgettek Balázzsal és persze Lilivel. Fent bekopogtam a szobába.

- Nem tudom ki, vagy de hagyj békén. – mordult fel bentről Zayn. Figyelmen hagytam a kérést és benyitottam a szobába. Zayn ott ült az ágyán törökülésbe és a falnak támasztotta a fejét.

- Már a barátodat is elakarod zavarni? – kérdeztem hitetlenkedve.

- Gi most légy oly kedves és hagyj békén. – mordult rám. Nem törődve undokságán oda ültem mellé és a mellkasára hajtottam a fejem. Szeretem ezt a Zayn illatot.

- Zayn. Balázs bánt? – kérdeztem barátomtól.

- Igen ő is nem tudom mit hittem, hogy talán megvár és folytathatjuk azt, amit elkezdtünk Párizsba.  – sóhajtott Zayn

- Ugye tudod, hogy ezt tisztességtelen, amit csinálsz. Jársz Perrievel aki szeret és nagyon sok szarságodat lenyelte, de közbe Lilivel is akarsz lenni. – itt felemeltem a fejem és a szemébe néztem. – Zayn. - Lili nem fogja ott hagyni Balázst miattad, mert szereti. Ami meg Párizsban történt az megtörtént boríts rá fátylat és raktározd el az agyadba jó mélyen.

- Akkor ez az emlék mehet a latin est mellé. – sóhajtott Zayn

- Mi van? – kérdeztem megilletődve.

- Gi, én bírlak talán jobban mint egy barátot, de tudom, hogy Louist szereted. – sóhajtott Zayn.

- Zayn ne akard elcseszni a barátságunk. – böktem meg a mellkasát.

- Már elcsesztem. – hajolt közelebb és megcsókolt. Teljesen megfagyva ültem az ágyon. Zayn egyre vadabban vette birtokba a szám én keményen eltoltam magamtól és behúztam neki egyet. Felálltam és az ajtó felé indultam még a küszöbön visszanéztem az állát simogató Zaynre

- Nem édesem, most tettél tönkre mindent. – bevágtam magam mögött az ajtót és besiettem a szobámba. Sírva rogytam le az ágyamra. A kétségbeesésemet a düh váltotta fel. Mégis mit képzel? Megcsaltam Louist én aki mindig ragaszkodott az elveihez. Nem vagyok normális. Mekkora idióta vagyok. Kopogást hallottam.  

- Bárki is vagy hagyj most békén. – ordítottam ki.

- Ennyire utálsz? Mi a baj édesem? Nagy ajtó csapódást hallottunk lentről gondoltam megnézem mi a helyzet. Édesem miért sírsz? – hajolt le hozzám Lili.

- Lili egy idióta vagyok.

- Mi történt?

- Zayn….

- Bántott? – lett mérges a barátnőm

- Megcsókolt. – suttogtam.

- Hogy mit csinált? – hüledezett Lili

- Bementem beszélni vele és mondta, hogy tök szarul esett neki, hogy itt a Balázs és azt hitte majd folytatjátok, amit elkezdtetek Párizsba. Én meg mondtam neki, hogy ne legyen, hülye itt van neked Balázs és raktározza el ezt az emléket mélyre, erre szóba hozta a latinestet is, hogy azt is e-mellé rakja. Én értetlenül kérdeztem, hogy mi a baja erre lesmárolt és azt mondta elcseszte a barátságunkat.

- Ez a srác nem normális. És te mit csináltál?

- Semmit megfagyva ültem miután észbe kaptam eltoltam magamtól és jól behúztam neki egyet.

- Ez egy jó döntés volt.

-  Lili megcsaltam Louis érted?? – akadtam ki.

- Dehogy is. Zayn smárolt le és te teljesen jól lereagáltad. – ölelt meg barátnőm.

- Gi beszélhetnénk? – dugta be Zayn a fejét.

- Húzz el innen. – kiáltottam rá és egy párnát vágtam utána. Persze a kiabálásra mindenki felcsődült a nappaliba.

