2013. április 6., szombat

28. fejezet

Sziasztok drága olvasóim :) Meghoztam a mai fejezetet remélem tetszik majd nektek és sikerült fel csigáznom titeket. :) Kicsit szomorú vagyok az elmúlt két hét oldallátogatók illetve a kommentek terén :/ Ezt a részt Blankának küldeném aki sokat segített nekem az elmúlt 1 hétben! Köszi drága :) Végül de nem utolsó sorban szeretném megköszönni azt az egy kommentet :) Bearanyoztad a napom :P 
Jó olvasást mindenkinek Puszi Gigi :) 
Ui: A véleményeteket ne tartsátok magatokba. 







                                        xx Gigi xx

Reggel kipihenten és fitten ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem Louist pillantottam meg. Kellet egy pár pislantás mire kitisztult a kép de megérte J .
- Szia. – köszönt Louis
- Szia. Mióta nézel? – kérdeztem enyhén elpirulva.
- Épp elég ideje ahhoz, hogy rá jöjjek, mekkora egy mázlista pasi vagyok. Mert az egyik legszebb lány a földön az enyém. – hajolt közelebb és egy szenvedélyes csókba forrtunk össze. Bele pirultam a jelenetbe.
Minden lánynak kívánom, hogy reggel egy ilyen mondatra keljen.
- Örömmel látom, hogy még mindig zavarba tudlak hozni. – vigyorgott kajánul Louis.
- Mit csináltok ma? – próbáltam terelni a témát, mert még jobban elvörösödtem.
- Nekünk ma szabad napunk van. És ti? – kérdezte barátom.
- Nekünk ma interjúnk lesz egy rádióba és utána szabadok vagyunk.
- Lili veletek megy?
- Nem tudom. Lehet, veletek marad nem mondta. – adtam egy gyors csókot a szexi barátomnak és elmentem felöltözni. Egy fekete cicanadrágot választottam egy kockás inggel és egy fekete magassarkúval. Kiegészítőnek egy tűz piros csatos övet vettem fel.