- Na, mi a hiszti tárgya? – bunkózott Harry.

- Rohadtul nem vagyok kíváncsi rád. – ordítottam Harrynek.

- Min kattant be ennyire? – kérdezte megszeppenve Niall.

- Rajtam. – jött a vissza Zayn.

- Miért? – kérdezte értetlenül Louis

- Megcsókoltam. – rántott egyet a vállán Zayn. Louis szemei villámokat szórtak egyre jobban kezdte felhúzni magát. Zayn érezte, hogy baj lesz ezért hátrált, de nem sokáig mert Louis rá ugrott és ütötte ahol érte. Liam, Harry, Niall és Balázs közéjük ugrottak és próbálták Zaynről lerángatni Louist. Én Lilibe kapaszkodva ültem az ágyon.

- Srácok elég. – szóltam rájuk. Majd megfogtam a táskám és lesiettem a lépcsőn egészen a Vérmezőig meg se álltam. Ott egy piros padra ültem. Őszinte legyek magammal most féltem Louistól nagyon. Nem tudom, mit akar csinálni de nagyon remélem, hogy nem szakítani akar velem. De azt se akarom, hogy Louis és Zayn emiatt utálják egymást sőt. Egy igazi lúzer vagyok.

- Jesszus Gi te vagy az? – szakította félbe merengésem egy ismerős hang. Felnéztem és Máté állt előttem hajdani osztálytársam kezét fogva.

- Helló Máté, Blanka. – köszöntem két puszival az ismerősöknek.

- Ti így együtt? – érdeklődtem.

- Miután haza jöttem Londonból pár napra rá összejöttem Blanzssal. – adott puszit barátnője homlokára.

- Gratulálok, remélem, sokáig együtt lesztek. – öleltem meg mind a két barátom.

- Ne haragudjatok, de most mennem kell, már két órája itt ülök és már várnak otthon. Holnap találkozunk. Sziasztok. – köszöntem el mindkettőjüktől. Szépen lassan sétáltam hazafelé az ajtó előtt vettem egy mély levegőt majd benyitottam. A házba hulla csend sehol nem látok senkit.

- Megjöttem. – kiáltottam el magam.

- Kicsim a konyhába vagyok. – szólt ki anyu.

- Helló. – köszöntem anyunak, aki adott egy puszit én felültem a konyha pultra és néztem, hogy készíti a vacsit.

- Srácok? – kérdeztem anyut.

- Lili és Balázs kb fél órája elmentek a többiek Lulu szobájába tv-t néznek kivéve a bagós fekete hajú srác, mert ő a szobába kuksol. Hova tűntél? És miért van harag a srácok közt? – érdeklődött anyu.

- Honnan veszed, hogy harag van?

- Gi nem hülye vagyok, szimplán csak nem értem, amit mondanak. – sóhajtott anyu.

- Felmegyek a szobámba. Mátéval és Blankával találkoztam.  – szóltam még a küszöbről.

Felmentem a szobába lepakoltam, de nem tudtam a fenekemen maradni ezért bementem Lulu szobájába. Lulu az ágyon feküdt Harryvel. Niall egy tál kukoricával ült a földön mellette Liam és a sarokba Louis ült. Mikor beléptem mindenki engem nézett, de pár pillanat után az Avatar jobban érdekelte őket, mint én kivéve Louist. Oda mentem Luluhoz adtam neki egy puszit majd megöleltem.

- Bújj a hercegedhez, mert enyhén szólva ideg bogyi. – forgatta a szemét Lulu

- Te meg vigyázzál Haroldal rendben? – húztam fel a szemöldököm. A húgom csak egy szemforgatással jelezte, hogy hagyjam már őt békén. Rá néztem Louisra és a szemében a láttam azt a ragyogást, amitől kicsit megkönnyebbültem. Louis intett, hogy mennyek közelebb. Közelebb léptem ő szétnyitotta lábát és beültem a lába közé és a hátam a mellkasának döntöttem.

- Nagyon haragszol rám? – kérdeztem kicsit oldalra fordítva a fejem.

- Inkább Zaynre. Liam beszélt vele és mondta, hogy te már behúztál neki egyet. – puszilt a nyakamba, amitől én megborzongtam.

- Nem hagyom, hogy csak úgy lesmároljon, még ha a legjobb barátom is. – sóhajtottam.

- Baby menj, beszélj vele. – adott egy hosszú szenvedélyes csókot.

- Nem akarnátok abba hagyni a nyáladzást? Filmet szeretnénk nézni. – szólt ránk Niall.

- Fogd be Niall. – szóltam az Ír barátunkra – Most komolyan beszéljek vele? – kérdeztem Tommot.

- Persze Zayn most lelkileg instabil, de alapvetően a tesóm nem akart ő rosszat. – adott még egy gyors csókot majd gyengéden meglökte hátam jelezve vele, hogy menjek.

Szépen átsétáltam Zayn-hez és bekopogtam.

- Gyere. – kiabált ki Zayn.

- Meg tanultad, hogy „gyere” J jól haladsz. – léptem be.

- Gi. Nem hittem, hogy valaha is szóba állsz velem. – ült fel gyorsan az ágyon.

- Hát az elmúlt fél órába én se terveztem, de az a szerencséd, hogy nagyon jó barátaid vannak. – ültem most az ágy szélére.

- Louis igazán jó barát és megérdemeltem, amit kaptam, mert egy pöcs voltam. Nagyon sajnálom. – nézett rám boci szemekkel Zayn.

- Zayn nem az volt a bajom, hogy megcsókoltál, hanem az, hogy ez által elveszthettem volna Louist. – próbáltam csúnyán nézni rá.

- Ezek szerint bármikor megcsókolhatlak, csak Louis engedélyét kell hozzá kérni. – vigyorgott Zayn. Én a kezem ügyébe akadt párnát jól hozzá vágtam.

- Mekkora barom vagy. Látom nem sikerült a mondandóm lényegét megfognod. – álltam fel.

- Nemááááárrr – nyújtotta el az á betűt. – Csak vicceltem értettem mit akartál mondani. Szent a béke Brigitta? – nyitotta ölelésre a karját Zayn. Én egy kicsit húztam az agyát és álltam egy fél pillanatig majd megiramodtam és a karjába szaladtam.

- Persze Malik csak a közelembe tartsd a nyelved a szádba. – röhögtem el magam. De már ő is. 

Ezek után már gyorsan történtek az események megvacsoráztunk anyu híresen finom spagettiét. Vicces volt mikor anyu tátott szájjal bámulta Niallt milyen gyorsan eszik és háromszor kért repetát. Nyilván örült neki, hogy ízlik a srácoknak, de utána megkért, hogy egy lavórt készítsek, a szőke srác ágya mellé nehogy összehányja magát. Szépen lassan mindenki elment fürdeni és visszavonult. Furcsa volt megint a kis szobámba álomra hajtani a fejem. A leg viccesebb az, hogy a barátnőimtől kaptam egy 1D-s párnát, ami most is itt van a fejem mellet. Sose hittem volna, hogy egyszer ezek a srácok, akik a párnáról mosolyognak rám a vendég szobáinkba alszanak majd. Ezekkel a gondolatokkal forgolódtam az ágyamba furcsa volt, hogy Louis nem alszik mellettem. Ránéztem az órámra és hajnali hármat mutatott. Basszus, de szerencsétlen vagyok. Míg magamba mérgelődtem halkan kinyílt az ajtó és valaki belépett a szobámba én úgy tettem, mint aki alszik a sötétbe nem tudtam kivenni ki az. Az illető az ágyam mellé osont majd finom felhajtotta a paplant és bemászott mellém. Én háttal voltam neki, de ahogy lefeküdt rögtön oda húzott magához így kifli alakba feküdtünk. A kezeimet rákulcsoltam az övére még jobban hozzá bújtam.