Miután felöltöztem ellenőriztem az összeállításom és kimentem Louis hoz. Barátom felöltözve, megborotválkozva várt a szobába.
- Te ezt, hogy csináltad? – érdeklődtem furcsán.
- Át mentem Harry ékhez. De gyere, mert Paul rögtönzött megbeszélést tart Zotyáék szobájában. – Lou megfogta a kezem és átmentünk a srácokhoz.
- Szép jó reggelt mindenkinek. – köszöntem mindenkinek. Már csak ránk várt a bagázs.
- Sziasztok, gyorsan üljetek le! Van egy fantasztikus hírem a One Direction három kategóriába a jelölték a Brit Awards-on. – jelentette be ünnepélyes Paul.
- Úúúúú ez király! – ugrott fel örömében Niall. Gratulált mindenki mindenkinek.
- De nem ez az utolsó hírem az átadó Pénteken lesz Londonba. Srácok felléptek ti mint jelöltek. És úgy néz ki Gi ti is fel fogtok lépni. Lili te is jössz velünk az átadóra és Londonból mész haza Magyarországra.
- Köszi, Paul! – ugrott barátnőm a féri nyakába.
- Oké, oké Lili! Én rohanok, elintézek még egy pár dolgot. Gi 10 perc múlva indulnotok kell. – mondta szigorúan Paul és elment.
- Srácok holnap meglátogat Danielle. – mondta félig boldogan félig szomorúan Liam. Nem értettem miért szomorú, ha jön a barátnője.
- Haver ez tök jó. De miért vagy letörve? – kérdezte Harry.
- Mert nem egyedül jön. – válaszolta kedvtelenül Liam.
- Ezt hogy érted? – kezdett Zayn is feszült lenni és mellettem Loui is.
- Hát, hogy nem Csak Danielle jön hanem Perrie és Eleanor is. – sütötte le a szemét Liam bocsánat kérően.
- Eleanort meg értem, mert barátnők Danielle-el de Perrie minek jön? – fogalmazta meg Niall a fejemben lévő kérdést.
- Valószínű miattam. – nyögte ki Zayn és Lilire nézett.
- Itt hosszú beszélgetés veszi, kezdetét szerintem mi megyünk kajálni. Igaz Niall? – Harry tapintatosan szeret távozni.( kis iróniával )
- Ja persze. – csillant föl Niall szeme.
- Mi léptünk az interjúra. – álltam fel és intettem a srácoknak. Nagy nehezen kapcsoltak, hogy tipli van. Még az ajtóból visszafordultam Lilihez és egy telefont formáztam a kezemből és mutattam neki, hogy ha hívjon, amint tud. Barátnőm csak bólintott. Kifelé menet jött velünk Liam és Louis.
- Mi megyünk, mert elkésünk. Ne csináljatok semmi hülyeséget. – Borzoltam össze Lou haját.
Kint Georg várt minket és vitt is a rádióhoz. Egész úton azon gondolkodtam mi lesz itt holnap? Lehet, megszököm. Félek, hogy nagy veszekedések várnak ránk. Eleanor nem tudja, hogy én meg Louis, de Perrie igen. Szóval nem viselkedhetek, úgy mintha nem lenne köztünk semmi, mert Perrie kiröhög, beolt vagy megaláz. De ha minden marad a régébe, akkor a barna modellel kell szembenéznem.
- Gi minden oké? – kérdezte Rupi.
- Persze. – erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Tudod, hogy nem tévesztesz meg minket ezzel a mű vigyorral. – nézett rám Zotya.
- A holnapi napon gondolkodom. – vallottam be a fiúknak.
- Az még holnap van. Ne foglalkozz vele. – mondta Nuchos.
- Nuchos! Most ne kérlek. – szólt rá Marci.
- Bocs!
- Az járt az agyamba, hogy mi a fenét csináljak, holnap nem viselkedhetek, úgy mintha nem lenne köztünk valami Louissal. Perrie miatt, mert leolt vagy bealáz. De ott van Eleanor akivel szembe kell néznem.
- Gi nyugi. Ne lihegd túl a dolgokat. Eleanor meg Louis már több hónapja nincsenek együtt. Louis téged szeret ebbe semmi beleszólása nincs a csajnak. – próbált megnyugtatni Zotya.
- Meg itt vagyok én is majd én elcsavarom a fejét. – húzogatja a szemöldökét Nuchos.
- Nem lesz semmi baj. – ölelt meg Rupi.
- Az is elég, ha úgy viselkedtek, mint eddig csak az intimebb szituációkat kerülitek. Pl: Nincs előttük csókolózás, puszi adás, kézfogás, ölelkezés, fenék fog….
- Jó, jó köszi Marci megértettem. – nevettem el magam. 
- Srácok megérkeztünk sok szerencsét. – szólt George.
Kint rengetegen voltak, de egy elkerített parkolóba állt meg velünk a kocsi így könnyebben tudtunk kiszállni. A nagy kordonok előtt biztonságiak ügyeltek rá, hogy senki ne próbáljon átmászni.
- Van még időnk a rajongókkal foglalkozni? – kérdezte Rupi.
- 10 perc. – vonta meg a vállát Marci.