- Nem tudtam nélküled aludni. – csókolt a nyakamba és pár perc múlva már hallottam egyenletes szuszogását.

                                                             ***

Másnap reggel egyedül ébredtem ránéztem az órára és délelőtt tízet mutatott.

- Basszus elkésünk. – szitkozódtam kicsit hangosan. Gyorsan átgondoltam mennyi esélyem van átöltözni, lássuk csak semennyi. Így beviharzottam a fürdőbe Liam orra előtt csuktam be az ajtót.

- Sorry drága. – kiabáltam ki. Gyorsan megfürödtem majd magamra csavartam egy törülközőt és visszaszaladtam a szobámba. Útközbe, Harrybe és Louisba botlottam hangos füttyentéssel díjazták a reggeli kapkodásomat. Egy hosszú virágos ruhát választottam egy fekete saruval. A derekamra egy fekete övet kötöettem és egy fekete napszemüveggel egészítettem ki a szettemet. Sminket nem vittem túlzásba halvány szájfény és fekete tussal kihúztam a szemhéjam.

Louis jött be a szobába.

- Baby nagyon csinos vagy. – ölelte át hátulról a derekam és bel puszilt a nyakamba.

- Köszi. De sietnünk kell, mert elkésünk a suliból.

- Ja igen Paul szólt, hogy mini koncertet adunk. Egyébként Zotyáék már lent várnak.

- Köszi. – adtam neki egy gyors csókot majd kézen fogva lesétáltunk a konyhába.

- Sziasztok, fiatalok. –adott anyu egy puszit a fejem búbjára. – Csini vagy lányom.

- Köszi, anyu. – mosolyogtam anyura.  Felkaptam a pultról egy banánt és elkezdtem enni.

- Jól áll a szádba a banán. – kacsintott Harry. Ettől a be szollástól a többiek majdnem megfulladtak a röhögéstől.

- Kabbe Harry. – mutattam fel középső ujjam. 

- Csak ennyit eszel? – kéredzett anyu.

- Aha, most nagyon izgulok, nem bírok enni semmit. – adtam egy ölelést anyunak majd karon ragadtam az öt szupersztárt és kivonultunk a nappaliba. Köszöntem Zotyáéknak és kifelé indultunk.

- Paul küldte ezt a kocsit Bennel. Így kényelmesen eljutunk mindenhova. – mosolygott Louis egy fekete Range Roverre mutatva. Nem vagyok nagy kocsi őrült, de azt tudom, hogy ez a legújabb széria.

- Jól van, kövessetek minket, de csak óvatosan. – adtam egy puszit Louisnak majd beültem Zotyáékhoz és hagytam a fiukat a fekete csoda kocsival menni. Kb húsz percet kocsikázhattunk mire a sulihoz értünk. Gyorsan beszaladtam a portás bácsihoz szólni, hogy nyissa ki a parkoló ajtaját. Miután megtörtént leparkoltunk és rekord sebességgel rohantunk be az épületbe.

- Gi a koncertünk óta nem jártam itt. – forgott körbe Nuchos.

- Hát igen rég volt. – sóhajtottam majd az igazgatóság felé vettük az irányt. Bekopogtam a titkárnőhöz, aki szólt, hogy a diri mindjárt jön.

- Jó reggelt igazgató úr. – köszöntem illedelmesen.

- Magácskának is. Milyen csinos. – dicsért meg az igazgató.

- Köszönöm. – pirultam el. – A megbeszélt kis meglepire jöttünk. – néztünk össze a dirivel.

- Persze elő van készítve minden viszont öt perc múlva kicsengetnek, addig azt javaslom, gyertek be a tanáriba és becsöngő után kezdjetek kirámolni. – invitált be minket a tanáriba. Furcsa érzés volt ott a sarokba állni a tanáriba. De egyben vicces is. Mikor meghallottam a kicsöngőt egyre jobban kezdtem izgulni. Ezt Louis is megérezte.

- Kicsim nyugi oké? Nem lesz semmi baj. – puszilt homlokon. Louis egész szünetbe el se engedte a kezem. Az egész tanári kar jött köszönni és gratulálni a szünetbe vicces szitu volt. Az igazgató megígértette minden tanárral, hogy azok, akik az udvarra néző ablakos termekbe tanítanak, azok figyelik, hogy a diákok ne kukucskáljanak ki rajta. Mikor a csöngetés után egyetlen kósza gyerek hangot se lehetett hallani elkezdtünk kirámolni az udvarra. Nem vagyunk nagy  hang teknikusok de egy röpke fél óra alatt sikerült mindent a helyére rakni. Az udvarunkat „L” alakba öleli, körbe az épület mögötte pedig egy idősek otthona van.

- A nénik örülnek majd a diszkónak. – röhögött fel Marci.

A dob az udvar egyik szegletébe volt a nagy nyárfa alatt. A hangfalak körbe voltak rakva az udvaron nem egy nagy udvar, de a célnak pont megfelelt. A 11.o terme felé fordulva volt beállítva mini színpad. Az 1D a fa árnyékába az egyik padon húzták meg magukat.

- Srácok a Rock Starral kezdünk. – kacsintottam a fiuknak. Nuchos kezdte gitáron pengetni az első akkordokat majd Marci is beszállt a dobbal és kezdődött a Rock and Roll. Kezdett beindulni a szám mikor láttam a fejeket felbukkanni az ablakokba. Lili szája nagy mosolyra húzódva tárta ki az ablakot és énekelt velem majd a többi osztálytársam is. Ez így nem ment, mígnem az egész iskola az ablakokba lógott. Barátnőm megelégelte az ablakba ácsorgást és karon ragadta Blankát és Balázst. Így jött az édes hármas az udvarra. Utána a többieket se kellet félteni az udvar zsúfolásig telt és velünk együtt buliztak és énekelték a számainkat. Annyira jó érzés mikor azok az emberek, akikkel több mint 3 éve együtt vagy és ismered őket szeretika mit csinálsz és ez többet ért nekem ezer kedves szónál. A diákok persze észrevették a padon ülő 1D-t így nekik is elkezdődött a meló volt, aki aláírást kért, volt, aki fotót, de akadt olyan is, akit egyáltalán nem hatott meg ez az egész és a termébe ülve hallgatta a saját zenéjét.

- Gi nagyon jók vagytok. – ugrott a nyakamba Blanka.

- Köszi. – öleltem vissza.

- Lehetne egy közös kép az osztály ti és az 1D? – kérdezte szőke osztálytársam.

- Persze csak ki kell, hogy szabaduljanak az ember gyűrűből. 

- Louis gyertek, csináljunk egy képet. – kiáltottam el magam.

- Nem látod, hogy mit csinálunk? – érdeklődött nem túl udvariasan Hazza.

- Harold ne akard, hogy itt mindenki előtt beverjek egy et. – akadtam ki.

- Oké befogtam megyünk.

 Először a saját osztályommal csináltunk képeket majd jött a többi osztály is vicces volt. Némelyik tanár is beállt fényképezkedni. Nagyon jól sült el ez az egész meglepi koncert.

- Gi az 1D-is koncertezik nekünk? – kérdezte egy alsóbb éves.

- Nem tudom. Megérdeklődjem? – néztem rá tettetett kíváncsisággal. Nem válaszolt csak bólintott. A legközelebbi 1D taghoz siettem, aki történetesen Zayn volt.

- Helló drága. Ugye elénekeltek pár számot? – néztem rá kiskutya szemekkel.

- Nem is tudom. – húzta el Zayn a száját.