- Akkor hajrá! – szóltam nekik és megpróbáltunk arányosan elosztódni a kordonok mögött. Bizonyos időközönként cseréltünk helyet, hogy a legtöbb embernek tudjunk autógrammot osztani. Pont Marcival cseréltem helyet mikor megint feltűnt a fényképezős csávó. Meg ijedtem, hogy mit keres itt. De most nem fényképezett inkább olyan volt mintha keresne valakit.
- Gi! Be kéne menni, mert elkéstek. – szólt a hátam mögül George. Szépen bementünk az épületbe majd a stúdióba. Egy aranyos srác várt minket.
- Sziasztok, Alex vagyok! – köszönt magas barna hajú barna szemű Alex. Koptatott farmert és egy színes kockás inget viselt nagyon jól nézett ki.
- Heló Marci. – intett a banda társam
- Nuchos.
- Rupi.
- Zotya.
- És én Gi. – mutatkoztunk be Alexnek.
- Összeöltöztünk csajszi. – kacsintott rám. – 1 perc és kezdünk. – és indult a visszaszámlálás.
- Jó reggelt Párizs! Itt vannak előttem a 27-esek. Marci, Nuchos, Rupi, Zotya és csodaszép Gi. – basszus ez a csávó flörtöl velem. Zotya megbökött és a szemét forgatta Alexre. Ezzel azt akarta jelezni, hogy egy nyálgép a srác.
- Sziasztok! – köszöntünk bele a mikrofonba mind-anyaian.
- Először elmondom mi lesz a mai műsorba. Nem sokára meghallgatjuk a srácok Best of both worlds c. számukat. Utána kérdéseket tehettek fel nekik várjuk a telefonokat a 08-38625-367 számra. És most következzen a Best of Both Worlds. – gondolom bekapcsolta a zenét, mert levette a fülest és felénk jött.
- Meg hívhatlak egy kávéra? – kérdezte Alex és akkor kezdett el rezegni a telefonom a zsebembe. Louis hívott. Kicsit arrébb sétáltam, hogy ne hallják, mit beszéllek.
- Szia, bébi. – szóltam bele.
- Cuki a srác? – jött Lili kérdése. Ezek szerint ki vagyok hangosítva.
- Nem rossz….
- Én is itt vagyok. – vágott a szavamba Louis.
- Gondoltam. – forgattam meg a szemem. – Azt akartam mondani, hogy helyes, de Louis jobb. Viszont most mennem kell, mert várnak.  – köszöntem el.
- Ha nagyon nyomul a csávó orrba vágom. – szólt még Louis.
- Mióta lettél te ilyen verekedős? – kérdeztem
- Azóta mióta meg kell védenem, akit szeretek. – durcázott Louis és letette. Visszamentem a stúdióba. Visszaálltam a helyemre és kezdtünk is.
- Meséljetek milyen a turné? – kérdezte Alex. Marci válaszolt. Közbe Zotya megbökött.
- Baj van? – kérdezte a fülembe súgva.
- Csak Louis. Hallgatják a rádiót és nem tetszik, amit hallanak. – forgattam meg a szemem.
- Oké akkor jöjjenek a hallgatók kérdései. Először Stefánia kérdezi mi a kedvenc ételetek?
- Nekem bármi jöhet. – röhögött Nuchos.
- Pizza. – értet egyet Marci, Rupi, Zotya.
- Én se vagyok nagyon válogatós, de a csiga és hínárféléket mellőzőm, ha lehet. – válaszoltam mosolyogva. Még külön féle buggyant kérdésekre válaszoltunk. Kedvenc szín, ital, dal, stb…
- Oké egy kérdésem van, de csak Gi-hez szegezem. És utána sajnos végeztünk. Szóval a kérdésem: Mivel nem túl sokat tudunk, a magán életedről szeretném megkérdezni, hogy van-e barátod? – Na, ez a kérdés váratlanul jött körbe néztem a stúdióba a fiúk kitágult pupillákkal néztek Alex meg türelmesen várt. Ez egy ördögi kör itt nincs jó válasz. De valamit válaszolnom kell. Nagy sóhaj.
- Nincs. – Zotya mellettem felszisszent. A srácok is furcsán néztek rám. Nem mondhattam, hogy, igen mert nem beszéltük ezt meg Louissal. Eddigi beszélgetéseink során abba maradtunk ez titok.  
- És eljönnél velem vacsorázni? – ez a csávó nem normális élő adásba ilyet kérdezni. Most vagy be égetem, vagy nem mondok semmit, de akkor Louissal fogok össze veszni. Ez a nap katasztrófa ma csak olyan dolgok tudnak felmerülni ahonnan nem, tudok úgy kijönni, hogy valakit meg ne bántsak. Segély kérően néztem a srácokra.
- Nem valószínű, hogy lesz idő, mert holnap koncert és a hétvégén utazunk tovább Spanyol országba. – húzott ki Marci a csávából. Alex megsemmisülten köszönt el és ment ki a stúdióból.
- Köszönöm. – mondtam Marcinak.
- Nem gáz csaj, már durván nyomult ez a bunkó. – mondta mérgesen Marci és visszamentünk a szállodába. Liliéket kerestük merre vannak és végül az én és Louis által lakott szobánkba beszélgettek.
- Hali. – köszöntem