- Malik!! – szóltam rá tett mérgességgel. Ő persze értette viccet. Összeborzolta a hajam és intett a srácoknak, hogy kövessék őt. A srácok gyorsan megmarkolták a mikrofonokat. Marciék is elfoglalták a helyüket majd a híres What Makes You Beautifull-t kezdték énekelni.

Én Lili és Blanka között álltam és tomboltam végig a számot.

- Ezt a számot a tanároknak küldenénk, hogy a holnapi vizsgán kíméletesek legyenek Givel. - ordította Niall a mikrofonba. A tanárok egy kis fáziskéséssel, de mind jót nevettek a dolgon és felcsendült a Kiss You első dallama.

A srácok nagyon sok dalt elénekeltek, de a végére hagyták a kedvencemet.

- Ezt a dalt egy olyan lánynak küldeném, aki miatt érdemes felkelni minden nap és szembe nézni a nehézségekkel. – az összes lány „aaahhww” „ohhh” „de édes” jelzőkkel reagált Loui kis monológjára. Louis egész végig a szemembe nézett a dal alatt.

- Hát, sikerült az élet habos oldalát kapnod. – kacsintott Blanka.

- Ne hogy azt hidd minden fenékig tejfel. – néztem fel osztálytársamra.

- Persze eltudom képzelni, de ez nagyon édes volt. – karolta át vállam.

- Ezzel nem vitatkozom. – mosolyogtam rá.

Miután a srácok elénekelték a Little Thing c számukat Lou egyenesen felém jött. Meg sem vártam, míg közelebb lép hozzám én a karjába ugrottam és szorosan átöleltem a nyakát. 

- Köszönöm. – suttogtam a fülébe.

- Én köszönöm, hogy itt vagy velem. – hajolt finoman közelebb és egy lágy csókot adott a számra. Nem mélyedtünk bele a részletekbe mer elég nagy nézőközönségünk volt. Az udvaron volt, aki tapsolt és örült nekünk, de akadt olyan is, aki gyilkos pillantásokat lövellt felém. Ha a tekintettekkel ölni lehetne, szerintem engem már rég a hullaházba őriznének.

- Srácok nagyon sajnálom, de az újságírók megtudták, hogy itt vagytok és a suli előtt várnak titeket, de nagyon sokan vannak. – fogta a fejét kétségbe esetten az igazgató.

- Nem baj megoldjuk. – villantottam rá egy biztató mosolyt. De cseppet sem voltam biztos a dolgomba.

- Srácok firkászok, sok, nagyon sok. – közöltem a srácokkal.

Nem voltak túl boldogok a bejelentésem után. Az igazgató szólt, hogy vegyünk érzékeny búcsút egymástól, mert mi lelépünk, de holnap engem látnak, mert jövök vizsgázni. Mi szépen bemasíroztunk az udvarról majd át az aulán egész a főbejáratig.

- Most vagy soha. – toltam a napszemüvegem a fejemre. Marci ment elől utána Nuchos az egyik oldalamon Zotya a másik Louis állt és utánunk jöttek a többiek. Nagyon durva volt az embertömegen átnyomulni. Mindenki csak egy kis szeletet szeretne kapni a srácokból, de félelmetes volt. Az ember gyűrű egyre csak zsugorodott körülöttünk és már a totyogást felváltotta a fél percenkét araszolás előre. Bevallom nőiesen féltem. Mikor érzed, hogy minden porcikádat fogják és telefonokat vagy fényképezőgépeket nyomnak az arcodba. Brr borzasztó. De sikerült el jutni a kocsikig ott gyorsan beszálltunk és elindultunk még kocsikáztunk egyet a városba úgy mentünk haza, hogy biztosan ne kövessen senki.

A nap többi része unalmasan telt Lulut boldogították a srácok most hirtelen sokan lettünk, mert Zotyáék egy éjszakát itt töltenek, de 10-en Lulu szobájába nyomorogtak viszonylag csendben, mert én a holnapi vizsgámra tanultam. Egész délután és késő estig a tételeket magoltam.