- Sziasztok. – köszöntek a többiek.
- Jól beégettétek a műsor vezetőt. - röhögött Harry. Oda mentem Louishoz adtam neki egy csókot majd bevackoltam magam az ölébe.
- Ugye tudod, hogy most rettentő mérges vagyok. – mondta Louis.
- És egészen pontosan miért is? – kérdeztem
- A csávó a rádióba..
- Most akkor kire vagy mérges? – kérdezem már egy kicsit ingerülten.
- Rád, a srácra, magamra.
- Louis ezt most nem értem. – kezdek össze zavarodni.
- Egész pontosan miért nem te koppintottad le a srácot? Miért Marci? – kezd Louis ingerült lenni.
- Azért mert nem volt jó válasz Louis értsd meg. Vagy be égetem, vagy mi veszünk össze. De látom, hogy tök mind egy mit választottam volna így is úgy is összeveszünk.
- Tudod az is szarul esett mikor megkérdezték, hogy van-e barátod erre te nincs.
- Louis utoljára erről pár hónapja beszéltünk. És abban maradtunk, hogy titokba tartjuk a dolgot. – fakadtam ki.
- Jogos, de akkor is… - Nem tudta Lou befejezni, mert Harry kiejtette a kezéből a telefonját és falfehér arccal meredt ránk.
- Hazza minden rendbe? – kérdeztem barátunktól. Harry csak rázta a fejét.
- Lehet, hogy sokkot kapott? – röhögött Niall.
- Jaj ne legyél hülye. Mit nézett a telefonján? – kérdezte Liam
- Assszem ezt! Már nem lesz baj, hogy felvállaljátok a kapcsolatot vagy sem. – fordította felénk Zayn a laptopját. Twitteren rólam és Louisról az elmúlt 2 nap képei voltak fent. Kézen fogva sétálunk, Discóba mikor táncolunk, csókolózós képek….. Azt hiszem itt én is sokkot kaptam.
- Az a büdös szemétláda! – kiáltotta el magát Louis. És akkor csöngettek. Értetlenül nézett össze mindenki én meg fagyva ültem a kanapén. Komolyan ki csinálta? Miért? Hogy lehet valaki ilyen? És ekkor lépett be a válaszom az ajtón. A csávó, aki folyton fényképezett minket. Louis jött mögötte. A barátomat még sose láttam ilyen dühösnek. A szeme szikrákat szórt és minden szavából érezni lehetett a mélyen jövő gyűlöletet.
- Sziasztok! Louis apja vagyok. Troy. – hogy MI?
- Nem vagy az apám inkább egy seggfej, aki be akar furakodni az életembe. – köpte a szavakat Louis. Én totál értetlenül ültem ott először a képek most meg Louis apja. MI van itt?
- Fiam ne legyél rám ennyire mérges azért jöttem, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatunkat, hogy olyan legyen, mint rég. – mézes mázaskodik a férfi.
- Két éves voltam mikor elhúztál az életemből. Az X-factor után beszéltünk 1x. Most, hogy befutott sztár lettem idejössz elcseszni az életemet. – fröcsögte barátom.
- Lou az apád vagyok!
- Nem, nekem Mark az apám és az ő nevét és viselem Tomlinson tudod nem Austin.
- Miért csinált képeket? És miért rakta fel az internetre? – olyan halkan kérdeztem szinte suttogtam.
- Ohh kincsem csak megosztottam a fiam boldogságát. – jött közelebb a csávó és meg simogatta az arcom. Ekkor Louis megragadta az „apja” karját és elrántotta tőlem.
- Egy: Ne simogasd a barátnőmet. Kettő: Remélem most boldog vagy, hogy a tökéletes életemet sikerült egy kattintással elrontanod. Most pedig szépen kérlek, húzz el innen és soha többé nem akarlak látni. – szinte köpte a szavakat Louis. Sose láttam még, hogy a bolondos répaimádó srácból egy dühös gyűlölködő ember válik. Eszméletlenül sajnálom Louist, hogy őszinte legyek én is ezt csináltam volna. Miután kikísérte Louis Troyt bezárkózott a fürdő szobába.
- Gi mi most megyünk. – álltak fel Zotyék.
- Ha bármi gáz van, gyere át segítünk. – mondta Rupi.
- Köszi, srácok. – megöleltem mindenkit és elmentek. Az 1D, Lili meg én maradtunk a kis nappalinkba.
- Megyek én is. – állt fel Lili majd utána Zayn is. Megöleltek és kimentek. Nagy csönd telepedett rá a szobára. Mindenki a gondolataiba merült. Én megálljt parancsoltam elmémnek. Túl sok minden van itt. Holnap Eleanor és a lányok, Intim képek rólam és Louisról ez azt jelenti, hogy nincs több titkolózás vagy megy minden magától vagy nem éli túl ezt a kapcsolatunk. És persze Troy aki miatt ezek a dolgok vannak.
Liamék se bírták az idegtépő csöndet és ők is felálltak.
- Kitartás Gi. – ölelt meg Niall
- Be mennyek hozzá vagy várjam, meg míg lenyugszik? – kérdeztem
- Várd, meg míg kijön. – ölelt meg közbe Liam majd Harry és ők is elmentek.
Szerintem egy fél órája ülhettem ott mikor meguntam a várakozást és a bizonytalanságot vajon mit csinál odabent Louis. Felálltam és bekopogtam.
- Lou én vagyok, beengedsz?
- Hagyjál békén! – kiabált ki Louis. Végig folyt a könny az arcomon és leborultam sírni az ágyra. Túl sok feszültség gyülemlett fel bennem az elmúlt néhány órában. Egy 10 percet biztos hisztiztem mikor nyílt a fürdőszoba ajtó és Louis is olyan ramaty állapotba lépet ki rajta mint amilyenbe most én vagyok. Lou leült velem szembe az ágyra.
- Ne haragudj bébi. Nagyon szeretlek csak túl sok volt nekem ez az információ. Van kedved beszélgetni? – kezdtem puhatolózni barátomnál.
- Gi te ne haragudj egy bunkó voltam. Én is szeretlek. Meg akartalak kímélni ettől az egésztől nem akartam, hogy ezt végig hallgassátok. Már az étterembe rá jöttem, hogy ő Troy és akkor anyámat hívtam, hogy tud-e valamit-mit csinál itt ez a barom. Nem tudta, de mondta, hogy majd beszél vele. Troy nem vette fel a telefont anyának. Így nem beszéltek egymással. Sose hittem volna, hogy ez az ember újra felbukkan az életembe és tönkre tesz mindent. – kezdte a történetet Louis.
- Tönkre tett mindent? – kérdeztem értetlenül
- Gi készen állsz arra, hogy felvállald a kapcsolatunkat?
- Persze hisz szeretlek. – mondtam habozás nélkül.
- Kicsim ez azzal jár, hogy fotósok minden fele újságírók és mindenki csak a kettőnk kapcsolatáról fog kérdezni. Őrült fanok gyűlölködő levelek, be szollások.
- Louis te most le akarsz beszélni a dologról? Szakítani akarsz velem? – és megint megindult a könnyáradat. Louis elmorzsolt egy könnycseppet és egy hosszú csókot adott.
- Tudod, az lenne a legjobb, ha szakítanánk és holnap az első interjúba közölném az emberekkel, hogy nincs semmi köztünk. – és innentől sírtam el magam csak igazán. Nem tudom elképzelni az életem Louis nélkül. Képtelen vagyok rá. Bár mivel szembe nézek, az őrült fanoktól kezdve a pofátlan újságírókig csak maradjon velem. 
- De nem vagyok ilyen erős, hogy ezt meg tegyem. Szükségem van rád. Csak meg akarlak védeni ezektől a kritikáktól és lelki megpróbáltatásoktól. De kevés vagyok ehhez, hogy szakítsak veled. Szeretlek Gi tiszta szívemből. – fejezte be Louis a mondandóját. Ezek szerint mégse akar velem szakítani. Hatalmas kő esett le a szívemről.
- Lou azt hittem szakítasz vele. – suttogtam
- Sose tudnálak itt hagyni még így is szeretlek kidülledt vörös szemekkel és szipogva. – simította végig az arcom a barátom. Felnevettem és hozzá bújtam. Mélyet szívtam az illatából imádom Louis illatát a dezodor és a tusfürdő illata keveredett.
- Szeretem az illatod. – motyogtam a nyakába mire ő felnevetett.
- Van kedved filmet nézni? – kérdezte Louis.
- Persze, hogy van. Mit nézünk? – mosolyodtam el.
- Valami vidámat.
- Rendben.
Bekucorodtunk a TV elé egy pokróccal. Louis féloldalasan ült a kanapén én mellé ültem és mellkasára hajtottam a fejem. Ő közelebb húzott magához és a karjaiban élvezhettem a filmet.
Ez a nap nagyon megterhelő volt mind a kettőnk számára, de most csak élvezzük az együtt töltött időt. Nem gondolunk a holnapra mi fog következni. Milyen lesz a találkozás Eleanorral? Mit szól a világ Louis és az én kapcsolatomról? Lili és Perrie párosra is kíváncsi leszek. Remélem holnap ezekre mind választ kapok de most gondtalanul élvezem a filmet Louis karjaiban. 

2 megjegyzés:

  1. Azt a rohadt élet de jó lett...Már megint nem tudtam letenni. Rohadtul elhittem h szakítani fognak és tökre megijedtem....:D Jó ötlet volt a bonyodalom és a veszekedés tárgya is Louis és Gi között! Már várom a kövit....Egyszerűen te egy király vagy,de annyira h már nagyon.... :D
    Puszik Találd ki-ki! :D
    U.i.: Megérte az elmúlt hét izzasztó de vicces munkája...meghozta a gyümölcsét! :P

    VálaszTörlés
  2. Köszi a komid :) hát ja az volt a cél, hogy elhiggyétek :) Vicces volt igen, de remélem lesz még ilyen :) és ahogy Fluor mondaná dobjuk össze amink van :)

    VálaszTörlés